Anatole France 1892-ben írta ezt a könyvet. A tizennyolcadik századot keltette életre benne, az ő kedves századát, amelyről, azt tartotta, hogy a „legmerészebb, a legszeretetreméltóbb, a legnagyobb” valamennyi század közül. A Lúdláb Királynő egy régi-régi párizsi fogadó cégére. Ott nevelkedett Nyársforgató Jakab, ennek a vérbő történetnek az elbeszélője. Ez a regényes mű a világirodalomban kivételes módon egyesíti a játékos könnyedséget a magvas modanivalóval, s népszerűségére mi sem jellemzőbb, mint a századelő Lúdláb Királynő divatja, a számtalan Lúdláb Királynő vendéglő Párizstól Budáig.
A Lúdláb Királynő 10 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1893
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Olcsó Könyvtár Szépirodalmi
Kedvencelte 1
Várólistára tette 15
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
Hullámzó kedéllyel olvastam, noha igazságtalan lennék a szerzővel, ha a színvonal egyenetlenségét vetném a szemére. Elöljáróban le kell szögezzem, hogy ez egy jó regény. A hiba a vételi készülékben leledzik. d’Astarac úr hosszadalmas eszmefuttatásait a természetfeletti lényekről éppúgy untam, mint a manapság divatos elmebetegségek megnyilvánulásait a pénzügyi háttérhatalomról, Soros hálózatról, vagy a zsidó világuralomról. Csak míg utóbbiak elolvasása, vagy meghallgatása mindenképpen a mazochizmus minősített eseteit jelentik, addig d’Astarac úr dajkameséi egyszerűen nélkülözhetetlenek eme remek regényhez. France jól írta meg mindezt, csak én vagyok túl érzékeny az emberi hülyeségre.
Az író egyébként is kihozta szereplőiből a maximumot. Hűtlen nők, s alig hűséges férfiak polemizálnak a csalfaságról. Kisstílű szélhámosok naponta küzdenek meg egy falat pecsenyéért, egy pohár ingyen italért, vagy egy nem éppen sziklaszilárd erkölcsű hölgyemény kegyeiért. Nagyvonalú kalandorok öltenek hirtelen alakot a félhomályból, a mágia mesterei viszont igyekeznek a háttérben meghúzódni. Egy átmeneti kor zűrzavaros világában már a kultúra zászlóvivői is büszkén törekednek a napra. Azonban látniuk kell, hogy bármily félelmetes fegyver is a tudás, meglehetősen hatástalanul alkalmazható az ostobaság és szűklátókörűség által bevetett kard és pénz ellen. Hamisítatlan 18. századi milliő, ahol kihunytak már az inkvizíció máglyái, de még csak pislákolnak az értelem fényei.
A születésnapos kihívásra választottam ezt a könyvet, mivel egy napon születtem Anatole France-szal. Örültem, amikor ezt felfedeztem, mert tőle sem olvastam még semmit, és tudtam, hogy tőle is kéne, és így végre biztos lehettem benne, hogy még ebben az életben sorra kerül. Két könyvét szereztem be, ezt és a Jeanne D'Arcot, de a fülszövegek alapján inkább ezt vettem előre.
Nyársforgató Jakab és mestere története a XVIII. századi Párizsban: kaland, kalamajka, babona, mágia. Nagyjából ebből áll. Ja, és humorból. A két kedvenc idézetemet mindjárt fel is viszem. Ezeken kívül külön hálás vagyok Ádám és Éva szilfekkel és szalamandrákkal felturbózott változatáért.
Látszik a történeten, hogy France tényleg szerette a XVIII. századot, méltó emléket állított neki. Érthető, hogy olyan nagyon népszerű volt a regény a XIX. és a XX. század fordulóján, amikor keletkezett. Azért nem lett a kedvenc íróm, de a Jeanne D'Arcot még elolvasom tőle. Örülök, hogy megismerhettem.
Népszerű idézetek
Emlékszem, amikor inas voltam a Királyi Lúdhoz címzett pecsenyekonyhában, a Saint Denis-i kapu közelében, gazdám, aki abban az időben a céh zászlóvivője volt, akárcsak én most, így szólt: „Nekem sohasem lesznek szarvaim, túlságosan csúnya a feleségem.” E szavaira az az ötletem támadt, hogy megtegyem, amit ő lehetetlennek tartott. Sikerült is, az első kísérletre, egy reggel, amikor gazdám Le Vallée-ban járt. Igazat mondott: felesége csúnya volt, de okos és hálás.
33. oldal
Megtudván, hogy nagyon rosszul van, a főmagasságú püspök úr meglátogatta őt a szobájában és már egészen végelgyengülésben találta. – Fájdalom – szólt a kanonok, – bocsánatot kérek Főmagasságodtól, hogy kénytelen vagyok előbb meghalni. -Tegye, tegye! Ne zavartassa magát, – válaszolt a püspök úr jóságosan.
– Ön azt hiszi, – szólt, – hogy olyan könnyű szép leánynak lenni és szerencsétlenséget nem okozni?
– Sajnos! – feleltem én, – amit most mondott, nagyon is igaz.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Christopher Moore: Te szent kék! 82% ·
Összehasonlítás - Leo Kessler: Kitörés Sztálingrádból ·
Összehasonlítás - Vladislav Vančura: Rablólovagok ·
Összehasonlítás - Elizabeth Peters: Óvakodj a múmiától! 82% ·
Összehasonlítás - Hugo Viktor: A Notre Damei toronyőr ·
Összehasonlítás - Alexandre Dumas: Húsz év múlva 88% ·
Összehasonlítás - Hugo Viktor: A Notre-Damei torony őre ·
Összehasonlítás - Marguerite Yourcenar: Opus Nigrum 79% ·
Összehasonlítás - Kenneth Roberts: Északnyugati átjáró 92% ·
Összehasonlítás - Jókai Mór: A két Trenk / Trenk Frigyes 82% ·
Összehasonlítás