Kapcsolatok 81% 23 csillagozás

Ha valaki bűn rosszul ír ekkora terjedelemben, akkor az már kimeríti az emberiség elleni bűncselekmény fogalmát. Hasonló rövidséggel jól írni viszont már perverzitás. Az azeri szerző tehát nyilvánvalóan egy perverz alak, aki csak nyúlfarknyi élvezetet hajlandó szolgáltatni, holott a gondosan megrajzolt környezet, a briliánsan összeválogatott karakterek, s a kiválóan megteremtett sejtelmes, rejtélyes hangulat egy igazi nagy regény ígéretét hordozza. Sőt! Több mint ígéret. Olyan érzésem támadt, mintha egy 400 oldalas remekműből kb. a századik oldal után 280 oldalt kihagytak volna, s csak a befejezést hagyták érintetlenül. Hiába kiváló a maradék, de a hiányérzetet nem tudja elnyomni. Sci-fi és abszurd címke szerepel rajta, némileg találóan, s ha valaki ráragasztaná a mágikus realizmus jelzőt, annak a jeleit is felfedezhetnénk a műben. Mégsem hiszem, hogy ezek akár közösen is kisajátíthatnák Anar írását, mert az annyira egyedi, sajátságos, mondhatnám anarisztikus.

Elmondom, hogy miért tetszett nekem ez a kis, novellányi történet.
Adva lehetett egy szösszenetnyi gondolat, amit Anar bácsi kitalált, vagy csak úgy ébredt reggel, hogy ott van. Aztán elhatározhatta, hogy ezt bizony, meg kellene osztani másokkal is.
De rájöhetett, hogy azért ez így harmat gyenge, és miért is hinnék el neki mások.
Tegyük alkalmassá őket a gondolat befogadására. Így a 116 oldalas könyv első 100 oldala nem más, mint alapos előkészítő munka. Zselésítsük az agyakat, mossuk össze a valóságot az álommal, kimerültség, túlhajszoltság, némi paranoia egy csipet misztikum, és kész a tökéletes táptalaj, amibe aztán bohém lazasággal elvetjük a Gondolatot. A Gondolatot, ami mellesleg nekem tetszett is.
Így aztán nekem ez nem abszurd, és nem is sci-fi.

Roppant bonyolult történet. Sok az áthallás.
Először egy rémálom, félelem szülte képzelet, képzelet szülte félelem.
Aztán képtelen találkozások, képzeletbeli párbeszédek, párbeszédbe szőtt képzelgések.
Meg lehet magyarázni, hogy lesz a kapcsolat. Tér és idő, külön téma. Némelyik ember egy külön bolygó.

Zseniálisan megírt, borult és megfejthetetlen könyv. A kapcsolatokról, emberi és emberfelettiről, azok hiányáról, meg arról, hogy mindig próbálunk racionális vagy logikus megoldást találni mi emberek. Tényleg filmszerű, olyannyira, hogy én is felidéztem néhány filmet közben, mégpedig olyanokat, amik nem igazán köthetők a könyvhöz. (Harry Pottertől az Oldboyig sok minden lepergett előttem) Minimálasszociáció. Őrület-e az őrület? Rejtély marad.

Nekem tetszett. Feszültségben tartott, mint egy Hitchcock film. Ártalmatlannak tűnt, mégis csapott. Jó ötletek voltak benne. Viszont mérges lettem a végső lecsapásért. Úszhat tovább az olvasó a végtelen vízben, oldja meg magának a szárazföldet. Ezért a négy csillag. Olvastam volna még. Megijeszt a végtelen víz. Szerintem, nekem egyébként az IPM magazin korabeli számaiban feltűnt írások érzetét kelti. Valódi időutazás. Éljen az Alfa holdbázis. Még amit eszembe juttatott (lassan csepegnek le bennem az érzetek, ahogyan hat a történet), olyan perspektivikus és geometrikus grafikák/festmények villantak fel bennem, amiknél például a kanyargós lépcső trükkös megjelenítésben vezethet felfelé és lefelé is, nem egyértelmű. Vagy olyan festmény, amelyiknél a portrét alkotó személy szeme bármely irányból a festményt néző tekintetébe akad, és onnan nem tágít. Megmozgató kis olvasmányt adott ez az Anar bácsi.

A Supernova 5 (Galaktika Sci-fi Klub) füzetébe találkoztam a könyvel, ott ajánlották sci-fi kedvelőknek. Mivel szembejött velem a könyv, így be is szereztem. Nem vártam sokat a könyvtől, de azért sikerült lekötnie a figyelmem, megismertem az azeri irodalmat.
Talán erős rásütni, hogy sci-fi, de tény van kozmikus okfejtés, és elgondolkodtató.
Akinek meg van otthon, az bátran vegye le a polcról, könnyed, rövid olvasmány.

Azt írja a belső borítója, hogy „rejtélyekkel teli, már-már fantasztikus történet az emberi kapcsolatokról”.

Az biztos, hogy rejtélyes… Érdekes hangulata van ennek a rövidecske – 40 perces – műnek: borongós, sivár, kietlen. Kiüresedett. Igaz, a főszereplő egy leendő főiskolás, de egyszerűen csak John Cusacket voltam képes látni magam előtt, képtelen voltam máshogy elképzelni. Ha filmet kellene mondani, akkor a Másvilágot tudnám megemlíteni. Igaz, köze sincsen hozzá, de a könyv ugyanolyan hangulatba ringatott, mint a film.
Szegény @stone-nak a kezébe fogom nyomni. Bocs.

Nagyon érdekes kis szösszenet (hosszabb novella, kisregény talán), ami mindössze egyetlen napot fog át, noha lényegesen hosszabbnak tűnik. Olyan mint egy álom, mint az álom végkifejletében a csengetés, a kopogás. http://moly.hu/idezetek/646842
Bár a végén, a vége felé majdnem mindennek megvan a maga hétköznapi magyarázata, odáig egészen feszültséggel teli, abszurd helyzetek összessége, rejtélyesen szövődő képek halmaza, ami még ezek után is csavarint egyet magán, hogy a legvégén jóleső, mégis zavart nyugalommal hajtsuk álomra fejünket, mármint hogy csukjuk be e vékony füzetet.
Nem tudom igazából, hogy mit olvastam, de teljesen lekötötte a figyelmemet. Nem volt különösebb csattanó, vagy probléma kiindulás, az egész 116 oldal volt egyben ez a kettő.
Az utolsó csavarnál volt egy hosszú, nagyjából 8 oldalas monológ, ami el is tért az addig olvasottaktól, meg más megvilágításba is helyezett egyet, s mást, kicsit fárasztó is volt, de ettől függetlenül egy izgalmas, egyedi, hangulatteremtő történetet kaptam a … (kozmikus) kapcsolatokról. Talán. Mindenképpen el kell olvasnom újra!

ööö… ahaa… ez most valahogy nekem nem. az első kb. 100 oldal felvezetés, aztán durr bele és magyarázzuk meg a megmagyarázhatatlant 16 oldalon. mondjuk 1978-ban nyilván izgalmas sci-finek számított, de nekem sajna nem ült az spoiler…

Olyan kicsit, mint egy möbius-szalag. De ezt a végén, mégiscsak el tudja vágni az ember. Egy kis misztika, egy kis lélektan és egy kis sci-fi. Miért gondolja az ember, h van élet a földin kívül? Miért gondolja az ember, h az csak hasonló lehet? Miért akarjuk annyira a kontaktust egy másik bolygó szülötteivel? Röviden sűrítette össze a majdnem válaszait Anar. Mondhatnám, azok a kis jó válaszok születtek, amik kérdéseket vetnek fel inkább, mint válaszokat adnak.
Amúgy @Zizzer kartársnő házi feladata volt, immár a második tőle. Mondjuk ilyen apró, de velős dolgokat adhat még…