Keleti ​és keresztény művészetfilozófia 1 csillagozás

Ananda Kentish Coomaraswamy: Keleti és keresztény művészetfilozófia

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arcticus Libri Artis Arcticus

>!
Arcticus, Budapest, 2000
120 oldal · ISBN: 9630025604 · Fordította: Kelemen Renée

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 25


Kiemelt értékelések

bratan P>!
Ananda Kentish Coomaraswamy: Keleti és keresztény művészetfilozófia

Ez a könyv tartalmaz cikket, tanulmányt, előadást és recenziót – s ami összetartja, az a tradicionalista művészetszemlélet. Ha egyszerűen akarnám megfogalmazni, a nyugati filozófiai hagyomány esztétikájával szemben megfogalmazott antiesztétika. Mivel nem egységes műként született, sok benne az ismétlés, nem csak a főbb gondolatok, de még a példák tekintetében. A főbb gondolatok közül hármat emelnék ki.

1. A múzeumok modern szemléletének a tarthatatlansága. Coomaraswamy felhívja a figyelmet, hogy a múzeumok a modern szemlélet mellett kiüresítik a kiállítási tárgyaikat – vagy egyszerűen piaci kofákká válnak. Ez utóbbi főként a kortárs képzőművészet alkotásaira igaz, azaz pusztán elárusító helyekké válnak egy l'art pour l'art művészet mellett. Az igazi művészeti alkotások viszont kikerülnek a maguk természetes közegéből és ezért képtelenek előidézni azt a funkciót – ahogy (az én példám) elég fura egy előadóteremben előadott mise is.

2. Coomaraswamy szerint egy tárgy akkor szép, ha az az adott funkciója szerint hasznos. Teljesen ellentmond a tradicionális szemléletnek az önkényes díszítőművészet, a csak kiállításra készített tárgy. A modern esztétika szerint egy műalkotást szemlélve bennem pozitív emóciókat kell, hogy keltsen, ekkor szép. A tradicionalista szemlélet szerint azonban nem az érzelmek, hanem a tudat az, ami a szépséget érzékeli és dolgozza fel azokat a szimbólumokat is, amik valódi metafizikai jelentéssel bírnak a használati eszközön. (A modern művészetben a szimbólumok már nem mutatnak rá semmire, hiszen önmagukért/pénzért készülnek és nem egyfajta spirituális igazságot jelenítenek meg.)

3. A szerző szerint nagyon fontos a helyes szemlélet kialakításához megértenünk a munka és az alkotás közötti különbséget. A modern ember mindennapi életének a szenvedése többek között épp a lelketlen munka miatt van. Ezzel szemben a tradicionális társadalmakban a hivatását végző ember alkotott, azaz nem a betevő falatért tette, amit tett, hanem örömét lelte abban amit csinált. Sajnos a modern társadalomban élők között egyre kevesebb azoknak a száma, akik szakmájukra nem munkaként, hanem hivatásként tekintenek.

Nekem elég sokat adott, hiszen most már meg tudom fogalmazni azt, hogy mi a bajom úgy kb. 35 éve azzal a nyugatos esztétikai szemlélettel, ami a modern világunk filozófiájának a része. Ebből a szempontból nekem e mű sokat adott – Tolsztoj: Mi a művészet? c. monográfiájához hasonlóan. (Az nem tradicionalista.)

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

lzoltán IP>!

[…] a szakrális civilizáció horizontális szellemi bázisként lehet a kiindulási pontja annak a vertikális – életfeletti irányába mutató – religionális útnak, melyen az ember mint artifex, – mester egyben művész is – önmagát egy benső megismerési, átalakítási folyamat által lényegi önmagához visszavezetheti. A jelenkori, metafizikai érzékenységét vesztett embernek egy ilyen jellegű út bejárásához kicsi az esélye. […]

5. oldal, Előszó a Libri Artis sorozathoz (Arcticus, 2000)

lzoltán IP>!

[…] Annak számára azonban, akiben egy határozott affinitás ébred, hogy életét egy olyan úttá tegye, melyben a művészetnek kiemelt szerepe van, azt az egyetemes szimbolikus nyelvezetet kell magáévá tennie, amelyet az archaikus ember születésétől fogva intuitíve birtokolt. A LIBRI ARTIS sorozat célja ezen örök szimbolikus értelmezés megismertetése, az elveszített, elfelejtett szellemi alap újbóli felszínre hozatala. Az ehhez vezető út a tradicionális művészet principiális megismerésén keresztül vezet. […]

5. oldal, Előszó a Libri Artis sorozathoz (Arcticus, 2000)

Meara P>!

…a művészet semmi megfoghatót nem jelent. Egy festményt nem nevezhetünk <művészetnek>; az <artifactum>, <artificialis> szavak azt implikálják, hogy a tárgy művészi, hogy a művészet szabályai szerint készült, de nem maga a művészet; a művészet a művészben honol, és az a tudás, melynek köszönhetően a dolgok elkészülnek. Az a helyes, ami a művészettel összhangban készül; amit úgy csinálunk, ahogy kedvünk tartja, esetleg suta lesz. Ítélet és ízlés nem összetévesztendők, sem kellem és szépség, mert ahogy Szent Ágoston mondja: van, aki a torzat szereti.


Hasonló könyvek címkék alapján

Giulio Cesare Lensi Orlandi Cardini: A templomosok baphometje Firenzében
Schreiner Dénes: Schelling és az antikvitás
Rainis: Száll és ég s kihuny a csillag
Richard Rorty: Esetlegesség, irónia és szolidaritás
Poszler György: Filozófia és műfajelmélet
Kőváry Zoltán (szerk.): Alkotás és élettörténet
Lukács György: Esztétikai írások
Lukács György: Művészet és társadalom
László Ruth (szerk.) – Szathmári Botond (szerk.): Fényvaluta
Molnár Sándor: A festészet útja