Akimcanna 5 csillagozás

Önmegsemmisítés
Ananda K. Coomaraswamy: Akimcanna

Ananda K. Coomaraswamynak (1877–1947) ez a kis könyvecskéje a metafizikai rangú tradíciók egyik centrális kérdésével, a spirituális önmegsemmisítés doktrínájával foglalkozik, amelynek lényegét egy X. századi bagdadi szúfí, al-Dzsunajd ekképpen foglalta össze: „Magad nélkül teljesen Ő [Isten] vagy.”
Coomaraswamy a spirituális önmegsemmisítés eszméjét nemcsak buddhista és hindu, hanem keresztény és muszlim kontextusban is vizsgálja. A fordító bő tíz oldalas előszavában azt a közös fundamentumot vizsgálja, amely közös sajátja azoknak a módszereknek, amelyek egyfelől a mentális szféra állandó fluktuációjának koncentratív eszközökkel való megfékezésére törekednek (mint például a klasszikus jóga), másfelől az egónak a saját akcióin keresztül való felszámolására irányulnak (mint amilyen például a keresztény misztika).

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Regulus Kollekció

>!
Camelot, Budapest, 2000
70 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638568259 · Fordította: Buji Ferenc

Kedvencelte 2

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
Ananda K. Coomaraswamy: Akimcanna

Győzd le önmagad! Engedd be a napfényt a szobádba és gondolkozz…Felejts el mindent, ami megkötött.


Népszerű idézetek

aled>!

…személyiségünk egyszerre börtön és téveszme.

3 hozzászólás
Meara P>!

Mivel tehát az élet és lét egyenértékűsége folytán maga a mentális fluktuáció az elme, e fluktuáció megbénítása az elme megsemmisülését eredményezi, az elme megsemmisülése pedig az átélésben önmegsemmisülésként jelentkezik – hiszen annak megsemmisüléséhez vezet, amivel az ember egy életen keresztül azonosította magát; s minthogy eközben a tudatosság nemcsak egyszerűen fennmarad, hanem végtelenszeresen felfokozódik, ennek a megsemmisülésnek a korolláriuma annak felismerése, hogy „én nem az vagyok, akinek eddig hittem magamat".

2 hozzászólás
Meara P>!

Hasonlóképpen beszél William Blake is, amikor azt mondja, hogy „a Megsemmisülésbe, az Örök Halálba kell eljutnom, hacsak nem akarom, hogy az Utolsó ítélet megsemmisületlenül találjon, és kiszolgáltassanak saját énem martalékául".

2 hozzászólás
aled>!

…mert hasonló a hasonlót ismeri meg.

aled>!

A magát megsemmisített ember boldog ember; nem így azok, akik még tudatában vannak emberi köteléküknek. „Nézd, mennyire boldogok ezek, ezek a Senkik…"

aled>!

A deficere a se tota és a semetipsa liquescere (Szt. Bernát), vagyis a „lélek halála" (Eckhart) „nem más, mint amikor a szellem kilép magából, kilép az időből, és egy puszta semmibe lép" (Johannes Tauler), ekképpen válva szabaddá, mint ahogy az istenség is szabad saját nemlétezésében…

Meara P>!

visszavezetés és csökkenés
Visszavezetése annak, ami van, mégpedig abba az állapotba, amikor még nem volt; s lecsökkentése annak, ami van, mégpedig egészen addig, amikor már nincs. Mert hiszen – mint ahogy al-Dzsunajd (-910) megfogalmazza az egyetemes tanítást – „az embernek végül vissza kell térnie kezdeti állapotába, s azzá kell válnia, ami akkor volt, mielőtt még lett volna". „Az esetleges lét tökéletessége [ugyanis] önnön eredendő nemlétezéséhez való visszatérésében és saját nemtudása révén megvalósuló tudásában áll – mondja Muhammad ibn Jahjá Láhídzsí (-1516).

Lunemorte P>!

László András – a klasszikus yoga darsana útmutatásainak megfelelően – gyakran hangsúlyozta tanításai alkalmaival, hogy azon, ami a modern ember számára „semmiként" jelentkezik, és ami ennek tradicionálisan a leginkább megfelel (nirguna-mula-prakrti-laya), azon a yoginak át kellett mennie. Azt azonban, hogy maga az, amin át kell menni, a lehetséges legvégső céllal azonos volna, soha egyetlen tradicionális mester és tanító sem tanította. Nem is taníthatták, mert ez „ellen-beavatás" körébe tartozna.

1 hozzászólás
Lunemorte P>!

Ez a misztikus állomás az elkápráztatottság, az objektum szubjektumban való elmerülésének állomása. Ebben az állapotban tárul fel annak nemléte, ami sosem volt, valamint annak örökléte, ami sosem volt, hogy ne lett volna.

Lunemorte P>!

Az az út, amely kivezet a relativitás világából, reduktív út (via nega-tiva) – mégpedig a „redukció" szónak mindkét értelmében: visszavezetés és csökkenés. Visszavezetése annak, ami van, mégpedig abba az állapotba, amikor még nem volt; s lecsökkentése annak, ami van, mégpedig egészen addig, amikor már nincs. Mert hiszen – mint ahogy al-Dzsunajd (-910) megfogalmazza az egyetemes tanítást – „az embernek végül vissza kell térnie kezdeti állapotába, s azzá kell válnia, ami akkor volt, mielőtt még lett volna".

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Őszentsége, a XIV. Dalai Láma – Desmond Tutu – Douglas Carlton Abrams: Az öröm könyve
Armin Risi – Ronald Zürrer: Vegetáriánus élet
Jiddu Krishnamurti: Tanítások a tanulásról
Thich Nhat Hanh: Sár nélkül nincsen lótusz
Őszentsége a XIV. Dalai Láma: Út a nyugalomhoz
Henry Cloud – John Townsend: Határaink
Ole Nydahl: Ahogy a dolgok vannak
Christopher Hansard: A tibeti élet művészete
David Michie: A dorombolás művészete
Kepes András: Világkép