Henry ​és June 17 csillagozás

Anaïs Nin: Henry és June

Szeretője, Henry Miller szerint Anais Nin olyannyira női prózát ír, mint senki más. Az írónő naplója tulajdonképpen egy a harmincas évekbeli Párizsban játszódó regény. A szereplők kusza viszonyai cáfolják a hagyományos és modern regény tér- és időszemléletét. A könyv témája nem is annyira az erotika és a szexualitás, hanem az őszinteség esélye, más néven a szabadság.

“Veszedelmesen okos könyv, amelyben a francia-spanyol írónő, ki naplóírási rekordokat döntött meg, szinte kegyetlen őszinteséggel boncolgatja önmagát, valamint Henry Millerhez és annak feleségéhez, June-hoz fűződő szerelmét.“ (www.pestidiva.hu)

>!
Kalligram, Pozsony, 1998
296 oldal · ISBN: 8071491438 · Fordította: W. Tóth René · Illusztrálta: Hrapka Tibor
>!
Kalligram, Pozsony, 1994
298 oldal · ISBN: 8071490830 · Fordította: W. Tóth René

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Anaïs Nin


Kedvencelte 5

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

Morpheus>!
Anaïs Nin: Henry és June

Nagyon nehéz értékelnem ezt a könyvet. Az elején szinte beleszerelmesedtem a bátor, a konvenciókat széttörő Anaisba, a gyönyörű és okos nőbe (az általam kiírt idézetek leginkább ezt az oldalát jelenítik meg), de aztán ahogy feltárul a naplóban szereplő összes férfi és nő – köztük Anais – manipulációi, szeszélyességei, hazugságai, féltékenységei, kisajátítani akarásai, birtoklásai (a legtöbbjük természetesnek tartotta, hogy többet szerethessen, ám ha a másik is ilyen akart lenni, azt nem viselték el), hatalmaskodásai, kegyetlenségei, önáltatásai, már nem tudtam volna szeretni. Bár sok tiszta és megismételhetetlen pillanatot él át Henryvel, a két őszinte pillanat között levő teret és időt megmérgezi ez a káosz, és megmérgezi az, hogy túl sokat foglalkoznak June-nal, aki fizikailag nincs is jelen, rágódnak rajta, mint egy gumicsonton, nem tudják elengedni, és csodálkoznak rajta, hogy hatalma van felettük. Lehettek-e volna abban a korban igazán őszinték és szabadok, telítődve szerelemmel, szeretettel és szenvedéllyel? Talán nem, talán lehetetlenség lett volna, de végig drukkoltam neki, nekik. Hiába.
A könyv olvasása közben / utána elolvastam az életrajzukat, Hugótól nem vált el ténylegesen, ám még egyszer férjhez ment, így lett egy férje New Yorkban (Hugo) és egy másik (Rupert Pole) Kaliforniában, aki 16 évvel volt fiatalabb tőle. :D Anaisnak kapcsolata volt életében (legalább) két pszichoterapeutával, az egyik meg van említve a könyvben, a másik pedig Otto Rank, akinek a neve pedig – az általam kedvelt – Yalom könyveiből köszön vissza, aki egzisztencialista terapeuta volt, és már alkalmazta az ittésmost technikát (gondolom, Anaison is).
Henry pedig elvált June-tól, és nőről nőre szállt, és szerintem soha nem találta meg azt, akit keresett (talán egy második Anaist?).
June pedig tönkrement, megcsúnyult, a pszichiátriát is megjárta, aztán valahogy talpra állt.
Hugo pedig átnyergelt a bankszakmáról a művészetre, gravírozni és filmezni kezdett.

ervinke73>!
Anaïs Nin: Henry és June

Mint irodalmat, magasra értékelem. Mint őszinte írást nemkülönben/fordulnék vajon magam felé hasonlóan?/ De vajon a tűéles prognózis miért nem hoz megnyugtató megoldást? Talán azért, mert a szenvedély mégiscsak a legnagyobb adomány és átok is egyben? Lehet nélküle, de vajon érdemes-e?

Véda P>!
Anaïs Nin: Henry és June

Engem nem érintett meg, ugyanakkor rendkívül sokat mondott.
Nyugodtan lehetne a könyv címe is Anais Nin, hiszen számomra ez sokkal inkább magáról az írónőről szólt, egy rendkívül bátor és önazonos teremtésről, mint Henryről és Juneról. Nin kereste még önmagát, szélesítgette a látókörét, feszítgette a határait. Szerintem kicsit túl is analizálta. Ugyanakkor végtelenül realista és okos. Érdekes párosítás.

Sárhelyi_Erika I>!
Anaïs Nin: Henry és June

Na, ez olyan nemtudomhovatenni könyv. Ugyanis semmiképpen nem mondhatom, hogy tetszett, ugyanakkor böcsülettel végigolvastam, míg esetleg ennél irodalmilag jóval értékesebb könyvet meg félbehagytam, pusztán mert untatott. Ez az önéletrajzi írás elsősorban a szerző és Henry Miller író közti szerelmi viszony naplója. Pontosabban sokkal inkább szexuális viszony ez, csak Anaïs keveri a szexet a szerelemmel. Mert ugyan teljesen őrült szenvedélyt él meg az íróval, de ez nem akadályozza meg abban, hogy mindeközben az író feleségével is szeretkezzen, meg persze a saját élete párjával, a volt pasijával, az analitikusával és azt hiszem, már az elején elvesztettem a fonalat, hogy még hányan vannak képben – no és persze, mindegyiket szerelemként éli meg.
Állandóan libikókáztam: letegyem/ne tegyem, de kíváncsi voltam, öncélú-e ez a folyamatos kefélés (ő durvábban aposztrofálja), vagy vezet valahová ez az egész. Hát, nem, nem vezet sehová – lehet, hogy csupán azért vezette a naplót, hogy legalább ő tudja, kinek, mikor, mit hazudott?
Őszinte leszek: azt picit irigylem tőle, hogy merte mindezt megtenni és még le is írni, nő létére minden gátlás nélkül vállalja, hogy úgy él, ahogy akar, és azt éli meg, amire csak vágyik, pusztán a maga örömére. Persze, mindezért meg is vetem, de azt gondolom, egy ilyen nemtudomhovatenni könyv esetén ez a paradoxon talán nem annyira meglepő :)
A könyv irodalmi értékét az a néhány gondolat adja, amit időről időre megtaláltam benne, és azoknak kifejezetten örültem – amúgy zéró. Henry Miller olvasásához viszont nem kaptam kedvet – lehet, hogy ha Anaïs Millernek inkább az írói mivoltát hangsúlyozza, és nem a potenciáját, akkor most nekiállnék keresni a könyveit. Hát, nem így lett.

2 hozzászólás
Otranto>!
Anaïs Nin: Henry és June

Nagyszerű könyv. Minden benne van. Erotika, szépség, kacérság, nőiesség, barátság, féltékenység, szerelem.


Népszerű idézetek

Sárhelyi_Erika I>!

Mind Henry, mind June lerombolta az életem egységét és logikáját. Ez jó, mert a séma nem élet. Most élek. Nem pedig sémákat gyártok.

80. oldal (Kalligram)

1 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

(…) csodálatos dolog szeretni, és mégis szabadnak lenni.

97. oldal (Kalligram)

22 hozzászólás
Morpheus>!

Azt gondoltam, nem az erős nők teszik a férfiakat gyengékké, hanem a gyenge férfiak teszik a nőket túl erőssé.

201. oldal

3 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

Ágyban fekszik, teste ívben a hátamnak feszül, karja a mellem körül. És magányom peremén tudom, hogy találtam egy pillanatnyi abszolút szerelmet. A pillanat nagyszerűsége behegeszti a sebeket, elcsöndesíti a vágyakat. Alszik. Mennyire szeretem! Kiáradt folyónak érzem magam.

142. oldal (Kalligram)

5 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

(…) néha akkor árulunk el a legtöbbet a lényünkről, amikor a legkevésbé hasonlítunk önmagunkhoz.

34. oldal (Kalligram)

2 hozzászólás
Morpheus>!

Hugónak van a legjobb természete a világon, és én szeretem őt, de szeretek más férfiakat is. Egy méternyire fekszik tőlem, miközben ezt írom, és ártatlannak érzem magam.

231. oldal

Morpheus>!

Nem csoda, hogy miközben figyelem az életét, rájövök, hogy az én életem soha nem fog az övéhez hasonlítani, mert lelassítja a gondolkodás.

55. oldal

Morpheus>!

Ha gazdag lennék, nem lennék sokáig gazdag.

23. oldal

Morpheus>!

Hidd el nekem: ha arról beszélek, hogy ki kell élni az összes ösztönünket, akkor ez csak áltatás. Nagyon sok ösztön van, amit nem kell kiélni, mert romlott és visszataszító.

47. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

Micsoda öröm, ha a nő talál egy férfit, akinek megadhatja magát – az erős karokban kiteljesedő nőiesség öröme.

70. oldal (Kalligram)


Hasonló könyvek címkék alapján

Alice Walker: Kedves Jóisten
Becca Prior: A tanítvány 4.
Antonio Orlando Rodríguez: Chiquita
André Aciman: Szólíts a neveden
Thomas Mann: A varázshegy
April Genevieve Tucholke: Wink, Poppy, Midnight
Littner György: Női bosszú!?
Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Tűz
Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje