Értékelések 4

pat P>!
Ana-Maria Negrilă: Jégcsászár

Jaj, hát ez érdekes élmény volt.
Jellemzi ugyan a regényt némi szöveggyengeség (nem jöttem rá, hogy ez vajon veleszületett, vagy szerzett), de komolyan mondom, ez jót tett a hangulatának. A hangulata pedig az első pár oldal után olyan markánsan idézte nekem Az Új Nap Könyvét, meg kicsit időnként Mieville meg Dukaj világait, sőt, a Kifordított világot is, hogy én egészen beleszerettem. Zseniálisan homályos a világépítése és kusza a szövege, csak imádni lehet.
Jó, igaz, kicsit kiábrándultam belőle a végére, mert hát kicsit hülyeség a fő konfliktus, meg tényleg elég nehéz olvasni a nehézkessége miatt, a vége felé meg van két eszetlen hosszú, teljesen idióta párbeszéd is, de akkor is érdekes élmény maradt.
Hogy sci-fi vagy fantasy? Hát, az igen jó kérdés, nézőpont, definíció és világszemlélet kérdése leginkább.
Az e-könyvnek meg vitán felül előnye, hogy nem volt folyton a szemem előtt a borító. Ronda is, szexista is, félre is viszi az olvasói elvárásokat. (A román kiadásé is ilyen, tudom.)

Költsei_Firincz>!
Ana-Maria Negrilă: Jégcsászár

Ana-Maria Negrilă a Jégcsászárral debütál magyarul, s bár a regény sok elemében kitűnő, mégis annyira unortodox, hogy talán elsőre sok(k) lehet a magyar olvasónak.
Elképesztően tömény, egymással párhuzamosan több – éppen csak érintkező világot bemutat, van amit csak áttételesen, mintegy felvillantva, s akad, amit alaposan kidolgozva. Ráadásul a cselekményt is veszett tempóban pörgeti, miközben a szereplők is kidolgozottak, mégsem tartozik a „könnyen csúszik” kategóriába. Megdolgoztatja az olvasót…
…például azzal, hogy a történések hátteréből és a szereplők múltjának lényeges elemeiből kevesebbet árul el, mint amennyire az olvasónak igénye lenne. A szövegben haladva kell – visszamenőleg – összebogarászni az okokat és okozatokat, s azt, hogy ki hová tartozik, s miért éppen oda. De mégsem detektívregényről van szó, hiszen az olvasó egészen más ösvényeken kényszerül haladni, mint a szereplők. (Az, hogy ez vonzó teszi-e a regényt, vagy inkább taszítja az olvasót, leginkább olvasói habitus függvénye.)
A technológia és spiritualitás ilyen szintű egymásba fonódása és az ehhez tartozó „kvázi-tudományos” háttér mennyire elfogadható, megint csak érdekes kérdéseket vet fel. Hiszen nem arról van szó, hogy a szerző a mi világunkat parodizálná, sokkal inkább arról, hogy egy teljes univerzum megteremtésére törekszik, s ez a teljes univerzum másfajta szabályok szerint működik. Ambiciózus és tiszteletre méltó kísérlet, mely eredményének minősítésétől függetlenül is izgalmas játék.
A szöveg egyik rétege, mely a nomádokról, a nomádok életéről és az ő legendáikról és meséikről szól, másfajta meghökkenés forrásai: a fiktív néprajz körébe utalják a könyvnek ezen fejezeteit, s – vessetek rám követ – de szívesen olvasnám őket külön kötetben. Mert önmagukban is megállnák a helyüket, s mert egészen másfajta olvasásélményét nyújtják, mint azok a részek, ahová a technicizált/ezoterikus civilizációban zajló szövegrészek játszódnak….
…és akkor még nem is szóltunk a szövegben fel-felbukkanó látomásokról, melyeknek komoly történetformáló szerepe van, s mégis olyan váratlanul bukkannak fel, ahogy egy szög átfurja az ember talpát a békés hajnali kocogás közben.
Persze, aztán a dolgok a helyükre kerülnek, s aki az első 70-80 oldal során magára vette az értés képességét, az már könnyített terepen mozoghat, s nyugodtan számíthat arra, hogy egyik meglepetés követi a másikat. S ezekre nem lehet felkészülni.
***
Ha a társadalmi berendezkedés, a technikai civilizáció foka, a spiritualitáshoz való hozzáállás különbözik is a mi világunktól, azt azért nem nehéz megsejteni, hogy a hatalom, a hatalom módszerei és a hatalomgyakorlás technikái sokban (néha kísértetiesen) hasonlítanak ahhoz, amit az elmúlt száz év diktatúrái, demokrácia-kísérletei és társadalom-átalakító programjai során megtapasztalhattunk. A kisember mindig is a hatalom és a mögötte álló érdekcsoportok kiszolgáltatottja volt/lesz. Ennek kikerülhetetlensége az, ami közelebb hozza ezt a sok elemében tőlünk távoli világot…
Bármennyire is fura, ennek a máshol és máshol játszódó történetnek minden mássága ellenére van – nem is banális – üzenete a mai ember, a mai (közép-)európai olvasó számára. Megéri bíbelődni vele. Ezért is.

Noro>!
Ana-Maria Negrilă: Jégcsászár

Ötletes, bár kissé nehezen feldolgozható történet ez, egy pszík által befolyásolt, az okkultizmus iránt rajongó világról. Egy jégmezőre épült nagyvárost néhány évvel ezelőttig úgynevezett „látnokok” irányítottak: gondolatolvasók, távolbalátók, időjárást irányító telekinetikusok… a fáma szerint még jövőbelátók is voltak közöttük, bár a későbbieket elnézve ez erősen kétséges. A három nagy vállalat, és az orbitális pályán élő, rejtélyes tudósok ugyanis összefogtak ellenük, és megdöntötték a hatalmukat. A pszík vagy csatlakoztak az új hatalmi rend titkosrendőrségéhez, vagy eltűntek az űrállomások átnevelő táboraiban. Így járt a puccs idején még gyerek Sich, és valamivel idősebb bátyja is. Tevékenykedtek besúgóként, fejvadászként, voltak illegalitásban, rabságban, maszekoltak, majd a peresztrojka eljövetelével újra bekerültek az események sűrűjébe.

Elsőre nehéz megérezni, mivel a regény világában nagyon sok az ismeretlen fogalom, a megszokottól eltérő elnevezés, de ez egy nagyon kelet-európai sci-fi, ami szerintem a szocialista diktatúráról mesél. Egyedül a személyi kultusz hiányzik belőle, mivel a vezetők teljesen arctalanok, de a barátságosoknak nevezett titkosrendőrség, illetve a régi rendet képviselő látnokok szerepe elég egyértelműnek tűnik. A fő kérdése pedig az, hogy egy többszörösen is osztályellenségnek született fiatal mit kezdhet egy olyan közegben, amely megpróbálja a maga képére formálni, kollaborációra kényszeríteni még azelőtt, hogy felnőve megértené, mi is történik körülötte?

Az értelmezést kétségkívül nem könnyíti meg, hogy a háttérvilágnak csak azokat az elemeit ismerjük meg részletesen, amelyekre a hősnő is rácsodálkozik életének valamely szakaszában. A vadonban élő, nomád vadászok kultúrája például fantasztikus színekkel elevenedik meg, mítoszaival, meséivel, szokásaival együtt. A városi élet már sokkal kevésbé: bár ez is hangulatos, de számos eleme félig-meddig homályban marad, akár a három vállalatra, akár a furcsa nevű információs hálózatra gondolunk, amelyről sosem derül ki, hogy egyszerű internet sok pont nulla, vagy valami teljesen új dolog. Hasonlóan természetesnek tűnik a mindent átható okkultizmus, a magukat a varázslóknak és sámánoknak nevező vajákosok jelenléte. A sorok között kell olvasni, hogy kiderüljön: ezek minden bizonnyal afféle holdudvarként jöttek létre a pszík körül, egyfajta pótszerként azok számára, akik nem tudtak hozzáférni a valóban működő mentális erőkhöz. Így tulajdonképpen ironikus, hogy a pszík bukása után is fennmaradtak, mint az új rendbe betagozódó polgári csökevények.

Végül a történet sem egyszerű. A jelenben a maszek-életét tengető főhőst bevonják egy terrorista utáni nyomozásba – nem véletlenül, hiszen fiatal korában már dolgozott a hatalomnak, még mielőtt kiábrándult volna annak kétszínűségéből. A nyomozás azonban ezer szállal kötődik előéletéhez, így fokozatosan feltárul előttünk gyerek- és kamaszkora, valamint fiatalon elkövetett bűnei és tévedései is. A visszaemlékezések ráadásul nem egészen időrendben sorakoznak, rengeteg az oda-vissza utalás. Az egész eseménysort majdnem olyan nehéz összerakni, mint a Witcher első évadát :D Ettől függetlenül én kellemes olvasmánynak találtam, ami épp a kellő mértékben dolgoztatott meg.

2 hozzászólás
marschlako P>!
Ana-Maria Negrilă: Jégcsászár

Kétségtelenül van egy sajátos hangulata, de ez most nem viszi el a hátán a regényt. Nekem túl ezoterikus-számmisztikás-mágikus-alkemikus-pszihullámhosszúlátnokos, a sci-fi díszletek ellenére is, még ha esetleg később meg is jelenik valamilyen tudományos magyarázat pl. ebben az idézetben (https://moly.hu/idezetek/1176690) bemutatott jelenségre. A történet érdekes, ugyanakkor a szereplők egyáltalán nem ragadtak meg, pedig elég árnyaltak, ugyanakkor a történetépítésben elég sok a sablon. Az ez igen és az ez ugyancsak átlagos között ingadoztam az olvasása közben. Talán a folytatások segítenek megállítani valahol ezt az ingát. Akát itt, akár ott.

21 hozzászólás