El ​árbol de oro y otros relatos 1 csillagozás

Ana María Matute: El árbol de oro y otros relatos

„Eran sólo cinco o seis, pero así en grupo, viniendo carretera adelante, se nos antojaban quince o veinte. Los veíamos llegar, y el corazón nos latía deprisa. Alguien, en voz baja, decía: "Qué vienen los chicos…!” Por lo general, nos escondíamos para tirarles piedras, o huíamos."

Tartalomjegyzék

>!
160 oldal · ISBN: 9788421614709

Kiemelt értékelések

marschlako P>!
Ana María Matute: El árbol de oro y otros relatos

A kötetet a kezembe véve kiderült, hogy egy középiskolásoknak szánt 1991-es válogatásról van szó, melyhez egy Julián Moreiro nevű középiskolai tanár írt egy elég hosszú bevezetőt (a könyv harmadát ez teszi ki), aki sajnos elemzései során gyakran elárulja az egyes elbeszélések csattanóját. Szerencsére ezek nagy részét már ismertem a Historias de Artámila c. kötetből, de aki először ezt a válogatást veszi a kezébe, annak érdemes a bevezetőt csak a novellák/mesék után elolvasni. (A történetek egyébként a következő kötetekből lettek beválogatva: El tiempo, Los niños tontos, Historias de Artámila, El arrepentido, Algunos muchachos.)

Ana María Matute igen szuggesztív módon teremti meg alkotásai atmoszféráját, legalábbis én nagyon otthon tudom érezni magam, mikor őt olvasom. Rajta kívül James Herriot írásai tudnak még ennyire magukba szippantani. Ana María Matute rendkívüli módon tud bánni a szavakkal, s rendkívüli érzéke van az emberi lélek mélységei iránt. Talán az is közrejátszik ebben, hogy mindig is befelé forduló, tépelődő típus volt ő maga is. Rövid, szinte költői történeteiben, melyek főszereplői elég gyakran elesett, magányos, kirekesztett emberek, pár képpel, néhány szóval képes megragadni a pillanatot, s észre sem vesszük, már be is emelt minket a színfalak mögé: a narrátorral együtt figyeljük, vagy éppen a főszereplővel együtt éljük át az eseményeket.

A kötetben szereplő történetek:

El árbol de oro (A színarany fa)

spoiler történet egy kisfiúról, az iskola titokzatos toronyszobájáról és egy színarany fáról.

La rama seca (A száraz faág)

Egy magányos kislány, egy magányos asszony és egy vászondarabba öltöztetett faág spoiler története.

Los chicos (A fiúk)

Történet a falusi fiúk mindennapjairól, a félelemről és a brutalitásról.
spoiler

Los de la tienda (A boltosok)

Történet egy örökbefogadott kisfiúról, akinek egyetlen vágya, hogy szabadon csatangolhasson a többi gyerekkel. spoiler

La chusma (A söpredék)

Történet egy jobb módban élő kisfiú és egy szegény bányászfiú barátságáról, az előítéletekről és az emberi gonoszságról. spoiler

El Mundelo (Mundelo)

Mundelo nem a megszokott bányász, aki népes családjával érkezett a faluba, s fizetésnapon rendszeresen lerészegedik. Magányos, visszahúzódó, csendes, józan ember, a többiek cukkolását is inkább elengedi a füle mellett. spoiler

La felicidad (A boldogság)

Történet a megtalált békéről, boldogságról, a természet közelségéről egy orvos szemszögéből (aki ebben a történetben végre kifejezetten pozitív szereplő)spoiler.

Négy erősen szimbolikus, rendkívül rövid (egy-két bekezdésből álló) történet:

El niño al que se le murió el amigo (A kisfiú, akinek meghalt a barátja)

spoiler

El niño que no sabía jugar (A kisfiú, aki nem tudott játszani)

spoiler

El árbol (A fa)

spoiler

El año que no llegó (Az év, mely nem jött el)

spoiler

Vida nueva (Új élet)

Két idős, magányos barát története, akik bár különböző utakat jártak be életük folyamán, szilveszter este hazatérve mégis mindkettejüket ugyanaz várja.

El arrepentido (A bűnbánó)

Történet a nagyravágyásról, a képmutatásról és a hálátlanságról, valamint a bűnbánatrólspoiler.

Una estrella en la piel (Az anyajegy)

A világ egy tizenkét éves kislány szemével. spoiler


Népszerű idézetek

marschlako P>!

El niño no es un proyecto de hombre, sino que el hombre es lo que queda del niño que fue.

31. oldal

marschlako P>!

Pocas cosas existen tan cargadas de magia como las palabras de un cuento. Ese cuento breve, lleno de sugerencias, dueño de un extraño poder que arrebata y pone alas hacia mundos donde no existen ni el suelo ni el cielo. Los cuentos representan uno de los aspectos más inolvidables e intensos de la primera infancia.

27. oldal

marschlako P>!

Pero no saben que no es sacríficio. Es egoísmo, sólo egoísmo. Pues, ¿no es para mí todo lo que le dé a él? ¿No es él más que yo misma? ¡No entienden esto por el pueblo! ¡Ay, no entienden esto, ni los hombres, ni las mujeres!

97. oldal (La felicidad)

1 hozzászólás
marschlako P>!

(…) La cabeza de la niña desapareció y al cabo de un rato asomó de nuevo, embebida en su juego.
    Desde aquel día doña Clementina empezó a escucharla. La niña hablaba infatigablemente con «Pipa».
    -«Pipa», no tengas miedo, estáte quieta. ¡Ay, «Pipa», cómo me miras! Cogeré un palo grande y le romperé la cabeza al lobo. No tengas miedo, «Pipa» … Siéntate, estáte quietecita, te voy a contar: el lobo está ahora escondido en la montaña …
    La niña hablaba con «Pipa» del lobo, del hombre mendigo con su saco lleno gatos muertos, del horno del pan, de la comida. Cuando llegaba la hora de comer la niña cogía el plato que su madre le dejó tapado, al arrimo de las ascuas. Lo llevaba a la ventana y comía despacito, con su cuchara de hueso. Tenía a «Pipa» en las rodillas, y la hacía participar de su comida.
    – Abre la boca, «Pipa», que pareces tonta …
    Doña Clementina la oía en silencio: la escuchaba, bebía cada de sus palabras. Igual que escuchaba al viento sobre la hierba y entre las ramas, la algarabía de los pájaros y el rumor de la acequia.

60-61. oldal (La rama seca)

marschlako P>!

… hoy por hoy, no dispongo de teorías literarias: ni siquiera de profundas convicciones sobre cómo, por qué y para qué debe escribirse una novela – o calquier otra cosa –; e ignoro supinamente cuál es la técnina más vigente. Escribo a mi aire, y pare usted de contar.

16. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Miguel Delibes: El camino
Rafael Sánchez Ferlosio: Vendrán más años malos y nos harán más ciegos
Eduardo Mendoza: La ciudad de los prodigios
Miguel Delibes: El príncipe destronado (Easy Readers)
Gonzalo Torrente Ballester: Filomeno, a mi pesar
Miguel Delibes: La sombra del ciprés es alargada
Rafael Sánchez Ferlosio: Industrias y andanzas de Alfanhuí
Miguel Delibes: El príncipe destronado
Gonzalo Torrente Ballester: Fragmentos de Apocalipsis
Rafael Sánchez Ferlosio: El escudo de Jotán