Lázadók ​hajnala (Reboot 1.) 82% 213 csillagozás

Kicsit sokáig tartott, de nagyon tetszett.
Pont annyi izgalom, romantika volt benne, amire most szükségem volt.
Wren szuper hősnő, szeretem, mert ridegsége mögött nagyon sok érzelem lapult és szépen ahogy haladtam a történetben, úgy mutatkozott meg az érzelmesebb oldala.
Callum hatalmas fazon, az ilyen hősökkel szívesen megismerkednék a valóságban is. :D
A vége pont annyira volt függővéges, hogy kibírjam a következő kötetig.
A fél csillag levonás a borító miatt van, nagyon hatásvadásznak tartom és az az elcsúszott szem, jaj nagyon idegesített. Ezen kívül csak ajánlani tudom. :)

Abszolút öt csillag. Imádom a dísztópiát, és ez a történet az első laptól beszippantott. Nagyon izgalmas a történet, én szó szerint majd lerágtam a körmeimet annyira izgultam. Nagyon tetszett ez az újjáélesztős történet, és az írónő megspékelte még egy jó pár ráadással, aminek hihetetlenül örültem. Imádom amikor egy kis szerelmi szál is vegyül ezekhez a komor dísztópiákhoz, mert úgy érzem, hogy kellennek ezek a rózsaszínek, hogy ellensúlyozzák a sok szürkeséget. Először furcsa volt a fiú főszereplő 22 perce, mert ugyebár Wren 178 perces, de ez így nagyon-nagyon jó volt. Ajánlom mindenkinek aki egy jó kis dísztópiás történetet akar olvasni :)

Tetszett ez a világ, még akkor is, ha az alapötlet, mely szerint egy vírus kiirtotta az emberek nagy részét, nem a legeredetibb, viszont a főszereplők az újjáélesztettek, már nagyon is azok. A HIRC egy új rendszert teremtett, ahol a vírus terjedését megfékezték, a fertőzötteket és az újjáélesztetteket összegyűjtötték. A 20 év alatti újjáélesztettekből pedig szuperkatonákat képeztek, hogy velük végeztessék el a piszkos munkát. Wren a legtovább halott állapotban maradt újjáélesztett 178 percig volt halott. Így ő egy érzelem nélküli katona, aki gondolkodás nélkül teljesít minden parancsot. Egészen addig, míg nem találkozik Callummal, vagyis huszonkettessel, aki gyakorlatilag halálraítélt az újjáélesztettek világában, mert túl gyenge, ráadásul még elvei is vannak. Callum gondolkodásra készteti Wrent, aki egyszerre másként látja a küldetéseket, a társait, a szabályokat, a jövőt. Mindent megpróbál, hogy életben tartsa Callumot, még ha ez az életébe kerül is. Nem lehet azt mondani, hogy unalmas lett volna a cselekmény, sőt szerintem néha túl gyorsan is haladt a történet. Nagyon tetszett, hogy a Wren mellett más is kapott fontos szerepet. Ever, Wren szobatársa, aki Callumhoz hasonlóan az alsóbb kasztba tartozik, megmutatja a HIRC másik oldalát is. Wren karaktere ugyan kicsit egysíkú, de szerintem ez tökéletesen passzolt a katona mivoltához és a múltjához. Callum és Ever sokkal emberibb, de meg is kapjuk a magyarázatot, miért. Alapvetően élveztem ezt a könyvet, izgalmas volt, szurkoltam a szereplőknek és kíváncsian várom, hogyan folytatódik a történet.
Ami viszont nagyon zavart (már megint) az a rengeteg elírás és helyesírási hiba, amitől szenved a könyv és én is szenvedtem. Egy idő után már nagyon idegesített, hogy folyton olyan szavak kerülnek elő, ahol hiányzik a szóvégi m és rontotta az olvasási élményt.

Sokáig halogattam a könyv elolvasását, de nem kellett volna, mert nagyon tetszett :)
Egy viszonylag újszerű világ tárul elénk a könyvben, az Újjáélesztettek világa.
Wren a legádázabb közöttük, mígnem egy szép napon meg nem jelenik Callum… A lány észre se veszi, miközben szép lassan átalakul a gondolkodásmódja az életről, a HIRC-ről, hála Callum felbukkanásának. Rájön, hogy akit eddig jónak hitt, talán nem is annyira jó. S innentől már csak a bonyodalmak jönnek..
Egy kicsit keveselltem az izgalmat a könyvből, de ezen kívül nagyon tetszett.

Egyet kell értenem a fülszöveggel, tényleg azok fogják kedvelni ezt a könyvet, akiknek bejött az Éhezők viadala és A Beavatott. Feltéve, ha tényleg nagy-nagy rajongója a műfajnak. Mert igaz, ami igaz, ez a regény sem mentes azoktól az általános hibáktól, mint a többi hasonló. Adott egy „Hűha!” kategóriás koncepció, ami miatt elolvastam a regényt és előrebocsátom, olvasom a folytatást is! Viszont úgy érzem, azon kívül semmi extrát nem sikerült beletennie az írónak, ugyanaz, mint a társai, csak pepitában.

http://konyvvadaszok.blogspot.hu/2017/10/amy-tintera-la…

„– Próbálj meg nem üvölteni, amikor eltöröm a csontjaidat. Engem ugyanis zavar. Sírhatsz, ha akarsz, azzal nincs gond.
Kitört belőle a nevetés. Nekem nem tűnt viccesnek az, amit mondtam.”

Ez az egyik legfurább zombis sztori, amit valaha olvastam… bár volt bennem egy kis ZOM-B utánérzés, de szerencsére a YA-vonal másfelé vitte el a sztorit. Callum egy életképtelen cukorfalat, míg Wren igazi robotszerű halálosztó! Mivel Wren alapjáraton eléggé érzelemmentes és könyörtelen, odáig voltam az Everrel való különös, ám bensőséges kapcsolatáért!

Vannak benne helyesírási hibák (pl.: Inkább helyett Inkába, 86. o. vagy Sikrül, 126. o.) és következetlenségek, amik egy idő után zavaróak (pl.: most akkor Meyer vagy Mayer? A 95-96. oldalon akad pár verzió…). A borító tetszik, eltekintve attól, hogy a modell tuti betöltötte a harmincat… szépek a színei, jó ez a vonalkód motívum.

Kedvenc: Callum szövege és bírtam, ahogy Wren után járkál!

Blogon:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/06/amy-tinter…

Nem tudott beszippantani a könyv, de ettől függetlenül tetszett.
Tetszik ez az újraélesztettekkel teli világ, százszor több a potenciál benne, mint egy sima zombis könyvben. Szerintem nagyon jól ki van találva a halálban töltött percek által felállított hierarchia, ötletesnek tartom, viszont zavart, hogy a vége felé elmosódott az elvileg igen hatalmas képességbeli különbség Wren és Callum között, sőt itt-ott át is billent a mérleg. Lehet van amiről még nem tudunk.
Viszont emiatt Callum sokkal inkább közel került hozzám, és lett kompetens férfi főhős, mert biztonságban érezhetjük magunkat vele, megvéd minket, őrködik, táplál. Ez kell nekem. :) Wren picit semleges maradt, de semmi baj vele.
Sok mindent kell még megtudni erről a világról, úgyhogy szívesen olvasom tovább a sorozatot, és bízom benne, hogy jobb is lesz ez. :)

Nem mondom, hogy őrülten jó könyv volt, de sokszor nehéz volt letenni, és magával ragadott a történet.
Leginkább az eleje tetszett, amikor megismerkedünk az aktuális disztópikus világgal és az érzelem mentes főszereplőnkkel. Én is, – mint páran az olvasott értékelések alapján – arra számítottam, hogy zombis könyv lesz, meglepett a könyv az „újjáélesztettekkel”. Kis egyediséget és új (?) ötletet vitt a mostani disztópiák által uralt könyvvilágban. Azt azért nem írnám, hogy néha nem volt egy kis Beavatott vagy Éhezők viadala érzésem, de csak egészen halványan. :)
A második felében, amikor megjelenik a férfi…fiú főszereplőnk, új mederbe kerülnek az események, és megjelenik egy – számomra még pont elviselhető és aranyos – szerelmi szál, amitől Wren előnyére változik. Bírtam Callum kitartását, humorát, „emberségét” a kiképzés alatt. Azért is kapnak egy plusz csillagot, hogy nem nyavalyogtak (mint általában a mostani könyvekben).
Összegezve egy teljesen szerethető kis történet, kellemes kikapcsolódás. kíváncsi vagyok, hogy kiadják e folytatását ,mert érdekelne, hogy hogyan tovább! :D

Jó az alapötlet, nekem bejött ez a világ, az újjáélesztések, és a halottként eltelt idő szerinti rangsor. Bár kicsit sajnálom, hogy a végén olyan gyorsan zajlanak a dolgok, de kíváncsi vagyok a folytatásra. A főszereplő érzelemmentes, halálos, egészen addig amíg fel nem tűnik Callum. Túl hírtelen ment át érzelmessé, nem volt átmenet. Nagyon hullámzó volt maga a könyv, izgalmasból hírtelen elült.

Hűha!
A borító az elején megfogott és illik a leíráshoz is. A scifi téma mindig egy jó választás tud lenni.
A halálból visszatérni. Ez a téma furcsa de mégis van benne valami izgalmas mely indítónak jó volt. 17 évesen egy lány visszatér a halálból. Mind ezek harcossá képzik ki akarata ellenére. Mégsem tehet más ha életben akar maradni. Az érzelem és az emberi viselkedés itt megszűnt létezni. Katonák voltak akiket teszteknek vetettek alá. Mégis az ahogy ez a helyzet kialakult azt szépen ábrázolta az író.
Megvolt minden eseménynek a maga helye és ideje, a karakterek igazán szigorú érzelem nélküli személyek lettek. Kicsit túlzóan is hiányzott belőlük az érzelem. Ettől eltekintve nekem pont igy volt izgalmas regény.