The ​Innocent Wife – Az ártatlanság börtönében 69% 56 csillagozás

A kérdés az, mennyit kockáztat egy nő, meddig hajlandó elmenni, mennyit hajlandó feladni magából, hogy elérjen valamit. A klasszikus „ki a gyilkos?”- vonal mondhatni végképp kihalt a krimikből. Egyre nehezebb meglepetést okozni, hiszen manapság mindig az a tettes, akire legkevésbé számítunk. Már csak az lehetne igazi sokk, ha tényleg a leggyanúsabb lenne a rossz fiú (vagy lány). Így megy ez. Amy Lloyd eleget tesz a kérésnek. Megvizsgálta az ötletek széfjét, majd elkészítette annak pontos mását. Könyvét megpróbálta feltölteni újrahasznosított kreativitással. De az előttünk lepergő interakciók önmaguktól valószínűleg soha nem jönnének létre, de legalábbis nem ebbe az irányba vinné az érintettek életét, sorsát. Amikor elérkezünk féltávhoz, az írónő mintha kezdett volna észbe kapni és hirtelen körvonalazódni kezd a sztori, de ekkorra már majdnem minden hiába, hiszen a karakterek fokozatos felépítésének hiányát, és a hézagos cselekményt elszórt infómorzsákkal már képtelenség toldozgatni. A könyv vége felé aztán hirtelen jön a bekövetkező abszolút a semmiből érkező nevetséges csavar, amely eseményt aztán ugyanoda vezeti, ahonnan jött: a semmibe. Aztán realizáljuk, hogy a könyv szereplői mind ellenszenves függők, pszichopaták, vagy csak szimplán ostobák. Szóval egy itthoni közös filmezés sokkal hasznosabb időtöltés, mint ez az üzletileg azért jól fialó „komédiázás”. De mire rájövünk, addig a könyvkiadó már messze jár, zsebében a lovéval.

Amy Lloyd regénye, mely Daily Mail első regényekhez kiírt versenyének győztese lett. Hátborzongató a témaválasztás, és nagyon erőteljesre is sikerült. Eddig még nem találkoztam ehhez hasonló könyvvel, így nagyon vártam már, hogy végre a kezembe vegyem és olvashassam. Érdekes volt Samantha gondolataiba belelátni, a nő egy olyan férfi megszállottja lesz, akit húsz évvel ezelőtt halálra ítéltek egy fiatal nő megölése miatt. Sosem tudtam megérteni azokat a nőket, férfiakat, akik kapcsolatot alakítanak ki börtönben lévő emberekkel, úgy hogy soha nem találkoztak még, nem tudni, hogy ártatlanok, vagy sem. Nem állítom, hogy most már megértem őket, de mégis egy kicsit sikerült közelebb jutnom ahhoz, hogy értsem a tettüket.
Van egy igazán nyomasztó atmoszférája a történetnek, amitől az ember kikívánkozik a napsütésre, hogy egy kis meleg járja át a lelkét.
Teljes ajánló itt:
http://anarchiakonyvblog.cafeblog.hu/2018/06/14/the-%e2…

Jesszusatyaúristen!!! Életemben nem olvastam még ilyen irritáló szereplőről mint Sam! Az egész könyv sajnos majdhogynem erről a csajról szól, pedig mint máskor is , a történet akár még jó is lehetett volna, de sajnos a csaj mindent elrontott. Nagyon sok időt áldozott az írónő erre és a cselekményt teljesen eltussolta, azt gondolta hogy a végén mikor felmerül egy csomó kérdés az emberben, azt elintézi úgy, hogy a következő fejezet már három hónap múlva. és ezzel az ügy lezárva, pedig pont arra lettem volna kíváncsi!!! Szerintem Ő sem tudta mit írjon oda, hogyan töltse ki a lapokat, pedig pont az lett volna a lényeg, hát ki látott már ilyet??

Jó lett volna ez, csak aztán nem lett. A három csillagot Sam karaktere és az írás stílusa kapta.

Kíváncsivá tett a könyv leírása. Igazából nem tudom mit vártam tőle, és nem is nagyon tudom értékelni,hogy mit kaptam. Szegény Carrie-n kívül mindenki furcsa volt és zakkant. Állítólag tényleg létezik ilyesmi, hogy valaki beleszeret egy elítéltbe és még hozzá is megy feleségül. De hogy ilyen helyzetben is ennyire kitartó legyen és inkább bűntárs, hát erre nem tudok mit mondani. Sam önző. Mindenféle módon. Lehetett volna egy kedvesebb befejezés is, akkor jobb szívvel teszem le a könyvet. Hát ez nem az a krimi volt. Ha ez lett az első,vajon milyen lehetett a többi?

nagyon tetszett. Pörgős volt,nem unatkoztam. A vége megdöbbentett de tetszett.

Nem volt ez éppen rossz, csak tudni kell elvonatkoztatni a főszereplő csaj idegbeteg stílusától. Olvasmányos a kötet, de valahogy mégis egy kicsit lagymatag… hogy az utolsó 20 oldalon hirtelen felgyorsuljon minden… wow…
Nekem a legnagyobb problémám az egész könyvvel, hogy hogy lehet valaki annyira szerencsétlen, hogy a saját élete, környezete, valósága helyett inkább egy ábrándképet választ. Mert ha jól megvizsgáljuk ebben az esetben Sam, egy saját maga által kreált, ábrándba szeret bele. Aki ráadásul börtönben ül… ártatlanul vagy sem, ez egy kicsit meredek. Persze, értem én, hogy egészen addig milyen „biztonságos” minden, amíg valóságossá nem válik a történet, és ahogy írja nem feltétlenül jó dolog az ha Dennis-t kiengedik. Persze, mert akkor kipukkad a buborék, mint ahogy ki is pukkadt.
Nem voltak benne akkora csavarok, várható volt a végkifejlett. De nem volt rossz, azt nem tudom mondani, hogy tetszett, de nem volt rossz.

Nem zörög a haraszt…Érezni lehetett, hogy valami nem stimmel Dennisszel. Csak idő kérdése volt, hogy mikor robban a bomba. A robbanás után maradt a káosz, annyira, hogy Samantha feje még a végére sem tisztult ki teljesen. Bőven lenne vele dolga a pszichológusnak.
A téma érdekes, jól is van megírva, de a fordulatok kiszámíthatóak. Egy thrillernél a kiszámíthatóság nem érdem. Jó lett volna Sammel együttérezni, de ha egy harmincas tanárnő úgy viselkedik, mint egy rajongó csitri, akkor nehéz.

Piszok gyorsan el lehet olvasni. Ezért a 3 csillag.
Azon gondolkodtam közben, hogy nem merül fel benne, hogy mi van ha mégis Dennis a gyilkos? És ha felmerül, akkor hogy tudja vele összekötni az életét?
Picit sajnáltam Sam-et, hogy ennyire nincs saját akarata, saját személyisége és ennyire szubmisszív. (Bár az a rész nagyon ismerős, hogy a másik mindig fontosabb, mint saját magam.) Végig kibúvókat keresett és talált is „szerelme” számára. Igazából már nem is a saját életét élte.
Furcsa, hogy senki nem szimpatikus a könyvben. Talán Carrie az egyedüli.
A könyv legvége nagyon béna spoiler És akkor még ott van a még bénább magyarázat spoiler

Bele tudsz szeretni valakibe, aki börtönben van? Samantha igen. Meggyőződése, hogy Dennis ártatlan. A nő feladja egész addigi életét a férfiért. Amikor kiengedik végre elkezdhetik közös életüket, de Dennis furcsán viselkedik, nem a tündérmesébe illő közös jövő következik, ahogyan azt Samantha elképzelte.
Olyan dolgok derülnek ki Dennis múltjából, amikre Samantha a legmerészebb álmaiban sem gondolt volna.