Ragyogás (Ragyogás 1.) 353 csillagozás

Amy Kathleen Ryan: Ragyogás

Mit ​éreznél, ha egy olyan űrhajón születtél volna, ahol csak a szüleid és az idősebbek ismerik a Földet? Te sosem láttad, csak az általuk mesélt történetek alapján ismered, és minden vágyad, hogy megérkezzetek az új otthonotokba, arra a bolygóra, amelyet benépesíthettek.

A történet középpontjában Waverly áll, akinek az élete váratlan fordulatot vesz. A barátja, Kieran éppen megkéri a kezét, amikor a szövetséges hajójuk váratlanul megtámadja őket és elrabolja az összes nőt az űrhajóról, ahol eluralkodik a káosz. A szerelmeseket elszakítják egymástól az események, s mindkettejüknek helyt kell állnia az új és szokatlan helyzetben.

Ahhoz, hogy visszataláljanak egymáshoz és szeretteiket is megmentsék, sokat kell küzdeniük. Hamarosan arra is ráébrednek, hogy az ellenségek nem mindig kívülről érkeznek.

A Ragyogás egy trilógia első része. A kitartásról, szerelemről és árulásról szóló lebilincselő történet fenntartja az érdeklődést és kíváncsiságot az olvasóban. A… (tovább)

Eredeti mű: Amy Kathleen Ryan: Glow

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Dream Válogatás

>!
Maxim, 2012
284 oldal · ISBN: 9789632612379 · Fordította: Sóvágó Katalin
>!
Maxim, Szeged, 2012
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632612096 · Fordította: Sóvágó Katalin
>!
Maxim, Szeged, 2012
284 oldal · ISBN: 9789632612386 · Fordította: Sóvágó Katalin

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Waverly Marshall · Seth Ardvale · Kieran Alden · Anne Mather


Kedvencelte 32

Most olvassa 19

Várólistára tette 340

Kívánságlistára tette 246

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

>!
Rémálom
Amy Kathleen Ryan: Ragyogás

Olyan kis csajos borítója van ennek, nem? Az előzetes kisfilm és maga a tény, hogy ez ifjúsági disztópia, na meg hogy az Eskü után olvastam, azt az érzést keltette bennem, hogy ajj, megint egy negatív világ, ahol romantikázunk.
Erre fogta a könyv, és kitépte a szívemet.
Szóval ez egy akciódús, adrenalin lökettel teli történet, amit nem lehet letenni. Két szálon fut a sztori, és mindkettő rémes a maga nemében és izgalmas.
A főhős lányt elrabolják, és az elrablói először kedvesek, és sokan elhiszik a kedves hazugságokat, neki pedig ezen kell átlátnia. Imádtam, hogy Waverly annyira okos, és sosem adja fel, és ÖNÁLLÓ. (Ki is jelenti, hogy hiába szerelmes, nem fog mindent lenyelni, amit a pasija mond, mert ő önálló, magának kell döntenie.)
A főhős fiú (akit amúgy utálok), teljesen jóindulatú, de a naivsága és a vak hűsége önpusztító és veszélyes vizekre viszi, az ő szála a megmaradt hajón játszódik, ahol mindenféle segítség nélkül maradnak, felnőttek nélkül, és egyedül kell túlélésre bíztatnia a többi gyereket.
És mindezek mellet a könyvben annyi gyönyörű karakter van, na és a kapcsolatok! A barátságok, amiket a helyzetek szülnek, és a két fiú vonzalma a lányhoz (ami abszolút pár oldal csak) annyira hihető és szépen ki van dolgozva, hogy nem zavart volna, ha romantikus regény.
Itt senki sem jó 100%-osan, minden vezető korrupt, mindenkit megrészegít a hatalom, és ebben a kegyetlen, kétségbeesett helyzetben (hiszen az emberiség kihaló félben, a Föld elpusztult) is képesek az emberek a negatív dolgokra. (Eltöprengtem, hogy tényleg van-e remény nekünk, ha ilyenek vagyunk.)
Központi téma, hogy a lányokat kihasználják, tárgyként kezelik, mert az újranépesítéshez kellenek, ebből következik, hogy nemi erőszak (enyhe pedofilia) is ott leng a háttérben, természetes ifjúsági szinten, 14-es körkarikával.
A könyv vége kegyetlen függővég, és kaparom a falat. Végig kikészített, együtt izgultam a karakterekkel, akik egyre csak szenvednek, szembenéznek a mérhetetlen gyásszal, olyan erkölcsi kérdésekben kell dönteniük, mint az abortusz, és az említett erőszak, eközben felfedezik az igazi barátság, bajtársiasság fogalmát, hogy a szeretet képes elvakítani minket, és nem látjuk a gonoszt, aki velünk szemben van. A történet erőteljesen szól a hitről és a küzdeni akarásról, olyannyira, hogy vallásos témákat is feszeget.
Gondolkodós, szívbemarkoló, izgalmas, minden, aminek egy ifjúsági disztópiának lenni kéne.


Mellékes update: Hangulatzeném hozzá: Florence and the Machine: No Light, No Light

6 hozzászólás
>!
Szücsi
Amy Kathleen Ryan: Ragyogás

Hááát..nem is tudom. Elégé vegyes érzéseim vannak a könyvel kapcsolatban.
kezdetben nem igazán tetszett,de aztán úgy a közepe felé kezdett izgivé válni a story és a végé azt vettem észre hogy be is fejeztem a könyvet egy délután alatt. Az alaptörténet nagyon ötletes volt, és mivel a könyv cimkéi között ott volt hogy scifi és az értékelések is arra buzditotak hogy olvassam el gondoltam biztos jó lesz. Elégé csalódtam.
A történettel tényleg nem volt semmi gond sőt a könyv nagyon is olvastatta magát, viszont a szereplők szörnyűek voltak. Főleg a két főszereplő. Kezdjük is szerintem Waverlyvel: kezdetben nem igazán birtam a csajt sőt irritált,de miután elrabolják őket és a menekülésük a tét amiért harcolnak kezdtem megkedvelni. de aztán ezt az egészet elrontotta a hisztijével a könyv végén…spoiler Kierant se birtam kezdetben de a könyv végére megtáltosodik ami már jobb volt egy fokkal. Hogy öszinte legyek szerintem elég béna szerelmesek voltak. Nem éreztem köztük a kémiát és elégé zavart hogy nem biznak meg egymásban mikor elméletileg ők férj és feleség akarnak lenni vagy mi. de mid1 ez csak az én véleményem.
Szóval ennyi. a könyv cselekményét hajtó ötlet nagyon tetszett. remekül bemutatta hogy az emberek milyen szörnyüek is tudnak lenni. Pont ezért vártam volna jó szereplőkre. de ők elégé elcseszték ennek a varázsát. nem tudom érdemes e elolvasnom a folytatását.

>!
K_A_Hikari
Amy Kathleen Ryan: Ragyogás

Pozitívan csalódtam. Nem tökéletes, de összeségében rosszabbra számítottam.
Vannak kiforratlan részek – nem kevés – de azért olvastatta magát.
El fogom olvasni a folytatást is, mert kiváncsi lettem azért, hogy miként alakul a történet.

Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/2016/09/amy-kathleen-…

1 hozzászólás
>!
Levandra P
Amy Kathleen Ryan: Ragyogás

Véletlenül akadt a kezembe a könyvtárban. Első pillanatban nagyon nem tudtam mit kezdeni vele, sem a borító, sem a fülszöveg nem fogott meg, viszont valami belső hangra hallgatva kosárba tettem és hazahoztam, hogy „na, majd meglátjuk”! sci-fi, végül is ez az érv szólt mellette, olyan ritkán találok könyvet ebben a műfajban és hosszú kihagyás után az első volt, amit kiszúrtam: végre, végre, végre. Éhes rajongó szellemi táplálékához jut(hat). Akartam, hogy jó legyen, szeretni akartam, éppen ezért óvatosan, várakozással vegyes félelemmel nyitottam ki a könyvet és olvastam bele. Első pillanatban kicsit idegennek éreztem az egészet, szokatlan volt ismét a műfaj sajátosságai közé csöppenni, de ez az érzés hamar elszállt és élvezettel navigáltam végig magam a könyv lapjai között.

A kiváló koncepcióból olyan mesterien építi fel a sztorit Amy Kathleen Ryan, hogy egy pillanatig sem lankadt az érdeklődésem, mindig történt valami az Empyreum fedélzetén. A karakterei annyira életszerűek, mintha tényleg élő emberek lennének, akik nem szuper képességekkel rendelkező alfa-egyedek, hanem hús-vér alakok jó és rossz tulajdonságaikkal együtt. Waverly abszolút nem hőstípus, de mivel szerencsétlenségére éppen a hajón lévő gyerekek közül az egyik legidősebb és a többiek számítanak rá, kénytelen magára venni a megmentő szerepét, ha akarja, ha nem. Okos lány, de csak annyira, amennyire mondjuk bármelyik legjobb tanuló az osztályból. Szerettem a szereplők esendőségét. Szerettem, hogy mindenki mögött van háttértörténet, és a karakterformálásban az érzelmi intelligencia is hangsúlyt kapott.

Tovább: http://konyvvadaszok.blogspot.hu/2016/03/amy-kathleen-r…

>!
BlackWidow
Amy Kathleen Ryan: Ragyogás

Nagyon-nagyon régóta várólistás könyv volt a számomra. Több évvel ezelőtt láttam meg Molyon, aztán később a könyvtárban, aztán ki is hoztam az egész sorozatot.
Nem igazán voltak elvárásaim a könyvvel kapcsolatban, mert nem tudtam, mire számíthatnék, de tetszett. Nagyon szeretem az erős nő karaktereket és Waverly is közéjük sorolható szerintem, ahhoz képest, hogy 15 éves. Ennyi idősen fele ennyi bátorságom nem volt.
A többi szereplőt nézve hát… Kieran-nal semmi bajom nem volt, de nem zártam azért a szívembe. Oké, főszereplő és Waverlyhez erősen kötődik, így én is próbáltam úgy állni hozzá, hogy ő egy jó karakter stb.
Aztán jött Seth. Az első vele való találkozásnál sejtettem, hogy vele még lesz valami. Hogy nem egy kis jelentéktelennek kell kezelni, hanem épp ellenkezőleg, nagyon is fontos ember lesz a történetben.
Magát a sztorit megnézve, nagyon jó volt. Kidolgozott, alapos és nem szokványos. Tényleg belegondolni abba, hogy a Föld, amit évezredek óta pusztítunk eljut erre a szintre és ekkora az emberiség már képes lesz arra, hogy továbblépjen.
Nem igazán vagyok vallásos, ezért amit Anne Mather csinált az nekem alapból távolabb állt és így talán még rosszallóbban gondolkodtam az egészről, mint egy szkeptikus felfogású ember.
Az ok-okozati cselekvések tényleg nyomós indokkal történtek, tehát nem egy kis ürügy miatt indult be az egész, ami szerintem azért fontos. Bár persze, így se volt valami jó ötlet az Új Látóhatár részéről az egész, de meg lehetett érteni őket is, csak elég drasztikus utat választottak.
Összegezve tényleg tetszett a könyv, már olvasom is a második részt, amint időm úgy engedi. Remélem továbbiakban is legalább ennyire fogom élvezni:).

>!
catilde
Amy Kathleen Ryan: Ragyogás

Nagyon sok értékelést olvastam a könyvről és most is rájöttem, hogy attól, hogy sokan rosszat írnak, róla attól nekem bejöhet.
Itt is így jártam. Igaz a hasonló történetet már olvastam, de attól még ez is jó volt.

Mindig jó, amikor űrhajon utaznak, hogy felfedezzék az új világot. Teljesen kikapcsolt.
Waverly nem a legszimpatikusabb hősnő. A vége felé meg kicsit sok is belőle. Kíváncsi vagyok, mi történik a második részben.

2 hozzászólás
>!
gab001 P
Amy Kathleen Ryan: Ragyogás

Mi mindenre képes az ember a túlélésért? Úgy gondolom, hogy elsősorban erre próbál a könyv valamiféle választ adni. Amellett, hogy rámutat, hogy a cél nem mindig szentesíti az eszközt. Igazán érdekes egy könyv, mert nagyon sokrétű és könnyen változnak az erőviszonyok, mindig kiderülhet, hogy kicsit másképp vannak a dolgok, mint ahogy azt gondoltuk. Nem épp egy könnyed ifjúsági regény, mert kőkeményen rámutat az emberi gyarlóságainkra és olyan helyzetek elé állít, amelyekben fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon tudnánk-e másképp dönteni. Ráadásul a könyv vége sem ad megnyugtató magyarázatot semmire, sőt csak újabb kérdéseket vet fel. Mindenképp elolvasom a következő részt is.

>!
Tamlilla P
Amy Kathleen Ryan: Ragyogás

Kettősség. Ez a szó jut eszembe, ha értékelni szeretném ezt a könyvet.Tetszett is meg nem is. Akár a szereplők személyisége.
Egy nagyon érdekes történet az alapja, és végig izgalmas események történnek. Waverly nekem végig szimpatikus volt, Kieran az elejétől kezdve nem tetszett, bár okot nem igazán tudok rá, miért. A szándékai alapvetően jók, de valahogy nem tudtam megkedvelni.
Seth a hibái ellenére szimpatikus, de biztos vagyok benne, hogy nem lenne jó vezető, túlságosan sérült lélek az apja miatt.
Nagyon sok kegyetlenség kíséri végig a történetet, az emberek hullanak mint a legyek. Ezt nehezen vette be a gyomrom, remélem a következő részben kevesebben halnak meg. Azért kíváncsi vagyok a következő részre, az értékelések függvényében talán rászánom magam, hogy elolvassam.

>!
Orsi_olvas 
Amy Kathleen Ryan: Ragyogás

Vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban.
Az alaptörténet, miszerit két űrhajó tart az emberiség új otthona felé sokat ígérő.
A sci-fi szál azonban nem elég erőteljes, sokkal hangsúlyosabb a tini dráma.
A szereplőkkel elég furán alakult a viszonyom, akit az elején szimpatikusnak találtam a végére már nem kedveltem túlzottan.
Tudom, hogy figyelemfelkelő fülszövegeket kell írni, ahhoz, hogy jól eladható legyen a könyv, de spoiler.
Megértem Waverly-t, szörnyű dolgokon ment keresztül, de úgy gondolom átesett a ló túloldalára. Az ő racionalitása és Kieran karizmatikussága együtt kiegyensúlyozott vezetést teremthetett volna a hajón. De itt jön a tini dráma, minden fekete vagy fehér, vagy jó vagy rossz, nincs középút, nincs kompromisszum.
A két hajó társadalmának, értékrendjének bemutatása nagyon tetszett. Az író a valóság különböző szeleteit egyenként tárja a szemünk elé, míg egyre árnyaltabbá válik a kép. A jó és a rossz összekeveredik. A túlélés, a bosszú és a hatalommámor összefonódik, a hajók zárt közegében Jones kapitány és Anne Mather az emberiség jellemének lakmusz papírjaiként szolgálnak.
Bevezető kötetként jól megállja a helyét, vázolja a problémát, fenntartja a feszültésget, a várakozást az olvasóban, az utolsó lapokra hagy egy szép nagy fordulatot. Kíváncsian vágok neki a következő kötetnek.

>!
Eszandics
Amy Kathleen Ryan: Ragyogás

Úgy érzem elmaradtam ezzel az értékeléssel, ahogy gy érzem a könyvvel is. Végig azt éreztem, hogy jó a történet, a karakterek is, de valamiért nem az enyém. Waverly egy jó karakter, de nem lopta magát a szívembe. Kieran az elején nagyon szimpatikus lett, de a végére lecsúszott. :( Seth meg, őt inkább hagyjuk is.. Ettől függetlenül tényleg azt mondom, hogy egy jó történet és úgy is látom, hogy egyre jobb lesz(ami biztat engem is :) ). Maga a világ felépítés nagyon tetszik, nagyon kidolgozott, jól megírt. Ez volt az első sci-fi-m, de nem bánom. Azt bánom, hogy annyira magam ellen beszélek, de ezt is érzem belül. :D Innen a sorozattal a közös utam már csak a végtelenbe és tovább mehet :D

IMÁDOM az egész sorozat borítóját!!! *.*


Népszerű idézetek

>!
Kemese_Fanni_ IP

Apám mindig azt mondta, hogy a lövészárokban nincsenek ateisták.

300. oldal

4 hozzászólás
>!
Rémálom 

– Mit csináltak veled?
A lány vigasztalanul nézett rá. – Mindent.

322. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kieran Alden · Waverly Marshall
>!
Rémálom 

Waverly nem tudta, hogyan kérhetne időt, hogy a szíve utolérhesse a kötelességtudatát.

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Waverly Marshall
2 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Üdítő élmény olyasvalakivel lenni, aki őszinte.

199. oldal

>!
Rémálom 

– Bántott, ugye? – kérdezte Waverly olyan szelíden, ahogy csak tudta.
– Nem fogom megbeszélni veled.
– Miért nem? Talán segítene…
– A felejtés segít. Ha úgy teszel, mintha nem történt volna meg, az segít.
– Nem hiszem.

112. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Waverly Marshall
>!
Lunemorte MP

Minden elnyomás háborúhoz vezet.

193. oldal, Simone de Beauvoir

>!
Szücsi

Addig nem élt az ember, amíg nem kóstolt fagylaltot.

>!
Rémálom

– Ne merészelj frászt kapni itt nekem! – figyelmeztette Seth.
– Pofa be!
– Menj a fenébe!
– Nem vagy egy nagy segítség.
– Itt vagyok, nem?
Kieran ránézett Seth konok állára, kemény kék szemére, és rádöbbent, hogy igen, Seth itt van, itt volt egész idő alatt, és úgy viselkedik és gondolkozik, ahogy egyetlen másik fiú sem lenne képes. Kieran nem szerette, de az a helyzet, hogy valószínűleg Seth az egyetlen igazi támasza.

167. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kieran Alden · Seth Ardvale
>!
ÁrnyAngyal

Nem látod, mik az emberek? Állatok. Az utolsó szálig.

>!
Lunemorte MP

Azok, akik hűségesek, csak a banális oldalát ismerik a szerelemnek; a hűtlenek azok, akik ismerik a szerelem tragédiáit.

329. oldal, (Oscar Wilde), Utószó


A sorozat következő kötete

Ragyogás sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Marissa Meyer: Scarlet
Beth Revis: Across the Universe – Túl a végtelenen
Melissa Landers: Elválasztva
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Ally Condie: Matched – Egymáshoz rendelve
S. J. Kincaid: A kárhozott
Veronica Roth: A beavatott
Amy Ewing: Az Ékkő
Alexandra Bracken: Sötét elmék
Kass Morgan: Huszonegy nap