Láng (Ragyogás 3.) 88% 126 csillagozás

Visszagondolva a korábbi részekre, azt hiszem túl jószívűen csillagoztam, de most már úgymarad.
A három kötet közül ez a rész végre azt hozta amit vártam. Észrevehetően javult a színvonal az előzőekhez képest.
Kevesebb volt a felesleges veszekedés, egymás utálata, itt végre tényleg próbálták az igazi rosszfiúkat utálni és ellenük tenni valamit.
Dráma volt benne dögivel..néha kicsit sok is, de nem volt vészes. Anne Mather megkapta amit érdemelt, már vártam ezt a pillanatot. A Vének egykutyák Mather-el, őket sem szerettem. Őket is csak a saját céljaik érdeklik és csak felhasználás céljából kellett nekik Waverly.
Úgy örültem Arthuréknak :)
Seth…őt még mindig nem kedvelem, bár ebben a részben szimpatkusabb volt egy kicsivel mint az előzőekben és persze sajnáltam amikor spoiler de még továbbra sem értem mit lát Waverly a fiúban és fordítva a fiú Wawerly-ben :D
Kieran már más tészte, ő is követett el hibákat, de ebben a részben szerintem nagyon jó volt :) Annyira izgultam, amikor azok a rohadékok spoiler
Tetszett, hogy kaptunk egy kis betekintést néhány évvel későbbre is :)
Bár nem lesz a kedvenc trilógiám, de nem bántam meg, hogy elolvastam.

Akinek kétségei vannak, hogy elolvassa-e a sorozatot, annak ne legyenek. Ez a zárókötet minden várakozásomat felülmúlta! Az írónő egy olyan összetett, izgalmas és fordulatokban gazdag cselekményt hozott össze, hogy le a kalappal előtte. A főszereplőink Waverly, Kieran és Seth olyan megpróbáltatásokkal kell hogy szembenézzenek, ami sok ember képességeit és józan eszét meghaladná. Mert mit tennél, ha nincs más lehetőséged, mint az ellenség hajóján élni, ahol megfigyelnek, mindenhova őrök kísérnek, lehallgatnak? A vezetők kényük kedvük szerint rángatnak, és ha kell megzsarolnak a szeretteiddel. Míg Kierant Anne Mather próbálja behálózni, addig Waverlyt a Vének Tanácsa próbálja meggyőzni arról, hogy „helyesen” cselekedjen. Ne legyenek kétségeink, itt nincsenek jók és rosszak, csak a hatalom megszerzése fontos minden félnek, bármi áron. Seth a hajón bujkálva próbálja kitalálni, mi folyik a háttérben, de sérülései miatt fogytán az ideje. Be kell vallanom, hogy egészen a könyv végéig nem tudtam, mi lesz a vége a történetnek, mert végig megmaradt a lehetősége szinte bárminek. Ezért végig rágtam magam, hogy hogyan lesz vége ennek az őrületnek, lesz-e egyáltalán túlélője ennek a hatalomért folytatott ádáz küzdelemnek. És mikor végre azt hiszed vége, na, akkor jön még egy olyan csavar, ami mindent megváltoztat. A zárásban végre az is kiderült, hogyan kerültek pont ezek az emberek a küldetésbe, mi történt a Földdel és mi történt a két űrhajón a múltban. Jaj, nagyon sok ilyen lebilincselő és letehetetlen sorozat befejezést szeretnék olvasni! Még egyszer köszönöm ezt az élményt.

Ez a zárórész finoman szólva is kikészített lelkileg. Szívszaggatóan gyönyörű befejezést kaptam, amiben minden benne volt, amiért annyira szerettem a sorozatot.
Többek közt az izgalom a véget illetően. Még az utolsó 30 oldalon sem tudtam biztosra, miként zárul a sorozat – készüljek-e a legrosszabbra, van-e egyáltalán értelme reménykedni egy boldogabb befejezésben?
Úgy érzem, ez a rész megtanított arra, milyen szörnyű is tud lenni az emberi természet, és mikre nem képes valaki csak azért, hogy hatalomhoz jusson (igen, ezt a témát az írónő még jobban körbejárta).
A szereplőkért szokás szerint rengeteget aggódtam – néha még meg is kellett állnom, mert nem bírtam tovább olvasni mindarról, amiről ezeknek a fiataloknak keresztül kellett menniük.
A lényeg, hogy számomra a Ragyogás egy igazán kiváló minőségű, részletes kigondolt, okos sorozat volt, amely komoly morális kérdéseket feszegetett mindegyik kötetében. A Láng pedig csodálatos, érzelemgazdag zárása lett ennek a történetnek. Most már biztos, hogy örök szerelem marad ez a sorozat.

Fáj a szívem, hogy el kell engednem ezt a történetet, bárcsak tovább tartott volna!
Ez a történet ugyanúgy beszippantott, mint az előző részek. Annak ellenére, hogy az első 200 oldalon nem történik semmi izgalmas. Aztán bekerül a képbe Seth és ezzel együtt egy kis akció is. Bár sajnáltam a fiút a szenvedései miatt, de állandóan csak drukkolni tudtam neki. Még akkor is, ha szerintem hatalmas nagy hibát követett el azzal, hogy olyan sokáig hagyta fajulni a dolgokat.
Kicsit kevés közös rész jutott a hármasbrigádnak, de egy ilyen kicsi trilógiába nem is lehetett volna többet kihozni a sok mellékszereplő mellett.

RÖVID! RÖVID! NAGYON RÖVID VOLT!

A lezárást illetően vannak kételyeim, szerintem kicsit túl nyálas és csicsás lett, de emellett meg is könnyebbültem, hogy mindenki megtalálta a saját helyét és viszonylag békésen tudnak továbbélni.

http://konyvkoktel.blogspot.hu/2016/07/amy-kathleen-rya…

Nem volt rossz, de azért jobbra számítottam…
Bővebben később.
Off.

Update:

Nem szeretem azt, hogy egy sorozat/trilógia következő részére 3 évet kell várni. Igen, 3 éve olvastam a Szikrát, és mondhatom, nem nagyon emlékszem rá. Újraolvasni meg nem akartam, mert annyira azért nem tetszett.
Azért, miközben olvastam a Lángot, sok minden előjött.
Az eleje nagyon vontatott és szerintem unalmas is.
A közepe fele aztán jönnek a csavarok, senki sem az,akinek mondja magát.
A vége pedig a szokásos *most akkor belesűrítem az akciót 50 oldalba, hogy az is legyen.*
Engem ez rettentően irritál. Miért kell az akciõt a végére besűríteni? Miért nem lehet elosztani?
Nem tudok dönteni, higy 3,5 vagy 4 csillagot adjak, de szerintem marad a 4, mert nem akarok nagyon rosszindulatú lenni.
Azêrt nem rossz trilógia ez, és nem kap elég figyelmet. Szerintem alap Young Adult.
Igen, tudom, vannak az értékelésemben ellentmondásos dolgok, de így is érzek a könyvvel kapcsolatban. Ellentmondásosan. :D

Nagyon jó harmadik kötet, tele fordulatokkal és drámákkal. Ennyi meglepetést! Nem unatkoztam egy pillanatra sem. Élt a sztori, ott lehettem a hajókon, amikről még mindig derültek ki új dolgok. Jó volt újra üdvözölni az Empyrean mini zsenijeit, Ryan róluk sem feledkezett el. A titkok zseniálisak, okoztak meglepetést. Anne Mathert is jobban megismerhettem, no nem kedveltem meg, de valahol találtam számára felmentést, egy egészen picikét. Már nem tudtam gyűlölni. Sajnáltam.
Úgy érzem minden a helyére került. Rengeteg sebet szereztek a szereplők, sok áldozatot hoztak és ez így van rendjén, ettől volt hiteles.
Örül a szívem a befejezésnek. Minden jót, Waverly! Kitartást, Kieran!

Te. Jó. Ég.
Nemrég fejeztem be a harmadik és egyben utolsó kötetet…. Hát ahh. Ennél tökéletesebb befejezést nem kívánhattam volna.
A történet vége felé teljesen kész voltam. Csavar-csavar hátán. Azt se tudtam, hogy én kiben bízhatok, nemhogy ők. Jézusom az utolsó 100 oldal… teljesen kiborultam, a barátomnak kiabálva meséltem el, hogy mi történik. Azt gondolja, hogy valami gond van velem, hogy egy könyv ilyesmi reakciókat vált ki belőlem… Pedig szerintem semmi meglepő nincs benne.
Nagyon féltem attól, hogy spoiler. Kieran a második részben eléggé unszimpatikus lett, de aztán most meg egyre jobban megkedveltem és a végére megszerettem, ahogy a többieket is. Teljesen a feje tetejére állította az írónő azt, amit eddig tudtam, vagyis úgy a könyv feléig, mert utána kiderült, hogy tök máshogy vannak a dolgok, hogy a valóság az mennyivel másabb és annyira jó volt ez a stílus, annyira tetszett. Az erős női karakter, az erős férfi karakterek és ez a nagyon jól, nagyon aprólékosan kidolgozott történet eszméletlen volt.
Imádtam.

Fáj a szívem, hogy búcsút kell vennem a sorozat szereplőitől. Ugyan az első rész annyira még nem nyerte el a tetszésemet, de a másodikat már imádtam, ez a harmadik pedig mindent vitt. Pörgős volt, izgalmas, tele csavarokkal. Tetszett nagyon, hogy három szemszögből követhettük végig az eseményeket, és a vége felé összeértek a szálak, és ugyanazon eseményeket láthattuk minden szereplő szemszögéből.
Végig nagyon izgultam az összes szereplőért, bár Kierant továbbra sem tudtam megszeretni. Megértem, és elfogadom, Waverly érzéseit iránta, de kedvelni soha nem fogom. Az utolsó fejezet nagyon rémisztő volt, egy ideig azt hittem, hogy spoiler, de hál' istennek nem az történt, amire számítottam.
Csodálatos és szép befejezése volt ez egy fanatszikus történetnek, amit az írónő olyan fantasztikusan tárt elénk, hogy szinte filmként elevenedtek meg előttem a jelenetek. Bár ezek a sci-fi témájú dolgok nem állnak hozzám közel szerintem én vagyok a földön az egyetlen ember aki UTÁLJA az Intersellart, ezt a könyvet mégis faltam, és annyira szívesen eltöltenék pár napot az Empyrean űrhajón, biztos iszonyatosan izgalmas lehet. Persze csak, és kizárólag békeidőben!

A trilógiából ez a rész tetszett a legjobban. Minden hibája ellenére is! :)
Csak úgy pörögtek az oldalak és az események is. A főszereplőink átkerültek az Új Láthatár űrhajóra, az ellenséghez, Anne Matherhez és kiderül, hogy nem csak egy frontos háborút kell megvívniuk…a Vének tanácsa is szövi a maga politikai játszmáit Matherrel szemben. Egyik oldal sem bánt kesztyűs kézzel a fiatalokkal és ahogy csak tudták felhasználták őket. Az írónő nem bánt kesztyűs kézzel a főhőseivel!!!
A három szereplő közül még mindig Seth volt a legszimpatikusabb, bár tovább folytatódott kálváriája is, betegen és éhezve is tovább lázadt és bujkált. Waverly és Kieran kevésbé voltak idegesítőek, mint az előző részben, sőt meg merem kockáztatni, hogy Kieran a végére előnyére változott. :)
A befejezés is nagyon tetszett, mert izgultam is, és örültem is annak a fordulatnak, hogy spoiler . A szerelmi szál szerencsére nem volt túlzott, és hála istennek, nem erőltette az írónő a szerelmi háromszöget. Minden szereplő megtalálta a maga párját és mindenki boldogan élt tovább! :D Yaaaay, imádom a happy endet!!! A sorozat nem lett kedvenc, de kellemes és könnyed volt, nem bántam meg az olvasását! :)

Nagyjából a felénél jártam, amikor tudatosult bennem, hogy egész egyszerűen nem fogom tudni addig letenni, amíg végig nem olvasom.
Hihetetlenül izgalmas, fordulatos, torokszorító és szép lett a befejező kötet, én pedig nagyon-nagyon örülök, hogy bár ilyen hosszú idő után, de végre elolvastam Waverly és a többiek történetét!

Update – 2016.01.26.
Írtam Amy-nek, hogy mennyire tetszett a könyve és kb. 3 órán belül válaszolt, nagyon kedvesen!!! :DD Megköszönte, hogy írtam, mert mindig szeret az olvasók felől hallani.)
Szóval most még jobban szeretem ezt a történetet. ;)))