Where ​the Lost Wander 3 csillagozás

Amy Harmon: Where the Lost Wander

In ​this epic and haunting love story set on the Oregon Trail, a family and their unlikely protector find their way through peril, uncertainty, and loss.

The Overland Trail, 1853: Naomi May never expected to be widowed at twenty. Eager to leave her grief behind, she sets off with her family for a life out West. On the trail, she forms an instant connection with John Lowry, a half-Pawnee man straddling two worlds and a stranger in both.

But life in a wagon train is fraught with hardship, fear, and death. Even as John and Naomi are drawn to each other, the trials of the journey and their disparate pasts work to keep them apart. John’s heritage gains them safe passage through hostile territory only to come between them as they seek to build a life together.

When a horrific tragedy strikes, decimating Naomi’s family and separating her from John, the promises they made are all they have left. Ripped apart, they can’t turn back, they can’t go on, and they can’t… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Lake Union, 2020
348 oldal · ASIN: B07VQR8SG7
>!
Lake Union, 2020
puhatáblás · ISBN: 9781542017961

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

John Lowry · Naomi May


Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

pveronika>!
Amy Harmon: Where the Lost Wander

*ARC*

Bár talán ezen már meg sem kellene lepődnöm, de Amy Harmon ismét elérte, hogy ezt a könyvét is könnyek között fejezzem be. Ez egy hosszú, fájdalmas utazás története volt, tele kalandokkal, szívfájdalommal, szerelemmel és csodákkal. Hihetetlenül lebilincselő volt!

A történet 1853-ban játszódik, a nagy migráció idején, amikor Amerika keleti vidékéről az emberek jó része elindult nyugat felé, a jobb élet reményében. Ekhós szekerekre felpakolták minden ingóságukat, és karavánokba tömörülve, gyalog indultak neki a hatalmas útnak, keresztül a prérin, sivatagon, hegyeken, az indiánok lakta területeken, útközben megküzdve kolerával, vadállatokkal, szomjúsággal és számos nehézséggel. A regény főszereplője a fiatalon, nemrég megözvegyült Naomi, aki családjával indul neki a hatalmas útnak Illinois-ból, és a félig indián John Lowry, aki akárcsak Naomi, kicsit mindig is kilógott a saját világából. Közös útjuk során egy olyan világ felé tartanak, ahol talán új otthonra lelhetnek, és ahol ezúttal talán számukra is akad hely.

Azon felül, hogy maga a történet is tartogatott izgalmakat, a könyv témája is nagyon érdekes volt, és ismét látszik a hatalmas kutatómunka a regény mögött. Érdekesség, hogy amellett, hogy a történet több szereplője is valós történelmi személyen alapul, az írónő a saját ősapjának naplóját is alapul vette, aki annak idején szintén megtette ezt az utat. Elismerésre méltó, hogy milyen bátrak voltak az akkori emberek, én személy szerint nem biztos, hogy bele mertem volna vágni egy ekkora útba. A hónapokon át tartó menetelés rengeteg szenvedéssel, lemondással, veszéllyel és fáradsággal járt, és igazából nem tudhatták biztosan, hogy mi vár majd rájuk a nyugati parton.

A karakterek ismét kiemelkedőek voltak! Akárcsak Amy Harmon minden női főszereplője, Naomi is egy nagyon erős, önálló karakter, aki egy kicsit makacs, kicsit szókimondó, kicsit különc és lázadó, de nagyon szerethető. Nem kertel, és egyből kimondja, hogy mire vágyik a szíve, és csakúgy ahogy John képes megszelídíteni az öszvéreit és a lovait, Naomi is szép lassan megszelídíti Johnt. Nagyon tetszett John karaktere, és ahogy láthattuk, hogy mit jelent számára, az hogy mindkét világhoz tartozik – a fehér emberekéhez és az indiánokéhoz is –, de közben egyikben sem talál igazi otthonra. Naomi testvéreit is nagyon megkedveltem, és szintén tetszettek a szimbólumok és spirituális elemek a könyvben, ahogy Winnifred May gondolatai is.

Bár alapvetően ez egy lassú folyású történet volt, mégis tartalmazott izgalmakat és fordulatokat, amiket gyönyörű leírások és csodálatos írásmód tettek teljessé. Számomra ez a kötet volt az év egyik eddigi legkiemelkedőbb olvasmánya, és teljes szívemből ajánlom!

http://veronikasreaderfeeder.com/amy-harmon-where-the-l…
★ Teaser: https://moly.hu/karcok/1408049

Naiva P>!
Amy Harmon: Where the Lost Wander

„That’s what marriage is. It’s shelter. It’s sustenance. It’s warmth. It’s finding rest in each other. It’s telling someone, You matter most."
Hihetetlenül szép történet volt, amely nem nélkülözte az érzelmi mélységeket sem. De mit is várhatok Amy Harmontól? Engem minden alkalommal rabul ejt az ő írói tehetsége.
Imádom, amikor egy szerelmi történet nem ismer határokat, de közben hihető és hiteles marad. Ilyen volt Naomi és John „Two Feet” Lowry szerelmének története is, amely az első találkozásuktól kezdve, szépen haladva kezd kibontakozni. A sok nehézség pedig csak egyre közelebb hozza őket egymáshoz. Teljesen hihető volt az amerikai indián őslakosok és a telepesek kapcsolata. Gyakran úgy éreztem, mintha én is azon a vonaton ülnék és láthatom azokat a gyönyörű tájakat, amelyeken keresztül végig kalauzolt az írónő. Ilyen az, amikor könyvet olvasva úgy érzem, mintha életre kelt volna a történet.

2 hozzászólás
vgabi >!
Amy Harmon: Where the Lost Wander

Nehéz csillagosan értékelni, de talán ilyen 10/7.

Az elején nehezen rázódtam bele, és majdnem fel is adtam.
Az egyik problémám az volt, hogy elég lassan keltette fel ténylegesen a figyelmem, nem túl lendületes történet, és ez végig így is van, szóval inkább azoknak lehet szerencséje vele, akik szeretik az ilyeneket.
Másrészről kicsit zavart, hogy a két főszereplő már az első fejezettől vonzódott egymáshoz. Alig látunk köztük bármit is, de spoiler. Értem én, hogy ez egy másik kor volt, és olyanok is összeházasodtak, akik alig ismerték egymást, de azért jobban örültem volna, ha inkább a kapcsolatukat vesszük lassabbra.
Viszont a kezdeti nehézségeim ellenére egy idő után mégis azt vettem észre, hogy elkezdett érdekelni a szereplők sorsa, és hogy végül mi lesz velük, illetve elég jól visszaadta, milyen nehézségekkel küzdhettek akkoriban azok, akik felkerekedtek erre az útra, szóval még akár azt is mondhatjuk, hogy lehet belőle tanulni valamit.
Emellett Amy Harmon írásmódja is tetszett, nem hiszem, hogy jól meg tudnám fogalmazni, miért is – de olyan természetes(?) volt, ahogy szőtte a mondatokat (velem ellentétben, aki még a véleményét sem tudja értelmesen megformálni jelenleg).

A végére úgy voltam, hogy bár nem volt annyira erős, mint reméltem, és nem tetszett annyira, mint GR-en sokaknak, de megérte valahogy. Lehet, hogy bele kellett fektetnem némi energiát kezdetben, hogy ne adjam fel, de cserébe kaptam is valamit.

Flora_The_Sweaterist P>!
Amy Harmon: Where the Lost Wander

Most szentül megfogadom, hogy 19. században játszódó történetet kortárs szerző tollából csak és kizárólag akkor veszek kézbe, ha legalább olyan jól és korhűen ír, mint Susanna Clarke. Sajnos nekem nem jött be Amy Harmon stílusa, úgyhogy inkább becsuktam a könyvet.

Írástechnikai szempontból viszont már az első oldal is jó tanulság volt – vagyis jó elrettentő példa: ne tűnjön fel a színen egyszerre nyolc különféle szereplő, vagy ha igen, akkor legyen rendesen bemutatva, hogy ki kicsoda.


Népszerű idézetek

Naiva P>!

That’s what marriage is. It’s shelter. It’s sustenance. It’s warmth. It’s finding rest in each other. It’s telling someone, You matter most.

Mrs_Curran_Lennart P>!

John does not flirt. He doesn’t say pretty, empty things. He listens, soaking everything in. John’s a doer. An observer. And his thoughts, when he shares them, are like little shoots of green grass on a dry prairie. The flowers on the prickly pears that grow among the rocks.

Naiva P>!

If nothing matters, then there’s no point. If everything matters, there’s no purpose. The trick is to find firm ground between the two ways of being.

Naiva P>!

Hating never fixed anything. It seems simple, but most things are. We just complicate them. We spend our lives complicating what we would do better to accept. Because in acceptance, we put our energies into transcendence.

Naiva P>!

That’s what hope feels like: the best air you’ve ever breathed after the worst fall you’ve ever taken.

pveronika>!

I do not know if I love Naomi . . . not yet. It seems to me people make the admission too lightly and tumble head over feet down the hills to chase it. I am not ready for that, but I am falling. She is like a speck in the distance— something so far away and unknown that I can’t quit staring, trying to identify what I’m seeing. I’d take a mule over a man any day . . . but Naomi May is another proposition altogether.

Kapcsolódó szócikkek: John Lowry · Naomi May
pveronika>!

He says he doesn’t want to dance, but that is what we do. It’s just a different kind of dance. His mouth is pressed to mine, seeking and sinking, moving together and apart, all things working toward the same end. Or the same beginning. We are a circle of two.
It is not like the first kiss we shared. That kiss was all clash and confrontation. He wanted me to run, and I wanted to stay and fight. This kiss is not a fight. This kiss is slow and languid like the Platte, hardly moving, while beneath the surface the silt shifts and settles.

pveronika>!

It is the suffering of love. Every parent feels it. It is the suffering of being unable to shield or save. It is not love if it doesn’t hurt.

pveronika>!

“I know my own mind, Mr. Lowry. I always have. My own heart too.”
“But you don’t know the terrain.”
"I’m counting on you to guide me through it, John, all the way to California.”

pveronika>!

Sometimes when we think too long and too hard, we let fear get a foothold. But I think about you plenty , John Lowry.


Hasonló könyvek címkék alapján

Colleen Hoover: Too Late
Catherine Ryan Hyde: Walk Me Home
David Mitchell: Cloud Atlas
Tillie Cole: Raze
Cora Reilly: Bound by Hatred
Karina Halle: Shooting Scars
Colleen Hoover: It Ends with Us
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin
Erin Watt: Paper Princess
J. Lynn: Stay With Me