Van valami Amy Harmon könyveiben, ami miatt olyan szinten magukkal tudnak ragadni, mintha az írónő egy varázslattal delejezett volna meg. Hiába olvastam már korábban az írónő ezen könyvét is, mégis képes voltam fél kettőig fennmaradni miatta, mert annyira nem tudtam letenni. Ez egy gyönyörű líraisággal megírt csodálatos történet, amely elrepít bennünket Írország smaragdzöld mezőire, egy másik korba, egy másik világba, keresztül évtizedeken, életeken és szerelmen.
Miután szülei hatéves korában elhunytak, Anne Gallagher-t nagyapja, Eoin nevelte fel. Eoin tizennyolc éves korában hagyta el Írországot, és bár a lány mindig kérlelte őt, soha nem tértek vissza oda. A halálos ágyán azonban megkéri Anne-t, hogy hamvait Írországban, az egykori szülőháza melletti Gill-tóba szórja majd. Anne hatalmas gyásszal a szívében érkezik meg Dromahairbe, ám amikor egy csónakkal kihajózik a tó közepére, valami furcsa történik vele… Hirtelen hatalmas fehér köd lep el mindent, majd egy pisztoly csövével találja magát szemben, a leghajmeresztőbb mégis az, hogy kiderül, hogy 2001 helyett 1921-et írunk. A vízből Dr. Thomas Smith menti ki a lányt, aki Eoin nevelőapjává vált, miután a húsvéti felkelés alatt a kisfiú elveszítette a szüleit. Mivel Anne pontosan úgy néz ki, mint Eoin anyja, Anne dédnagyanyja, így mindenki azt hiszi, hogy a hat évvel ezelőtt a forradalomban eltűnt nő került elő. A lány úgy dönt, hogy a dédnagymama bőrébe bújik, és megpróbálja elhitetni mindenkivel, hogy ő a néhai Anne Gallagher, míg ki nem találja, hogy hogyan juthatna haza, azonban ahogy telnek a hónapok nemcsak a kis Eoin miatt nem akar már visszatérni, de apránként Thomas Smith is elrabol egy-egy darabot a szívéből…
Hihetetlenül izgalmas és lebilincselő volt ez a történet, amelyben minden egyes mozzanat gondos aprólékossággal volt kitalálva. Mindennek pontos helye volt a történetben, és minden mindennel összefüggött. Zseniális volt! Anne-t és Thomas-t is nagyon szerettem. Mindketten csodálatos szereplők voltak. Amy Harmonra mindig lehet számítani erős női karakterek terén, de Thomas is egy lenyűgöző, odaadó, kedves, nagylelkű főhős volt, hatalmas lélekkel, aki az én szívemet is megdobogtatta.
A lapokon az ír történelem egy igencsak fájdalmas korszaka, az angol elnyomás elleni forradalom, majd az ír polgárháború elevenedett meg. Számos történelmi személy mellett többek között találkozhattunk Michael Collins-al is, aki a történetben Thomas legjobb barátja volt. A kötet két szemszögből íródott. A fő történetszálon Anne nézőpontjából ismerhetjük meg a történetet, ezt egészítik ki Thomas naplóbejegyzései, amelyek évekkel korábbról indulnak, és főleg ezek az apró beleszövött részletek mesélik el az akkori kor történelmi és politikai hátterét. Érződött, hogy hatalmas kutatómunka van a kötet mögött, ráadásul az írónő az utószóban azt is leírja, hogy a könyvbe beleszőtte a saját felmenőinek történetét is, akik anno szintén Dromahairből vándoroltak ki.
Minden fejezetet a kor nagy költője, W. B. Yeats egy-egy verse nyit meg, és minden egyes költemény valahogy kapcsolódik a történethez. Töredelmesen bevallom, hogy korábban nem ismertem a költő verseit, de csodálatosak! Bárcsak helyet kapnának a magyar irodalomoktatásban is, biztos vagyok benne, hogy általa többen szeretnék meg a költészetet.
Úgy gondolom, hogy Amy Harmon maga is egy költő. Egyszerűen csodálatos, ahogy a szavakat szövi, az a líraiság, amivel minden egyes történetét elmeséli. Számomra tényleg olyan, mint egy varázslat. Anne és Thomas időtlen, csodálatos szerelmi története örökre elrabolta a szívemet, és ez egy olyan regény, amit bármennyiszer olvas el az ember, minden egyes alkalommal megigézi őt. A legőszintébben ajánlom!
http://veronikasreaderfeeder.com/amy-harmon-csak-a-szel…