Csak ​a szél tudja 91% 67 csillagozás

Hajnali 1:26
Két napja nem alszom rendesen, annyit kattogok a könyvön!Kénytelen voltam ma elolvasni. Ezért olvasok;az érzésért, a történetért, a könnyek miatt, és mert Csak a szél tudja hol kötök ki.
off
Hogy mit is jelentett számomra ez a könyv? Most sem tudom szavakkal kifejezni. Biztos vagyok benne, hogy túl jó időben talált rám! Minden sora a szívemig ért!
Nem szeretném elemezni, és boncolgatni. Ez a könyv számomra, úgy tökéletes ahogy van! A történelmi háttér, ami Thomas naplójából tárul elénk, nagyon érdekes, és hiteles! Az írónő személyes érzései is érződnek a sorok között. A szereplők egytől egyik, nagyon szerethetőek. Nagyon izgultam, és sokat sírtam értük!
És pár idézetet itt is megosztanék veletek.
„a kitalált történetek a jövőről szólnak. Az igaz történetek meg a múltról. Az egyik alakítható, formálható. A másikat senki sem változtathatja meg. – Néha a kettő egy és ugyanaz. Minden attól függ, hogy ki az aki mesél.”
Ezek a sorok nagyon jellemzik a könyvet!
És még egy gondolat :
-Néha alig ismerek magamra a tükörben. De nem az arcom változott meg, hanem a tekintet, amivel a világot nézem."

Amy Harmon az egyik kedvenc szerzőm, az időutazás pedig egy olyan téma, amiről mindig szívesen olvasok. Most azonban nem a középkorba visz a kaland, csak az 1920-as évek Írországába, a függetlenségi mozgalmak idejére. Nem vagyok otthon az ír történelemben, de hamvas lánykoromból még emlékszem az IRA merényleteire, a rengeteg konfliktusra abból az időből. Hát itt kezdődött minden, bár azt hiszem Collinsék nem akartak ennyi vérontást. De függetlenségre vágytak a 700 éves angol elnyomás alól, amivel együtt tudunk érezni. Az erős történelmi szál izgalmas keretbe foglalja azt a szerelmi történetet, aminek az idő sem szabhat határt. Egy élmény volt olvasni.

Képtelen vagyok rendes mondatokba foglalni, mit érzek a könyvvel kapcsolatban, viszont úgy érzem, most kell kiadnom magamból, akármennyire kuszára is sikeredik az értékelés.
Tegnap alig voltam képes letenni a könyvet, legszívesebben reggelik olvastam volna. Amy Harmon írásmódja annyira különleges, annyira gyönyörű, hogy engem is elrepített Írországba, és legszívesebben vissza se tértem volna. Valamiért éreztem, hogy sírni fogok a könyv végén, és így is lett. A szívem hasadt meg Annért, Thomasért, Eoinért és Mickért, de mégis egyszerre voltam boldog is értük, elvégre az élet ajándék. Akármennyi nehézséget kellett kiállniuk, a boldogságot, szeretetet, szerelmet is megtapasztalták, így máris gazdagabbak lettek.
Nagyon szeretem az időutazásos témát, és Amy ezt csodáson oldotta meg. Ez a könyv egyszerre volt fantasy és igaz történet. Elég minimális a tudásom Írországgal kapcsolatban, így sokat tanulhattam ebből a gyöngyszemből. A versek teljesen elkápráztattak, Yeats aztán tudja mitől kalapál hevesebben egy nő szíve. (Legalábbis az enyém biztosan.) Annyit olvadoztam és izgultam Anne egész kalandja alatt, a végén a leginkább. Amy viszont nem hagyott cserben, most is a legeslegszebb befejezést nyújtatta nekünk.
Alig várom, hogy anyum is elolvassa, valamint, hogy még több könyv jelenjen meg az írónőtől magyarul. Csodálatos élmény volt!♥

Van valami Amy Harmon könyveiben, ami miatt olyan szinten magukkal tudnak ragadni, mintha az írónő egy varázslattal delejezett volna meg. Hiába olvastam már korábban az írónő ezen könyvét is, mégis képes voltam fél kettőig fennmaradni miatta, mert annyira nem tudtam letenni. Ez egy gyönyörű líraisággal megírt csodálatos történet, amely elrepít bennünket Írország smaragdzöld mezőire, egy másik korba, egy másik világba, keresztül évtizedeken, életeken és szerelmen.

Miután szülei hatéves korában elhunytak, Anne Gallagher-t nagyapja, Eoin nevelte fel. Eoin tizennyolc éves korában hagyta el Írországot, és bár a lány mindig kérlelte őt, soha nem tértek vissza oda. A halálos ágyán azonban megkéri Anne-t, hogy hamvait Írországban, az egykori szülőháza melletti Gill-tóba szórja majd. Anne hatalmas gyásszal a szívében érkezik meg Dromahairbe, ám amikor egy csónakkal kihajózik a tó közepére, valami furcsa történik vele… Hirtelen hatalmas fehér köd lep el mindent, majd egy pisztoly csövével találja magát szemben, a leghajmeresztőbb mégis az, hogy kiderül, hogy 2001 helyett 1921-et írunk. A vízből Dr. Thomas Smith menti ki a lányt, aki Eoin nevelőapjává vált, miután a húsvéti felkelés alatt a kisfiú elveszítette a szüleit. Mivel Anne pontosan úgy néz ki, mint Eoin anyja, Anne dédnagyanyja, így mindenki azt hiszi, hogy a hat évvel ezelőtt a forradalomban eltűnt nő került elő. A lány úgy dönt, hogy a dédnagymama bőrébe bújik, és megpróbálja elhitetni mindenkivel, hogy ő a néhai Anne Gallagher, míg ki nem találja, hogy hogyan juthatna haza, azonban ahogy telnek a hónapok nemcsak a kis Eoin miatt nem akar már visszatérni, de apránként Thomas Smith is elrabol egy-egy darabot a szívéből…

Hihetetlenül izgalmas és lebilincselő volt ez a történet, amelyben minden egyes mozzanat gondos aprólékossággal volt kitalálva. Mindennek pontos helye volt a történetben, és minden mindennel összefüggött. Zseniális volt! Anne-t és Thomas-t is nagyon szerettem. Mindketten csodálatos szereplők voltak. Amy Harmonra mindig lehet számítani erős női karakterek terén, de Thomas is egy lenyűgöző, odaadó, kedves, nagylelkű főhős volt, hatalmas lélekkel, aki az én szívemet is megdobogtatta.

A lapokon az ír történelem egy igencsak fájdalmas korszaka, az angol elnyomás elleni forradalom, majd az ír polgárháború elevenedett meg. Számos történelmi személy mellett többek között találkozhattunk Michael Collins-al is, aki a történetben Thomas legjobb barátja volt. A kötet két szemszögből íródott. A fő történetszálon Anne nézőpontjából ismerhetjük meg a történetet, ezt egészítik ki Thomas naplóbejegyzései, amelyek évekkel korábbról indulnak, és főleg ezek az apró beleszövött részletek mesélik el az akkori kor történelmi és politikai hátterét. Érződött, hogy hatalmas kutatómunka van a kötet mögött, ráadásul az írónő az utószóban azt is leírja, hogy a könyvbe beleszőtte a saját felmenőinek történetét is, akik anno szintén Dromahairből vándoroltak ki.

Minden fejezetet a kor nagy költője, W. B. Yeats egy-egy verse nyit meg, és minden egyes költemény valahogy kapcsolódik a történethez. Töredelmesen bevallom, hogy korábban nem ismertem a költő verseit, de csodálatosak! Bárcsak helyet kapnának a magyar irodalomoktatásban is, biztos vagyok benne, hogy általa többen szeretnék meg a költészetet.

Úgy gondolom, hogy Amy Harmon maga is egy költő. Egyszerűen csodálatos, ahogy a szavakat szövi, az a líraiság, amivel minden egyes történetét elmeséli. Számomra tényleg olyan, mint egy varázslat. Anne és Thomas időtlen, csodálatos szerelmi története örökre elrabolta a szívemet, és ez egy olyan regény, amit bármennyiszer olvas el az ember, minden egyes alkalommal megigézi őt. A legőszintébben ajánlom!

http://veronikasreaderfeeder.com/amy-harmon-csak-a-szel…

Újabb könyv a „legleg” listámon.
Még most is pityergek, annyira csodálatos volt ez a könyv. Egy gyönyörű történet, melyben a szeretet és a szerelem minden határt, még az időt is túllépi. Anne, Eoin, Thomas, kimondhatatlanul megszerettelek titeket. És kedves írónő, elérte a célját, a könyvén keresztül megszerettem ezt az országot, Írországot és szeretnék még többet megtudni Michael Collinsról.
Olvassátok, Amy Harmont olvasni mindig felemelő érzés!

Olyan gyönyörű ez a könyv, mint a címe és az írója. Már jó pár órája befejeztem, de még mindig összefacsarodik a szívem, és a legszívesebben újra zokognék, ha csak rá gondolok. Nem tudom, hogy hány ír emberhez jutott el, és hányan érezték a magukénak, de én helyettük is büszke voltam Írországra, és mindarra, amit Michael Collins képviselt, Thomas és Anne kapcsolata pedig az egyik, ha nem a legcsodálatosabb szerelmi történet, amivel regény lapjain találkozni.
Ha lehetne egy karácsonyi (utó)kívánságom, amit egy jótündér teljesít, szeretnék most elrepülni ír honba, és sétálni a Lough Gill tó partján. Ki tudja, talán felbukkan egy piros csónak a ködben, csúcsos kalapot viselő utasával…

Ez egy lenyűgöző könyv. Hogy lehet valami egyszerre szívszorító és szívmelengető?
Főszereplője, Anne egy tiszteletreméltó, rendkívüli teremtés. Egyszerűen nem lehet nem szeretni. Nagyapjához fűződő szeretete körülöleli a könyvet.
Anne ígéretet tesz, hogy elviszi nagyapja hamvait írországba, ahol felnőtt. De arra nem számít, hogy nem csak térben, de időben is hatalmas utazás elé néz. Egyenesen a függetlenségi háború kellős közepén találja magát, és bár ezt sokáig még magának sem vallja be, bizony nem is bánja ezt annyira.
A történetet egyrészt Anne szemszögéből, másrészt Thomas naplóbejegyzéseiből ismerhetjük meg. Jól átgondolt, felépített, elsőre talán kesze-kuszának tűnő, végül mégis kisimul egy gyönyörű egésszé. Szinte szenvedés volt lerakni a kötetet annyira tudni akartam, mi lesz a végkifejlet.
A tartalma, a mondanivalója, a szereplők, a felépítése, mind-mind fantasztikus. Imádtam olvasni.
Rengeteg energiát és időt fektetett az írónő abba, hogy minél átfogóbb képet kapjunk a függetlenségi háború idején történtekről, illetve az akkori hangulatról. Talán néhol száraznak is éreztem Thomas beszámolóit, de talán nem hagyhatta, hogy az akkori idők lelkesedéséből vagy éppen elkeseredéséből ne ragadjon ránk valami. Mindenesetre, ha kíváncsiságébresztőnek szánta, akkor bizony nálam célba talált, mert már többször is rákerestem a témára, hogy szippanthassak egy kis információt, illetve, hogy összeálljon bennem egy kép.
Régóta megvan az írónő Homokból és hamuból című könyve is, de még eddig nem került sorra. Azt hiszem sokáig már nem kell várnia rám.

Fantasztikus olvasmány, lehet ez lesz az év könyve számomra ( még tervezek pár olvasást ebben a hónapban). Aki szereti a romantikát, az időutazást, a történelmet, akkor szerezze be, vegye gyorsan kezébe.
A szerző nagyon szépen ír, az érzelmek kifejezésével visszafogott, de írásmódja miatt nagyon is kofejező.. Az események forgatagának középpontbanjában mindvégig a család és az összetartozás áll. Talán ezért is szívem csücske ez a regény, mert számomra is fontos a gyökerek, a család szeretete. De kinek nem az?
Plussz csillag Írország történelme miatt.
Hogy ne legyen sablonos, az időutazással és a hit erejével szépen izgalmassá és varázslatossá tette a regényt. Igaz, nekem beugrott közben az Outlander, ámde ettől nem vesztett semmit az értékéből a regény, akkor sem, ha innen jött egy-két ötlet.
Anne nagyon szeretetre méltó karakter, aki sikeres, tehetséges író, aki nagy szeretettel öleli kezével és szívével nagyapját. Ragaszkodása nem csak hozzá, hanem múltjához , gyökereinek megismeréséhez is kiterjed. Titkokra derül fény, megelevenednek az elhalt ősök ; Írország politikai eseményei középpontjában Anne megtalálja amit keres, az élete célját, értelmét.
Azért is szeretem ezt a regényt, mert nincsenek benne túlkapások, hatásvadász jelenetek, a leírások is épp annyira vannak jelen, amennyire kell. Lényegre törekszik a szerző, a kifinomult, intelligens, igényes , ízléses stílusával észrevétlenül magával ragadja az olvasót.
Egy igazi gyöngyszem!

Amy Harmon a kedvenc írónőm, könyveivel rendszerint elvarázsol.

Örülök, hogy most vettem a kezembe, hiszen ez a ködös, hideg hangulat nagyon illett a könyvhöz. Amy ezúttal a ködös és misztikus Írországba kalauzolt el, majd visszarepített az 1900-as évek elejére.

Őszinte leszek, néhol túl sok volt a száraz történelmi tény és nem minden esetben tudott lekötni, de amint Anne átcsónakázott a tavon, nem tudtam letenni, a szereplők mindenért kárpótoltak. Féltem a végétől, de nem volt rá okom. Úgy volt zseniális, ahogy volt. Ismét egy kortalan, csodálatos szerelmet ismertem meg. Számomra ez a regény a misztikum, összetartás és időtlen szerelem regénye, amelyet körbelengett Írország sejtelmes és misztikus hangulata.

Bővebben:
http://wandamaci.blogspot.com/2020/11/amy-harmon-csak-s…

Amy Harmonnal először a méltán népszerű Arctalan szerelem című regénye megjelenésekor találkoztam. Most pedig egy olyan történetet tárt elénk, melynek témája a múlt, a családtörténet és a történelem. Különleges könyvet tart a kezében az olvasó, mely elrepít minket a múltba, és egy valódi időutazásban vehetünk részt. Az egyik pillanatban még a jelen Amerikájában járunk, míg hirtelen 1921-ben, Írországban találjuk magunkat. Nagyon izgalmas volt egy olyan történetet olvasni, amiben múlt és jelen összemosódik és egy idő után elveszti az olvasó az időérzékét, nem érzékelve a valóságot.
Mivel ehhez hasonló időutazásos történetet nem volt alkalmam eddig olvasni, szinte faltam az oldalakat. Rendkívül könnyen magával ragadt Amy Harmon regénye, akinek gyönyörű leírásai segítettek abban, hogy a könyv letehetetlen legyen. Nagyon könnyen belerázódtam a történetbe, egyedül a nevekkel voltam bajban. A sokféle név és a rokoni szálak erősen a regény központi részét képezik és fontosak, viszont kellett egy kis idő, amíg összeállt a fejemben a kép, hogy ki kinek a kije, és milyen szerepet tölt be a családban, illetve Anne életére nézve miért van jelentősége.
Bővebben: http://pandalanyolvas.blogspot.com/2020/10/blogturne-am…