68. legjobb romantikus könyv a molyok értékelése alapján

Arctalan ​szerelem 507 csillagozás

Amy Harmon: Arctalan szerelem

Ambrose ​Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.

Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből,… (tovább)

Eredeti mű: Amy Harmon: Making Faces

Eredeti megjelenés éve: 2013

Tartalomjegyzék

>!
Twister Media, Budapest, 2016
368 oldal · ISBN: 9786155631078 · Fordította: Marczali Ferenc
>!
Twister Media, Budapest, 2016
366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155631061 · Fordította: Marczali Ferenc

Enciklopédia 75

Szereplők népszerűség szerint

Bailey Sheen · Ambrose Young · Fern Taylor · Paul Austin Kimball · Connor Lorenzo O'Toole (Beans) · Grant Craig Nielson · Jesse Brooks Jordan · Mike Sheen · Mr. Hildy · Elliot Young · Joshua Taylor · Rachel Taylor · Rita Marsden


Kedvencelte 196

Most olvassa 17

Várólistára tette 317

Kívánságlistára tette 356

Kölcsönkérné 17


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Amy Harmon: Arctalan szerelem

Már az első pár oldal után tudtam, hogy nagyon fogom szeretni a könyvet. Az írás stílusa miatt, az elsőként megismert szereplők, Fern és Bailey miatt, és a humor miatt. Tetszett a gyerekkori visszaemlékezések és a jelenbéli történések váltakozása, szeretem az ilyen megoldásokat.

Ambrose Young, akibe Fern a póktemetés óta szerelmes, nagyon kedvelhető karakter volt, bár néha elgondolkodtam, hogy tényleg gondolkodnak-e ilyen komolyan a 18 éves középiskolások, és meggyőztem magam, hogy igen, hiszen itt vannak előttem élő példának a saját gyerekeim. Miután ezt sikerült megbeszélnem magammal, már nem voltak kétségeim.
Rajongtam Fernért, a történeteiért, azért, mert annyira jó és szép volt. Imádtam, ahogyan gondoskodott unokatesójáról Bailey-ről, a kettejük kapcsolata annyira megható, szívmelengető volt, hogy ha nem lett volna Ambrose Young, én már akkor is egy gyönyörű élménnyel gazdagodtam volna.

Ezeket írtam én, Zsófi ennyire nem volt lelkes, ugyanis TitkOLVASás keretében olvastuk el a könyvet.
A blogon mindkettőnk véleményét elolvashatjátok. Mivel én olvastam először, én csillagoztam a könyvet. :) /Bea/
http://konyvutca.blogspot.co.ke/2017/02/titkolvasas-amy…

4 hozzászólás
>!
Infierno
Amy Harmon: Arctalan szerelem

Ha minden ember arcát Isten alkotta, vajon nevetett, amikor az enyém került sorra?

Manapság nehéz olyan könyvet találni, aminek a szórakoztatás mellett még mondanivalója is van. Ez pont ilyen volt. Egy nagyon megindító történet emberi érzésekről, barátságról, családról, veszteségekről.

Jöhetnék a közhelyekkel, hogy az ember igazi szépségét nem a külsejében kell keresni, hanem belül, de ezek az egyszerű szavak már nem mondanak semmit, annyit halljuk. Ellenben ebben a könyvben leírva, érzékeltetve sokkal hatásosabb, hihetőbb, az is felfigyel rá, aki közhelyként tekint ezekre a szavakra, vagy már fel se figyel rájuk. Komolyan elgondolkodtatott engem is, hogy mennyire a külsőségeket figyeljük ahelyett, hogy néha a belsőre is összepontosítanánk. Ha legközelebb ilyen helyzettel sodor össze az élet, az Arctalan szerelem fog eszembe jutni.

Általában nem szeretem az olyan könyveket, aminek szomorú a témája, mert engem is lehangol, de itt más volt a helyzet. Amellett, hogy néhol a szívem tört össze a szereplők sorsa miatt, néhol a könnyeimmel küszködtem – pedig nagyon nem vagyok rá hajlamos –, azért meg is mosolyogtatott, volt, hogy meg is nevettetett. Egész érzelmi skálát vonultatott fel bennem. Azt hiszem, ez lehet az írok valódi célja, hogy ezeket az érzéseket próbálják visszaadni az olvasóiknak. Ezért nagy dicséret jár Amy Harmonn-nek.

A szereplők közül szinte mindenkit sikerült megkedvelnem, Becker jelenti itt a „szinte” szót. Valóságosak voltak, amit annak is köszönhetünk, hogy az írónő valódi személyekről ihlette őket. Ezt a köszönetnyilvánításban is leírja. Bizony, még azt is elolvastam, pedig nem szokásom, de olyan hirtelen elfogytak a lapok a végén, hogy késztetést éreztem rá.

Köszönet jár a Twister Media kiadónak, hogy kiadták a könyvet, és hogy hozzám is eljuttatták. Bátran ajánlom mindenkinek!

>!
Gorkie P
Amy Harmon: Arctalan szerelem

Ez a könyv valóban csodaszép kívül-belül. Tökéletesen megértem a sok rajongót. Amy Harmon nagyszerűen ír, szépen fogalmaz.
Sok tanulság és sok mondanivaló van ebben a kötetben, le sem lehetne írni mindet. Olyan témákat feszeget, mint a kirekesztettség, gyász, veszteség, újrakezdés, barátság, hűség, kitartás és még sorolhatnám.

Bővebben:
http://olvasokorut.blogspot.com/2016/12/amy-harmon-arct…

7 hozzászólás
>!
kellyolvas P
Amy Harmon: Arctalan szerelem

Ambrose Young egy remek adottságokkal rendelkező fiatalember, aki válogathat a csajokban (bár nem igazán teszi, ettől még vonzóbb), óriási sikereket ér el birkózásban, tárt karokkal várják a jobbnál jobb egyetemek… Mégis a katonaságot választja, és ennek 2001.09.11 a fő oka. Egyáltalán nem csodálkozom Ambrose döntésén, hiszen minden egyes amerikai állampolgár személyes érintettségbe került akkor a háborúval. Még a legkisebb városok, mint Hannah Lake lakói sem maradhattak kívülállók, el kellett fogadniuk a fiaik döntését, mert nem egyedül Ambrose indult a kiképzésre, négy barátja is vele tartott, hogy aztán Irakban teljesítsenek szolgálatot. Sosem fogom elfelejteni ennek a történetnek ezt a tőrdöfését: haza már csak egyedül jött, testileg és lelkileg megtörten. Hogyan képes elviselni innentől a terhet, ami a lelkiismeretére hárul, gyakorlatilag ő beszélte rá a társait, és annyira kevés hiányzott már, hogy együtt jöjjenek haza. Hogyan lehet így visszatérni a kisvárosba, ahol mindenki ismeri, ahol el kell rejteni a sebesüléseit, ahol a bajtársak hozzátartozóinak szemébe kell néznie?
Lehet, hogy a véleményem nem az átlagot tükrözi, de nekem maga a szerelmi szál Ambrose és Fern között nem volt egyedülállóan különleges. Mégpedig azért, mert olvastam hasonló drámát Wilbur Smith: Égi sas című regényében, és az ennél is sokkolóbb volt, mély nyomot hagyott bennem. Viszont Amy Harmon írásmódja sokkal közelebb áll hozzám, természetesen az érzelmek is különösen jól átjöttek, izgultam a szerelmesekért és drukkoltam, hogy egymásra találjanak mindenféle szempontból.
DE. Nekem ebből a történetből mégis Bailey karaktere a legmaradandóbb, aki meg sincs említve a fülszövegben. Semmi köze ehhez a szerelmi szálhoz, nem kell tartani a háromszögesítéstől, hiszen Fern unokatestvéréről van szó. Bailey számomra egy kivételes karakter, és ő az, aki miatt ezt a regényt olvasnod kell. Izomdisztrófiás. Gyakorlatilag folyamatosan csökken az izomtömege, az ebben szenvedő gyerek 10 éves korára kerekes székbe kényszerül. Az én szememben Bailey egy hős, akire csak felnézni tudok, mert minden helyzetből megpróbálja a legjobbat kihozni, a lehető legélhetőbben élni az életét és emelt fővel viselni minden fájdalmat, fizikailag és lelkileg egyaránt. Mert ő tudja, régóta tisztában van a valósággal, nem lehet terelni és mellébeszélni, de csak azért is tervez, bakancslistát állít össze, és amikor a könyv vége felé érsz, akkor rájössz, hogy ő az igazi hőse a regénynek. Nem csak Ambrose-nak nyitja fel a szemét, hanem üzen az olvasóknak is, én megértettem, és megfogadom a szavait.
A szerző megérdemli a dicséretet, csodálatosan ír, elsöprő érzelmekről épp olyan szenvedélyesen szól, mint amilyen pazar a humora, nagyszerűen balanszírozza az összhatást. Mégis egy hangyányi levonást kap tőlem, mert nekem „túl sok” volt ez a regény. A lelkész apa és Fern hitbéli magyarázatai nem voltak ugyan erőltetettek, de engem megakasztottak az olvasásban, és a számos egyéb cselekményszál mellé már nem hiányzott az istenes elmélkedés.
Összességében nagyon tetszett a történet, szerintem kihagyhatatlan olvasmány.
P.S. a kiadónak: remek a fordítás és gyönyörű a magyar cím!

3 hozzászólás
>!
Lillsz
Amy Harmon: Arctalan szerelem

Az egyik legeslegjobb könyv amit az idén olvastam. Nagyon tetszett. Szomorú mégis vicces a maga módján Bailey a poénjaival, legalábbis azzá tette. Szerettem ezt a könyvet. Sőt, imádtam! Az egyik legjobb az idén olvasott könyveim közül. Konkrétan végig bőgtem. Nagyon meghatott, és fájt az igazság, miszerint mi is olyan emberek vagyunk akik külső alapján ítélnek, és igen! Tisztelet a kivételnek 5/5

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Amy Harmon: Arctalan szerelem

Kicsit aggódva kezdtem neki az olvasásnak, mert sajnos mostanában túl sok gyenge fordításba futottam bele. Ez a könyv azonban nem okozott csalódást. Vissza adta azt az élményt, amit az eredeti regény nyújtott. Bővebben nem szeretném kifejteni, hiszen itt (https://moly.hu/konyvek/amy-harmon-making-faces/en-es-a-konyv/mrs-curran-lennart) már megtettem. Annak ellenére, hogy szépen van megírva, tanulságos és a lélekig hatol, nem biztos, hogy mindenkinek ugyanazt az élményt fogja nyújtani. A történet ugyanis lassan csordogál és inkább a szereplőkre és nem a cselekményre koncentrál. Tehát elsősorban azoknak, akiknek Nicholas Sparks és Charles Martin művei is sokat jelentenek.

4 hozzászólás
>!
Naiva P
Amy Harmon: Arctalan szerelem

Igazából semmi újat nem tudnék hozzáfűzni, amit mások ne írtak volna le sokkal szebb kifejezésekkel. Talán csak annyit, nem csodálkozom azon, hogy ez a könyv ennyire magas értékelési aránnyal tartja magát itt, és számos könyves oldalon. Szerettem a karaktereket. „A szépség belülről fakad”, vagy, hogy a „külső szépség múlékony” – tudom, frázisok, de ezt olvasva nem tűnt annak. Köszönhető Amy csodaszép írásmódjának és leírt szavak erejének. Amy az egyik olyan írónő, aki folyton megríkat, elszomorít, majd megnevettet, de soha nem bosszant fel. Nem hiába nagy kedvencem. Igazán szívbemarkoló történet. Nagyon szerettem Fern és Ambrose kapcsolatát. Bailey-t pedig egyenesen imádtam. Felnőtt és fiatal felnőtt olvasók számára is kiváló olvasási élményt nyújt.

7 hozzászólás
>!
_Eriii
Amy Harmon: Arctalan szerelem

„A valódi szépséghez, ahhoz, amely nem kopik, és nem fakul, idő kell. A valódi szépséghez nyomás kell. A valódi szépséghez hihetetlen állhatatosság kell.”

Vannak olyan történetek, amelyek egészen a lelkedig hatolnak. Átjárnak belülről, és olyan pontokat mozgatnak meg benned, amelyek tudod, hogy ott vannak, de ebben a stresszes rohanó világban, egy picit hátrébb szorulnak. Vannak azok a történetek, amelyeket minden embernek a kezébe adnál, hogy igenis olvassátok el, mert amellett, hogy szép és gyönyörű, annyira nagy mondanivalója van, hogy egyszerűen képtelen vagy szavakba önteni.

„A víz lassú csepegésének köszönhetjük a cseppköveket, a földkerekség lassú mozgása hozza létre a hatalmas hegyeket, a tengerek és óceánok fáradhatatlan hullámverése tördeli apró darabokra a sziklákat és simítja el a durva éleket. És az erőszakból, a tébolyból, a szelek üvöltéséből és a hullámok bömböléséből megszületik valami jobb, valami, ami addig nem létezett. És mi tűrünk. Hisszük, hogy van cél. Hisszük, hogy a világ több, mint amit látunk belőle. Hisszük, hogy tanulhatunk a veszteségeinkből, hiszünk a szeretet erejében, és hiszünk abban, hogy ott rejtőzik bennünk a szépség, amely csodálatosabb annál, mint amit a szem képes meglátni.”

12 hozzászólás
>!
Pandalány P
Amy Harmon: Arctalan szerelem

Mindenki azt mondta, hogy ez egy sírós történet…és igazuk volt.
Magával sodor, nem ereszt, gyönyörű.

Nehéz szavakkal kifejeznem, hogy pontosan milyen élmény volt az Arctalan szerelem című regényt elolvasni. A könyv befejezésekor úgy éreztem magam, mint Charlie, az egyik kedvenc könyvhősöm (Egy különc srác feljegyzései): „Akkor sarkon fordultam, bementem a szobámba, becsuktam az ajtót, bedugtam a fejem a párnám alá, és hagytam, hogy a csend helyére tegye a dolgokat.”
A történet teli van érzelmekkel, reménnyel és az életbe vetett hittel.
A könyvnek körülbelül az egy harmadánál már éreztem, hogy kedvenc lesz. A főhős lány, Fern egy abszolút kedvelhető és szerethető karakter és igazából mindenki más is (kivéve persze Beckert). Egy szomorú és soha el nem felejthető eseménnyel kezdődik a történet, ami hatással van a mai napig a világra, és mindaz, ami később történik a könyvben, ennek a hatása. Ez az a momentum, ami elindítja a másik főszereplőt, Ambrose-t az útján. Különleges nevek szerepelnek a könyvben, ez nagyon tetszett.
Teljesen bele tudtam élni magam Fern helyzetébe, aki egy optimista, végtelenül szerény lány. Az önbizalmán bőven volt mit csiszolni, hiszen nem hitte el magáról, hogy ő belé lehet szerelmes valaki és eleinte állandóan Ritához, a legjobb barátnőjéhez hasonlította magát. Nagyon örültem, hogy sikerült Ambrose-sal kölcsönösen megnyílniuk egymás előtt. Mindkettejüknek megvoltak a saját démonaik, amiket bizony sosem könnyű legyőzni. És ott volt Bailey, aki a történetben egyfajta feszültségoldóként működött az öniróniájával és sokszor morbid humorával. Nem lehetett nem szeretni!
Imádtam a csodás verseket a kötetben, a szép és ötletes fejezetcímeket és azt, hogy végén kiderült a címek jelentősége.
A könyv komoly témákat dolgoz fel: egy világtörténelmi eseményt majd egy háborút, valamint egy visszafordíthatatlan betegséget, és mindezek az emberek életére gyakorolt hatását. Ennek ellenére nem volt nyomasztó a történet. Sokkal inkább érdekes, figyelemfelkeltő. Olvastatta magát a könyv, lekötött, és ha épp nem olvastam, akkor is járt rajta az agyam. A karakterek kidolgozottak, nem éreztem egyik mozdulatokat sem erőltetettnek, vagy a megismert személyiségükhöz képest furcsának. Mindenképpen újra fogom olvasni!
És még valami: a borító gyönyörű!Pontosan tükrözi mindazt, ami belül van.❤

13 hozzászólás
>!
vikcs P
Amy Harmon: Arctalan szerelem

Először is… a borító eszméletlen gyönyörű! Néha megálltam olvasás közben, és csak néztem, megsimítottam, meg azelőtt is, mielőtt újra nekiálltam volna olvasni. :)
Másodszor… szétcincálta a kis lelkem, apró darabokra szaggatta… Csodálatos könyv. Tényleg. Annyira, hogy alig találom a szavakat.
Az elején megijedtem, hogy ez megint egy romantikus, kisvárosi, egyszerű történet lesz, aztán a gyönyörűen kidolgozott karakterek és történetünk mélyebb megismerése után, teljesen magába szippant a könyv, annyira izgulsz, és várod, hogy mi fog történni.
Azt hittem, Ambrose a tipikus bunkó, arrogáns csapatkapitány lesz, aki el van szállva magáról. De nem. Megmutatta, milyen csodálatos ember, milyen rejtett értékei vannak, mennyire törődik az emberekkel, és hogy fontosak neki a barátai.
Fern (annyira tetszik a neve) egy nagyon szép (akkor is ha állandóan azt hangoztatja, hogy nem), okos és könyvmoly lány. Nagyon nagy szíve van, és imádtam, hogy ennyire odaadóan foglalkozott Bailey-vel.
Bailey…azt hiszem az ő karakterét imádtam a legjobban a könyvben. Egy csodálatos ember, tele mély érzelmekkel, bölcsességekkel. Egy erős ember, aki a betegség ellenére sem hagyja, hogy az élete és a boldogsága útjába álljon. Imádtam, hogy mindig optimista volt, és mindenkin segíteni próbált, pedig ő volt az, aki segítségre szorult. spoiler

Ez a könyv megmutatta, milyen:
– az igazi szerelem,
– az igazi barátság,
– a feltétel nélküli szeretet,
– az odaadás,
– a bajtársiasság,
– a gyász,
– és a fájdalom.
Ugyanakkor azt is megmutatta, hogy minden rosszban van valami jó, csak mi, emberek néha elfogultak tudunk lenni, és beletemetkezünk az önsajnálatba, a bánatba, a fájdalomba, és ezáltal nem vesszük észre, hogy másnak is vannak problémái, sőt még rosszabbak, és hogy nekünk kell erősnek lennünk, és kihúznunk egymást a sötétségből. Mert a sötétség nem létezik a fény nélkül.

10 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
pveronika P

– Olvasás közben az lehetsz, aki csak akarsz. Egy időre elmenekülhetsz saját magad elől.

238. oldal, 23. fejezet - Mindenben meglátni a jót

Kapcsolódó szócikkek: Bailey Sheen · olvasás
>!
DarknessAngel

A küzdelem maga a győzelem

216. oldal, 21. fejezet - Kötelet mászni

1 hozzászólás
>!
DarknessAngel

Sok mindent nem értek… de nem érteni jobb, mint nem hinni.

348. oldal 35. fejezet Vigyázni Fernre

Kapcsolódó szócikkek: Ambrose Young
>!
pveronika P

– Ezt most úgy mondod, mintha a halál lenne a legrosszabb dolog a világon – vonta meg a vállát a másik.
– Miért nem az? (…)
– Szerintem nem. Meghalni könnyű. Az élet az, ami nehéz.

236. oldal 23. fejezet. Mindenben meglátni a jót.

Kapcsolódó szócikkek: Ambrose Young · Bailey Sheen · élet · halál
>!
pveronika P

– A valódi szépséghez, ahhoz, amely nem kopik, és nem fakul, idő kell. A valódi szépséghez nyomás kell. A valódi szépséghez hihetetlen állhatatosság kell. A víz lassú csepegésének köszönhetjük a cseppköveket, a földkéreg lassú mozgása hozza létre a hatalmas hegyeket, a tengerek és óceánok fáradhatatlan hullámverése tördeli apró darabokra a sziklákat és simítja el a durva éleket. És az erőszakból, a tébolyból, a szelek üvöltéséből és a hullámok bömböléséből megszületik valami jobb, valami, ami addig nem létezett. És mi tűrünk. Hisszük, hogy van cél. Hisszük, hogy a világ több, mint amit látunk belőle. Hisszük, hogy tanulhatunk a veszteségeinkből, hiszünk a szeretet erejében, és hiszünk abban, hogy ott rejtőzik a szépség, amely csodálatosabb annál, mint amit a szemünk képes meglátni.

361. oldal, 37. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Joshua Taylor · szépség · szeretet · veszteség
2 hozzászólás
>!
DoreenShitQ

– Mindenki főszereplő valakinek (…) Nincsenek mellékszereplők.

32. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bailey Sheen
>!
pveronika

-Lehet, hogy van egy nagyobb cél, egy nagyobb terv, amihez mi csak egészen apró dolgokat tudnunk hozzátenni. Mint például azok az ezerdarabos kirakók. Képtelenség egyetlen darabból megmondani, miként fog kinézni az egész kép. És nincs meg a doboz sem, hogy az alapján próbáljuk meg kirakni. – Fern elhallgatott, és bizonytalanul elmosolyodott. Azon gondolkodott, vajon van-e bármi értelme annak, amiről beszél. Amikor látta, hogy Ambrose nem mond semmit, folytatta: – Lehet, hogy mi mindnyájan a kirakó egy-egy darabkája vagyunk. Egymás mellé kerülünk, és létrejön az, amit életnek hívunk. Senki sem tudja, mi az ő szerepe, és az sem, hogy mi lesz az egészből. Lehet, hogy a csodák, amiket megtapasztalunk, csak a jéghegy csúcsát jelentik. És az is lehet, hogy nem vesszük észre azt a jót, amit az amúgy rettenetes dolgok hoznak magukkal.

198. oldal 19. fejezet. Kirakni egy ezerdarabos kirakóst

Kapcsolódó szócikkek: Ambrose Young · cél · Fern Taylor
>!
vikcs P

Akkor is tartozhatunk valakihez, ha az nem akar minket?

106. oldal, 10.fejezet, Beállni katonának

Kapcsolódó szócikkek: Fern Taylor
6 hozzászólás
>!
Niitaa P

Nehéz haragudni valakire, aki szeret téged.

159. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ambrose Young
>!
DarknessAngel 

Ha a fekete csokoládé énekelni tudna, minden bizonnyal olyan lenne a hangja, mint Ambrose Youngnak.

14. oldal 1. fejezet Szupersztár vagy szuperhõs

Kapcsolódó szócikkek: Ambrose Young · Fern Taylor

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel
Gwen Cooper: Homér
Claire Messud: A király gyermekei
Jay McInerney: A jó élet
John Updike: A terrorista
Nicholas Sparks: Kedvesem
Jill Santopolo: A fény, amit elvesztettünk
Mohsin Hamid: Kétkedő fundamentalista
Jeffrey Archer: Tökéletes másolat
John Green: Csillagainkban a hiba