Ki ​ez a lány? 44 csillagozás

Amy Gentry: Ki ez a lány?

Retteghet-e egy szülő jobban bármitől, mint hogy eltűnik a gyereke?
A houstoni Whitaker-Davalos házaspár számára ez a rémálom válik valósággá, amikor egy hajnalon Julie-t, a tizenhárom éves lányukat elviszi a házukból egy ismeretlen férfi. Az egyetlen szemtanú Julie húga, aki a félelemtől dermedten lapult egy szekrény mélyén.
Nyolc év elteltével, egy májusi kora estén becsöngetnek a házba. A küszöbön egy fiatal nő áll, aki azt állítja magáról, hogy ő Julie.
Ámde Anna Davalosban rettenetes gyanú ébred, amikor felfedezi, hogy néhány részlet hibádzik Julie történetében…
De akkor ki ez a nő?
És mit akar a családtól?
A fiatal chicagói újságíró, Amy Gentry bemutatkozó thrillerét nagy siker fogadta, a könyv jogait 18 országban adták el.

„Az év egyik legjobban várt thrillere.” (New York Times)
„A végén már a saját családod múltjában sem leszel biztos.” (Entertainment Weekly)
„Tökéletes fordulat a végén!” (Kirkus Reviews)

Eredeti mű: Amy Gentry: Good as Gone

>!
XXI. Század, Budapest, 2017
304 oldal · ISBN: 9786155638251 · Fordította: Gimes Katalin, Tomori Gábor
>!
XXI. Század, Budapest, 2017
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155638244 · Fordította: Gimes Katalin, Tomori Gábor

Most olvassa 4

Várólistára tette 117

Kívánságlistára tette 89

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Amy Gentry: Ki ez a lány?

Imádom a jó thrillereket, de tényleg. Jobban belegondolva fogalmam sincs egyébként, mikor kezdődött irántuk a rajongásom, mi volt az első könyv, amit elolvastam a műfajban.

De ha el kellene mennem egy lakatlan szigetre és azt mondanák, hogy csak egy műfajon belül válogathatnék magamnak könyveket, akkor lehet, hogy csak thrillereket választanék.

Írni viszont utálok róluk, hisz, ha egy jó thrilleről van szó, akkor az egy gyönyörűszépen felépített történet, sok aprósággal, és csavarral, én pedig semmit sem akarnék leleplezni a bejegyzésemben, ezért olyanak kell lennem, mint az Okos lány, mondanom is kell valamit róla, meg nem is. :)

Folytatás: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/05/amy-gentry-ki-ez-l…

>!
gabiica P
Amy Gentry: Ki ez a lány?

Elég vegyes érzelmeim vannak. Kezdjük ott – ahogy látom, ezt mások is megemlítették –, hogy a thriller címke egyáltalán nem illik ide. Nagyon távol áll ettől a kategóriától.
Az eleje nagyon tetszett, nagyon érdekesnek tűnt. De aztán elkezdett zavarossá válni az egész, hirtelen azt sem tudtam, hogy mi is az, amit olvasok, és nem tudtam eldönteni, hogy miről.
A csavar számomra nem volt olyan nagy csavar, hamar összeállt a kép, sejtettem, hogy ez lesz. Nem volt olyan lenyűgöző, mint ahogy beharangozták.
A fülszöveg alapján azonnal úgy éreztem, hogy el kell olvasnom, de sajnos nem hozta a várt hatást, egyáltalán nem lett a kedvencem. Az alapötlet jó lett volna, de a zavarossága és egyszerűsége nem teszi jó könyvvé.

>!
Madama_Butterfly P
Amy Gentry: Ki ez a lány?

Ez nem az én történetem…. A thriller címke enyhén szólva is túlzás – a sztoriban semmi nincs, ami ezt indokolná.
A vége kiszámítható, sajnos nekem nem okozott katartikus élményt, meglepetést meg pláne nem… kár érte, én többre, másra, jobbra számítottam.

>!
KönyvMoly_1989 P
Amy Gentry: Ki ez a lány?

A thriller műfajától ez a könyv olyan messze van, mint Makó Jeruzsálemtől… :(
Egyáltalán mi volt ez??? Nem is tudom műfaji korlátok közé szorítani. Kriminek nem elég rejtélyes, lélektani könyvnek túl kibontatlan, thrillernek egyáltalán nem sokkoló vagy hátborzongató, a nyomozás része pedig… No comment…
A karakterekkel sem voltam kibékülve, nem beszélve arról, hogy nagyon összecsapott volt az egész cselekmény. Minden annyira le volt egyszerűsítve, hogy inkább egyszerre untatott és idegesített, minthogy izgultam volna.
Sajnálom, kár érte, az alapszituációból nagyon jó kis könyvet lehetett volna kihozni. :/

>!
Gothic01 
Amy Gentry: Ki ez a lány?

Nem mostanság volt szerencsém olyan könyvhöz, aminek ennyire találó lett volna a címe, mint a Ki ez a lány? c. thrillernek. Minél inkább fogytak a hátralévő oldalak, minél közelebb rágtam magam a rövidke köszönetnyilvánításhoz, annál gyakrabban és kétségbeesettebben szajkóztam a címadó kérdést.
A végső ítélet pedig egy, a nevetségességet rendesen súroló kettősségben nyilvánul meg, egyszerre állt fenn az, hogy világosodásig olvastam, annyira sodort magával a sztori egy bizonyos pont után amiből következik, hogy egy szakaszban bizony imádtam és egyszerre éreztem egyfajta csalódottságot, mindamellett, hogy az elejétől a zárásig motoszkált bennem némi hiányérzet. Maga az ötlet és, ami ki lett belőle sütve, elismerésre méltó, ahogy a rejtély leplének a felrántásának a beadagolása is nagyon érdekes. Azzal, hogy a Julie-ként megjelent lánynak múltját visszafelé mesélte el az írónő, végig fenntartotta az izgalmat és a kérdőjeleket, hiszen hiába lehetett megtudni ezt-azt, ami formálta a véleményemet a titokzatos hölgyeményről, azt nem lehetett egyértelműen tudni, mi köze is van Julie-hoz. Bár egy idő után sikeresen megtippeltem, miről lehet itt szó. Adott egy határozottan jól sikerült, erős történetvonal, mégsem érzem magam elégedettnek, az olvasás közben sem volt maradéktalan az örömöm és ez bosszantott, úgy nézett ki, mintha teljesen eltérő frekvencián működnének az antennáink a könyvvel, avagy Amy Gentry-vel. Régen okozott ekkora gondot, hogy belerázódjak egy írásmódba, mint most. A fogalmazás is idegennek hatott, de a legnagyobb gondot az okozta, hogy átgondolatlannak és furának éreztem, hogy van egy E/1-es szemszög, amiből Julie mamája, Anna mesél, aztán ott van E/3-ban A Lánynak a szemszöge, ami volt, amikor átváltott E/1-be… Nem abszolút követhetetlen, de kusza ez így és személy szerint igaz, hogy jobban komálom az E/1-es írásmódot, de következetesebb lett volna, ha akkor már az egész kötet E/3-ban van megírva. Főleg, mert Anna E/1-es fejezeteiben nem is történtek annyira nagy dolgok. A történet eleje nekem kissé elkapkodott volt és mesterkélt, röviden felvázolták, hogy hogyan hatott ki a Whitaker-Davalos család életére a 13 éves lányuk elrablása, aztán durr bele bumm módon fel is tűnt az ajtóban a fülszövegben ígért, megfelelő korú, magát Julie-nak valló nő. Az oké, hogy nem akarta az írónő a múlt ecsetelésével húzni az időt, de Julie megjelenése nekem nagyon valószerűtlen és mű volt, elmaradtak azok a reakciók a családtagoktól, pláne az édesanyától, amik életszagúbbá formálták volna az ide vágó jelenetsort. Nem kenyerem a sok csöpögés, de egy ilyen szituációba, pláne az előzmények ismeretében azért több és mélyebb érzelem kellett volna. Talán ezért nem tudtam egy darabig kellően belemerülni a könyvbe, a Julie felbukkanásával kapcsolatos első szusszanások, beleértve a kórházas és rendőrséges jelenetek, mind távolinak és merevnek tűntek, mintha egy másik térsíkon játszódnának. De egy idő után ennek a merevségnek egy része hál’ az égnek, tovaszállt és kezdett alakulni a molekula, benyomódtak a képbe azok a bravúrosra sikeredett E/3-as fejezetek, amik lényegesen érdekfeszítőbbnek bizonyultak, mint Whitaker-Davalosék nyűglődései. Az utolsó negyven oldal előtt biztosra vettem, hogy révbe ért a könyv, hogy jó pozícióba tornázza magát az idei olvasmányaim között, aztán jött az említett negyven oldal, az írónő megragadott egy kamionnyi radírt és lazán összemaszatolva kitörölte a korábban megkapott piros pontjainak a jelentős részét. Kicsit olyan benyomásom volt a zárás kapcsán, mintha Amy felképelte volna azt, amit korábban felépített. Egy ilyen kaliberű illúziórombolásból meg nem lehet egyenes háttal felállni…
Bővebben:
https://goodbye-agony.blogspot.com/2017/09/amy-gentry-g…

>!
Zanit
Amy Gentry: Ki ez a lány?

Hmmm… Nem egyszerű történet. Az eleje izgalmas, a vége elgondolkodtató. spoiler
Valami más borítót jobban el tudnék képzelni ehhez a történethez.

>!
cintiatekla P
Amy Gentry: Ki ez a lány?

Szeretem a krimit és a thrillereket is, és való igaz, mostanában már nagyon nehéz igazán újat mutatni, de azért némi kreativitással mégsem lehetetlen fenntartani az olvasó figyelmét cirka 300 oldalon keresztül. A könyv eleje érdekes volt, és mindig sajnáltam, amikor le kellett tennem, mert megzavartak olvasás közben, viszont ahogy haladt előre a történet, számomra egyre kibogozhatatlanabbá kezdett válni. Az első problémám, hogy rettenetesen elcsépelt az elrabolt majd megkerült lány témája, ami azért is keltett ilyen érzést, mert nem is próbálta az írónő leplezni, hogy lehetséges, hogy Julie nem is Julie valójában. Végigolvastam, és sajnos a „csavar” is olyan kis esetlenre sikerült, hogy nem igazán érzem azt, hogy csak be akart húzni Gentry a csőbe.

Bővebben: http://teklakonyvei.blogspot.com/2018/01/amy-gentry-ki-…

>!
vyvienne P
Amy Gentry: Ki ez a lány?

Sok hasonló könyvvel találkoztam már ahol szintén gyerekek tűntek el, úgy gondoltam ez már kicsit elcsépelt téma, de mégis beszereztem a Ki ez a lány?-t. Elég izgalmasnak ígérkezett az elején. Az alaptörténet teljesen jó volt, de sokszor azt sem tudtam, hogy ki a francról írnak, amikor nem az anya szemszögéből láttuk a dolgokat. Ez mondjuk még jó is lehetett volna, tetszett, hogy visszafelé halad az időben, nem a megszokott módon, de amikor látjuk, hogy egy 13 éves lány fejében járunk és az ő szemszögéből írja le az író a történetet akkor könyörgöm ne tegye tele olyan mondatokkal amit még érteni sem lehet. Egy 13 éves lány akár milyen hányatott sorsa is van és sok minden történt vele, nem fogalmaz így… Amúgy a végére elég jól összeállt a történet. Csak a zagyvaság miatt vontam le egy csillagot.

>!
tizkicsikonyv P
Amy Gentry: Ki ez a lány?

Tényleg nincs könnyű dolguk a thrillerek szerzőinek, mert már valóban naggggyon nehéz újat mutatni a kategóriában, ezért időnként felbukkannak olyan szerzők/regények, amelyek egészen újszerű oldalról próbálják megközelíteni a műfajt – hol több, hol kevesebb sikerrel.

Néha pedig valójában az innovatív megoldások nem adnak semmiféle pluszt vagy mínuszt, csak úgy vannak. Valami ilyesmit éreztem a Ki ez a lány? esetében is: érdekes megközelítés, értem, hogy a szerző próbálta izgalmasabbá tenni a könyvet, de valójában nem ütött (számomra) akkorát. Mindezzel együtt én élveztem a könyv olvasását, sok-sok izgalmas, mondhatni letehetetlen része volt, ám időnként néha picit leült a sztori, és a végkifejlet sem csattant akkorát, amekkorát ki lehetett volna hozni belőle – ám nézzétek el, lehet, hogy a haladó thrillerfogyasztó szól most belőlem, és esetleg kezdenek irreális elvárásaim lenni.

Bővebben: https://tizkicsikonyv.blogspot.hu/2017/08/egy-valoszeru…

>!
mozso87
Amy Gentry: Ki ez a lány?

Csere útján jutottam a könyvhöz, nagyon megfogott a fülszöveg és bevallom, nem csalódtam. Jól felépített történet, ami kb. a közepén engem megtévesztett, de egyben ez volt a csavar bent. A múltat bemutató fejezetek számomra egy kicsit kuszák voltak, néha nem tudtam hirtelen melyik lány ki, de a végére összeállt a kép.:)


Népszerű idézetek

>!
Kókuszka 

Olvastam valahol, hogy a puritánok néha úgy magyarázták egy-egy különösen becses gyermek halálát, mint a szülők büntetését, amiért túlságosan szerették a gyereket. Nem a szörnyű teleket hibáztatták, nem a maláriát terjesztő mocsarakat vagy a jó étel és a tiszta víz hiányát, hanem a féltékeny Istent.

291. oldal, 16.fejezet

>!
Kókuszka 

-Egyébként meg nem vagyok biztos benne, hogy jobban érzem magam attól, ha nem volt választásom. Ha ez igaz, ha csak egy véletlen áldozat voltam, akkor az életem teljesen értelmetlenül lett tönkretéve.

300-301. oldal, 16.fejezet

>!
KönyvMoly_1989 P

A csoport tagjai egytől egyig irigyen, sőt ellenségesen fordultak felénk. Mintha a legrosszabb rémálmunk azért vált volna valóra, hogy ellopjuk a rivaldafényt az övėkéről. Mintha mi szerencsések lennénk, amiért a mi lányunkat egy igazi pszichopata rabolta el.

153. oldal

>!
Gothic01

Mindig rendesen kiírtam a szavakat, írásjeleket és nagybetűket is használtam, még akkor is, ha barátokkal cseteltem. Olvastam Anne Frank naplóját , és nem bírtam elviselni, mennyire rondának tűnik az írásom és a barátaimé azokhoz a mondatokhoz képest, amelyeket egy korunkbeli lány írt.

276. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anne Frank naplója · Julie Whitaker-Davalos
>!
Gothic01

Jane immár nem sírt. Nem is mosolygott, de sikerült olyan képet vágnia, mintha akarna. „Tudom, hogy igazából nem szereted a gátfutást – mondta. – Tudom, hogy csak úgy teszel, mintha szeretnéd, hogy benne legyél a csapatban.”
Hallgattam. Valójában sosem gondolkoztam azon, szerettem-e a gátfutást, vagy sem. Annyira nyilvánvalónak tűnt, hogy ha az ember képes űzni egy sportot, akkor tegye, függetlenül attól, hogy élvezi-e, vagy sem, mert ha egy sereg barát veszi körül, akkor bármilyen hazugság igazzá válhat.

285. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jane Whitaker-Davalos · Julie Whitaker-Davalos · sport
>!
KönyvMoly_1989 P

Ott munkálnak az életünkben az elkerülhetetlenség törvényei.

>!
Gothic01

Ha az univerzum kegyet gyakorol irántad, fogadd el.

145. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Julie Whitaker-Davalos
>!
Gothic01

Mire tudomást szereztünk az eltűnéséről, Julie sorsa már megpecsételődött.

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anna Davalos
>!
Gothic01

Nem könnyű manapság kiszúrni Jane-t a tömegben. Sosem lehet tudni, milyen színű a haja éppen.

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jane Whitaker-Davalos
>!
Gothic01

Csak késő éjjel, amikor már félálomban vagyok, tudatosul bennem, hogy mi is volt pontosan az a kékes-zöldes-fekete valami Julie bordái között: tetoválás.

45. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Julie Whitaker-Davalos · tetoválás

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Alex Mercado · Anna Davalos · Calvin · Jane Whitaker-Davalos · Julie Whitaker-Davalos · Tom Whitaker


Hasonló könyvek címkék alapján

Greg Iles: Huszonnégy óra
Harlan Coben: Hazatérsz
Mark Gimenez: Gyerekrablás
Joe Hill: NOS4A2
Nina Laurin: Megsebzett lelkek
A. J. Waines: Lány egy vonaton
Carla Norton: Hajszál híján normális
Karen Rose: Sikíts értem
Chris Carter: A keresztes gyilkos
Gillian Flynn: Holtodiglan