A ​fekete kulcs (Az Ékkő-trilógia 3.) 191 csillagozás

Amy Ewing: A fekete kulcs

Violet és a Magányos Város külső köreinek népe túl sokáig élt az Ékkő királyi családjainak szolgálatában. Most azonban a Fekete Kulcs nevű titkos társaság a hatalom átvételére készül. Bár Violet tisztában van vele, hogy a lázadás kulcsfigurája, magánemberként is sokat kockáztat: a Tó Hercegnője elrabolta a húgát, Hazelt. Violet, aki keményen küzdött, hogy elszökjön az Ékkőből, most mindent el kell, hogy kövessen, hogy visszatérjen, és nem csak azért, hogy kiszabadítsa Hazelt, hanem hogy megmentse a Magányos Város jövőjét.

Eredeti mű: Amy Ewing: The Black Key

Eredeti megjelenés éve: 2016

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Dream Válogatás

>!
Maxim, Szeged, 2017
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632618494 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Violet Lasting · Garnet · Lucien · Raven Stirling · Indi · Sienna


Kedvencelte 18

Most olvassa 5

Várólistára tette 70

Kívánságlistára tette 94


Kiemelt értékelések

>!
Klodette
Amy Ewing: A fekete kulcs

Az Ékkő persze páratlan élmény volt egy ismeretlen, első könyves szerzőtől, emlékszem meg is lepődtem, hogy mennyire jó regénynek bizonyult, habár a témája nem számított kimondottan újdonságnak, hiszen Margaret Atwood szinte teljesen megírta már A szolgálólány meséjében, mégis üdítően hatott és sokkal jobban a szívemhez nőtt.
Nagyon gyorsan lehetett vele haladni, olvastatta magát. Szinte minden oldalon történt valami izgalmas, ami miatt egyszerűen alig tudtam letenni.
Akadtak új szereplők is, de a hangsúly inkább az előző részekben megismert kedvenceinken voltak.
Violet még mindig szimpatikus karakter, akivel könnyen lehet azonosulni. Bátor lány, bár voltak meggondolatlan cselekedetei, amiknek persze mások itták meg a levét.
Megismerhettük a velejéig gonosz Tó Hercegnőjének igazi énjét és a kegyetlen cselekedetei mögött rejlő valódi indokokat, valamint meglepő újdonsággal szolgáltak például Cora, Carnelian és persze az imádott Garnet alakjai is.
A romantika itt háttérbe szorult, nem maradt rá idő, hiszen egy háború zajlott, ami áldozatokkal is járt… Az egyik fontos szereplőtől sajnos végleg el kell búcsúznunk. Az ő halála mindenképpen sokkoló volt, bár kicsit kiszámítható.
Akciódús és megható jelenetekből most sem volt hiány.
A vége lezárt lett, kerek és egész, bár szerintem kicsit el lett kapkodva. Én legalábbis még olvastam volna, hogy mi történt a karakterekkel.
Bátran ajánlom a kevésbé erőszakos disztópiák kedvelőinek, valamint azoknak, akik élnek-halnak az erős női karakterekért.

Bővebben pedig: http://klodettevilaga.blogspot.hu/2017/12/konyvkritika-…

>!
Evelena
Amy Ewing: A fekete kulcs

Megérdemli az 5 csillagot, mert egyszerűen képtelen voltam letenni. Már égett a szemem, rám jött az ásítozás, de mégsem sikerült letennem, mert egyre kíváncsibb lettem a befejezésre.
Attól függetlenül, hogy kiült a gunyoros mosoly az ajkaimra, mikor leesett, hogy az írónő megint megoldotta, hogy főszereplőnk ismét visszatérjen a luxus világába, kifejezetten tetszettek azok a jelenetek is.
Érdekes volt, ahogy a külsőségek megváltozásával kik ismerték fel a helyzetet és kik nem.
Ebben a részben, már komoly forradalom zajlik a falak között. Nincs meghunyászkodás, harcolnak a szabadságért. Átlátva, hogy mi is folyik valójában, Coral kijelentései és az egész előkelőség hozzáállása iszonyú rémisztő és gusztustalan. Semmit sem látnak igazán a maguk kis világán túl.
Garnet még mindig sokkal jobban bejön, mint Ash.
Viszont Violetet kedveltem ebben a részben, kemény, erős lánnyá érett, aki tisztában van a képességeivel és meri is őket használni.
Sajnáltam a veszteségeket, különösen spoiler
Fordulatos volt, akció dús. Végre jobban megértettük a hercegnő múltját.
Nekem tetszett a befejezés, habár még egy plusz fejezetet el tudtam volna képzelni, esetleg egy „Évekkel később” címűt.
Viszont nagyon pozitív élmény volt elolvasni ezt a trilógiát, csak ajánlani tudom.

>!
deen
Amy Ewing: A fekete kulcs

Egy kicsit sajnálom, a hogy a történet vége kapkodásba fulladt. Valahogy én még vártam volna egy kicsit tovább nyújtott befejezést, hogy mi is lesz végül a szigettel, lerombolják-e az utolsó falat is, vagy hogyan építik fel az új társadalmat. Ezen túl a cselekmény nagyon izgalmasra sikerült, végig pörögtek az események. Az igaz, hogy ebben a részben Violet lett a kulcsfigura, és szépen végig is kalauzolt a forradalom eseményein, de azért hiányzott a többi szereplő. Jobban megismerhettem viszont a Tó Házát, Carneliant, Coralt, Corat (jaj, ez a sok hasonló név!), jobban beleláthattam a Házak közti viszályokba, a Választófejedemné intrikáiba és a Hercegnő indokaiba. Csavaros volt, az egyszer biztos. Sajnáltam, hogy pár szereplő távozott, de ilyen a háború. Violet sincs tisztában azzal, hogy valóban emberek halnak meg, míg végül saját maga is szembesül a dologgal, ahogy azzal is, hogy bizony néha ártatlanok is meghalnak. A végső küzdelemről még olvastam volna, kicsit rövid volt, és bár nem volt veszteségektől mentes, kicsit elbagatellizálta az írónő a dolgot. De azért nagyon is tetszett, a hiányérzetem, és a fél csillag levonás kizárólag a rövidségnek tudható be.

>!
DarknessAngel
Amy Ewing: A fekete kulcs

Nem is tudom, mit írjak. Annyira megszerettem ezt a sorozatot, amiben folytonosan izgulhattam a szereplőkért, szurkoltam nekik, nehogy újra elkapják őket, örültem a sikereiknek, szomorkodtam a veszteségeiken… és most vége. Hirtelen azt sem tudom, hogy érzek.
Tetszett a befejező kötet, ez is elég eseménydúsra sikeredett, viszont van egy kis hiányérzetem is. Fogalmam sincs miért, hisz a könyv egy jobb jövő reményében ért véget, de akkor is. Azt hiszem a vége felé már eléggé elkapkodták a dolgokat, hogy minél hamarabb befejeződjön. spoiler
Miden háború, felkelés áldozatokkal jár, de itt talán csak 2x éreztem ennek a súlyát, és a következő percben már megint könnyen elfeledtem.
Hiányzott Ash és Raven. Garnet is elég keveset szerepelt, de még szerencsére így is többet, mint az előző kettő. Itt most Violet volt reflektorfényben. Megmutatta milyen kemény és rafinált tud lenni. Milyen erős hősnő is igazából. Azért volt pár dolog, ami elsülhetett volna jobban is, vagy épp nem értettem miért nem tesz valamit, amikor lehetőse lenne rá. A tükrös húzásánál csak ráztam a fejem, hogy mi a fenét művel. Sajnos meg is lett a következménye. Violet nem hibátlan, de azért bebizonyította az erejét és bátorságát.
Örültem volna, ha sokkal hosszabbra nyúlik a könyv, hogy minél inkább kibontakozhasson minden. Mondom, nekem egy picit elkapkodottnak tűnt.

UI: Az első rész volt a legütősebb.

2 hozzászólás
>!
Naiva P
Amy Ewing: A fekete kulcs

Ez meg miféle befejezés?! Megmondom én. Összecsapott, elnagyolt, összegányolt. Ráadásul hol marad az epilógus?! Kicsit nagyon becsapva érzem magam, pedig úgy vártam már a befejező részt, mert alapvetően olyan jól indult ez a sorozat. Csupán sokkal többet vártam volna. Szépen, gyorsan lehetett vele haladni, és gyorsan olvastatta magát a történet, de a végén hatalmas hiányérzetem lett, és maradt azóta is. A korlátoktól, osztályoktól mentes társadalomért és egy jobb közös jövőért küzdöttek három részen keresztül, mégsem derült ki semmi erről a bizonyos jövőről, vagy, hogy milyen világ vár rájuk ezek után. Akkor Violet és Ash között az érzelmi mérték nagyon nulla közeli.
Az sem tetszett, hogy spoiler spoiler Szívem szerint nem is csillagoznám…

>!
joopsy P
Amy Ewing: A fekete kulcs

Megint egy trilógia végére értem. Hiányozni fog, mert nagyon megszerettem a hibái ellenére. Az egésznek továbbra is az a nagy hibája, hogy nincsenek megfelelő alapjai a történetnek, a világnak. Ha ezen túllépünk és csak a jelenre összpontosítunk, akkor viszont egy egész élvezetes történetre bukkanunk. (Akár el is fogadhatjuk, hogy ezek tények és – akárcsak mi, – ők sem tudnak mindent a múltjukról.) Én a jót akartam benne látni és ez meg is történt. Igazi tinidisztópia volt annak minden kötelező elemével, ami számomra igen tetszetős. Ráadásul, ami még jobb, sikeresen kinőtte magát a tiltott szerelem skatulyából.
Violet végig erős női szereplő maradt és a többiek sem voltak rosszak.
Ami kiemelten tetszett ebben a történetben, az az, hogy nem volt elnyújtva, mint a rétestészta. Ebből Sarah J. Maas pl. legalább hat darab 500 oldalas könyvet írt volna. :D
Ebben az epizódban is rengeteg minden történt. A cselekmény lineárisan haladt a tetőpont felé. Nem voltak kitérők és igazából semmi váratlan fordulat. Igazából jó is volt így. Nem vágytam ennél többre most.
Kiváló egyszer olvasós trilógia volt egy kiemelten ütős kezdettel. Nem bánom, hogy elolvastam.
Ja, egyébként felkerülhetne rá az időutazás címke is, mert egyik pillanatban még a naplementét csodáltuk, aztán hirtelen a makulátlanul kék eget látjuk. :)) De ne hasogassak már állandóan szőrszálakat, ugye? :D

Kis kitérő, csak mert itt jutott eszembe: Mindig viccesnek találtam, hogy a nagy csatajelenetben, amikor meghal az egyik szeretett mellékszereplő (aki már eleve ezért a szerepért lett beleírva a történetbe), a főszereplő odarohan hozzá. Miközben a csata zajlik körülöttük továbbra is. Hát megnézném én egyszer azt a merész írót, aki így kinyírja a főszereplőt is. :D Ugyanis ez az egyik legnagyobb hiba, amit könyvben véthetnek. Az alapvető életösztön – biztos vagyok benne – azt diktálná ilyen esetben, hogy a saját életünket mentsük és ha minden elcsitult, esetleg odamegyünk hozzá. (Persze vannak kivételek, mert hiszem, hogy pl. egy anyai ösztön ettől erősebb lehet.) Szóval ezt nem tekintem hibának, inkább egy olvasók által elvárt mozzanat. Klisé.

>!
Nikolett0907 P
Amy Ewing: A fekete kulcs

Sajnos, már az elején gondjaim támadtak a kötettel, egyszerűen nem tudtam ellazulni és folyamatosan kint rekedtem az eseményekből.
Kicsit félretettem hátha könnyebb lesz később, de nem sokat javult a helyzet.
Bár egy „izgalmas” zárókötetnek kellett volna lennie, inkább túl dramatizált semminek éreztem.
Igazán kár érte.

>!
Levandra P
Amy Ewing: A fekete kulcs

Trilógia, amit a végére a vártnak megfelelően, sikerült elrontani. A túlírtságot most is fel tudom emlegetni, de mélyebben nem érdemes belemenni, csak olyan, mint a többi hasonló sorozat. Szerettem az első részt, azt éreztem: végre valami új, valami friss, aztán szépen elsablonosodott. A Lucienféle szál végkimenetele a történet szempontjából felesleges volt, ennek megfelelően összecsapott. Talán haragszom is, mert Lucient tudtam szeretni.
Violetet már a második részben sikerült megutálnom, most pedig úgy éreztem túl sok belőle és a szuper képességéből.

A világ még mindig lenyűgöz, az ötlet továbbra is zseniális, egy kicsit vaskosabb kötetben bőven elég lett volna egyetlen rész, ha mégsem, akkor illett volna beletenni egy kevés árulást, dobott volna a történeten és az érzelmeket is jobban megmozgatta volna bennem. Vártam, hogy megtörténjen, hogy valaki spoiler feldobja a lázadókat. Ez így túl egyszerű, sima ügy volt, amit az áldozatokkal próbált drámaibbá tenni Ewing.

>!
Ferger_Jolcsi P
Amy Ewing: A fekete kulcs

Többször jártam már úgy ezekkel a disztópia trilógiákkal, hogy az utolsó rész már nem tetszett, nem volt szimpatikus a befejezés, és ezzel az egész sorozatra rossz szájízzel gondoltam vissza…
Szerencsére ez ennél a trilógiánál nem így lett! Ez a rész is nagyon tetszett, bár az első kettő rész sokkal jobban magával ragadott, de ez a rész is eseménydús és izgalmas volt. Bár a vége nagyon szomorúra sikeredett, sok ember életét vesztette, de Violet-ék elérték céljukat spoiler spoiler
Garnet továbbra is az egyik kedvenc karakterem volt, mint ahogy az előző részekben is, valamint Raven is. spoiler Violet pedig nagyon rövid idő alatt volt képes óriási fejlődésre és mind szellemi, mind testi növekedésre, a mágiát is megtanulta használni, uralni. Nagyon erős lány, akit még a tragédiák sem voltak képesek megtörni.

>!
loveQhuay P
Amy Ewing: A fekete kulcs

Hiányosnak és összecsapottnak érzem az egészet ahhoz képest, hogy befejező kötet.

Sokat vártam ettől a résztől, és sajnos nem ugrotta meg a lécet. Az eleje és a közepe még jó volt, pörgött a cselekmény, Violet is haladt az útján, aztán valahol ellaposodott az egész. Várható volt mi lesz a vége, és sajnos semmi extrát nem adott. A nagy csata jenelet is úgy zajlott le, hogy kb. észre se vettem. A vége meg! Hah! Semmi! Annyi minden hiányzik onnan, hogy azt elmondani nem tudom. Egyszerűen nincs vége, csak elfogytak a lapok.
És bár tudom, hogy nem a romantikára és szerelemre van kiélezve a trilógia, az előzőekhez képest nagyon de nagyon kevés ilyen jelenetet kaptunk (konkrétan nulla) és Ash hiánya is zavaró volt. Garnet kárpótolt érte, de nagy bánatomra ő se szerepelt annyit mint szerettem volna.

Nem tudom, nagyon vegyesek az érzéseim, és leginkább a vége hiányossága miatt :( Pedig nagyon jó trilógia volt, és háromból kettő csillagos ötös, de hát a vége… annak kéne lennie a legjobbnak. Argh!

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Méá

Azok tesznek erőssé, Violet, akiket szeretsz. Bátorrá tesznek és félelmet nem ismerővé.

152. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lucien · Violet Lasting
>!
Katara_Phoenix P

– Köszönöm, Garnet – hálálkodom buzgón.
– Szóra sem érdemes. Figyelj csak, Raven ott van?
– Azt hittem, már sosem kérdezed meg – lép közelebb mosolyogva Raven.
– Előbb a hasznos, aztán a kellemes, mint mindig. Van időd beszélgetni?
Raven felnevet. – Nem nekem van őrült feleségem és hatalmaskodó anyám. Annyi az időm, mint a pelyva.
– Igen, viszont neked ott van Sil, és ő sem éppen ma született bárány, nem? Csak viccelek, Sil! – teszi hozzá gyorsan, mielőtt Sil visszavághatna.

48-49. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Garnet · Raven Stirling · Sil · Violet Lasting
>!
Katara_Phoenix P

– Vége – suttogja a semmibe vagy talán önmagának.
Fennhangon megerősíti, hogy valóban elhiggye, hogy igaz. A térde megroggyan, megszédül, de Garnet egy szempillantás alatt mellette terem, és a karjába szorítja.
– Vége – zokogja Raven Garnet mellébe fúrva a fejét.
– Vége – mormolja Garnet a hajába. – Többé már nem bánthat. És soha többé nem bánthat senki mást sem.

271. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Garnet · Raven Stirling
>!
ap358 P

– Bárcsak könyebben is mehetne! – sóhajt fel vágyakozva Indi. – Úgy, hogy nem járna erőszakkal!
– Ölelgetéssel szeretnél harcolni ellenük? – kérdezi Sienna.
– A szeretet erősebb, mint a gyűlölet – bizonygatja Indi.

36. oldal

>!
Méá

A forradalom nem kell, hogy csak halálról és pusztításról szóljon. Jóság is helyet kaphat benne.

129. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Violet Lasting
>!
Méá

Azt szeretném érezni, hogy függetlenül a döntéseimtől vagy a hibáimtól is szeretnek.

151. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Violet Lasting
>!
Jako23

– Azok tesznek erőssé, Violet, akiket szeretsz.

152. oldal, 14. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Lucien · Violet Lasting
>!
DoraTheReader

Mi vagyunk a paladinok. Hatalmasabbak vagyunk a kőnél és a sziklánál. Most már biztosan tudom! A sziget védelmezői vagyunk.

256. oldal

>!
Katara_Phoenix P

– Bárcsak könnyebben is mehetne! – sóhajt fel vágyakozva Indi. – Úgy, hogy nem járna erőszakkal!
– Ölelgetéssel szeretnél harcolni ellenük? – kérdezi Sienna.
– A szeretet erősebb, mint a gyűlölet – bizonygatja Indi.
– Az erőszak az egyetlen lehetőség, tehát nincs értelme vitatkozni ezen – szakítom őket félbe, mielőtt Sienna visszavágna. (…)
– Te meg én megadjuk a jelet – mondja nekem Sienna, és ismét felkattintja az öngyújtóját.
Bólintok. – Te meg én megadjuk a jelet.
– És minden lángba borul – mondja. Az öngyújtója lángja visszatükröződik sötét szemében.

36-37. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Indi · Sienna · Violet Lasting

Hasonló könyvek címkék alapján

Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
Katharine McGee: Az ezredik emelet
Lissa Price: A testbérlők – Leszámolás
Julianna Baggott: Tiszták
Veronica Rossi: Végtelen ég alatt
Veronica Roth: Árnyak és jelek
Richelle Mead: Vérvonalak
Lois Lowry: Az emlékek őre
Brandon Sanderson: Acélszív
Kiera Cass: The Selection – A Párválasztó