Miháél, ​Miháél 51 csillagozás

Ámosz Oz: Miháél, Miháél Ámosz Oz: Miháél, Miháél

A ​népszerű izraeli író sok vitát kiváltott regénye az ötvenes évek Izraelében játszódik. A korszak ugyan az országépítés romantikus hőskora, de Oz műve éppen ezt a mítoszt leplezi le: Hánná, a narrátor a kisszerű mindennapiság, a bénítóan szürke hétköznapok formájában, az őt lassan és alattomosan hatalmába kerítő neurózis folyamataként éli meg ezt az időt. A hőskorszak romantikája, az országépítés kalandja kívül marad az életén, neki csak az érdektelenség jut, amelynek megtestesítője a férje, Miháél, ez a végtelenül rendes, tisztességes és áldozatkész, de – vagy talán éppen ezért – Hánná szemében rettenetesen unalmas ember. Hánná ugyanis valamiféle modern izraeli Bovaryné: emlékei, álmai romantikusak, azaz a kaland és az érzékiség ösztönei törnek fel benne egyre kényszerítőbb erővel, s kerülnek szembe elfojtott életével. Az álmok logikáját követő rendben kavarognak benne az olcsó, néha szélsőségesen szentimentális emlékek gyerekkora kedvenc hőseiről, Sztrogoff Mihályról, Nemo… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1968

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Femina

>!
Európa, Budapest, 2012
316 oldal · ISBN: 9789630793568 · Fordította: Molnár Eszter
>!
Európa, Budapest, 1985
310 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630741601 · Fordította: Molnár Eszter

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Hánná


Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Ámosz Oz: Miháél, Miháél

Egy lehangoló történet. Hánná és Miháél a mindennapokat, a hétköznapi emberek életét éli. Mióta megismerkedtek, összeházasodtak, gyermekük született Hannának hiányérzete van. Nem történik velük semmi különleges, szürkének érzi a hétköznapokat. Minden családban beköszönt tulajdonképpen ez az alaphelyzet miután a szerelem, a testi vonzódás kitombolja magát. Alapigazságok kerülnek rögzítésre.Én is átéltem a saját családomban. Ma azt mondom, még fiatalon kellett vón’ olvasnom, házasság előtt. Javaslom, mindenki készüljön rá, hogy ne járjon úgy mint Hanna. Hánná töprengő, szenvedélyes asszony. Olyan vad ösztönök által vezérelt kalandok után vágyakozik, amelyek nem részei férjével való közös életének. Romantikával vegyes erotikus álmodozásban próbálja pótolni a létéből hiányzó izgalmat, meglepetéseket, miközben szereti Miháélt. A meg nem értettség által okozott „egyedülléte” azonban az őrület határára sodorja őt. De nem mondok többet…A regény Amos Oz egyik legkorábbi prózai írása, a családi sors mellett másik vetületében Izrael, a születendő állam története is rögzítésre került benne. Ennek kapcsán honfitársai hazaárulással vádolták meg. Rokonsága pedig a családi szennyes kiteregetésért rótta meg. Lehangoló, de ugyanakkor varázsos regény. El kell olvasni, hogy tanulj belőle!

>!
n P
Ámosz Oz: Miháél, Miháél

Ha szükségem van egy szóra, ami nem létezik, megalkothatom én magam, hozzátéve egy bibliai szóhoz egy elő- vagy utótagot. Egyszer egy taxisofőr, akinek fogalma sem volt róla, hogy ki vagyok, egy olyan szót használt beszélgetés közben, amit én találtam ki. Ez a legtöbb, ami a halhatatlanságból juthat egy embernek. Lehet, hogy a könyveimet holnapra már elfelejtik, de ez a szó élni fog, minden bizonnyal addig, amíg maga a nyelv. – olvasom egy cikkben, de sajnos nem tudjuk meg melyik ez a szó, pedig engem ez érdekelt volna leginkább (ezt csak érdekességképpen említettem).
De nézzük a könyvet. A Mihael, Mihael, más helyen az Én Mihaelem, nem egy könnyen olvasható történet. Miért? Mert az elején még megértőek vagyunk Hánná iránt ( ő a mesélő, tulajdonképpen ő a főszereplő, az is akar lenni, értem ezt úgy, hogy a saját életét, elveszett vagy vágyott álmait mindenek elé teszi) de idővel már nem akarjuk megérteni őt, nem akarunk együtt érezni vele, mert nem nagyon értjük, hogy miért is elégedetlen az egyébként nyugodt életével. Van egy férje, Mihael, aki lehet, hogy nem egy akcióhős, inkább egy olyan gondolkodó természettudós fajta, aki egy kavicsra is rácsodálkozik és órákig mereng azon, hogy mi mindent rejthet a föld mélye. (nekem ez tetszik) Hánnának viszont a kezdeti lelkesedését (férjhez menés, gyerek), megtöri az önmagával való elégedetlenség, s ez kihat, mint általában mindig, a környezetére is. De nem mondom el természetesen a lényeget.
Többen is nehezen olvastuk a könyvet, talán azért, mert nem tudtunk, nem akartunk Hánnával azonosulni (a női olvasókról beszélek), nem akartuk elhinni, hogy akinek egyébként mindene meg van ahhoz, hogy boldog legyen, miért ilyen búvalbélelt, nyomott és unalmas. Eleinte én is ezt éreztem, aztán vettem egy nagy levegőt és az álmaira koncentráltam. Miket is álmodik? Miről? Miért éppen azt? Hánná csak azt álmodja, csak az a vágya, ami általában a zsidóságnak. A béke, a kiszámíthatóság, az, hogy elérhetőek, megvalósíthatóak legyenek, nem csak az ő, hanem Izrael valaha elképzelt tervei. De vannak hozott dolgok az életben. Stafírung, amit a szülőktől kapunk, elvárások, amik súlyos teherként nehezedhetnek ránk egy életen át. Hánnára is.
Én úgy gondolom, hogy akármennyire is ellenszenvet érzünk iránta, nem értjük Mihael iróniája, nyugalma, kissé tesze-tosza léte iránti idegenségét, boldogtalansága elsősorban ezekből az örökölt elvárásokból fakad, a múlt táplálja, a jövő kilátástalansága ágyazza meg, és így már talán könnyebb őt mégis egy gyengéd pillantással illetni. Nem ígérem, hogy Hánnát megszeretjük a könyv végére. Nem fogjuk teljesen megérteni, hogyan is tehetnénk, hiszen sosem vagyunk a másik helyében, de éppen ez a tanulsága, tanítása az egyébként eléggé meghurcolt regénynek. Kapott érte Amosz Oz is eleget, én már nem teszek hozzá. Az elejére visszatérve, még ha nem is tudom, melyik szó teszi őt halhatatlanná, ezt a könyvét sem felejtem.

>!
Trudiz 
Ámosz Oz: Miháél, Miháél

Hánná mesél el életéből jó pár évet, párja megismerésétől kezdve. Hétköznapi emberek mindennapjaiba kapunk bepillantást. Egyszerű, tiszta érzelmekkel leírva közli mindezt: házasság, gyermekáldás, szülő elvesztése, háború, és sok nyomasztó álom közben, Jeruzsálemben. Nem tett vidámmá, az biztos.

>!
virezma P
Ámosz Oz: Miháél, Miháél

Korábban nem olvastam Oztól, @n értékelése hívta fel rá a figyelmemet, aztán szerencsésen úgy alakult, hogy megtaláltam a munkahelyi könyvtárban, majd még nagyobb szerencsével meg is nyertem egy saját példányt.
Tagadhatatlanul nagyon szépen ír, sajátos hangulata van az egész könyvnek. Hánná fantáziái egy kicsit a Marija Morevnára emlékeztettek.
Az a helyzet, hogy át tudtam érezni a férjével és az életével kapcsolatos érzéseit, azt, hogy többre vágyott. Az volt a legérdekesebb az egészben, amikor felismerte, hogy ez voltaképpen nem a férje hibája, és nem is az övé. Azért nagyon remélem, hogy nem örvényszerű, hogy minden házasság és minden sors ilyen keserű szájízt hagy az emberben.
Ahhoz mindenképpen kedvet kaptam, hogy megnézzem Jeruzsálemet.

4 hozzászólás
>!
cseri P
Ámosz Oz: Miháél, Miháél

Borzasztóan szeretném megfogalmazni, hogy mi tetszik annyira Oz írásaiban, de nem tudom. Addig jutottam, hogy a lélektaniság, de hát ezzel aztán nem sokat mondtam. Ha egy másik kedvencemhez kéne hasonlítani, akkor talán Ulickajához.

>!
Szédültnapraforgó
Ámosz Oz: Miháél, Miháél

Ez a történet számomra annyira lehangoló volt. Egy cseppet sem éreztem egyik szereplőn sem, hogy boldogok lennének, akár egymással, akár egymás nélkül. Mindent úgy csináltak, ahogy abban a bizonyos „nagykönyvben” meg van írva. Ismerkedés, (langyos) szerelem, házasság, munka, szakdolgozatírás, szülők, rokonokkal kapcsolattartás, gyerekvállalás…
semmi élmény, semmi örömforrás. Egy kis kiruccanás, ereszd el a hajamat, hobby…igaz, hogy 1950-es években játszódik a történet, de akkor is voltak boldog időszakok vagy nem jól gondolom?
Viszont beható képet kaptunk a regény által a zsidóság életéből, az ünnepeikből (Hánukká, Szukkot, Pészáh, Ros-háSáná)
Mint szinte minden olvasmányomban, ebben is megtaláltak a nekem tetsző idézetek :)
Ami a legjobban elgondolkodtatott, megosztom veletek:
„Egy dologgal tisztában kell lenned: az anyagi problémák, ha már a kezdet kezdetén jelentkeznek, könnyen tönkretehetik a házasságot. (…) Elismerem, hogy egy hónapig, kettőig, talán fél évig is, a szexuális együttlétetek minden más problémát megold majd. De aztán?”

>!
kolika
Ámosz Oz: Miháél, Miháél

Hánná, Hánná …, akár ez is lehetett volna a könyv címe. Ez jobban kifejezte volna, hogy ki az igazi főszereplő. A történéseket Hánná szemszögéből látjuk, az ő álmairól, vágyairól, mindennapjairól olvashatunk. Életében előbb.utóbb minden egyhangúvá válik, a szerelem, s a házassága, sőt a gyereke is csak ideig óráig mozgatja meg. A mindennapi életével soha nem elégedett, de a álmodozásait, fantáziálását soha fel nem adó nő számomra nem volt szimpatikus. Szántam a férjét, gyerekét, s valahol egy kicsit az elbeszélőt is. De ugyanakkor bosszantott is a viselkedése. Egy kicsit sem igyekezett, hogy az őt körülvevő, valós világban próbálja felfedezni a boldogságmorzsákat.

>!
Profundus_Librum
Ámosz Oz: Miháél, Miháél

Oz regénye a WC-n íródott, ez nem egy városi legenda. Tényleg így volt. Családja nehezményezte a mániás ihletrohamok alatti láncdohányzást, és száműzték őt a lakásból. A főszerelpő Háná – a szerző elmondása szerint – szinte betelepedett a fejébe, és kényszerítette, hogy írja le a sorokat. Szellemétől csak akkor sikerült megszabadulnia, mikor végre befejezte a könyvet. El kell mondjam, Hánná rám is ilyen hatással volt. Egyáltalán nem kedveltem őt, ahogy archetípusát sem, akik életuntságukat mindig mások számlájára írják. Szóval ez a számomra teljességgel elviselhetetlen nő nekem is befészkelt az agyamba, és csak olvastatta velem egyhangú élettörténetét, és undok frázisait. Az Olvasó – attól függően, hogy milyen teljességgel éli az életét – két szerepet vehet fel. Egyrészt azonosulhat Hánnával, vagy a pszichológusa lesz, és éppoly őrült párbeszédeket folytat vele, – hogy mit és hogyan kéne másként csinálni, – mint amit Oz folytatot elmondása szerint írás közben.

Folytatása és a könyv háttér története itt: http://profunduslibrum2.blogspot.com/2012/05/amosz-oz-m…

>!
Annamarie P
Ámosz Oz: Miháél, Miháél

Ámosz Oz gyönyörűen ír, de én annyira megszenvedtem ezt a könyvet. Utáltam a hangulatát, azt a tényleg bénító unalmat, ami rám telepedett olvasás közben. Becsületből olvastam végig, a Femina kihívás miatt.

3 hozzászólás
>!
Hirundo
Ámosz Oz: Miháél, Miháél

nagyon tetszett a hangulata. pont előtte olvastam Leon Uris Exodusát, így a háttérutalásokkal teljesen más megvilágításba helyeződött Hánná helyzete, érzelmei.


Népszerű idézetek

>!
Bla IP

A héber felvilágosodás irodalmában gyakorta találhatunk utalást a fény és a sötétség közötti konfliktusra. Az írók szükségszerűen a fény győzelme mellett foglalnak állást. De be kell vallanom, hogy én jobban szeretem a sötétséget. Mert a sötétség elevenebb és melegebb, mint a fény.

25. oldal

>!
Bla IP

Álmaimat ébren álmodtam tovább. Az éjszaka és a nappal egyetlen, megszakítatlan, összefüggő álomvilággá olvadt össze. Magas lázam csak fokozta ezt az érzést. Szédítő, színpompás hetek voltak ezek. Királynő voltam

23. oldal

>!
Trudiz 

Az erős emberek majdnem mindig megtehetik, amit akarnak, de még a legerősebb emberek sem dönthetnek afelől, hogy mit akarhatnak.

9. oldal

>!
csillagka P

Miháél biztosan elfelejtette már, hogy miket mondott nekem. Csak én nem vagyok hajlandó akár egy morzsányit is átengedni ezekből az emlékekből az idő jeges karmainak.

82

1 hozzászólás
>!
ede

Honnan ez a nagy szomorúság? Miféle istenverte rejtekhelyről bújt elő hogy tönkretegye az én szép, nyugodt, fényes kék reggelemet?

187. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szomorúság
>!
Trudiz 

(…) olyasfajta békességet éreztem, mint délutánonként, alvás után: a félhomályban ébredés békességét, mikor az idő puhának, lágynak tetszik, és minden gyöngéd, én is, és körülöttem is minden.

20. oldal

>!
Profundus_Librum

„A bánat bilincsében gyakran a legjelentéktelenebb dolgokat is keserű megaláztatásnak érezzük.”

>!
LeDi P

Miféle csodára képes az idő, hogy a leghétköznapibb szavak értelmét is megváltoztatja ?

89. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ámosz Oz: Fekete doboz
Ávráhám B. Jehósuá: Kései válás
Kardos G. György: Avraham Bogatir hét napja / Hová tűntek a katonák? / A történet vége
Varda Polak-Sahm: Mikve, a titkok háza
Shani Boianjiu: Bátraké a mennyország
Amir Gutfreund: A mi holokausztunk
Meir Shalev: Orosz románc
Grigorij Kanovics: Félpénzen vett gödölye
Aharon Appelfeld: Egy élet története
Pearl Abraham: A rabbi lánya