Keresztül-kasul ​Izrael országában 1982 őszén 9 csillagozás

Ámosz Oz: Keresztül-kasul Izrael országában 1982 őszén

Az 1939-ben született Ámosz Oz a mai Izrael világszerte ismert és nagyra tartott írója. (Magyarul is megjelent Miháél, Miháél című regénye.)
A „Békét most!”-mozgalom egyik vezető személyisége, azaz szószólója az izraeliek és a palesztinok közti, a biztonság és a kölcsönös elismerés alapjáról kiinduló megegyezésnek.
1982 októberében és novemberében a riporternek felcsapó Oz a legkülönbözőbb helyszíneken a legkülönbözőbb partnerekkel folytatott beszélgetéseket, mintegy felmérve, ki mit gondol e páratlan ellentétektől fortyogó országban múltról, jelenről és főleg a jövőről. Oz tárgyilagosságra törekedett: valamennyi riportalanyának szavait változtatás nélkül adja közre, legyenek ezek az alanyok baloldaliak vagy nacionalista jobboldaliak – zsidók vagy arabok –, haladók vagy maradiak, ateisták vagy bigott vallásosak. Az eredmény: lenyűgöző, olykor bizony riasztó, máskor meg éppen reményt keltő könyv, amely a magyar olvasót is közelebb viheti Izrael országának jobb megismeréséhez.

Eredeti cím: פה ושם בארץ ישראל

Eredeti megjelenés éve: 1983

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 1988
258 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630747766 · Fordította: Jólesz László

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

Arianrhod P>!
Ámosz Oz: Keresztül-kasul Izrael országában 1982 őszén

Dokumentumregény, amit alapvetően mint műfajt nem szeretek, de Oz olyan író, akit olvasni KELL! Mert csoda, ahogy ír. És mélységesen emberi, ahogy lát.

Oz baloldali érzelmű, de nem elfogult, látja a saját „pártja” hibáit, és értékeli a másik fölfogás igazságait. Voltaképpen a két idea ütköztetéséről szól ez az írás, korrajz, és nem csak politikai, hanem majdhogynem etnográfiai pontossággal. Elkalauzol Izrael pár évtizeddel ezelőtti világába, bejárja a városok, falvak utcáit, bemutatja az embereket, a mindennapi életüket, a nép és a helyszínek változásairól mesél, összehasonlítva gyerekkori emlékeit az akkori képpel. Sok változás van, és nem jó irányba.

Nagyon szerettem, ahogy kapcsolatot teremt a beszélgető partnereivel. Különösen azt, amikor a muzulmán lakossággal, vagy a nem baloldali érzelmű „ellenség” képviselőivel beszélget. Mert eleinte tényleg ellenségesek a baloldali újságíróval, aki majd hazugságokat fog írni róluk a lapjába. Oz beül közéjük a kávéházba, és iddogál velük, és hallgatja őket. Meghallgatja őket, ahogy előtte senki. Először csak sértegetik, nem akarnak neki semmit mondani, azt várják, hogy majd megpróbál agitálni. Oz csak hallgat. Csak kérdez, az életükről. És lassan beszélni kezdenek. Összegyűlnek a kávéházban lassanként a falu lakói, és egymás szavába vágva mesélni kezdenek. Egyre többen szövik a szálat, egyszerre beszélnek, egyre gyorsabban. Napokig… És Oz mindent leír, amit mondanak neki, minden kritikát, minden keserűséget, hűségesen, változtatás nélkül. Mert megbíztak benne, hogy leírja majd. Hogy nem fogja meghamisítani.

Végül kikeredik egy szomorú és ellentmondásos kép, az ifjú állam lakóinak küzdelmes, nehéz, örömben és bánatban gazdag élete, másképpen, ahogy a médiákból ismerjük. Oz írásának segítségével megéljük a valóságot. Nem baloldali nézőpontból is…

Bla IP>!
Ámosz Oz: Keresztül-kasul Izrael országában 1982 őszén

Egy nagyon őszinte, tárgyilagos riportkönyv. Oz beszélgetéseiben mindenki megnyílt, bizalmukat helyezték véleményük elmondásával az újságíróba. Sajnálatos, hogy az elmúlt 40 évben alapvetően nem változott a helyzet. A palesztínok – kibékíthetetlenül – ma is szemben állnak a zsidókkal, s miután az araboknak e területen nincs önálló államuk, s Izrael folyamatosan csorbítja a betelepülésekkel korábbi jogaikat nem is jósolható békés egymás mellett élés.

Ezüst P>!
Ámosz Oz: Keresztül-kasul Izrael országában 1982 őszén

Imádom a riportkönyveket. Miért? Mert azt gondolom, ezekből lehet a legjobban megismerni a társadalmat, amelyben élünk. Kevés műfaj hozhatja közelebb a valós problémákat és helyzetet, meg az egyén véleményét (melyet ez esetben maga az egyén mond el).

Korábban már olvastam Ámosz Oztól a Szeretetről, sötétségről című regényét, ennek alapján pedig nem volt kérdés, hogy tud a fiú, így nagy kedvvel vágtam neki ennek a könyvnek.

Annak ellenére, hogy Ozzal egyetértésben én is csak akkor értekeznék politikáról, ha „az élet és halál kérdésében dönt”, megvallom, még sosem találtam ennyire elgondolkodtatónak és érdekfeszítőnek politikai kérdéseket is jócskán érintő alkotást. Szerepet játszik talán ebben az az érzés is, mely nem először kerít hatalmába hasonló művek olvasásakor: hogy sok probléma vagy világnézeti ellentét mintha nem csupán egyetlen ország sajátja volna – kis túlzással elég lenne a neveket behelyettesíteni, és már meg is kapnánk egy másik, vagy éppen a saját társadalmunk problémáit.

Úgy vélem, jó riporter az, akinek az emberek megnyílnak, illetve akinek el akarják mondani, amit valójában gondolnak. Nem tudom, tanulható-e ez a dolog, vagy veleszületett képesség szükséges hozzá, mindenesetre úgy tűnik, Oz rendelkezik mindazzal, ami ahhoz kell, hogy remek interjúkat készítsen. Azon túl, hogy könnyedén szóra bírja az embereket, nyitott és hajlik a párbeszédre, de sosem próbál meg valaki bizalmába férkőzni a saját meggyőződésének feladása vagy eltitkolása árán. Ráadásul humorérzéke is van. „A posta, többek között, ma is hozott nekem egy kis, de igen érdekfeszítő fenyegetőlevelet”, írja egyik alkalommal. Őrültség és rosszindulat ellen mindig jól jön a röhögés.

És plusz egy fontos adalék a fentebb említett képességhez, mert talán ebben rejlik ennek az adottságnak a legnagyobb ereje. Hatására olyanok is leülnek veled beszélgetni, akik meggyőződésük szerint legszívesebben elharapnák a torkodat. Egy elég szélsőséges gondolatokat elég vadul megfogalmazó riportalany a következőképp zárta az íróval folytatott beszélgetését: „Voltaképpen téged is meg az összes elvtársadat fel kellett volna akasztanom, és lásd, ahelyett előadásokat tartok neked, és a végén még whiskyvel is itatlak.” Ámosz Oz valamit igen jól csinál, ez kétségtelen.


Népszerű idézetek

Ezüst P>!

Az értelmeddel írj. A szívedből írj. Az izraelieknek írj, írd meg nekik, hogy az erő nem segít semmit nekik. Az erő olyan, mint a pénz. Ma nálam van, holnap nálad, holnapután őnála. Minden háborúnak véget kell vetni, józan ésszel, és nem erővel. Igazságosan. A békéért írj!

80. oldal

Bla IP>!

Írd meg az izraeli újságban, írd meg, hogy ami volt, az volt. Annak vége.Mindenki élni akar a földjén, élvezni a vagyonát. A zsidók is, az arabok is, mind élni akarnak.

80-81. oldal

Bla IP>!

Itt az országban a megélhetés, az olyan közepesféle, de az emberek, azok mindig együtt vannak. Az egész nép együtt van. Bármilyen baj van – ne legyen –, együtt van mindenki. Nem beszélek a politikáról, a perpatvarokról. Én az életről beszélek. Az élet itt mindig együttesen zajlik. A bajok is. Az örömök, azok is közösek. Mikor volt az Eurovision, emlékszik rá az úr? Mindenki sírt örömében, hogy a zsidók legyőzték a gójimot – a szefárdok, az askenáziak, a vallásosak, a Likúd, a kibbucok, mind együtt, egyformán éreztek.

Bla IP>!

Húsz éve mondta Dov Szádán, a tanárom, egy könnyed beszélgetés során, hogy az egész cionizmus nem egyéb múló epizódnál, a profanitás ideig-óráig tartó kirobbanásánál, a történelem és a politika egyfajta zűrzavaránál, de a vallás törvényeihez ragaszkodó zsidóság újból felül fog kerekedni, diadalmaskodik a cionizmus felett és magába olvasztja.

Ezüst P>!

Ha akad olyan valaki, aki ki akar „kúrálni” a pluralizmus átkából, és fel akarja nyitni „erős kézzel és kinyújtott karral” mindenki szemét, aki nem olyannak látja a fényt, mint ő, akkor csúf, sőt veszedelmes harc robban ki.

120. oldal

Bla IP>!

Hitler és a Messiás, ők ketten uralják itt a falakat és a lelkeket.

12. oldal

Ezüst P>!

Részt veszek az előadásban, címerrel, zászlóval, útlevéllel, hadsereggel és még háborúval is, feltéve, hogy határozottan a lét, a fennmaradás forog kockán. Elfogadom ezeket a „játékszabályokat”, minthogy az „államapparátus” nélküli létezés életveszélyes. De csak ennyit. Hanem hogy elragadtatással csodáljam a kormányzat szerveit? Hogy térdre boruljak ezek előtt a játékszerek előtt? Hogy olvadozzam tőlük? Én ugyan nem. És ha már birtokoljuk ezeket az állami-kormányzati szerveket, köztük az emberölés eszközeit is, akkor nem csupán lelkesedéssel-lobogással kell megtartanunk őket, hanem bölcsességgel is.

122. oldal

Avenyir>!

– […] Mi itt előkészítjük a talajt a jövő számára, ha az Isten is úgy akarja, majd ez után az állam után. Mi a szellem talaját műveljük meg, nehogy maguk után a sivár pusztaság maradjon. Mi már maguknál rosszabbakat is túléltünk, és Isten segítségével magukat is túléljük. Egyszerűen kivárjuk, amíg maguk is teljesen meg nem térnek.

26. oldal, Mindennap áldassék Isten neve, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988

Ezüst P>!

Nem szabadítottuk fel sem Hebrónt, sem Ramallát vagy El-Árist, és nem hoztunk megváltást lakosaiknak. Meghódítottuk őket, és uralkodni fogunk rajtuk, míg csak a békénk nincs biztosítva.

114. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lakatos Levente: Próbáltam mindezt elfelejteni
Markovits Rodion: Reb Áncsli és más avasi zsidókról szóló széphistóriák
J. R. Pick: Állatvédő liga
Lázár Ervin: A mese szeretet
Karinthy Ferenc: Mélyvízi hal
Vágóné Klein Margit: Virág a viharban
Juhász Gyula: Örökség
Shalom Auslander: Rabbik és gojok
Etgar Keret: 19,99!
Lakatos Levente: Ne csinálj úgy, mint akit megerőszakolnak!