Félálom 4 csillagozás

Zsidó Oblomov

Hősünk, Efraim – barátainak csak Fima, jó kis firma – egy már javakorabeli férfi, elmúlt ötven is, de még az apjához küldi a nagyobb számláit, nem azért, mert nem lenne munkája: adminisztrátor egy nőgyógyászati magánrendelőben (és ez nem jelentőség nélkül való!) Egy nagy kamasz mégis, tulajdonképpeni élete egy szürke egéré. Egy félbemaradt történész: nem diplomázott le, „mert szerelmes lett”, de folyton olvas, tanul, környezete a legokosabb embernek tartja – és egyben bolondnak is. Tudását azonban csak harcos publicisztikáiban kamatoztatja – meg néha kisegít másokat a keresztrejtvány-fejtésben.

Ulickaja Surikját idézte meg nekem ez a „férfiatlan tenyészmén”: az a fajta férfi mindkettő, akiknek az a rendeltetése, hogy magányos nőkön segítsen. Hamar szembesül az előbbi önellentmondás rejtélyével az olvasó: itt van ez a a fülszövegben zsidó Oblomovnak nevezett alak (mindenütt elírva: „ablomovi”-nak…), és mégis egymást váltják a nők az ajtaja előtt. (Szó szerint, de később lesz még egy ennél is forróbb helyzet.)

Frusztrációit politizálással vezeti le, fennhangon okítgatja még a minisztereket is, ha hallja őket a rádióban, leáll bárkivel vitázni, ha csak alkalom nyílik rá – de sosem veszekszik. Leginkább professzoros kiselőadást tart az aktuális krízisről (1989-ben vagyunk. Megjegyzem, bámulatos önkritikát gyakorol a zsidóságról – amennyiben a hős és szerzője azonosítható egyáltalán. Izrael fundamentalistái valószínűleg nem teszik ki az ablakba azt, amit Oz gondolhat az izraeli külpolitikáról…) Fima, megszállottságában, egy privát kormánynévsort alakítgat fejben, és egyszer még beemeli közéjük azt a taxisofőrt is, aki aznap megosztotta vele nem kicsit anarchista gondolatait.

Feljárogat mindenkihez és ott ragad. Gyerekfelügyel pl. annál a volt feleségénél, aki már egyszer elvetette közös gyermeküket, mert Fima nem vállalta, akkor is a hobbi-szerű munkái után rohangált. (Fima egy légiónyi angyalka apja lehet…) És mikor a nő már kidobná, neki pedig nem akaródzik menni, megkapja élete korántsem első, nagyon durva fejmosását, hogy ő milyen élhetetlen, kegyetlen, önző alak, bárki más összeomlana, beledőlne a szemüvegszárába is, de Fima csak motyog valami kedveset zavarában, nem megy el – inkább elmosogat…

Nem tud elrugaszkodni álmaiban sem az őt fojtogató valóságtól: akkor is csak a zűrzavaros ügyeit és a politikát éli újra. Sőt, álmai, melyekről rigorózus aprólékossággal minden hajnalban naplót vezet, akár valóságosabbnak is tűnnek számára, mint valós élete. Álmai a szöveg nem kis részét alkotják, félálom ez tényleg, rohangál az ébrenlét és a víziók kudarcokkal szükségszerűen aláaknázott határsávjában.

Gránátok helyett azonban vécétartályokkal vív állandó közelharcot (nem írom meg a részleteket…), naphosszat lekváros kenyéren él, amit egyik régi szeretője hord neki, és mikor egyszerre két nővel lenne egy este randija, inkább otthon marad – ahol éppen kikapcsolták a telefonját, amit elfelejtett befizetni.

Meghal az apja, Fima egy kisebb vagyont örököl. Ez a rész megint tiszta Ulickaja (lásd a Vidám temetés c. remekét) – apja halálakor számba veszi az összegyűlő nőket és megállapítja magában, már mindegyikkel lefeküdt…. Már az első nap elkezdi viselni (tiszteletből) apja kabátját (a sajátjának szakadt a bélése, és mindig belegabalyodott, mint egy kisgyerek), majd beköltözik apja lakásába, mindent átkutat, mint egy gyerek, akinek az élete függ attól, rátalál-e a karácsonyi ajándékra: emlékeket keres… Jellemző rá, hogy a megtalált gyerekkori játékokat nem adja oda mind az unokaöccsének, az ólomkatonákat megtartja magának.

Slemil vagy slemázel? – ez egy visszatérő kérdés egy vitájából. A zsidó mondás szerint a slemil az, ki kilottyantja a levest a slemázelre… Fima első- vagy másodfokú balfék lehet? Ez sajnos nincs kifejtve, és magyarázat sincs a kötetben a héber kifejezésekre.

Nemzedéki regény volna? Aki ott él, bizonyára ezt látja meg először benne. Én Fimát látom csak, akiből rengeteg szaladgál köztünk is. Felnőttként már sehogy sem lehetsz ártatlan. Jó ember, mert nem él vissza az eszével, csak éppen nem nőtte ki teljesen a csecsemőkort. (Ezt éppen egyik volt neje kiabálja rá.) Ez a regény biztosan nagyon más minden nyelven, amire csak megpróbálják lefordítani.

Mindenesetre, volt egy kedvencem régóta Oztól, a Michael, Michael. Most már kettő van. (Biztosan lesz még.)

(2010 körül)
[héber eredetiből ford. Rajki András, Ab ovo, 1991]

nagy küzdelem volt…