Fekete ​doboz 20 csillagozás

Ámosz Oz: Fekete doboz

Amos ​Oz világhírű izraeli írót bizonyára nem kell bemutatni a magyar olvasónak, hiszen három könyve is megjelent nálunk, melyek közül a Mihaél, Mihaél című regény egyöntetű kritikai és közönségsikert aratott.

Ozról szülőhazájában tudni vélik, hogy ha legközelebb Izrael kerül sorra a Nobel-díjosztásban, ő a legesélyesebb. Minden más irodalmi díjat gyakorlatilag megkapott már, legutóbb a német könyvszakma Béke-díját (éppen egy esztendővel Konrád György után).

Oz talán a legizraelibb szerző – írta róla a nemrég elhunyt I. B. Singer. Oz nagyon sokáig élt kibucban, regényeit, eszszéit és novelláit, melyek híven tükrözik hazája mindennapjait, eddig huszonkét nyelven adták ki. Elsősorban tanulmányaival hívta föl magára a világ irodalmi és politikai közvéleményének figyelmét, melyekben szót emelt minden Izraelben élő nemzetiség érdekében. „Nincsen arab vér. Csak ártatlan vér van!”

A Fekete doboz levélregény, egy elkorhadt házasság s az újraéledő szenvedélyek… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1987

>!
Ab Ovo, Budapest, 1994
238 oldal · ISBN: 9637853170 · Fordította: Ács Gábor

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
eme P
Ámosz Oz: Fekete doboz

Több síkon értelmezhető, rendkívül érdekes levélregény, fekete doboz, amely magában rejti a múlt titkait, és amelynek vizsgálata a jelenre és a jövőre nézve is életbevágóan fontos lehet, sőt az is.
Központi alakjai Ilana Szumu és az őt körülvevő férfikarakterek: a volt férj, Alek (Dr. Alexander Gideon, volt izraeli háborús hős, aktuális amerikai egyetemi tanár, aki többek között a vallásos fanatizmust tanulmányozza), Michel, az új férj (Franciaországba bevándorolt algériai arab szülők sarja, jelenleg egy izraeli nemzeti vallásos csoport lelkes és elkötelezett támogatója), valamint Boáz, a maga feje után menő, autodidakta hippi fiú (helytelen írással, de józan gondolkodással, a szabadság, pacifizmus és magasba néző, csillagfürkésző teleszkópok híve). Hozzájuk, elsősorban Alekhez tartozik még a tárgyilagos, a jog mentén gondolkodó, néha (gyakran) cinikus Zakheim ügyvéd, aki igyekszik mérsékelni és kordában tartani a többi szereplő különböző irányú, de hasonlóan fel-felvillanó szélsőségeit és kilengéseit.

A táviratokkal és feljegyzésekkel tarkított magánlevelezésben, amely elsősorban a gyerek, a jövő megmentésének céljából indul el, hogy sebeket feltépve, régen elfeledett érzéseket felmelegítve keressen magyarázatokat és lehetséges megoldásokat, szóval ebben a levelezésben benne rejlik egy egész ország társadalmi, vallási, politikai konstellációja. A levélváltást olvasva lassan nemcsak Ilana és Alek, Ilana és Michel kapcsolatára, valamint mindannyiuk Boázhoz való viszonyára, az őket összekötő és elválasztó bonyolult érzelmi-anyagi kötődésekre lesz átfogóbb rálátásunk, hanem Izrael múltjára és jelenére is, a maga komplex, sokszínű voltában, sokszoros függőségében, iránykeresésében, hagyomány és modernitás, háború és békevágy, visszaépítés, romok helyreállítása és újjáépítés, fejlesztés, ideálok és eszmék, a nemzet, haza szolgálata és egy szabadabb, emberibb élet között való vergődésében. Az érzelmek színes skálája, a fiatal lelkesedés, a gondok, csalódások, csalások és megcsalatások, az erőszak, a ragaszkodás, az emlékezés gesztusa mind-mind túlmutatnak a személyes dimenzión. Akárcsak a felszínen sztereotipnek tűnő, de összetett alakok, akik a különböző nézőpontok, az egymást követő, egymást megvilágosító, magyarázó, kiegészítő levelek révén újabb és újabb arcukat mutatják meg nekünk. Ezek közt a szüntelenül átalakuló arcképek közt kell az olvasónak eligazodni, megfejteni a különböző attitűdök és cselekvések mozgatórugóit, miközben az önmagukkal is gyakran harcban álló alakok nem vagy alig működő kapcsolataik közt vergődve próbálják értelmezni létüket, sorsukat.
Egy család és egy ország dilemmáinak és önértelmezési kísérleteinek vagyunk tanúi, közben meg egy újabb dimenzióval bővül a regény, amely a személyes és földrajzi-történelmi kontextus mellé a filozófiai-metafizikai síkot is beemeli, magát az emberi létet vizsgálva a maga meghatározottságában és összetettségében. Morál és szabadság, ítélet és igazságszolgáltatás, bűnbocsánat és megváltás (ez utóbbi Alek szerint az egyén megsemmisítése, a tömegbe való beleolvadás, mint minden eszme, minden nemes sóvárgás) ezen a síkon is vizsgálat tárgyává válik, akár a magány, a vágy és a sóvárgás elviselése, amely meghaladja az ember erőit.
Mély humanizmussal, ugyanakkor gyakran keserűséggel és szomorúsággal átitatott képet tár elénk Oz az önmagát kereső emberről, egy önmagát és jövőjét kereső fiatal országról, Ilana Szumu Szent Családot idéző, a távolból Alek isteni gondviselését élvező családjáról, amely néhol humorral, sőt komikummal, ugyanakkor tragikummal is átitatotott, bonyolult történetét hosszú levelekbe írja…

>!
GTM P
Ámosz Oz: Fekete doboz

Kíváncsivá lettem Oz többi munkájára. Ez az első könyvem tőle, és most csak csodálkozom az alacsony százalékán. Jelenleg 73. Elismerem, hogy nem túl könnyű olvasmány, de tartalmas, gondolatteli, és a mélységes humánum igénye szól belőle. Nem utolsósorban a látszólag személyes szerelmi háromszögből kibontakoznak Izrael aktuális politikai és vallási problémái, elsősorban az ortodox zsidó állam hívei és a demokrácia liberális szellemét képviselők ellentétei; továbbá szó esik az arab kisebbség helyzetének megítéléséről is.

Többen panaszkodnak, hogy unalmas a regény. Nem tudom, én nem untam. A levélregény forma igen különös feszültséget teremt. Olyan volt számomra, mint egy oknyomozás. Valóban, én is húzódoztam az elején a háromszög női alakjának siránkozásától, de mindvégig ott volt az érdeklődés, hogy mi is lehet ennek a lehetetlen szóáradatnak a hátterében. Lassan bontakozik ki a háttér, a múlt. Lassan alakul a jelen. Közben átértékeljük a szereplőket, némelyiket többször is.

A férj és a volt férj más-más politikai oldalt képviselnek. Már nem csak hármójuk sorsáról van szó, hanem Izrael sorsáról is folyik a vita. Filozófiai síkon pedig már az emberi lét értelme van terítéken:
„Amilyen mértékben elveszítjük önbecsülésünket, létezésünk önigazolását, más szóval életünk értelmét, ugyanolyan mértékben felmagasztosul, megdicsőül, jelentősebbé, szentté válik vallásunk, nemzetünk, fajunk, az általunk képviselt ideálok igazsága vagy a mozgalom, melyre felesküdtünk.”

Oz nem ítélkezik, de megmutat, ábrázol, okokat tár fel. Képes szimpátiát kelteni minden szereplője iránt. Azok iránt is, akiket szörnyetegnek képzeltünk.
„És a farkas együtt lakik a báránnyal, nem ideiglenes fegyverszünettel, hanem most és mindörökké. Ugyanaz a farkas. Ugyanaz a bárány. S a szellő se rezzen.”

Az egész mű alapvető kérdése pedig az, hogy mi jobb? Mi a helyesebb? A hagyomány, a törvény, az eszme szolgálatába állva szolgálni egy közösséget vagy egy emberségesebb,szabad, kirekesztés nélküli világ megteremtése a hagyomány és az eszme elvetésével. Ki mikor és mivel tesz jót vagy rosszat?
A gyilkolási vágy és az önfeláldozás ugyanannak az éremnek a két oldala. Uralomvágy és altruizmus, törtető legázolás és lelki odaadás, a társ leigázása és a személyiség elfojtása, a tőlünk különbözők lelki megváltása és az eltérők – mások megsemmisítése: ezek nem ellentétpárok, hanem csupán az emberi hitványság és jelentéktelenség más-más kifejeződései. Vagyis az ember „önmagával való elégedetlensége”

Magánéleti és politikai síkon is ezt a dilemmát boncolgatja a regény, a konklúziót pedig mindenki levonhatja maga.

>!
Baba082 P
Ámosz Oz: Fekete doboz

Rettenetesen nehéz könyv. Legalábbis nekem iszonyú nagy türelem kellett ahhoz, hogy végigolvassam ezt a körmondatos, semmiről zagyváló, zavarba ejtően aprólékos, unalmas levéláradatot, amit a könyv szereplői írtak egymásnak, és amin keresztül megismerkedhettem életem legvisszataszítóbb könyvszereplőivel.
Aztán valahol a háromnegyedénél elkezdtem jobban figyelni, ki tudja miért, és rájöttem nem is olyan szörnyű jellemű emberek ezek, csak attól függ ki milyen szemszögből nézi őket.
Talán ez a könyv értelme. Mint ahogyan az összes olyan műnek is ez az egyetlen értelme, ami az emberi élet miértjeire keresi a választ. Válasz mondjuk sose lesz, mert a válasz egyetlen mondat, és arról nyilván nem lehet se könyvet írni, se verset, se szimfóniát költeni. Az élet értelme ugyanis maga az élet. Ennyi, és nincs tovább. Hogy az ember miképpen éli le az életét, az meg igény és lehetőség szerint változik. Ítélhetünk egymás felett, találhatunk ki vallásokat, hogy egy nagyobb ítélőszékre hivatkozva mondhassuk el valójában jelentéktelen véleményünket, attól még a föld kerek, forog, mi pedig születünk és meghalunk, és ez így van rendjén, még akkor is, ha sok sok romantikus gondolatot társítunk mindehhez.
Szülünk és temetünk, ölelünk és ütünk, mikor mi jön éppen. Minden bennünk van, és ugyanakkor minden hiányzik belőlünk.
Boáznak van igaza, az ember szórakozzon, ezeken a dolgokon pedig túlzottan sokáig gondolkodni időpazarlás, és ember elleni vétek.
Nehéz könyv, nem mondom, hogy azonnal olvassa el mindenki, azt se mondanám, hogy nekem el kellett olvasnom. De amilyen unalmas, és amennyi munka van abban, hogy kihámozzam azokat a részeket, amikben találok értelmet, elgondolkodni valót, bevallom büszkeséggel tölt el.

2 hozzászólás
>!
BoSziKa78
Ámosz Oz: Fekete doboz

Nagyon találó a címe. Fekete doboz, amiből utólag tudható meg, derül ki, mi okozta/okozhatta a tragédiát. A tragédiát, ami egy nő, egy férfi és egy fiú életét befolyásolja. Ahol, mint minden tragédiánál, nincsenek nyertesek, csak vesztesek.

>!
bestelelke
Ámosz Oz: Fekete doboz

Fekete doboz, meg szakértői jelentések, tanúvallomások, satöbbi. Nemrég olvastam egy fekete doboz anyagát (japán repülő, túlélők nélkül), és furcsa…mert olyan, mintha sima „munkazaj” lenne (Forma1-es pilóta beszél a stábbal, űrhajós a Földdel, sebész az asszisztensekkel). Szóval a Fekete doboz csak részben katasztrófa-emlékköny, mert túl sok a filozófia, a napi töredék, a hang, szerkesztőért sír az oldalszám.
Az a furcsa, hogy miközben fekete-fehér, szálkás és elnagyolt az egész, a gyorsan borítékolható kimenetelűvé váló sztori mégsem feszít, nem kíván visszaigazolást, és a szereplők vázlatossága és eleve elrendelt, növényszerű mozgása sem zavaró, mert Oz tiszteli olvasóját. Kioktatásban, vakvezetésben, kápráztatásban nem részesülünk, a székből felkelni nem is kell. (Nade akkor meg minek az egész, ha ott maradok, ahol voltam, ugye…)

>!
papera
Ámosz Oz: Fekete doboz

Nem tetszett mint Oz mas muvei sem pedig tobbszor is probalkoztam…


Népszerű idézetek

>!
eme P

A halál megszűnése mindenben hasonlít a halálhoz.

120. oldal

>!
Baba082 P

186. Amilyen mértékben elveszítjük önbecsülésünket, létezésünk önigazolását, más szóval életünk értelmét, ugyanolyan mértékben felmagasztosul, megdicsőül, jelentősebbé, szentté válik vallásunk, nemzetünk, fajunk, az általunk képviselt ideálok igazsága vagy a mozgalom, melyre felesküdtünk.
186/a. Tehát az én-t teljesen beolvasztani a mi tömegébe. Vak sejtté zsugorodni a hatalmas, idők feletti, mindenható és magasztos organizmus belsejében. Az önfeledésig, önpusztulásig elvegyülni a nemzet, a mozgalom, a faj közegében, mint egy csepp a hívők tengerében. Innen: különféle egyenruhák.

135. oldal

>!
Baba082 P

187. Az ember annyira tud foglalkozni a saját ügyeivel, amennyire vannak ügyei és amennyire önálló. Különben elfogja a félelem, hogy élete kiüresedik, s mások ügyeivel kezd törődni: meg akarja nevelni őket. Meg akarja fenyíteni őket. Bölcsekké tenni az ostobákat és szétzúzni az eltévelyedetteket. Társait jótéteményekkel árasztja el vagy durván beleavatkozik az életükbe. A nemeslelkű, buzgó hívő és a megszállott gyilkos erkölcsileg természetesen különbözik egymástól, minőségileg azonban semmi eltérés nincs köztük. A gyilkolási vágy és az önfeláldozás ugyanannak az éremnek a két oldala. Uralomvágy és altruizmus, törtető legázolás és lelki odaadás, a társ leigázása és a személyiség elfojtása, a tőlünk különbözők lelki megváltása és az eltérők – mások megsemmisítése: ezek nem ellentétpárok, hanem csupán az emberi hitványság és jelentéktelenség más-más kifejeződései. Vagyis az ember „önmagával való elégedetlensége” Pascal megfogalmazásában (aki szintén meg volt fertőzve valamelyest).

136. oldal

>!
Baba082 P

Száz százalékig soha nem volt normális, de most legalább ötven százalék alá zuhant.

164. oldal

>!
Olwen P

191. „A magánélet feláldozása a szent eszmék oltárán” nem más mint elkeseredett kapaszkodás az eszményekbe, amikor a magánélet éppen tönkremegy.

137. oldal

>!
Olwen P

Ha csak tizedannyi lenne a fejedben, mint amennyi a melltartódban, maga Einstein is feliratkozna nálad esti tanfolyamra.

148. oldal

6 hozzászólás
>!
Olwen P

Salom, Alek. Ha nem semmisítetted meg a levelet rögtön azután, hogy azonosítottad a kézírásomat a borítékon, ez annak a jele, hogy kíváncsiságod erősebb gyűlöletednél. Vagy pedig gyűlöleted friss tápanyagot kíván.

7. oldal

>!
Olwen P

El kell tűrnünk azokat a csapásokat, amelyeket az élet ránk mér, és csendesen, de elszántan tovább kell mennünk az ösvényen, melyet kijelöltünk magunknak, hogy végighaladunk rajta, vagyis, az igaz úton. Ezt nevezem én erőnek.

48. oldal

>!
Baba082 P

Messze voltál tőle, akár a vakondtól a csillagok.

112. oldal

>!
Baba082 P

185. Hit a hitetlenségből: minél inkább omladozik önmagunkba vetett hitünk, annál inkább megerősödik lángoló hitünk a megváltásban, annál égetőbb szükségünk van a megváltásra. A megváltó annál hatalmasabb, minél parányibbak, értéktelenebbek, jelentéktelenebbek vagyunk mi magunk. Henri Bergson mondja: Nem igaz, hogy a hit hegyeket mozgat meg. Ellenkezőleg, a hit minőségéből következik az a képesség, hogy ne érzékeljünk semmit, még a szemünk láttára elmozduló hegyeket sem. Egyfajta hermetikus, ténybiztos függöny.

135. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ámosz Oz: Szeretetről, sötétségről
Meir Shalev: Orosz románc
Aharon Appelfeld: Egy élet története
Meir Shalev: Négy lakoma
A. B. Jehosua: A személyzetis küldetése
Dorit Rabinjan: Lakodalmaink
David Grossman: Oroszlánméz
Uri Orlev: Sziget a romok között
A. B. Jehosua: Az ötödik évszak
A. B. Yehoshua: Apáról fiúra