2120-at írunk, és én mindig keresem azt a NA könyvet, amitől nem mászok a falra és tépem ki az összes hajamat.
Nem tudom, hogy tényleg ennyire sok pocsék könyv van ebben a műfajban, vagy csak ennyire nem az én terepem. Sajnos ezt a műfajt választottam új műfajnak a könyvpiramis kihívásra, szóval még kénytelen vagyok legalább 2 (kettő!!!!) NA könyvet elolvasni, mielőtt tovább léphetnék. *sighs*
Szóval, milyen értékekkel is szolgál nekünk a The Silver Swan?
– r*banc főszereplő, akinél nem lenne baj, hogy naponta kétszer váltogatja a partnerét, tényleg nem, ha közben nem slut shame-elne minden más csajt, aki egynél több pasival fekszik össze (álszent much?): pipa
– irtó dögös, nagyon rossz fiúk, akik sose viselnek pólót, és akik mind, egytől-egyig benedvesítik a főszereplő, Madi bugyiját: pipa
– srácok, akik a lehető legundorítóbb dolgokat művelik Madivel, spoiler kihasználják, gusztustalanul beszélnek vele, de minden meg van nekik bocsátva, mert ooooolyan iiiiiiiirtóóóó szexik: nagyon pipa!!
– egy teljesen felesleges mystery szál, ami baromira nem megy sehova, és lehetett volna érdekes, HA kezdett volna vele valamit az író, de hát természetesen kb. a könyv 10%-a szól erről, és a végén ezt is elrontja: szintén pipa
– szerethető szereplők teljes hiánya: pipa
– Twilightra hajazó jelenetek: pipa
Édes istenem, hogy lehet ilyen szar könyvet írni. Az író még csak nem is tehetséges, tele van hibákkal is a könyv, ráadásul valaki árulja el nekem, hogy miért kell minden egyes dalcímet felsorolni, amit hallgatnak a szereplők egy nyamvadt könyvben?????? A végén már elkezdtem számolni, és esküszöm, több mint 30 dalcímet összeszedtem. Hihetetlen. És ez csak egyike volt a megannyi felesleges információnak, amit az író leírt.
De tényleg, fel nem tudom fogni, hogy lehet ilyen élettelen, szerethetetlen, és végtelenül nem realisztikus karaktereket írni, mint amik ebben a könyvben vannak. Amin a legnagyobbat röhögtem, az az, hogy Madison elvileg introvertált személyiség – aha, egy introvert, akinek nagyobb a szája, mint a berlini kapu és minden sráccal flörtöl meg lefekszik, aki szembejön vele. Hagyjuk má'.
Az ezüsthattyús dologról meg nem is érdemes beszélni. Biztos én vagyok a hülye, de semmit nem értettem a mystery szálából ennek a regénynek – bár tény, hogy nem sok volt, és az is főképp azt foglalta magába, hogy a srácok folyamatosan elmondták Madisonnak, hogy semmit nem fognak neki elmondani, ne is kérdezősködjön, de ne aggódj cica, azért alázunk meg folyamatosan meg bánunk úgy veled, mint egy darab szarral, mert ez a te érdeked!!!!!! És ez a hülye liba meg el is hiszi. Jézusmaris, hova kerültem?!
ui.: a fél csillag a szép borítónak jár.
