A ​puskakereskedő legendája 16 csillagozás

Amitav Ghosh: A puskakereskedő legendája

A ​könyvritkaságokkal kereskedő Deen Datta csendes élete teljesen felfordul, miután egy fogadáson egy elfeledett bengáli legendát hall Manasza Devi, a kígyók titokzatos istennőjének és az ismeretlen Puskakereskedőnek a történetéről.
Deent a nagyszájú, vállalkozó kedvű fiatal fiú, Tipu viszi el a kígyóistennő szentélyének otthont adó Puska-szigetre, és itt ismerkedik meg Rafival is, aki végül segít a legenda írásos nyomait értelmezni. A látogatásnak azonban nem várt következményei lesznek. Deen különleges utazásba sodródik, amely bonyolult szálakon keresztül Indiából Los Angelesbe és Velencébe vezeti, miközben sorra tűnnek el azok az emberek, akikkel egykoron a szigeten járt. Kalandjai során a régi barát, a velencei kultúrtörténész Cinta és az elkötelezett biológus és természetvédő Piya segítenek neki, hogy megtalálják az összefüggéseket a rejtélyes történetben, aminek hirtelen mindenki részesévé vált. A kultúrtörténeti nyomozás során feltárul a mangroveerdők varázslatos… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2020
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635042265 · Fordította: Csuhai István
>!
Európa, Budapest, 2020
384 oldal · ISBN: 9789635042784 · Fordította: Csuhai István
>!
Európa, Budapest, 2020
384 oldal · ISBN: 9789635042791 · Fordította: Csuhai István

Enciklopédia 35

Helyszínek népszerűség szerint

Velence · Olaszország · Kalkutta · Szundarbansz · Váránaszi


Most olvassa 3

Várólistára tette 67

Kívánságlistára tette 74

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

giggs85 P>!
Amitav Ghosh: A puskakereskedő legendája

Az utóbbi időkben egyre inkább az érdeklődés középpontjába került a klímaváltozás, így nem meglepő, hogy az elmúlt években több fajsúlyosnak mondható szépirodalmi kötet is íródott ebben a témában, gondoljunk talán Maja Lunde A méhek története című regényére vagy (a jobbak közül) Wu Ming-Yi Rovarszemű emberére.

Természetesen egy ilyen bevezető után sejthető, hogy a most bemutatandó kötet – A Puskakereskedő legendája – is (egyebek mellett) főként a környezetszennyezésre helyezi a hangsúlyt. Bár a téma nem érdekel sokkal jobban, mint bármelyik átlagembert, de kimondottan nagy reményekkel vágtam bele az olvasásba, hiszen a kötet írója nem más, mint Amitav Ghosh, aki korunk egyik legismertebb és legfelkapottabb (ám idehaza korábban soha meg nem jelenő) indiai írója, aki, hogy mást ne mondjak, többek között Booker-jelöléssel is büszkélkedhet. Már csak az a kérdés, hogy a könyve a jobban vagy rosszabbul sikerült öko-regények közé tartozik? Véleményem szerint valahol a két kategória közé tehető, ám a jobbaktól azért távolabb…

Maga a történet pedig kimondottan jól indul: egy öregedő, szerelmi csalódáson frissen áteső és elég teszetosza indiai származású könyvkereskedő, ha kénytelen-kelletlen is, de elvetődik egy régóta elfeledett, ám legendák övezte templomba a mangroveerdők sűrűjében, hogy ott pár különös emberrel találkozzon és néhány kalandon is átessen.

Elmondható, hogy Ghosh jól, könnyen olvasható módon ír, leköti az olvasója figyelmét, és olyan emberekkel, olyan témákról beszélteti hősét, amelyek nagyon is aktuálisak és komoly érdeklődésre tarthatnak számot. Ráadásul teszi ezt úgy, hogy az első százharminc oldalon megágyaz egy kalandregénynek, egy öko-regénynek és egy misztikus regénynek egyaránt, és az olvasónak fogalma sem lehet, hogy a történet második fele melyik irányba indul majd el igazán. Eddig kimondottan remek volt.

Ám úgy gondolom, hogy a könyv második része minőségében, összefüggéseiben és kidolgozottságában jóval elmarad az elsőtől. Ghosh ugyanis nem akar választani a szálak között, hanem gyakorlatilag mindet végig akarja vinni, azonban ezek az oldalak fogyásával egyre inkább kioltják és összezavarják egymást. Az indiai író szavakból szőtt építménye egyre jobban meginog, és ennek köszönhetően a hibák jóval szembetűnőbben bukkannak elő.

Kiviláglik, hogy a nyugdíjhoz közeledő könyvkereskedő hősünk – aki egyébként szinte semmit nem ért ahhoz a témához, amiről a könyv szól – mindig éppen abba az emberbe botlik bele, akibe kell, hogy aztán ezek a szereplők előadhassák mondókájukat az éghajlatváltozásról, a környezetszennyezésről vagy épp a migrációról, ám ennek köszönhetően A Puskakereskedő legendája mindinkább kezd egy programregényhez hasonlítani, ráadásul úgy, hogy a mondanivaló – kellő és sikeres ellenpontozás híján – egyre didaktikusabbá és egysíkúbbá válik, ráadásul sokszor megmosolyogtató módon. Csak hogy egy példát említsek: a Földközi-tengeren Olaszország felé közeledő, illegális bevándorlókat szállító lélekvesztőt többek között magyar (!) felségjelzésű hajók kívánják feltartóztatni, amelyeket (valószínűleg náci érzelmű) focidrukkerek irányítanak…

Összességében azt tudom mondani, hogy Amitav Ghosh egy jó, tehetséges író, aki fontos témákat igyekezett középpontba állítani, de A Puskakereskedő legendája a fent említett hibák miatt maximum csak félsiker. Így elsősorban azoknak ajánlanám, akiket fokozottan érdekel a klímaváltozás, a migráció vagy a misztikum, és akik úgy érzik, hogy kellően nyitottak egy ilyen kevert műfajú kötetre.

4 hozzászólás
nope>!
Amitav Ghosh: A puskakereskedő legendája

Az vitathatatlan, hogy A puskakereskedő legendája nagyon különleges egy könyv.
Voltak dolgok, amik kimondottan tetszettek benne, de akadt sajnos több olyan is, ami rontotta az olvasásélményt. Szerettem a sajátos hangulatot, ami belengte az egész regényt, a sok-sok belefoglalt fun factet és a rengeteg mondanivalót, ami meghúzódott a történet mögött.
Nem kedveltem azonban a főszereplőt, ami egy E/1-es elbeszélés során, úgy gondolom, elég sokat tud rontani az olvasási élményen. Valahogy maga a történet sem tudott igazán magával ragadni, időnként húzódoztam attól, hogy a kezembe vegyem a könyvet és folytassam. Ennek oka lehet, hogy első sorban inkább maga a legenda érdekelt volna, nem pedig Deen vergődése. spoiler
Így a végére érve azt gondolom, hogy ez a regény nagyon egyedi és eredeti, azonban éppen e miatt kell hozzá a megfelelő lelkiállapot, hogy az ember igazán élvezni tudja. Azt hiszem ez nálam most nem volt meg, mert nekem nem jött át igazán, de megvan rá az esély, hogy egyszer a jövőben adjak neki még egy lehetőséget.

Kokuszka>!
Amitav Ghosh: A puskakereskedő legendája

Először a csodás borító fogott meg engem, igazán szép külsőt kapott ez a kötet. Nagyon tetszett a történet is, magának a Puskakereskedő legendája, az egzotikus helyszínek, az élettörténetek, a szoros barátságok. Sokmindent megtudhattunk Velencéről is. Főszereplőnk „amerikaias” nevén Deen, meglehetősen esendő karakter, nem az a karakán típus, először egy picit meglepődtem ezen, de végül megbékéltem vele, hiszen mi is esendőek vagyunk. A fél csillag levonás azért van, mert néhol a szereplők megnyilvánulásai – szerintem – nem illetek valahogy hozzájuk. Kedvencem Cinta lett, igazán nagyszerű tudós és őszinte barát spoiler Biztosan újraolvasós lesz.

10 hozzászólás
Kitabu_hu P>!
Amitav Ghosh: A puskakereskedő legendája

Az első száz oldal után fogalmam sem volt mi fog ebből kisülni; pattogtak az indiai nevek, helyek, kifejezések, azt sem tudtam mi történik.
Aztán szépen kisimultak a szálak és onnantól szó szerint nem tudtam letenni, egy délután alatt elolvastam.
Magának a Puskakereskedőnek a legendája csak egy mellékszál marad, nem nagyon lett kibontva, mondjuk engem nem zavart, mert sokkal fontosabb kérdéset tesz fel és gondol végig az író.
A XVII. század óta számontartott feljegyzések alapján rengeteg esemény, természeti katasztrófa, világjárvány, stb. próbàlja felhívni a figyelmünket arra, hogy az ember túlságosan eltávolodott a természettől és olyan mértékben hajtotta uralma alá, aminek már csak katasztrófális következményei lehetnek..
A klímaváltozás egyenes következménye, hogy a felmelegedett levegő, a drasztikusan romló vízminőség és a szárazföldek sivatagodása miatt milliónyi faj kénytelen új élőhely után nézni, köztük az EMBER is.
Szinte már naponta hallunk szigeteket, komplett partszakaszokat eltűntető szökőárakról, államokat letaroló tornádókról, és egyéb sajnálatos katasztrófákról. A földönfutóvá vált embertársainknak nem sok választása marad: vagy nyomorognak egy telepen összezárva, vagy utolsó lehetőségként nekivágnak a szép új világnak, dacolva akár a halállal is, hiszen jelen helyzetüknél az is vonzóbbnak tűnik.
Rengetegen kerülnek emberkereskedők kezére, és nagy részük az úticél feléig sem jut el élve.
A regény teljesen más szemszögből közelíti meg a migráció kérdését, szívszorító párhuzamot állítva az állatok vándorlásával, egy végső, csodás katarzisban összeolvasztva.
Családok saját tragédiáinak történetei ezek, melyek valahogy mégis összekapcsolódnak, miközben szuper utazást tehetünk Velencében, Indiában, vízen és szárazföldön egyaránt.
Fantasztikus könyv, nyomot hagy a lélekben!♥

Belle_Maundrell >!
Amitav Ghosh: A puskakereskedő legendája

Igazán nem akarom erősíteni a borítós sztereotípiákat, de tudtam, hogy egy ennyire szép könyv csakis jó lehet. Na jó, csak reméltem, de szerencsére tényleg nem okozott csalódást, sőt még többet is kaptam tőle, mint amire számítottam.
A történet az első oldaltól fogva beszippantott, és emlékeztetett rá, hogy mennyire szeretem „felfedezni” Indiát az írói vagy az itt játszódó könyvek segítségével. Imádtam Szundarbansz és a legendák varázslatos hangulatát, és a Puskakereskedő és Manasza Devi története is rögtön magával ragadott. Kicsit sajnáltam is, amikor elhagytuk Indiát, de Velencét is legalább olyan érzékletesen ábrázolta az író, és a cselekmény is itt indult be igazán, szóval igazán nincs okom panaszra.
Már önmagában a Puskakereskedő legendájának felderítésével is nagyon élvezetes lenne a könyv, de ennél sokkal több van benne, mert nagyon fontos problémákra hívja fel a figyelmet. Szerencsére nem is hatásvadász módon, hanem tényleg megérinti és elgondolkodtatja az olvasót. Tökéletesen bemutatta, hogy a környezetszennyezés milyen hatással van az élővilágra, a földre és ezáltal az emberekre is, és felhívja a figyelmet a természetvédelem fontosságára. Nekem nagyon tetszett, ahogy párhuzamot vont a menekültek és az állatok vándorlása között, így egy teljesen más szemszögből láttatta az egészet. Ez így nagyon szép és hatásos volt.
A karaktereket kedveltem, de úgy érzem, mindenkiben több lett volna még, olyan volt, mintha csak megkapargattuk volna a felszínt, de nem mentünk bele az igazi mélységekbe. Ettől függetlenül szimpik voltak, csak nem kiemelkedőek.
Egy kicsit sajnáltam, hogy a végére eléggé háttérbe szorult a Puskakereskedő története, de igazából nem panaszkodom, mert így is egész végig lekötött, és alig tudtam letenni. Viszont tényleg lehetne hosszabb, nem csak emiatt, hanem mert elég sok elvarratlan szál maradt. Én örültem volna, ha még egyszer viszontlátjuk Tiput, még beszélhettek volna a látomásokról is, és kibírtam volna még legalább pár oldalt, mert olyan hirtelen ért véget. spoiler De ezzel együtt sem érzem magam elégedetlennek, mert még így is kerek a történet, és tényleg hatott rám. Nagyon megérte elolvasni.
spoiler
Ezek után nagyon remélem, hogy Amitav Ghosh más könyvei is meg fognak jelenni magyarul, én biztosan fénysebességgel rohannék megvenni őket. A stílusa és a történetvezetése is lenyűgöző, szóval imádnám, ha a kiadó elárasztaná a népet a műveivel. :)

Pistacchio>!
Amitav Ghosh: A puskakereskedő legendája

Ez egy felnőtteknek szó mese! Az elején kicsit féltem, hogy nem fog tetszeni az Indiában játszódó rész, mert nem igazán olvasok abból a kultúrából, de nem volt gond vele. Bár kicsit misztikusabbra számítottam, a regény második felét elviszi a menekültválság témája, ettől függetlenül jó volt olvasni.
Olaszosként külön öröm volt olasz mondatokkal találkozni a dialógusokban.
Gyönyörű a borító, a fordítás is jó, nem bántam meg, hogy megvettem. Tipikusan az a könyv számomra, ami után az ember csak ül, és sajnálja, hogy vége lett.

Inmelius_Mudri_Jolcsi>!
Amitav Ghosh: A puskakereskedő legendája

A puskakereskedő története jobban érdekelt (volna), mint ez az összetákolt, erőlködve csodákat összehozó cucc.

Gergő_Kovách>!
Amitav Ghosh: A puskakereskedő legendája

Ez egy tézisregény. Azt állítja, minden migráns jó, aki mást mond, vagy akár gondol, az gazember.
A könyv első felében olykor valami Ecco vagy SzerbAntal történetben éreztem magam: puha, korosodó filosz bolyong elfeledett legendák, eszmetörténeti összefüggések, világszép helyszínek között. Jó tempójú, olvasmányos szöveg. Aztán, ahogy a szerző valódi üzenetének kártyáit felfedi, válnak a karakterek egyre laposabbá, az események megmosolyogtatóvá, végül kínosan gagyivá. Az egyik oldalon a bűzös orkok (részeg, jobboldali focihuligánok), a másikon a jóságos hobbit csapat ( akár törött karral-sőt, tolószékből- csak a menekültekért küzdő hőseink, háttérben ugráló delfinek ( nem vicc, ez a zárójelenet).
Csak az volna a kérdésem, honnan ez az önbizalomhiány. Attól remélik, hogy a propaganda átmegy, hogy egzotikus címlap mögé rejtik és kalandregénynek, világirodalomnak lódítják?
Lakkozott béka, nem finom.

marcella>!
Amitav Ghosh: A puskakereskedő legendája

Egyáltalán nem erre számítottam, de nagyon örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet. Legendát, történelmet, tudományt, politikát ötvöző regény ez az emberi civilizáció (ezen belül a profitszerzés iránti vágy) és természet kölcsönhatásáról. A keretet adó puskakereskedő legendája a 17. századi kis jégkorszakhoz kötődik: egy olyan korhoz, melyben a szélsőséges időjárási viszonyok kibillentették az emberi civilizációt addigi rendjéből, alkalmazkodást, új megoldásokat – nem feltétlenül jobb vagy igazságosabb – átalakulást eredményezve. Ezzel azonban nem ér véget a történet. Civilizáció és környezet egymásra hatása kétirányú: az emberi tevékenység is átalakítja környezetét. A napjainkban játszódó regény főhőse szinte mindenhol ezt tapasztalja maga körül: a környezet egyre inkább élhetetlenné válik, vándorlásra késztetve állatvilágot és embert egyaránt. Emberek és állatok egyre távolabb kerülnek korábbi lakó- és élőhelyüktől, a megszokott eltűnőben. A könyv végkicsengése azonban nem pesszimista: a változás elkerülhetetlen, de pozitív átalakulást is hozhat magával.


Népszerű idézetek

giggs85 P>!

Az angol nyelvben a nők számára nem sok kevésbé vonzó kifejezés van, mint a „könyvritkaságokkal kereskedő férfi”.

11. oldal

Belle_Maundrell >!

– (…) Tudod, ez előfordul, ha megöregszel – képtelen vagy megkülönböztetni az álmokat az emlékektől.

37. oldal

Kapcsolódó szócikkek: álom · emlék · öregedés
Kitabu_hu P>!

Milyen értelemben mutatja be a világ a démoni megszállottság tüneteit? Csak nézz magad köré! (…)
Mindenki tudja, mit kéne tenni, hogy a világ továbbra is élhető hely legyen, hogy az otthonainkat ne foglalja el a tenger vagy az olyan vadállatok, mint az a pók. Mindenki tudja…és mégis erőtlenek vagyunk, még a köztünk legerősebbek is azok.
A napi ügyeinken a megszokással jutunk túl, mintha olyan erők szorításában lennénk, amelyek felülkerekedtek az akaratunkon; megrázó és rémületes dolgokat látunk történni magunk körül, és elfordítjuk a szemünket; készségesen alávetjük magunkat annak, bármi is az, ami hatalmába kerített minket.

Belle_Maundrell >!

– (…) Az emberek azt gondolják, a jövő ismerete segíthet felkészülni arra, ami jön – de ez gyakran csak erőtlenné teszi az embert.

53. oldal

Kitabu_hu P>!

Nem szabad alábecsülnöd a történetek erejét. Van bennük valami elemi és felfoghatatlan. Sose hallottad még, hogy bennünket a történetmondás képessége tesz emberré, és választ el az állatoktól? (…) És mi van, ha az igazság még furcsább? Mi van, ha épp ellenkezően áll a dolog? Mi van, ha a történetmondás képessége nem kifejezetten emberi vonás, hanem inkább az állati énünk utolsó maradványa? Emlék, ami a nyelv előtti időkből maradt, amikor úgy kommunikáltunk, ahogy más élőlények teszik? Mi más lenne az oka, hogy az állatok csakis a történetekben szólalnak meg?

Belle_Maundrell >!

– Meg kell mutatnunk az anyatermészetnek, hogy nem adjuk fel olyan könnyen!

171. oldal

Kapcsolódó szócikkek: természet
Belle_Maundrell >!

A néha „a nyomdászat Michelangelójaként” emlegetett Aldo Manutius Gutenberg után alighanem minden idők legbefolyásosabb könyvkészítője volt, olyan ember, akinek az öröksége a mai napig teret nyer az életünkben. Ő tervezte a ma leggyakrabban használt betűtípusok némelyikének prototípusát, többek között a Bembót és a Garamondot (személyes kedvencemet); Manutius találta fel a dőlt betűt, ő vezette be a pontosvesszőt, és ő adta meg a vessző jellegzetes hajlott alakját. És ha ez nem lett volna elég, ő teremtette meg a modern puha kötéses könyv ősét, ami miatt neki tulajdonítható, hogy az írott szóval való kapcsolatunk örökre megváltozott: csak Aldo Manutius után vette kezdetét az, hogy az emberek nemcsak az utasítás, a tájékoztatás vagy a vallásosság szándékával olvastak, hanem pusztán az öröm kedvéért is.

277-278. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Aldo Manutius
Belle_Maundrell >!

Velencét „a korai felvilágosodás kiadói fővárosaként” írta le; a nyomtatás feltalálása utáni első két évszázadban, jelentette ki, nem kevesebbet, mint a nyomtatásban létező összes könyv felét itt adták ki; Velence volt a könyvkereskedés világközpontja; itt jelent meg az első nyomtatott Korán, arab írással, 1538-ban; itt adták közre az elő örmény, görög és egy sor szláv nyelven nyomtatott könyvet és szentírást, köztük a glagolitát (hogy csodáltam a könnyedséget, ahogy a szó előszökött Cinta nyelvéről!).
(…)
Most, ahogy sétáltam a könyvtár felé, rádöbbentem, hogy sok azok közül a régi könyvesboltok és nyomdák közül még működött, amikor a Puskakereskedő Velencében járt; ezeken az utcákon végigmenve a könyvek univerzumát láthatta maga körül.
És ahogy ezek a benyomások átsuhantak az agyamon, az a különös érzésem támadt, hogy már nem gondolatok, hanem emlékek, annyira élénkek, akár az álmok.

278-279. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvnyomtatás · Korán · Velence
Belle_Maundrell >!

Hogyan lehetséges, hogy ebben a minden városok legcivilizáltabbikában ennyire egyedül és tehetetlenül maradjunk, ilyen reménytelenül kiszolgáltatva a föld kegyének?

312. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Velence
Belle_Maundrell >!

A tinédzserkoromra gondoltam, amikor minden időmet olcsó könyvek utáni vadászattal töltöttem Kalkutta kis eldugott utcáin (…)
Akkoriban nagyon kevés könyvesbolt volt Kalkuttában, és a készleteik nekem elérhetetlenek voltak: ehelyett könyvtárakba jártam meg antikváriumokba. Úgy gondoltam, az olvasás nekem eszköz arra, hogy meneküljek a világ szűkösségétől, amiben éltem. De lehetséges, hogy a világom pontosan azért volt szűkös, mert telhetetlen olvasó voltam? Végül is hogyan illik a valóság azokhoz a világokhoz, amelyek csakis a könyvekben léteznek? Akár így, akár úgy, a tény, hogy a regények pontosan azt tették velem, amit a kritikusok megjósoltak, amikor a „románcok” először kezdtek széles körben terjedni a tizennyolcadik században: álmokat és vágyakat gerjesztettek, melyek éppen abban az értelemben voltak felkavaróak, hogy az otthonomtól való elszakadás eszközei lettek.

358-359. oldal

Kapcsolódó szócikkek: antikvárium · Kalkutta · könyv · könyvesbolt · olvasás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Rick Riordan: Neptunus fia
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Valeria Screwy: Miss Screwy csavaros árvái
Szép Zsolt: Kárpát walzer
J. Goldenlane: Holdnak árnyéka
Gaura Ágnes: Attila koporsója
Budai Lotti: A hercegnő haragja
Lilith M. Abbey – Mike Menders: Krisztin
R. Kelényi Angelika: Szulejmán és a magyar udvarhölgy