Kitaszítottak (A mágia rabjai 1.) 88% 273 csillagozás

Újabban elkezdtek érdekelni a fantasy könyvek, ezért is esett a választásom a Kitaszítottakra. Elsőkönyves íróként ennyire jót írni, emelem kalapom!
Egy sor sem volt, ahol untam volna az olvasást, vagy azt mondanám ez egy felesleges rész. Olvasmányos, végig gördülékeny a sztori, ami négy szereplő szemszögéből íródott. Bevallom én szeretem az ilyen stílusban írt könyveket, jobban beletudom magam élni az adott szereplő helyzetébe.
A könyv első fele nagy részben a világ felvezetése, és a karakterek jellemábrázolása. Nekem ez különösen tetszett, mert teljesen oda tudtam képzelni magam a történetbe így ezáltal egy pontosabb képet is kaptam.
Két ellentétes világban játszódik, a különbségek nagyon jól vannak ábrázolva, illetve a múltban történt események is, amik okozták a két részre szakadását a világnak.
Ray és Ene lettek a kedvenceim, de úgy gondolom sok meglepetést tartogat még Mena is, mivel az erejét még nem igazán mutatta meg, ahogy Tiiu sem. Kein nálam hullámzó volt, mire megkedveltem volna addigra elvesztette ezt a varázsát.
Elég erősen függővégesre sikerült a vége, így alig várom a következő részt. Sajnálatomra az első rész már készlethiány mindenhol, így külön köszönöm @eenca, hogy általad eltudtam olvasni :)

A könyv olvasása közben döbbentem rá, hogy milyen kevés magyar szerző által írt fantasy könyvet olvastam. Ezen mindenképp változtatni fogok! :D

Nos, hogy milyen is volt a Kitaszítottakat olvasni? Egyszerre volt szórakoztató és lebilincselő, és olykor rendkívül unalmas és színtelen.
Hogy miért?
A történet eleje ígéretesnek tűnt. Megismerhettem számos szereplő történetét, amik elengedhetetlenek voltak a további események megértéséhez. De egy valami hiányzott és az a kidolgozottság. Látszik, hogy kiforratlan a karakterábrázolás, a múlt – és jelenbéli események megelevenítése/megmagyarázása. Nagyon sok kérdés merült fel bennem, sőt, lapról lapra egyre több… És sokra nem kaptam választ. Tudom, hogy ez nem egy „solo” könyv, emiatt kellenek a lezáratlan, homályos részek… Csak túl sok ilyen lett.
És sajnos az sem nyert meg magának, hogy 4 különböző szemszög volt. Ez nekem túl sok volt, nagyon kiábrándított a történetből az, hogy 4 szempont között kellett ugrálni folyton. És ugyancsak a csattanó, számomra nembírt semmiféle nagy „BUMM”-mal. Egyszerűen nem érzem azt, hogy lerágnám a körmömet hogy mégis mi fog történni?!?!

De nézzük a jó oldalát, és azt hogy miért is szerettem.
Egy.
Imádom hogy nem a mai korban játszódik a cselekmény. Megadja az alaphangulatát a könyvnek.
Kettő.
A volur szál pedig egyszerűen fantasztikus! Remélem a következő részben többet tudhatunk meg a képességekkel felruházott „lény(ek)ről” is. És persze a meeshaikról.
Három.
Az a csodaszép borító! Szerintem a magyar tervezésűek közül az egyik legszebb. A mélység, a tónus minden csodás összhangot alkot. A korona pedig felteszi az „i”-re a pontot.
Négy.
Voltak benne klisés részek (enemies to lovers) ésatöbbi, de ennek ellenére lekötött a cselekmény és az esetek nagy részében pedig nagyon könnyen haladtam a könyv olvasásával.

Mindezeket összevéve az biztos, hogy ha megjelenik a következő rész, ugyanúgy ki fogom kölcsönözni és elolvasni mint a Kitaszítottakat.

Fantáziadús és nagyon belevaló történet!
Akadtak benne vicces és fülledt részek is, de váratlan fordulatokban is gazdag. Rég találkoztam ennyire összetett, sokrétű karakterekkel, ugyanis itt nem csak a főszereplők, de a fontosabb mellékszereplők (pl.: Emma, Garth, Arutelu, Tiiu, stb.) is mind csodálatos részletességgel lettek felépítve, és ez igaz a világra is, ahol a történet játszódik. Szerettem a volur-meeshai vonalat, a családnevüket vesztett nemesi családok történetét, az udvari intrikákat, a lázadókról csepegtetett információkat, és a mind pörgősebbé váló sztorit. Engem elvarázsolt, és már most nyűglődöm, hogy hol van a folytatás…

Számomra a legnagyobb és legváratlanabb fordulat Maria Oja vallomása volt, a kedvenceim pedig Ray és Ene voltak.

Bővebben…
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2020/02/amira-sto…

Nagyon erős sorozatkezdő könyv volt. Érdekes a világ, bár az elején kicsit zavaros volt a sok információ miatt, így nehezen raktam össze a dolgokat. A négy főszereplő mindegyike más, máshonnan jött, másképp szeretné élni az életét. A hercegnő, aki nem akar királynő lenni, a volur, aki szabad életet szeretne, a kitaszított fiú, aki bármit megtenne a húgáért, és a másik kitaszított, de másként élő Ray, aki elismerést szeretne. Valahogy egyikük sem ott van, ahol lenni szeretne, és bármit megtenne csak hogy másik életet élhessen. Valahol mindegyikük önző, de az események következtében kénytelenek összefogni, ha túl akarnak élni. A cselekmény lassan haladt, mégis mindig történt valami, ami továbbvitt a következő oldalra. Az írónő jól mutatta be a két világ ellentétességét és ahogy egyre több dolog derült ki, annál bonyolultabbá vált a cselekmény. A történet vége igen nagy fordulatokkal bírt, meglepő volt és persze jó kis függő vége van. Tetszett.

Hűha..!
Annyi fordulat volt benne, hogy sosem tudhatja az ember ki kicsoda és kivel van! Ki ellen harcol és jó-e vagy rossz! Mindenki túl jól játsza a szerepét! Sosem tudhatod ki fog hátba támadni és ki áll melléd!
A váltott szemszög nagyon tetszett! Érdekes volt, hogy a fiúk és a lányok gondolatait is láthattuk! Nekem a két srác szemszöge tetszett a leginkább! :)
Annyira kíváncsi leszek, hogy mi fog történni a második részben! Muszáj tudnom, hogy folytatódik! Nagyon kedveltem a hercegnő és Damon baráti beszélgetéseit és ahogyan viszonyulnak egymáshoz! Mennyire megbíznak a másik félben és egyáltalán nem érződött, hogy a hercegnő valamivel is fentebb állna tőle. Úgy kezelte mint egy barátot vagy testvért! Nekem a két srác közül is Ray végig a szimpatikusabb, de Kein sem ellenszenves! Mena viszont nagyon nem az én világom. Az ő gondolatai teljesen felszínesek számomra! Fura, hogy ő az idősebb de mégis Ene sokszor a bölcsebb és bátrabb! Pedig hányszor mondják rá, hogy gyerekes! Kicsit hírtelen személyiség és sokszor előbb cselekszik aztán gondolkodik, de ő már csak ilyen! :)
Tudnom kell a folytatást! Azonnal olvasni akarom! :O

Ez nagyon jó kis fantasy lett volna, ha nem lenne ifjúsági (és az ezzel kapcsolatos összes klisé kimaradt volna a könyvből). A helyszín izgalmas, nekem a szereplők közül Ray és a testvére voltak igazán szimpatikusak, de Kein-nek is voltak jó pillanatai.
Tetszett, hogy lassan kerültek a helyére a kirakós darabjai, a ki, miért és hogyan került a történetbe, de egy-két helyen volt, hogy szerintem elvesztettem a fonalat, mert a sok szemszögből megírt történet és a rövid fejezetek nálam ezt eredményezték. De jó volt, nem szabad sokáig halogatnom a folytatást, mert akkor ki fog esni, hogy ki kivel van :)

Kicsit lassan indult be, és az elején azt sem tudtam, hogy ki kicsoda, vagy miről van szó. De aztán ahogy egyre többet olvastam, elkezdtem megérteni mi is történik. Tetszettek a szereplők, és azok ábrázolásai, stílusai. Jó volt, hogy a mellékszereplőket is megismerhettük és velük is volt foglalkozva. Jó kis fordulatok vannak benne, olyanok amikre nem számítanék, de olyanok is amire számítanék, de nem gondoltam volna, hogy tényleg úgy lesz. Nagyon jól mutatta be, részletesen leírta az írónő a két világot, és azok különbségét. Fondorlatos, hihetetlen, izgalmas, szenvedélyes és vicces történetet olvashattam, ami nagyon tetszett. Mindösszességében nagyon jó könyv lett, idő hiányában, sajnos nem tudtam olyan gyorsan olvasni, pedig le se akartam tenni. A befejezés kicsit felidegesített, mert pont egy izgalmas résznél lett vége.Alig várom a folytatást.

Amira Stone egy elsőkönyves szerzőnk, ami egyáltalán nem elhanyagolható tény, márpedig azért sem, mert én ezt egyáltalán nem éreztem a történeten. Szerintem az írónő egy hihető, szerethető fantasy világot alkotott, ahol azért egyáltalán nincs egyszerű dolguk a szereplőknek. Számomra a történetben megjelenő karakterek érdekesek és szerethetőek voltak, mindenkivel tudtam egy kicsit valami miatt azonosulni. A kötet vége felé pedig úgy beindultak az események, hogy csak kapkodtam a fejem, hogy mennyi minden történik. Remélem, azért az írónő dolgozik már a folytatáson mert már nagyon kíváncsi vagyok, hogy a számomra legkedvesebb szereplőknek hogyan is alakul a sorsuk.

https://papirravetettgondolataim.blogspot.com/2020/03/a…

Az írónő könyvének borítóleplezésén részt vettem nemrégiben és önmagában már a könyv borítója, fülszövege felkeltette az érdeklődésemet a könyv iránt, úgy meg pláne, hogy magyar az alkotó.

Nos, először is szögezzük le, hogy egy elég komplex regényről van itt szó, ráadásul egy sorozat kezdőkötetéről, ami egy fantasy világban játszódik. Eleve ez a felállás elég kemény, hiszen egy fantasy világot felépíteni a nulláról, kitalálni olyan dolgokat, amik nem elcsépeltek és újdonság legyen az olvasók számára, baromi nehéz. Mégis úgy vélem, ezt az akadályt az írónő simán vette.

Egy hihetetlenül izgalmas, fordulatos, bonyolult és csavaros történetet kaptam, amit néhol vicces beszólások tarkítanak. Amint beindult a sztori, nem volt megállás, pörögtek az oldalak és az események, egyre mélyebbre csöppentünk a palotai intrikákba, no és persze a főszereplőink is okoztak fejtörést rendesen.

Ami miatt levontam egy csillagot az a nehézkes indulás volt, valamint néha ide-oda csapongtunk és nem értettem mi van, vissza-vissza kellett olvasgatnom és néha úgy éreztem, az írónő is picit belegabalyodott néhány dologba. Nem nagy hibák, egy kis csiszolással és fejlődéssel kiküszöbölhető, számomra picit zavaró volt, de ennek ellenére nagyon tetszett a könyv, nagyon erős kezdés volt és nagyon várom a folytatást!

Bővebben a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.com/2020/03/amira-stone-…

Tetszett is meg nem is. ｢(ﾟﾍﾟ)

Ahogy többen is írták, rohadt lassan indult be a történet, igencsak nagy lére lett eresztve a világfelvezetés – és igazából tökre úgy érzem, hogy le lett írva 200 oldalnyi felépítés, és egyébként semmit nem tudtam meg. Valamiért ezt érzem, pedig tényleg kaptam infókat.
Küzdöttem vele, bevallom, eléggé lehúzta a kedvem, azt hittem, hogyha VP, akkor gyorsan olvasós – azért is szoktam ilyet választani, hogyha valami gyors, kevésbé gondolkodósat akarok. Itt kaptam egy nagyon furcsán kivitelezett szerelmi háromszöget, tele gonoszokkal és kevésbé gonoszokkal; alja népekkel és királyi felsőbbrendűekkel, plusz hatalmas kaotikussággal.
És a legjobb az egészben, hogy szerintem nem történt semmi ebben a kötetben azon kívül, hogy hirtelen felbukkantak a lázadók és akkor most döntsd el, hogy velük vagy vagy ellenük. Annyira tipikus a felállás, hogy meg sem lepődtem a végén. Viszont akkor mire fel ez a 3,5 csillag? Mert érzem benne a fejlődési lehetőséget! Most, hogy már a világot megismerhettük, tudjuk a karaktereket, tudjuk a motivációikat, lehet tovább dolgozni a tényleges történésekkel – bízom benne, hogy a folytatás sokkal izgalmasabb lesz. (*•̀ᴗ•́*)و ̑̑