A ​keresztes háborúk arab szemmel 52 csillagozás

Amin Maalouf: A keresztes háborúk arab szemmel Amin Maalouf: A keresztes háborúk arab szemmel

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​libanoni származású francia író, Amin Maalouf, aki mellesleg keresztény, talán elsőként írta meg a keresztes háborúk történetét az arabok szemszögéből. Könyve, ami 1983-ban a „Les croisades vues par les arabes” címmel jelent meg Párizsban, a korabeli arab forrásokat felhasználva hitelesen tárja elénk azt a korszakot, amikor a keresztes lovagok Jeruzsálem felszabadítására a Szentföldre mentek. A pápaság szent háborúnak nevezte, mivel a legfontosabb keresztény kegyhely felmentését várta tőle. Szinte rákényszerítette az összes, magát kereszténynek tartó államfőt, vagyen részt rajta. Az igaz vallásosság eszményképévé emelte a szentföldi harcokat. Természetesen nem mindenki követett ilyen szép eszményeket, sokan elsősorban a kalandok és a pénzszerzés miatt indultak útnak.

Az arabok számára ugyanakkor mindez egy óriási tragédiát jelentett, ami lényegében még a mai napig is meghatározza a nyugati emberről kialakított képüket. Nem véletlen, hogy minden nyugatról jött,… (tovább)

Eredeti cím: Les Croisades vues par les Arabes

Eredeti megjelenés éve: 1983

>!
Európa, Budapest, 2015
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630794770 · Fordította: V. Tóth László
>!
Európa, Budapest, 2012
464 oldal · ISBN: 9789630794770 · Fordította: V. Tóth László
>!
Európa, Budapest, 2002
456 oldal · ISBN: 9630771403 · Fordította: V. Tóth László

1 további kiadás


Kedvencelte 12

Most olvassa 4

Várólistára tette 66

Kívánságlistára tette 63


Kiemelt értékelések

>!
vicomte MP
Amin Maalouf: A keresztes háborúk arab szemmel

Régi mondás, hogy a történelmi krónikákat a győztesek írják, és a győztesek szívesen feledkeznek meg azokról a szégyenletes tettekről, amelyeket a győzelem érdekében elkövettek.

A XII. században a keresztes háborúk indításának – bármennyire is úgy tűnik – korántsem a vallási fanatizmus volt az oka.
Habár a II. Orbán pápa által 1095-ben a clermont-i zsinaton bűnbocsánat hirdetett a szent háborúba indulók számára, de talán ő maga is meglepődött, hogy szavainak milyen gyújtó hatása volt és az olyan prédikátorok, mint Remete Péter milyen elképesztő sikerrel hintették el az igét a pórok között, amivel egyszerű emberek tízezreit tüzelték fel egy katonailag teljesen nonszensz vállalkozásra.
Annak, hogy ilyen sikeresek voltak, csak részben volt oka, hogy ők milyen fantasztikus szónokok voltak, vagy a hallgatóságuk milyen mélyen volt vallásos.
Sokkal inkább arról szólt a dolog, hogy a keresztes hadjáratokat abban a történelmi helyzetben indították, amikor Európában minden addiginál nagyobb nyomor tombolt és a tömegek számára az a kilátás, hogy a mesés keleten megcsinálhatják a szerencséjüket, vagyont szerezhetnek és mindezt ráadásul úgy, hogy azt a földesuraikkal szemben az egyház támogatásával és áldásával tehetik meg, mindenekfölött vonzó volt.
Az pedig, hogy ebbe könnyen bele is halhatnak, egyáltalán nem volt olyan riasztó, mint ahogy az számunkra lehetne. Az, hogy az életük egyébként sem ért fabatkát sem, az esztelenségig vakmerővé tette a középkor emberét.

Az első hadjáratok ezek ellenére is bukásra lettek volna ítélve, ha nem pontosan olyan pártoskodó, egymás ellen áskálódó emírek uralták volna Jordánia és Libanon területét, mint ahogy pár száz évvel később a Magyar Királyságot, amelynek sorsát szintén a belső széthúzás pecsételte meg.

Maalouf könyve azt világítja meg, hogy ennek a széthúzásnak mi volt az oka, milyen módon emelkedtek túl ezen a keleti uralkodók, és milyen következményekkel járt az itt élő arab, szeldzsuk török és egyéb népekre, hogy a földjeiken két évszázadon keresztül európai – az ő szóhasználatukkal frandzs – betolakodók éltek.
S legalább ennyire érdekes volt, hogy ők hogyan látták ezeket a betolakodókat.
Mi a saját tanulmányainkból már tudjuk, hogy a keresztesek valójában vérengző barbárok voltak és közük sem volt, ahhoz az eszményített lovagképhez, amibe századok múlva Don Quijote belegárgyul, de még így is megrázó volt olvasni azokról a rémségekről, amelyeket elkövettek.
Nem véletlen, hogy a honvédő arabok csodálták ugyan a hatalmas termetű, szőke szakállas lovagokat* erejük, elszántságuk és harci képességeik miatt, de minden más miatt csak megvetni voltak képesek őket**.

A pórnépből toborzott gyülevész keresztesek pedig még ennél is rosszabbak voltak. Az, hogy Maarat-an-Numán bevétele után a frandzsok kannibalizmusra vetemedtek nem csupán legenda, és csupán az a kérdés, hogy a győztesek közül mennyien vettek részt ebben a szentségtelen zabálásban.

Maalouf nem csak történész, hanem szépíró is, és ez nagyon-nagyon jót tett a könyvének. A leírásai élettelik, annak ellenére, hogy ez egy tudományos mű, mégsem fullasztja a mondanivalóját a poros tényekbe és a szó legjobb értelemben szórakoztató és inspirálóan érdekfeszítő, ahogy ír.
A magam részről olvasás közben gyakran éreztem késztetést arra, hogy külön novellát*** kanyarítsak ezekből a kétszínűséggel, árulással, intrikákkal és valódi hősiességgel teli történetekből, amelyek olyanok, mint amelyekből a kedvenc fantasy szerzőim is merítik az ihletet.

* Érdekes módon a keresztes lovagok derékhadát sokáig a viking eredetű normannok adták.
** A legendás Oroszlánszívű Richárd, a lovagi erény eszményképe például szimplán egy vérnősző barom, aki ezrek lemészárlására ad parancsot, mert nincs ideje velük foglalkozni, míg ellenfele a kurd Szaladin nem csupán kegyelmet ad és szabad elvonulást enged a keresztény foglyoknak, de a győzelmét követően is sokkal toleránsabb és nagylelkűbb, mint bármelyik európai lovag…
*** Vagy legalább szerepjátékos modult.

10 hozzászólás
>!
Szirmocska
Amin Maalouf: A keresztes háborúk arab szemmel

Olvasmányos, felhasználóbarátan szórakoztató stílusban megírt munka, amely nagy örömömre a másik oldal, az arabok, sok esetben kevésbé elfogult, tárgyilagosabb szemszögéből mutatja be a keresztesháborúk történetét. Egyébként ez a szokatlan nézőpont volt az, ami a könyv megvásárlására késztetett. Több ilyen jellegű műre volna szükség, illetve azok megismerésére, amelyek az úgymond másik oldal bemutatásával árnyalják a képet, legyen szó akármelyik történelmi korszakról. Persze ezek után igényem támadt arra, hogy ne csak a frandzsok hódításainak és kiszorításának eseményeiről, hanem az ezek következtében átalakuló arab világról is olvashassak, de ez már nem fért bele ennek a műnek a kereteibe.
Nálam most külön élményt jelentett a nemrég olvasott Trux Béla: A templomos lovag és Akkon ostroma után, mert az ott említettek rendre visszaköszöntek vagy további magyarázatot kaptak Maalouf munkájában.
Negatívumként igazából csak két dolgot tudnék elmondani. Akármennyire is a szórakoztatás és a könnyen olvashatóság a cél, szerintem nagy hiba az egyes jegyzeteket, amelyek nem is mindig csak a forrásokat jelölik meg, hanem plusz információkat tartalmaznak, a legvégén, csak a fejezetek alapján, időrendben közölni. Szeretem a lábjegyzeteket és szeretem ott olvasni a kiegészítéseket, ahol aktuálisak. Elfogadható, bár számomra nem érthető, az indok, hogy nem akarja ezzel megtörni az olvasást. De akkor legalább jelölni kéne a szövegben, hogy hopp, itt erről találsz majd valamit a végén. Mert nekem az törte meg az olvasást, hogy a fejezetek után hátralapozva próbáltam visszafelé megfejteni, hogy akkor most melyik jegyzet hova való. Ez elég amatőr megoldás így.
A másik dolog a térkép. Nekem az mindig hiányzik. Nem kerülne sokba odabiggyeszteni az elejére vagy ha mindenáron végjegyzetet akar, akkor a végére és mindjárt újabb dimenzióval bővíthetné az egészet még azok számára is, akik egyébként tudják, hogy mi, merre, hány méter.
A történelem iránt érdeklődőknek mindenképp ajánlom. De szerintem mások is szórakozást találhatnak benne, mert nagyon izgalmas, szövevényes, árulásokkal és szövetségekkel tarkított, néhol már-már valószínűtlenül fordulatos (ilyet csak az élet tud) korszak ez, amelynek a máig tartó hatásával kapcsolatban meglepő összefüggéseket is boncolgat az író, igaz, csak az utószó erejéig.

4 hozzászólás
>!
spinakker
Amin Maalouf: A keresztes háborúk arab szemmel

Ez a könyv szórakoztató. Furcsa ezt mondani, mert történelemkönyv létére nem ezt várnánk, de a keresztes háborúk „legjobb” pillanataiban George R. R. Martin-i fordulatokat, árulásokat, cselszövéseket, abszurd vagy humoros jeleneteket, és deus ex machinákat tartalmaznak.
„Legrosszabb” pillanataiban viszont Maalouf nem kertel a mindkét oldalon elkövetett kegyetlenségek bemutatásával. A keresztes hadjáratok távolról sem olyan fényes és lovagias vállalkozás volt, mint ahogy a köztudatban él, hanem a barbár nyugat egy kulturálisan és tudományosan sokkal fejlettebb terület elleni inváziója volt. Maalouf attól, hogy a muszlim oldalra fókuszál, korabeli krónikások megszólaltatásával, egyáltalán nem elfogult – néhol személyes hangvételével (de nem véleményével) viszont élvezetesen mesél.
Mindkét oldalon vannak szörnyű tettek, a rabszolgasorba vetés általános, míg a „frandzsok” nagyon sokszor egy város civil lakosságát is lemészárolják. A másik oldalon is vannak azért „túlkapások”, pl. a nulladik keresztes hadjárat résztvevőit, amely főleg civilekből áll, kegyetlenül lemészárolják. Ez morális szempontból viszont semmi a kiéhezett frandzsok kannibalizmusához képest, ami néha még csak nem is éhségből ered, vagy Renaud de Châtillon elmondhatatlan bűneihez képest.
Amíg a nyugatiakat joggal látják barbárnak, és harci rátermettségükön kívül semmi pozitívumot nem látnak bennük, a muszlim oldal sem olyan magasztos. Az arab kultúra fénykora már kezd letűnni (még így is magasan a nyugatiak előtt járnak kórházaikkal, fejlett, postagalambokon alapuló távközlési hálózatukkal, stb.-vel). Emellett pedig teljesen széttagoltak, szinte városállamok működnek, egymással versengő emírekkel, és ugyan néha feltűnik egy alak, aki valamennyire egyesíti a térséget (mint Szaladin), halála után újra káosz születik a hatalmi civakodás miatt.
Szóval ez inkább szórakoztató, mint ismeretterjesztő történelemkönyv. Többek között megtudhatjuk, hogyan védett meg egy várat egy birkanyáj. Miért téves az Assassin's Creed videójáték képe az aszaszinokról. Milyen válogatott, de nagyon buta halállal hal meg egy csomó nagy történelmi alak. Hogyan vált egy alkoholistából a muszlim világ egyik első védelmezőjévé. Miért köszönheti Szaladin felemelkedését inkább a szerencsének, mint politikai éleslátásának. Miért nem szolgál rá Oroszlánszívű Richárd az angol történelem egyik legnagyobb alakjának címére. Hogyan szerezte meg egy ateista uralkodó Jeruzsálemet. Hogyan söpörte el majdnem az egész addigi történelmet a még barbárabb mongol horda. Milyen, szinte bolsevik forradalmi válasza volt a muszlim világnak minderre.
Mint látható, Maalouf inkább a politikai és katonai oldalra fókuszál a civilizációk ütközésének leírásánál. Többet szerettem volna megtudni a kulturális oldalról, hogy a muszlimok ténylegesen hogyan élték meg ezt az egészet, de erről csak elvétve van szó. Azért az epilógusban elmagyarázza legalább az utóéletet, hogy pl. az arab világ miért él még mindig a múltban több szempontból is.

4 hozzászólás
>!
Olympia_Chavez P
Amin Maalouf: A keresztes háborúk arab szemmel

Lenyűgözően fantasztikus, olvasmányos és informatív könyv a keresztes háborúk koráról, amit még „izgalmassabbá” tesznek a korabeli történetírók idézett feljegyzései. A szerző az első keresztes háborúktól a „frandzsok” (ahogy az arabok nevezték a kereszteseket) kivonulásáig sorra veszi az összes fontosabb fordulatot, összecsapást, a belső viszályokat, a kiemelkedő történelmi alakokat és tetteiket. Végig követhetjük könyvében az arab világ válságból történő felemelkedését, az emírek és szultánok időről időre megjelenő igényét a politikai és katonai összefogásra, majd a mongol betörések és hódítások árnyékában megerősödő mameluk török vezetés létrejöttét, mellyel végleg kiűzettek a keresztes hódítók az arab területekről. Közel 200 évnyi vérgőzös történelmet tekintünk át, 437 oldalon egy olyan könyvben, egy olyan szerzőtől, akinek még az epilógusa is érdekfeszítő.

Iskolás koromban, amikor a keresztes háborúkról tanultunk, már akkor „hülyeségnek” tartottam az egészet (mint úgy egyébként minden fölösleges vérontást). De izgatta a fantáziámat a lovagok hódító hadjárata az egzotikus keletre. Ez a könyv pedig ismét megerősített abban a hitemben, hogy ez egy minden szempontból fölösleges európai vállalkozás volt, viszont nem eredménytelen. A nyugat igen sokat sajátított el az arab ismeretekből (egészségügy, jog, csillagászat, matematika, mezőgazdaság, stb.), míg fordítva ez nem mondható el. Részben azért mert nem nagyon volt mit, részben pedig mert nem is akartak semmit magukévá tenni a nyugati kultúrából. A keresztesek barbár hódítókként leigázták, kizsákmányolták és megvetették az ott élőket. Olyan károkat okozva a kollektív tudatban és emlékezetben, ami a mai napig hatással van az arabok, nyugati emberekről alkotott nézeteire, a világban elfoglalt helyükre. A keresztes háborúk, a frandzs hódítás és vérengzés volt az a momentum, ami végérvényesen elszakította egymástól a kelet és a nyugat emberét. Ami egyik kiindulópontja lett a mai vallási fanatizmusnak.

>!
kékcseresznye
Amin Maalouf: A keresztes háborúk arab szemmel

A könyv tudományos alapossággal, szórakoztató, szépirodalmi stílusban mutatja be a keresztes háborúk történetét, az arabok szemszögéből. Nagyon érdekel ez a korszak és általában az arab világ. Nagyon sok mindent megértettem belőle az arab gondolkodásról és szokásokról. Ez kicsit más színben tünteti fel a jelenkori történéseket is a szememben. Nagyon sok kultúrtörténeti érdekességet is megtudtam a könyvből. Ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit jobban meg akarja ismerni ezt a kultúrát.

1 hozzászólás
>!
daniagi
Amin Maalouf: A keresztes háborúk arab szemmel

Mi volt a „franjok” igazi célja a Kelet megtámadásával? Nem csupán a Szent Város visszavétele, sokkal inkább területszerzés. Miért sikerült évszázadokig ott maradniuk? Mert az itt lakó arabok, törökök, szíriaiak, bizánciak, egyiptomiak sem voltak egységesek, minden szultán, emír, kádi, kalifa, baszileusz is a saját előnyére szövetkezett a támadókkal vagy éppen ellenük. Közepétől már ismerősek a szereplők a Mennyei Királyságból: IV. Balduin, a fiatal leprás jeruzsálemi király, Szaladin az elegáns, nagyvonalú, igazságos, kurd hadvezérből lett szultán, Balian, Jeruzsálem védője majd feladója, Oroszlánszívű Richárd, a szavát-nem-tartó angol uralkodó, Akra elfoglalója. Hűség, hősiesség, árulás, brutális kegyetlenség, fékezhetetlen hatalom- és szerzési vágy. Tudatlanság, előítélet, tapasztalatokból tanulni nem akarás. Semmi sem változott ezer éve. Hiánypótló, ismereteket helyükre tevő, kiváló könyv.

>!
taxilovearsenal
Amin Maalouf: A keresztes háborúk arab szemmel

Nagyon fontos és érdekes könyv, a „sztori másik oldali értelmezése…”

>!
Richeus
Amin Maalouf: A keresztes háborúk arab szemmel

Átfogó ismeretekhez többféle nézőpontból is meg kell ismerni az eseményeket (jelenségeket), ezért nagyon tetszett. Olvasmányos is volt, és korabeli beszámolókra alapozva csak olyan mértékben elfogult, amilyen mértékben ez el is várható egy ilyen témájú könyvtől.


Népszerű idézetek

>!
Szirmocska

De a szultán még haragjában is megőrzi nagylelkűségét. 1183 novemberében például, amikor a Kerak körül felállított arab hajítógépek sziklatömbökkel kezdik bombázni a fellegvárat, a védők tudtára adják, hogy a falak között éppen hercegi nász folyik. Noha a menyasszony Renaud mostohalánya, Szaladin megkérdi az ostromlottaktól, a vár melyik részén fognak lakni az ifjú házasok, és parancsot ad embereinek, kíméljék azt a helyet.

314. oldal, X. fejezet - Szaladin könnyei (Európa, 2012)

3 hozzászólás
>!
Fundy

Ha valakinek nem törheted el a lábát, csókold meg azt, s imádkozz, törje el neki Allah.

80. oldal, III.- A maarrati kannibálok (Európa, 2012)

>!
spinakker

„Aki csak hallott a frandzsokról, mindenki vadállatot látott bennük, akik kitűnnek ugyan a bátorság, a harci erények terén, de azon kívül semmi másban, ahogyan az állatok is csupán testi erejükkel és támadási képességeikkel jeleskedhetnek.”

75., III. - A maarrati kannibálok (Európa, 2012)

1 hozzászólás
>!
spinakker

Omár [Mohamed második leszármazottja] megkérdezte vezetőjét, hol teríthetné le imaszőnyegét. A pátriárka felajánlotta, tegye ott, ahol éppen áll. De a kalifa így felelt: „Ha megtenném, holnap a muzulmánok kisajátíthatják ezt a helyet, mondván: Omár itt imádkozott.”
Ezért inkább fogta a szőnyegét és kivitte, odakint imádkozott. Jól látta a későbbi eseményeket, hiszen éppen azon a helyen építették később ezt a mecsetet, amely az ő nevét viseli. A frandzs vezérek bezzeg híján voltak az efféle nagyvonalúságnak. Leírhatatlan öldökléssel ünnepelték meg győzelmüket, majd könyörtelenül kifosztották a várost, ahová állítólag istenüknek hódolni érkeztek.
Még a hittestvéreiket sem kímélték. Az első intézkedésük az volt, hogy kiűzték a Szent Sír templomából minden keleti rítusú keresztény papot – görögöket, grúzokat, örményeket, koptokat és szíriaiakat –, akiket pedig egészen addig minden hódító által tiszteletben tartott ősrégi hagyomány védett, szabadon gyakorolhatták vallásukat.

95-96., III. - A maarrati kannibálok (Európa, 2012)

>!
spinakker

A szíriai emír véleménye a „barbár” nyugatiakról csöppet sem változik, amikor a tudásukról beszél. A frandzsok a XII. században minden tudományos és technikai vonatkozásban messze elmaradnak az araboktól. De a fejlett Kelet és a primitív Nyugat közötti szakadék a leginkább az orvoslás mesterségében a legmélyebb. Uszáma bemutatja a különbséget:
Egy napon a Libanoni-hegységben fekvő Muneitra város frandzs kormányzója levelet juttatott el Szultán nagybátyámhoz, Saizar helytartójához, amelyben arra kéri, küldjön át hozzá egy orvost néhány sürgős eset kezelésére. A nagybátyám egy Tabet nevű, nálunk élő keresztény orvost választott ki. Az orvos nemsokára hazatért, csak néhány napig maradt a frandzsoknál. Nagyon kíváncsiak voltunk, hogyan sikerült ilyen hamar meggyógyítania a betegeket, szinte elárasztottuk a kérdéseinkkel. Tabet pedig a következőket mesélte el:
– Elém vezettek egy lovagot, akinek gennyes duzzanat volt a lábán és egy asszonyt, akinek emésztési zavarai voltak. A lovag lábára borogatást tettem. A daganat kifakadt, és javulni kezdett. Az asszonynak diétát írtam föl, hogy felfrissítsem a vérkeringést. De akkor megjelent egy frandzs orvos, és így szólt: „Ez az ember nem ért a gyógyításhoz.” Aztán a lovaghoz fordult, és megkérdezte: „Mit szeretnél: élni egy lábbal, vagy pedig meghalni kettővel?” A páciens azt felelte, jobb szeretne élni egy lábbal, mire az orvos kiadta a parancsot: „Vezessetek ide egy erős lovagot egy jó élesre fent bárddal!” Hamarosan meg is jelent a lovag, és hozták a bárdot is. A frandzs orvos akkor egy farönkre helyezte a beteg lábát, és azt mondta az újonnan jött lovagnak: „Sújtsál ide jó erősen a bárddal, hogy azonnal lemessed!” A férfi a szemem láttára egy csapásra kettévágta a lábat, de mivel még nem vált el teljesen a testtől, odacsapott még egyszer. A velő kifröccsent a csontból, és a sebesült abban a pillanatban meghalt. Ami pedig az asszonyt illeti, a frandzs orvos őt is megvizsgálta, majd megállapította: „Ennek a nőnek egy dámon bújt a fejébe, aki szerelmes belé. Vágjátok le a haját!” Levágták. Akkor az asszonynak enni adtak a megszokott fűszeres, fokhagymás és mustáros ételükből. A görcsök még erősebben jelentkeztek. „Mert a gonosz szellem átment a fejébe”, jelentette ki az orvos. Ezzel megragadott egy borotvát, s a fejét kereszt alakban behasította, úgy, hogy a koponyacsont kilátszott. A sebet bedörzsölte sóval. Az asszony azonnal meghalt. Akkor megkérdeztem: „Nincs már szükség rám itt többé?” Azt felelték nincs. Hazatértem hát, de e rövid idő alatt is sok új dolgot tudtam meg a frandzsok orvostudományáról.”

226-227., VII. - Egy emír a barbároknál (Európa, 2012)

1 hozzászólás
>!
Olympia_Chavez P

De nem csak az éhség kínozza a hódítókat, bomlasztja napról napra harci rendjüket. Megállás nélkül zuhog az eső, igazolva a szíriaiak által Antiókhiának adott „pisáló város” gúnynevet. Az ostromlók tábora cuppog a sártól. Ráadásul ezen a vidéken állandóan reng a föld. Az itteniek hozzászoktak, de a frandzsokat rémület tölti el miatta. A városig fölhallatszik közös imájuk hangos moraja, az éghez fohászkodnak, mert Isten büntető kezét érzik magukra lesújtani. A Mindenható haragjának csillapítására állítólag elkergették a prostituáltakat, bezárták a kocsmákat, és betiltották a kockajátékokat.

52. oldal, II. fejezet - Egy átkozott páncélkovács (Európa, 2015)

>!
spinakker

Négy évvel később, 1108. október elején, egy szilváskertben folytatódik a történet. A fekete gyümölcsök éppen megértek. Ameddig a szem ellát, körök-körül hegyes-völgyes táj, imitt-amott fákkal. Az egyik dombon magasodnak Tell Básír bástyái. Közelükben két sereg néz egymással farkasszemet, nem mindennapi látványt nyújtva.
Az egyik táborban Antiókhia ura, Tankréd, ezerötszáz frandzs lovas és gyalogos körében. Sisakjaik alatt acél koponyavédőket viselnek, ezek teljesen eltakarják a fejüket, még az orruk sem látszik ki. Kezükben kardok, buzogányok, éles csatabárdok. Oldalukon az Aleppó ura, Ridván küldte csapat: hatszáz hosszú copfos török lovas.
A másik táborban a moszul emír, Dzsaváli és katonái hímzett ujjú, hosszú ruhákat öltöttek páncélingeikre. A sereg kétezer emberből áll, három hadtestben sorakoztak föl. Baloldalt az arabok, jobboldalt a törökök, középütt pedig frandzs lovasok, soraikban az edesszai Balduinnal és unokaöccsével, Joscelinnel, Tell Básír urával.

129., IV. - Tripolisz kétezer napja (Európa, 2012)

1 hozzászólás
>!
András_József_Tóth

Az iszlám szerint Krisztust csak látszólag feszítették keresztre, mert Isten jobban szerette Mária fiát annál, hogy hagyta volna ilyen rettenetes sorsra jutni.

296. oldal, X. fejezet - Szaladin könnyei

>!
spinakker

De Kaláún nem tágít. Aláírt egy fegyverszünetet, és ő sohasem szegi meg esküjét. Környezete tovább erősködik: a jogászdoktorok kimondhatnák a szerződés érvénytelenségét, ezt a módszert a frandzsok maguk is sokszor alkalmazták a múltban. A szultán azonban emlékezteti emírjeit, hogy az 1283-ban aláírt szerződés leszögezi: tilos jogtudósok véleményére hivatkozva felmondani a fegyverszünetet.

422., XIV. - Adja Isten, hogy soha többé be ne tegyék ide a lábukat (Európa, 2012)

1 hozzászólás
>!
spinakker

Saint-Gilles családjából itt van al-Szerdani és az elhunyt gróf édesfia, akit a krónikások Ibn Saint-Gilles-nek hívnak, és aki nemrég érkezett hazájából, több tucat genovai hajóval. Mindketten igényt tartanak Tripoliszra, de Jeruzsálem királyának szigorú parancsára félreteszik ellenségeskedésüket. És Ibn Saint-Gilles fegyelmezetten meg is várja az ostrom végét, csak azután gyilkoltatja meg vetélytársát.

142., IV. - Tripolisz kétezer napja (Európa, 2012)


Hasonló könyvek címkék alapján

Ghasszán Kanafáni: Lángoló ég alatt
Kahlil Gibran: A próféta
Váncsa István: Lakoma
Kahlil Gibran: Bolond / Homok és tajték
Kahlil Gibran: Törött szárnyak
Kahlil Gibran: Lázadó lelkek
Farzsallah Haik: Barzsut, a hegy leánya
Walter Zöllner: A keresztes háborúk története
Steven Runciman: A keresztes hadjáratok története
Malcolm Billing: A keresztes hadjáratok