These ​Broken Stars – Lehullott csillagok (Lehullott csillagok 1.) 87% 618 csillagozás

Húha.HÚ-HA! Imááádtam! Na akkor kicsit értelmesebben… :D

Ez az a könyv, amit elsőre a boritója miatt emelsz le a könyvespolcról és csak utána olvasod el a fülszöveget…ha egyáltalán eljutsz addig, és nem ragad ott a szemed az előlapon, A történet több könyv ötvözete, amit az irónők úgy oldottak meg, hogy egyáltalán ne zavarja az olvasót, inkább csak hozzátegyen az élményhez. Felfedeztem benne a Titanicot, a Marsit, a Kék lagúnát, a Köteléket. Ha ezeket a filmeket/könyveket kedveled, biztos vagyok benne, hogy adnod kellene egy esélyt ennek a történetnek is.
A könyv teljesen karakterközpontú, nagyon szép fejlődést kisérhet végig az olvasó. A két főszereplőt nagyon megkedveltem már az első oldalakon. Az ismeretlen bolygó megannyi titkot és izgalmat hordoz magában, és a szerzők nagyon odafigyeltek a részletgazdag kidolgozásra. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez egy csodálatos romantikus történet, és igen is ülj le elolvasni, ha szereted a szerelmes regényeket! Nem kell megijedni a sci-fi cimkétől, a történet a románcra fókuszál.

Bővebb ajánló: https://missreaders.com/books/details/7

Te.Jó.Ég.
Ez valami hihetetlenül fantasztikus volt!
Az eleje picit lassabban indult be, akkor még nem gondoltam, hogy ennyire magával fog ragadni a sztori. Amikor már a bolygón vannak, akkor indulnak be igazán az események.
Remekül volt felépítve a világ, az egész bolygó, a rajta lévő élővilág és nem élővilág, valamint annyira váratlan fordulatok történtek, hogy én is a szereplőkkel izgultam, aggódtam, féltem, nevettem, sírtam.
Eleinte nem kedveltem Lilac-ot, egy kis apuci kedvencének tartottam, mert az is volt, de a könyv közepe felé, amikor kezdett megváltozni, már nagyon megkedveltem. Annyi viszont tényleg zavart, hogy le volt írva, kb. 10x, hogy ő az apukája mindene. Jól van…elsőre is megértettük.
Tarver meg egy hihetetlen pasas…nagyon imádtam:) Annyira rendes, gondoskodó, figyelmes, aggódó és persze édes…aww:)
Nem nagyon vagyok oda a sci-fi-ért, de ez a könyv hatalmas élmény volt nekem, így bátran ajánlom Nektek is!
Kérem a következő részt !!!!

Eszméletlen jó ez a könyv! Annyira, de annyira jó! Nagyon tud játszani az ember érzelmeivel. Hol könnyezve, hol mosolyogva olvastam tovább. Igen várom a folytatását! *-* 5/5

Húha szóval vegyesek az érzéseim egyszerre imádtam és utáltam olvasni, untatott és érdekelt is. De ez a könyv végéig megmaradt hogy egyszer alig bírtam lerakni majd alig bírtam neki állni újra olvasni. Ennek az oka pedig az volt hogy az elején nem rántott be a történet és nem bírtam elviselni a két főszereplőt és ez amúgy a végéig meg is maradt nekem. A borító gyönyörű ez valami csoda, a címe pompás, de nekem valahogy még is keveset adott a történet. Tudom, mindenki nagyon szereti, látom az értékelések állandóan 5-5 csillag tök jó, de valahogy engem még sem fogott meg és nem tudok az mellett elmenni hogy ez az elejének köszönhető hogy ennyire idegesített a két főhős.

Nagyon-nagyon telitalálat volt ez a könyv. Imádtam minden egyes sorát. Olyan sokszor eljátszottam én is azzal a gondolattal, hogy egy ismeretlen bolygón vagyok, csupán annyi különbséggel, hogy nálam többen voltak. Izgalmas, egy cseppet sem unalmas annak élnére, hogy szinte két szereplővel játszódik le minden. Szerethető nagyon Lilac és Traver. Nagyon szerettem a civakodásaikat, mivel váltott szemszög volt, tudtam, hogy akarattal civakodnak, de ez nem rontott a történeten. Lilac egy nagyon erős karakter. Travert imádtam. Annyit mondhatok, szerettem az ismeretlen bolygót, szívesen lettem volna én is ott a teljes valómban, nemcsak a fejemben. Imádtam Lilac és Traver küzdelmét. A könyv 80 százalékánál majdnem szívinfarktust kaptam, de a vége kárpótolt. Nagyon ajánlom, igazan jó sci-fi.

A gyönyörű borítóra már akkor felfigyeltem, mielőtt még a magyar kiadás szóba került volna. A sci-fi románc vagy hogy is nevezzük, egy olyan műfaj, amit kimondottan kedvelek. Hőseink űrhajótörést szenvednek egy lakatlan bolygón. Ők az egyetlen túlélők, a galaxis leggazdagabb emberének lánya és egy háborús hős, fiatal katona. Nem tudom, hogy a helyzet adta-e, hogy spoiler.
Ezen a bolygón egymásra vannak utalva, így az ellenszenvüket félre kell tenniük. Aztán Lilac elkezd hallucinálni. Vagy mégsem? A bolygó furább hely, mint gondolnák, a történet végén pedig nagyobb volt a meglepetés, mint amire számítottam.
A cselekmény egyáltalán nem volt vontatott, olvastatta magát. Eleinte Tarvert jobban kedveltem, de aztán Lilac bebizonyította, hogy nem olyan utálatos is ő.
Elég érdekes univerzum az, ahol az egész játszódik, és ha a KMK kiadja a másik két részt is a trilógiából, akkor még többet tudhatunk majd meg róla.

Imádom a borítót, annyira gyönyörű! *-*
De szerencsére nemcsak a külső szemet gyönyörködtető, hanem a könyv belseje is egy igazi kincset takar. Régebben talán ódzkodtam volna az űrös témától, de mostanra már eléggé megszerettem ahhoz, hogy bátran nekikezdjek a könyvnek.
A történet még az Icarus fedélzetén kezdődik, ahol fölbukkan egy-egy mellékszereplő, viszont később már csak Lilac és Tarver szórakoztatnak minket.
Annyira imádtam minden egyes részt, csak úgy faltam a lapokat. Egy percnyi unalom se volt benne, mindig történt valami érdekes, mindig volt min izgulni.
Lilac és Tarver kapcsolatát és imádtam végigkövetni. A veszekedéseik mindig üdítőek voltak :D ,az érzelmesebb részek pedig igen édesek. :)
A könyvnek olyan Méreghercegnő, és Kötelék hatása volt, egy kis űrrel megspékelve. És mivel én mind a két könyvet imádtam, ezért nem is kérdés, hogy ez is mennyire levett a lábamról.

„Minden pillanat megismételhetetlen, minden pillanat értékes.”

Jajj, most gondba vagyok, nem is kicsit. Az agyam azt mondja, hogy ujjonganom kellene, hogy egy ennyire szuper könyvet fogtam a kezembe, de a szívem valahogy kevésbé hevesen reagál. Távolabbról szemlélte az eseményeket. Folyamatos vitában voltam magammal az olvasás közben, mert ebben a könyvben van minden, amit szeretek, jól tálalva, és mégis… nem tudtam igazán beleélni magam. Nem is tudom miért. Lehet, hogy éppen rosszkor talált meg. Lehet, hogyha egy hónappal ezelőtt, vagy kettővel később vettem volna a kezembe, akkor sokkal több lelkesedést váltott volna ki belőlem, sőt még új kedvencet is avathattam volna. De az is lehet, hogy ugyanezt a reakciót hozta volna csak belőlem elő, mert többre nem képes. Tényleg gondban vagyok, hogy mit is gondolok róla.
(…)
Viszont ezek ellenére is egy nagyon igényes könyvről beszélünk. Gyönyörűen van megfogalmazva, olvastatja magát, vannak benne jó poénok és kapunk azért egy nagyon eredeti sci-fi szálat is. Mindent megkaptam, amit szeretek. Volt benne akció, volt benne esemény, volt benne egy kis fantasy, egy csipetnyi más, egy apró újdonság, jó kis csavar… és mégsem szippantott be. Mégsem mondom azt, hogy na, ez így van jól, ahogy van és ajánlanám mindenkinek.
Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy még elő fogom venni és újra fogom olvasni, ha kicsit lelkesebben tudok majd hozzáállni. Addig pedig csak a borítót fogom rongyosra forgatni, mert még most is imádom, most is ugyanannyira elvarázsol, mint első pillantásra.

De egyet még elmondhatok: e könyv olvasása közben és utána egy jó ideig sem fogok csokoládét enni, mert csak attól becsömörlöttem már, hogy ők három héten keresztül szinte csak azt ettek….

A teljes értékelést itt érhetitek el: http://niitaabell.blogspot.hu/2017/03/amie-kaufman-meag…

Na végre! Végre valami könyv ami tényleg megfogott magának. Mostanában mindig volt valami hiányérzetem. Ennek a könyvnek megláttam a borítóját és tudtam, hogy kell. A könyv címe és maga a borító is annyira el lett találva. Tökéletesen passzol a történethez. Egyetlen egy bajom volt csupán. A nevek! Most komolyan, Lilac meg Tarver? A vezetéknevekről ne is beszéljünk…
Magáról a sztoriról annyit, hogy nagyon jól kidolgozott. Tetszett. Mindennek meg volt a maga jelentése, értelme, minden a helyén volt. Teljes szívből sajnáltam az 50 ezer embert és meg is adták a könyv alaphangulatát. Az elején Lilac kicsit unszinpatikus volt, de utána megkedveltem szerencsére. Amikor viszont a kedves írónő a vége felé bevágta azt a csavart Lilac-kal, egy picit megijedtem, hogy ez mégis hogy a fr@cba lesz megoldva. És megoldotta! A végére végre minden értelmet kapott, kicsit a helyére kerültek a dolgok, de van még mindig csak a felszínt kapargattuk meg. Alig várom a folytatást :)

Az utóbbi időben kifejezetten rákattantam a sci-fi témára, így minden érdekel, ami ezzel kapcsolatos, mivel jó ideje lapult a polcomon ez a kötet, úgy döntöttem, ideje elolvasni.
A lehullott csillagok a témájával és persze a káprázatos borítójával is megfogott, ezek miatt is kezdtem bele.
A történet eleje a hatalmas űrhajó, az Icarus fedélzetén indul egy érdekes felvetéssel, mondjuk már a hajó neve is elég beszédes… A leggazdagabb ember lánya és a fiatal háborús hős egyszer csak találkoznak, a fiúnak fogalma sincs kivel van dolga, de valami vonzza ehhez a lányhoz.
Aztán egyszer csak annyi a hajókázásnak, meghibásodik és lezuhan egy közeli bolygóra, amit bár terraformáltak, de még mégsem tűnik úgy, hogy lenne rajta élet. Tarver és Lilac egy mentőkabinban utaznak és nehézkesen, de végül sikeresen landolnak.
A hajón töltött idő, illetve a zuhanás utána időszak, mikor még Tarver és Lilac párosa reménykedve kutat túlélők után, addig tetszett a történet. Utána nekem nagyon ellaposodott, csak mennek hosszasan a nagy kietlen tájon, furcsa hangok kíséretében.
Jó-jó, volt pár hangulatos párbeszéd, és Lilac is sokkal tökösebb gazdag lány, mint elsőre tűnt, Tarver pedig mindent megtesz, hogy túléljék a bolygón töltött időt. Főként azért is, mert végig a családja miatt aggódik, mivel nekik nincs másuk már rajta kívül. De ezen túl nekem hiányzott belőle valami plusz, amit nem kaptam meg és a románc sem sikerült nekem igazán emlékezetesre. Emellett semmi igazán izgalmasat nem rejtett ez az ismeretlen bolygó, olyan semmilyen volt, üres és kongó.
A suttogások igazi valójának megmagyarázása is kesze-kuszára sikerült. No és nekem a megoldás is kicsit erőltetettnek érződött, nem éreztem úgy, hogy el tudnám képzelni, ez valóban megtörtént.
Nem tudom, lehet nem jókor talált meg a történet, mert épp költözésben voltunk és ritkán tudtam olvasni, de ha épp olvastam akkor sem kötött le annyira a történet folyama, na meg olyan izgalmas sci-fiket láttam akkoriban, hogy azokhoz képest nem okozott akkora katarzist.
Viszont a szereplők kedvelhetőek voltak, küzdöttek a végsőkig. Aztán olyan Lopott idő hangulatú páros érzetük lett a végére. Apuka megérdemelte a végén…