Szíved ​gyötörd 56 csillagozás

Amélie Nothomb: Szíved gyötörd

Marie szülővárosának legszebb lánya, és a város legnépszerűbb fiújával jár. Minden iskolatársa irigyli őt, és Marie imádja ezt az érzést. Ám amikor terhes lesz, és megszüli Diane-t, a dolgok megváltoznak. A kislány mindenkit elbűvöl, de anyja csupán egyetlen érzelmet tud táplálni felé: féltékenységet.
A Szíved gyötörd Diane története, egy fiatal, ragyogó nőé, aki anyai szeretet nélkül nő fel. És Diane más nőkkel való kapcsolatának története: mentorával, az önző, mindenkin keresztülgázoló Oliviával; húgával, Céliával, akit vele ellentétben imád az anyjuk; Mariellel, Olivia kislányával, akinek sorsában Diane újraéli saját, keserű gyermekkorát; és természetesen magával az anyjával, Marie-val.

>!
Európa, Budapest, 2020
192 oldal · ISBN: 9789635043101 · Fordította: Balla Katalin
>!
Európa, Budapest, 2020
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635041596 · Fordította: Balla Katalin

Enciklopédia 5


Kedvencelte 9

Most olvassa 1

Várólistára tette 67

Kívánságlistára tette 47

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

giggs85 P>!
Amélie Nothomb: Szíved gyötörd

Napjaink egyik legfelkapottabb és legközkedveltebb francia nyelven alkotó írója az az Amélie Nothomb, aki bár belga származású, ám gyermekkora java részét Ázsiában töltötte. Szinte évente jelentkezik legalább egy rövid regénnyel (amelyek gyakorlatilag kivétel nélkül predesztinálva vannak a sikerre), de eddig bizony nem igazán kedveltem meg az általam eleddig egyetlen elolvasott kötete, az Ördögi kozmetika kapcsán. Éppen ezért mindenképpen adni akartam neki még egy esélyt, amikor kézbe vettem a szűk kétszáz oldalnyi, tavaly megjelent művét, amely a költői Szíved gyötörd címet viseli.

Nothomb története egyetlen főbb probléma, mégpedig a szülő gyermeke felé mutatott (túlzott) szeretete / teljes szeretetlensége körül forog. A belga érezhetően egyedül ezt a témát szánta a középpontba, és lemetszett minden sallangot, felesleget körülötte. Így bár hihetetlenül gyorsan repülünk végig ezen a rövidke szövegen, ám éppen emiatt egyfajta „állatorvosi lónak” is tűnhet ez a kötet, ugyanis az első lapokon megismert Marie (itt még egy 19 éves bombázó, a kisváros legszebb és leginkább csodált nője, akinek egyes-egyedül erre a csodálatra van szüksége, hogy boldog legyen) az első gyermekét, a későbbi főszereplőt, Diane-t egyáltalán nem szereti, a másodiknak született fiút, Nicolas-t éppen annyira szereti, amennyire kell, a harmadikat, Céliát viszont túlságosan, már-már patologikusan. Meglehetősen furcsa írói tömörítés, mondhatom…

Ennek fényében talán nem is meglepő, hogy a szerző inkább csak vállaltan felskiccelt és nem igazán elmélyített alakokkal dolgozik (mindenki csak ott és annyi szerepet kap, amennyi feltétlenül elengedhetetlen), ám az annál inkább, amilyen narrációt használ a történet első felében. Furcsa, de meg sem kísérli megteremteni az anyai szeretet nélkül felnövő gyerek hangját és látásmódját, helyette olyan szavakat, gondolatokat ad egy kétéves gyerek szájába, amelyek még egy rendkívül intelligens felnőttnek is a becsületére válnának. Bevallom, hogy eleinte ezt nem is tudtam hová tenni, de szerencsére gyorsan megszoktam, és így a kötet egyik fő jellemzőjévé vált ez a hangvétel.

Nothomb bő harminc éven keresztül – néha kimondottan nagy időbeli ugrásokkal – követi nyomon Diane életét, aki természetesen örökké magán viseli ennek a gyermekkori traumának a nyomait, és furcsa, de felnőttként ugyanabba (vagy talán még rosszabba) fut bele, mint gyerekként: egy újabb mérgező, visszataszító és szeretet nélküli anya-lánya viszonyba. A kérdés már csak az, hogy mit kezdhet vele…

Összességében elmondhatom, hogy bár továbbra sem lettem Nothomb rajongója, ám igenis nyugodt szívvel és őszintén tudom ajánlani a belga írónő felnőtteknek szóló tanmeséjét, elsősorban persze azoknak, akiket különösen érdekel a túlzott szeretettől a teljes szülői szeretetlenségig terjedő skála gyerekekre gyakorolt hatása.

3 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Amélie Nothomb: Szíved gyötörd

Bővebb értékelés a blogomon:
https://konyvelvono.blogspot.com/2020/11/amelie-nothomb…

„A pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve.
Ugyanígy a legaljasabb szándékokból is születhet őszinte öröm.”

Először is szeretném megköszönni az Európa Kiadónak, hogy megjelent ez a könyv náluk. Nélkületek nem ismertem volna meg ezt a könyvet és nem indít el egy komoly életváltozás felé. De erről később.

Azt hiszem, hogy mindenki életében vannak olyan könyvek, melyek olvasás után velünk maradnak, -hol meggyötörnek, hol felemelnek-, de minden nap, ha csak kicsit is, de gondoltunk rájuk, velünk vannak. Számomra ezt az értékelést most picit nehezebben ment megírni, mint eddig bármelyiket is. Hosszú idő óta először ez az első olyan regény, amit az elejétől a végéig megsirattam.

A Szíved gyötörd egy családregény, de nem a szó szoros értelmében véve. Három generáció kapcsolatát mutatja be kisebb-nagyobb betekintésekkel. Az első ilyen kapcsolat a nagymama és Marie (az anya) között ismerhető meg. Ennek a szálnak különösebb jelentősége nincs, de számomra mégis fontos volt, hogy megemlítsem, mert minden ember a gyermekkorából merítkezik először. Innen hozzuk az első nézetünket a világ felé és alakul ki a személyiségünk alap kövei. Marie a város legszebb lánya a maga idejében, jó családból származik és bár van egy testvére, -aki szöges ellentétje- mégis róla kell, hogy szóljon minden. Hozzá van szokva az állandó figyelemhez, és ezt ki is használja. A legfontosabb számára, hogy irigyeljék, hogy róla beszéljenek. Ezt megtöri egy nagyon fiatal korban megélt „szerelem”, melyből egy új élet fakad. A korai házasság és gyermekáldás nem hozza meg az elvárt mély érzelmeket gyermek és anya között. Az elsőszülött leányka Diane névre keresztelődik, és tulajdonképpen róla szól ez a történet. Diane különlegessége a maga tragédiájából fakad, hiszen korán meg kell tanulnia, hogy az anyai szeretet, mint olyan nem létezik, csak valami látszat, amit először még helyén tud kezelni, de ez a későbbiekben megváltozik. Testvérei születnek idővel. A két kisebb gyermek egy –egy korszakot zár le a lány életében és tulajdonképpen ettől kezdve már egyenes út vezet egy másfajta élet felé. Öccse bár több figyelmet kap Marie által, de ezt még Diane is jól viseli, hisz a nemek közti másságként értelmezi. Az utolsó érzelmi cunami, húga születésénél alakul ki, mert ott már nem lehet a szőnyeg alá söpörni azt az érzelmi törődést, amit a testvére megkap, ő viszont soha. Innen indul igazán a történet különlegessége. Hiszen Diane is nő és változik. Mindenki életében eljön az a bizonyos szerelem, de szerencsére ő azt már egy igen csak koraérett hölgyeményként éli át.

Három barátságot kell megemlítenem, melyek egyenként is formálnak rajta. Hogy miképpen és mi lesz a történet további érdekessége, ezt rád bízom kedves olvasó, hogy felfedezd!

Morpheus>!
Amélie Nothomb: Szíved gyötörd

Újból egy furcsa történet, amelynek mindazon olvasóit megértem, akik 3,5 és 5 között csillagozták. Nekem is nehezen csúszott egészen végig. Nothombra jellemzően a szereplői majdnem mind sérültek, mondjuk ki nyugodtan, olyanok, mint mi, akiknek az életében nincsenek sem túl rossz, sem túl jó dolgok. Legfeljebb nagyritkán, akkor is főleg a rossz, ami az elején akár jónak is mutatkozhat. S ha véletlenül ajándék lóval örvendeztet meg minket az élet, a fogát minek megnézni, úgyis rohadt. De legalább a mienk…

Kkatja P>!
Amélie Nothomb: Szíved gyötörd

Ó, hogy meghökkentem: 12 év után végre egy új Nothomb könyv magyarul, ráadásul az Európa kiadótól!?
Mondjátok, hogy felkarolják végre az életművét és elkezdik lefordítani a többi regényét is (évente ír hármat, amiből egyet ad ki, de magyarul ez csak a hatodik regénye).
Itt is nagyon jól ír, bár nem igazán kifejtve, inkább csak felskicceli a szereplői életét, de eközben olyan lelki mélységeket ad nekik, ami már önmagában is ellentmondásos érzelmeket kelthet az olvasóban, de ezen túllendülve láthatjuk azt is, hogy Nothomb milyen érdekesen ábrázolja egy rendkívül tudatos kislány érzéseit, felismeréseit a féltékeny anyjával kapcsolatban, amit a szeretetmegvonás miatt él át, majd végig kell néznie, hogy a testvéreit viszont mennyire tudja szeretni az anyja és ez a tapasztalat megedzi/keményíti egy életre. spoiler Ezután nem túl meglepő mintázatokat követ a következő kapcsolata a spoiler professzorasszonyával.
Nagyon tetszenek a belső monológok, ahogyan elemzi a helyzeteket, Nothomb ebben világbajnok (biztos INTJ:), de szívesen olvastam volna tovább is Diane történetét…

1 hozzászólás
Niitaa P>!
Amélie Nothomb: Szíved gyötörd

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2020/08/amelie-nothomb-…

"Kortárs-, világ- és szépirodalom. Bár a három kategória között igencsak gyakori az átfedés, mégis külön halmazokként léteznek. Nem zárják ki egymást, ugyanakkor nem is egyértelműsíti egy a többit. Amélie Nothomb regénye azonban a mértani közepet testesíti meg mindhárom besorolás tekintetében. A Szíved gyötörd című könyv egyetlen érzésre épülő történet. Művészi módon mutatja be, mit jelent a féltékenység, milyen formái vannak és milyen hatást gyakorol mindarra, aki birtokolja és aki elszenvedi. A szerző szavai természetesek, könnyed folyást biztosítva vezetik az olvasó tudatát. Nem lehet vádolni szócsépléssel, fölösleges helykitöltéssel, mégis, a tömörsége ellenére is minden olyan elemet tartalmaz, ami által egy teljes képet kaphatunk az átadni kívánt üzenetről.
Úgy gondolom, hogy ez a könyv sokkal többet nyújt, mint puszta szórakozás. A történet során három különböző gyermeknevelési típus jelenik meg, melyeket érdemes megfelelő odafigyeléssel kezelni. Néha fel sem tűnik a szülő számára, hogy a saját sarja iránt tanúsított magatartásforma hosszútávon milyen személyiségbeli torzulásokhoz vezethet. Ez alá egyaránt beletartozik az elhatároló és a túlféltő viselkedésmód is. Az erre vetett pillantás által úgy érzem, közelebb kerültem ahhoz, hogy alkalomadtán erre magam is odafigyeljek majd.
Nagy érdeklődéssel fordultam e történet felé, ugyanakkor magam sem hittem, hogy ennyire mélyen megragad majd. Az elolvasása után még napokig vittem magammal, hogy alkalomadtán bele tudjak lapozni, a megjelölt részeket újra tudjam olvasni. Nekem tökéletes."

Dyta_Kostova IP>!
Amélie Nothomb: Szíved gyötörd

Én alapvetően a nagyregények híve vagyok, szeretem, ha bőségesen van kifejtve minden jellemvonás, minden történetszál, minden világalkotó elem. Ez így tudom, általánosságnak hat, és nyilván erre a kisregényre (bár én inkább hosszabb novellának mondanám) nem is lehet mindezt ráaggatni, mégis az egy csillag levonást a rövidség miatt tartom indokoltnak.
Hiszen maga a téma nagyon „hálás”, sok lehetőség lett volna még benne, sokkal mélyebb beszélgetések, emberek közötti kapcsolatok, több epizódszerűen felvillantott történetdarabka.
Ennek ellenére így is kiválóan érthető, milyen kapcsolat vagy épp annak hiánya nyomorítja meg a szereplők életét, és a bőséges érzelmi háttér anélkül is arcon csap, hogy nagy mélységű leírásokkal lenne ábrázolva a szenvedés. Igaz, hogy így is akad afféle olvasónak szóló, „kifelé” narrálás bőven spoiler Itt nem is törekszik a szerző arra, hogy gyermeki kifejezéseket használjon, hanem felnőtt szavakkal, válogatott szókinccsel, továbbá körmönfont retorikával egyenesen az olvasónak mondja el, mit érez most a szereplője. Gyakorlatilag tolmács-üzemmódban teszi elénk a történetet mindaddig, amíg a szereplők alanyi jogukon meg nem védhetik magukat, vagy ki nem nyilatkoztathatják már felnőttként a gondolataikat.
Ami a családon belüli (és kívüli) érzelmi kapcsolatokat illeti, ezek mindegyike nagyon is hihető, sőt, egyikre-másikra talán személyes, vagy ismerősi közegből akár példát is tudnék hozni. Sőt, ha az olvasó nő, akkor bizonyára érzi is, hogy a nők között milyen gyakori, és milyen erős érzelem a vetélkedés (a figyelemért, szerelemért), a rivalizálás, a gyűlölködés. És a féltékenység, természetesen. Egy cseppet sem voltam meglepve az érzelmi bántásokon, kisebb mértékben de magam is átéltem már hasonlót, és talán épp ezért van egy kicsit hiányérzetem, jó lett volna erről bővebben, nagyobb mélységekben, „feltáróbban” olvasni.

IrodalMacska P>!
Amélie Nothomb: Szíved gyötörd

Gyermekáldás előtt millió kézikönyvből, kisokosból, 'terhesség napról napra/hétről hétre' tartalmú lexikonból, kismamajógával, pelenkázással és egyéb praktikus (vagy idegtépő?!) tanáccsal foglalkozó könyvből válogathatnak a leendő anyukák, de ha megengednek egy javaslatot, akkor sokkal inkább ezt a kötetet nyomnám a kezükbe!

Minden benne van, ami lelkileg megnyomoríthatja anyát és gyermekét is: a család új sztárja irányába tanúsított féltékenység; túlzott féltés és körülrajongás; szeretetlenség és majomszeretet. Előrebocsátom, hogy egyik sem jobb a másiknál, mindkettő véglet ugyanolyan káros következményekkel jár a csemeték életére nézve.

A könyv Marie teherbeesésével indít, aki egy gyönyörű, de felszínes fruska és nem tudja feldolgozni, hogy elsőszülött lánya, Diane csillaga fényesebben ragyog, mint az övé.
Diane kiskora óta tudatában van, hogy az anyja féltékeny rá, ezáltal sokkal hamarabb felnő, mint kortársai – mondhatni kissé koravén. A nagyszülei iránti szeretetbe és a tanulásba temetkezik, elhatározza, hogy orvos lesz.
Ugyan a fülszöveg szerint Olivia, az egyetem egyik kutatója Diane mentora, azonban ez a pozíció egy ponton átfordul és Diane az, aki inspirálólag hat Oliviára spoiler.
Célia, Diane húga fürdik anyjuk szeretetében, aki pont emiatt a bénító szeretet miatt határozza el magát egy komoly döntésre; felismeri, hogy milyen személyiségromboló hatása van ennek a fajta rajongásnak.

A könyv tökéletesen bemutatja, hogy egy nem megfelelő, nem elég kiegyensúlyozott, nem egészséges gyermekkor mit hoz ki a sérült felnőttből: ridegséget, amely elsősorban a párkapcsolatokra (vagy éppen az annak kialakítására való képességre) is kihatással van, szélsőséges esetekben pedig agresszióhoz is vezethet…

Egy ültő helyben befalós történet, aminek a hangulata nem mellesleg a Normális emberek című könyvre emlékeztetett.

>!
Európa, Budapest, 2020
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635041596 · Fordította: Balla Katalin
kratas P>!
Amélie Nothomb: Szíved gyötörd

Nem szép, de érdekes történet, igazából szerintem az író stílusa teszi feledhetetlenné. Meg persze az, hogy nem sokan mernek ilyen komoly és mindennapos témát feszegetni, pedig ez is a családon belüli erőszak egy komoly esete.
Különösen aktuális mostanában kis hazánkban és igen kellemetlen szájízt hagyott bennem az Akiknek két anyja van c. könyv olvasása után, de mindenképpen megérte olvasni.

1 hozzászólás
Petiko>!
Amélie Nothomb: Szíved gyötörd

Harmadik könyvem az írónőtől, hosszú szünet után kíváncsian fogadtam egy újabb, magyar nyelvű kötet megjelenését.

A téma, az anya-gyermek kapcsolat, s ennek hatásai a gyermek személyiségfejlődésére, társas kapcsolataira. Az elbeszélésmód minden stílusgazdagságot nélkülöz, odaszegezi a figyelmünket a frusztrálóan tömény tartalomra. Nem az a tipikus irodalmi olvasási élmény, inkább olyan, mint egy esetpélda a kérdéskör pszichológiai elemzéséhez.

Nekem nem adott új gondolatokat, de ez nem jelenti azt, hogy időveszteségnek éreztem volna az elolvasását.

tmezo P>!
Amélie Nothomb: Szíved gyötörd

Engem ez magával ragadott. Annyira érzékletes volt, hogy sokszor elszorult a torkom.
Nehéz szavakat találni. Ilyenfajta mellőzöttséggel élni borzasztó lehet, gyerekként ezt átélni, így felnőni, nem szabadna senkinek.
Tanulságos mind a két oldalról szemlélni a történetet: a gyerek és a szülő oldaláról is.
Brutál mindkét oldal.


Népszerű idézetek

IrodalMacska P>!

Ahogy Flaubert mondta: Ritkán mutatkozik meg annyira a butaság, mint a veszekedésben, ahol onnan ismerszik meg az ostoba, hogy mániákusan ragaszkodik hozzá, hogy az övé legyen az utolsó szó.

181-182. oldal

Kapcsolódó szócikkek: butaság, ostobaság · veszekedés
IrodalMacska P>!

Ez az tehát, minden élet értelme: azért vagyunk itt, azért viselünk el annyi megpróbáltatást, azért lélegzünk tovább, azért fogadunk el annyi mindent, hogy megismerjük a szeretetet.

34. oldal

IrodalMacska P>!

A gyűlölet közel áll a szeretethez, míg a megvetés teljesen idegen tőle.

181. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyűlölet · megvetés · szeretet
Kkatja P>!

Alfred de Musset egy mondata nyűgözött le : „Inkább szíved gyötörd, mivelhogy ott tanyáznak a szellem, szenvedés, szeretet s szánalom.”

101. oldal

Nikolett0907 P>!

A pokolba vezeő út jó szándékkal van kikövezve.
Ugyanígy a legaljasabb szándékokból is születhet őszinte öröm.

44. oldal

Kkatja P>!

     Vajon viselkedhetett volna másképpen Marie? Diane úgy gondolta, nem. Az anyja nem volt elég intelligens, képtelen volt átlátni a helyzetet. Mi értelme lenne szemrehányásokat tenni valakinek, aki képtelen az önreflexióra, különösen ennyi év távlatából.

112. oldal

Nikolett0907 P>!

Tizenegy évesen mindent megváltoztat, ha az ember célt talál az életben.

81. oldal

Petiko>!

– Csak azért, mert nagyon szép vagy – nevetett Olivia.
– Maga sem csúnya!
– Végre valaki ezt mondja!
– Biztosan nem én vagyok az egyetlen!
– Ki más lenne?
– Nem tudom. A férje?
– Stanislav kutató matematikus. Nem mond ilyeneket!

106. oldal

Kkatja P>!

    A nő, aki most fájdalmas kíváncsisággal nézett rá, ártatlannak tűnt. Nem az elévülés vagy a felejtés mentette meg, hanem a démona. Diane emlékezett még a szakadékra, mely kis híján elnyelte, amikor azt látta, hogy az anyja azzal a túláradó szeretettel veszi körül Céliát, amit tőle tudatosan megtagadott. Marie ebben a szakadékban élt. Az, hogy abszurd ostobaságból esett bele, nem von le a sorsa tragikusságából.

112-113. oldal

Niitaa P>!

Ami pedig az anyai boldogságot szolgálja, az boldoggá teszi az egész világot.

42. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl
Alice Hoffman: Galambok őrizői
Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete
Emma Donoghue: A szoba
J. K. Rowling: Átmeneti üresedés
Ljudmila Ulickaja: Szonyecska
Kyung-Sook Shin: Vigyázzatok Anyára!
Charles Martin: Egy új élet reménye
Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér