Wow! Hát itt aztán volt minden: boszorkányok, mágia, démonok, sötét és világos Fae-k, véreskük, covenek, lélekkötés, mind-fucking, alakváltó bűbáj, pszichopata gyilkos, szextől zombivá válás, nekromancia, vámpírok, Vlad Tepes, élő „karácsonyfa” főhősnő, Nagy Hajsza.. Hogy csak néhányat kiemeljek. ^^
A könyv elején felmerült bennem, hogy ez esetleg Tündérkrónikák fanficnek készült-e, mert sok a hasonlóság (maga a főhős pasi, akinek „emberei” vannak, az egész Fae dolog, a kéjjel ölő tüncikék, a Vad Hajsza stb.), de a végeredmény szerintem elég jól sikerült, akár így volt, akár nem.
Ami borzasztóan zavart, az az állandó szóismétlés. Fejezeteken keresztül, mintha ugyanabból a nem túl bő szókészletből gazdálkodott volna az írónő. Aztán fogta magát, elővett egy újabb készletet és kezdődött elölről az egész. És tuti biztosan állíthatom, hogy rekordot döntött az egy könyvben legtöbbször előforduló „fuck” szó versenyben. Ha valaki esetleg összeszámolná, leborulnék a nagysága előtt :) Becsléseim szerint, ha minden egyes fuck/fucking után megittam volna egy feles tequilát, minimum egy hétig merev részeg lennék! XD Úgyhogy én simán megváltoztatnám a címet is Fucking Destiny-re, sokkal jobban passzolna :D
A szereplőkről:
Synthia, a főhősnő. A neve szerintem szörnyű, maradjon csak simán Syn vagy Pet ;). Nem zártam a szívembe, mégsem tudok róla rosszat mondani. Nem idegesítő, sőt igazi vagány csajszi, jó nagy szájjal megáldva. :D
A pasi: Ryder. Hmm, vele az elején gondban voltam, mert ijesztőnek akarta az írónő beállítani a mi Dark Prince-ünket, és ez olyan jól sikerült, hogy én bizony tényleg féltem tőle. Mondjuk úgy, hogy erősen egyensúlyozott a seggfejség és az erőszak határán.. De a későbbiekben azért sikerült közelebb kerülnie hozzám khmm, khmm.. Maradjunk annyiban, hogy Ryder új értelmet adott a badass szónak.
A mellékszereplők az elején nem voltak túl meghatározóak, de pár fordulat itt, pár megdöbbentő részlet ott, és mindjárt mindenki számít a történet szempontjából!
Van néhány váltott szemszögű rész is a könyvben, amire csak a „she” vagy épp „he” használatából jöttem rá.. XD
A történet: adva van Syn, a különleges boszi és a Sötét Herceg, adjunk hozzá egy nem túl barátságos szerződést, egy sorozatgyilkost, pár halott halhatatlant (!), épp elég erotikát és jó sok mágiát. A gyenge pont: a szex. Igen. Kár volt ennyire erőltetni, elég lett volna csak olyan Nalini vagy Moning féle leírás. Fejemet vertem a falba a huszadik „wet” és „tight” után. Köszi, felfogtam, a csaj nedves és szűk, a pasi meg akkora, hogy kb húsz percig tartott eljutni A-ból B-be.. XD Wáááá! Kár érte. A krimi szál egy kicsit olyan Guild Hunteres, és igazából a történet végére sem jutunk sokkal közelebb a megoldáshoz. Viszont a számos elméletet, ami olvasás közben megfordult a fejemben, sikerült mind kizárni, úgyhogy most mondhatni clueless vagyok a főgonoszt illetően.
Egyszóval a történet nem igazán kiszámítható, sőt voltak benne olyan fordulatok, hogy csak ámultam és bámultam. Itt aztán tényleg senki sem az, aminek (vagy akinek) látszik! És a világ, amiben az egész történet játszódik, nagyon jó, érdekes és baromi összetett. Nemsokára jöhet a következő rész!