A ​tóparti gyilkosság 18 csillagozás

Ambrus Zoltán: A tóparti gyilkosság Ambrus Zoltán: A tóparti gyilkosság Ambrus Zoltán: A tóparti gyilkosság Ambrus Zoltán: A tóparti gyilkosság Ambrus Zoltán: A tóparti gyilkosság Ambrus Zoltán: A tóparti gyilkosság Ambrus Zoltán: A tóparti gyilkosság

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A tóparti gyilkosság rémes titkát sok hókuszpókusz, álarcos hűség-esküvés, a néma cimborák kéttagú társaságának megalapítása után beszéli el a fantaszta színész fiú barátjának, a töprengő, érzékeny lelkű, benyomásokra rendkívül fogékony, de ép, egészséges kis debreceni diáknak. Lóránt Agenor megölte Satopper Főbusz kapitányt, mert elrabolta nővére becsületét, rálehelvén szájára; egy parti padról taszította bele a tóba. Az elbeszélésnek ez a tetőpontja s egyik legszebb lapja Ambrus egész munkásságának: Flaubert-rel temperált Cervantes – Bourget tollából. Elején a verekedés kissé hosszadalmas; az író látható gyönyörűsége azonban, amellyel mellette időz, ellenállhatatlanul visz magával. A kötet e kisregény mellett Ambrus hasonló témájú gyönyörű elbeszélését, a Jancsi és Juliskát is tartalmazza.

Eredeti megjelenés éve: 1915

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Olcsó regény

>!
104 oldal · ISBN: 9786155306013
>!
ISBN: 9786155006975
>!
Eri, Budapest, 2006
104 oldal · ISBN: 9639653004

4 további kiadás


Enciklopédia 4


Várólistára tette 8

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

csgabi MP>!
Ambrus Zoltán: A tóparti gyilkosság

Ahogy néztem, csillagokban én voltam a legszőrösszívűbb ennél a könyvnél, de sokkal többre számítottam, mint amit kaptam. Zavart a buta „esküdjünk barátságot”, aztán „alapítsunk titkos társaságot”, és a többi. Minden epizódot túl hosszan fejtett ki Ambrus. Fele ilyen hosszúságban még azt mondtam volna, hogy pergőek az események, de így inkább zavart.

Nyilván nem mai volt a történet, és a nyelvezet nem is volt kellemetlen számomra. Érdekes volt a korabeli beszédmód és társadalomtörténet. A különböző vallás diákok harca. Már az elején sokkot kaptam, amikor azt olvastam, hogy a katolikus és a református diákok harca azzal indul, hogy az egyik beszól a másiknak, hogy „Te zsidó vagy.”
És a történet 1915-ben íródott…
Fájdalmat éreztem, pedig tudtam, hogy a zsidóság sosem volt „népszerű” vagy csak éppen semleges társadalmi-vallási réteg.

Egyszer érdemes elolvasni a könyvet, de úgy érzem, hogy a szerző többi könyve talán jobban sikeredett darabok, mint ez.

medizonka>!
Ambrus Zoltán: A tóparti gyilkosság

Mély sóhaj és megkönnyebülés… ezúttal nem azért, mert mély, felemelő, katartikus érzésben lett volna részem e kisregény olvastakor. Először is az alapgondolattal, a református és katolikus diákok harcáról- pláne debreceni helyszínnel-, majd az abból kinövő korabeli eszméket, erényeket nemes ügyként támogatni kívánó, majd gyilkosságba forduló cselekmény, nem is lenne rossz ötlet. Pláne egy 1915-ben játszódó és akkor íródott történetben. Bár Ambrus eddig ismert munkái alapján nekem, könnyű mesélőnek tűnt, akit azonban ki nem mondott következtetései nemes erkölcsbíróvá emelnek; fölényes ítélő, aki az ostobaságok fölött érzett ingerültségét hideg mosolyba tudja göngyölni. Nos… ehhez képest ebben a művében valami egészen mást kaptam, de nem éppen pozitív irányban.
Előismeretek és korábbi Ambrus művek olvasatában valószínűleg az elvárásaim is magasabbak voltak.
Sajnos ezúttal a cselekménybonyolítás és a karakterek bemutatása is felületesre sikeredett. A precedens értékűnek ígért diákharc mindössze csak gyengécske felvezetése volt a két főszereplő fiú találkozásának. Igazából a másik két becenéven emlegetett fiúról később sem tudtunk meg semmit. Valójában a két főhős karaktere sem lett igazán kidolgozva, inkább mint , amikor a festő ötletszerűen halvány vonalakat húz a vászonra, találomra kiválasztott színekkel. Olyan ott van, de nem igazán tudjuk miért is. A nemes ügy kirajzolása is kissé összedobottra sikerült. Ez is olyan megtörtént, mert megígértük, így szerepelnie kell a történetben. Azért az mégis kisejlik a sorok közül, hogy a valódi hangsúly inkább a társadalomkritikán van, emellett szép képet kapunk a korabeli gyermekszínjátszás nevelő hatásáról. Utóbbi esetben kapunk erős rajzot Agenor fantáziavilágáról, amiről sejteti a szerző, hogy ugyan tudjuk, hogy hazugság mert a gyermeki fantázia mindig túloz, de akár igaz is lehetne.
Igazából a szép emlékeket idéző debreceni utcák, helyszínek leírása növeli meg a mű értékét.
Egyszer el lehet ezt is olvasni, de megköszönöm a szerencsémnek, hogy nem ezt olvastam először az írótól.

lepetitlys P>!
Ambrus Zoltán: A tóparti gyilkosság

Érződik rajta az az egy évszázad, ami eltelt a könyv megírása óta. Rég nem a pápisták és reformátusok közti harcokról szól egy fiatal élete. Órákat meg pláne nem töltenek azzal, hogy színházasdit játsszanak.
Alig történt valami, de naaagyon hooosszan.
Agenor nem volt szimpatikus a háryjánoskodásával.

Toncsi>!
Ambrus Zoltán: A tóparti gyilkosság

Egy közel 100 éves műről van szó, ezért nem olyan könnyű olvasni, mint egy mai regényt. Meg kell küzdeni a nyelvezettel, miközben A tóparti gyilkosságok története a mai napig izgalmasnak hat. Lóránt Agenor figurája azért izgalmas, mert miközben benne van a gyerekekre jellemző fantázia és a lódításra való hajlam, valamiképpen mégis olyan személyisége van, amitől akár igazzá is válhatnának a hazugságai. Barátsága inkább kártékony, mintsem építő. Az egyetlen zavaró momentum a történetben, hogy Ambrus egyáltalán nem épít a két fiú köré egy világot. Behoz ugyan két másik gyereket az elején, ami feltétlenül szükséges a megismerkedésükhöz, de onnantól, hogy ők kikerülnek a képből, nem tudjuk, hogy reagálnak mások erre a kapcsolatra, nem tudjuk, hogy milyen közegben élnek. A Jancsi és Juliskánál pedig ez megfordul, ott a végkifejlet, a két gyerek barátságának-szerelmének kibontakozása érdekes.


Népszerű idézetek

Emmi_Lotta I>!

Az ember alkalmazkodó állat, s beletörődik minden nyomorúságba. De van egy gondolat, amelyet nem lehet megszokni, azt, hogy: soha többé.

Őszi napsugár, 132. oldal (A tóparti gyilkosság, Szépirodalmi, 1986)

Emmi_Lotta I>!

Mikor ezt a szót: hűség, ismételgetni kezdjük, a hűtlenség már szívünkbe lopózott.

Őszi napsugár, 132. oldal (A tóparti gyilkosság, Szépirodalmi, 1986)

Daru>!

Mindenki ismeri a Csizmás kandúr mód nélkül erkölcstelen meséjét. A csizmás kandúr a szédelgők ősapja; a Panama egy özönvíz előtti hőse, aki mindenre képes, csakhogy miniszter legyen.

57. oldal (Szépirodalmi, 1961)

Kapcsolódó szócikkek: Csizmás Kandúr
[névtelen]>!

(…) tanulni kell mindig, tanulni, ha az ember valamire akarja vinni… aki nem tanul szakadatlanul, abból sohase lesz semmi.

Kapcsolódó szócikkek: tanulás
3 hozzászólás
[névtelen]>!

Akkor tanultam meg, hogy sohase szabad dicsekedni, mert ez a másiknak mindig kellemetlen. És akkor tanultam meg, hogy a részvétet azok érdemlik meg a legjobban, akik, mikor szenvednek, hallgatnak, »mint a sír«…

Kapcsolódó szócikkek: dicsekvés (dicsekedés)
[névtelen]>!

Azt mondhatnám: az életemnek ezt a félesztendejét elveszítettem… mert nem igazi élet az, ha az embernek nincs semmi öröme. És hónapokon meg hónapokon át annyira szenvedtem, amennyire csak egy ostoba kisfiú tud szenvedni, aki még ott tart, hogy – mert őt akármilyen csekélység boldoggá teheti – szeretné boldoggá tenni az egész világot.

Daru>!

(…) a gyöngeséggel szemben a legjobb női léleknek a mélyén is találhatsz valami hideg kegyetlenséget, amely alapjában örökkön megérthetetlen marad előtted.

58. oldal (Szépirodalmi, 1961)

[névtelen]>!

Akármilyen nagy és komoly volt az elfoglaltságom, a színház megmaradt a gyöngémnek. Minél több alakban láttam a betegséget, a nyomorúságot, meg az életért rimánkodó haldoklást, annál szívesebben kerestem az esti órákban az elszórakozást, a felejtést. És ha naphosszat csupa rémséggel kellett foglalkoznom, este leghamarabb a színház tudott felüdíteni.

Kapcsolódó szócikkek: színház
Daru>!

Keresd az asszonyt!…
Mikor két úr – két ragyogó cilinder (ugyanattól a kalapostól), két gyönyörű ing-páncél (ugyanattól a divatárustól) s két andalítóan szabott kabát (ugyanattól az uzsorástól) – Budakeszen vagy Rákospalotán három pár golyót küldözget egymásra, s az egyik szépen hímzett, fehér ingen egyszerre csak kivirul az úri becsületérzés piros rózsája (…)

7. oldal (Szépirodalmi, 1961)

Daru>!

Megszoktuk azt képzelni, hogy a gyermek idő múltán átváltozik, s ember lesz belőle, ember, akiben nyoma sincs az egykori gyámoltalan lénynek. Ez az előítélet éppoly hamis, mint a többi. A gyermek nem vész el az emberből soha; csak elrejtőzik benne. A viszontagságok, az idő, a védekezés szüksége kérget növesztenek könnyen sebezhető, érzékeny bőre körül, aminthogy a jóságos természet karmokkal, szőrmezzel vagy szárnyakkal látja el az állatokat, hogy meg tudják állni helyöket (…)

53. oldal (Szépirodalmi, 1961)


Hasonló könyvek címkék alapján

Erdei Zsuzsanna: Változó idők
Mikszáth Kálmán: Az eladó birtok / A szelistyei asszonyok / Galamb a kalitkában
Mikszáth Kálmán: Gavallérok / A szelistyei asszonyok
Mikszáth Kálmán: Galamb a kalitkában / Páva a varjúval / A szelistyei asszonyok / A sipsirica / Akli Miklós
Mikszáth Kálmán: Az eladó birtok / A gavallérok / A demokraták / Kozsibrovszky üzletet köt
Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák / Beszterce ostroma
Szabó Magda: Katalin utca / Ókút
Vámos Miklós: Apák könyve
Tar Sándor: Szürke galamb
Bakó Csaba – Szabó Krisztina – Váradi Ferenc: Debreceni Rocklexikon (1990-2000)