A ​gyanú 32 csillagozás

Ambrus Zoltán: A gyanú Ambrus Zoltán: A gyanú Ambrus Zoltán: A gyanú Ambrus Zoltán: A gyanú

„…ő ​a hivatásos írástudó. Kazinczy óta nem volt író, aki ilyen önfegyelemmel korlátozta volna magát a mesterségtudásra. Az üvegember, ez jut eszembe, ha olvasom: ember, akinek az a fő írói törekvése, hogy stílusa tiszta üveg legyen, mindem szennyező, színező ólom- vagy kobaltsótól szabad… Ambrusban ez a szellemi tisztaságérzet az uralkodó” – írja róla Németh László.
Novellisztikájában mutatkozik meg talán leginkább írásművészetének rendkívüli ereje, itt képes elhagyni szépprózává csak nehezen rendeződő filozofikus gondolatait, itt ragadhatja el újabb és újabb történeteket szövő fantáziája, oldott, könnyed mesélő kedve. Ez az ízig-vérig irodalomban élő irodalmár szinte valamennyi műfajban megmérte erejét, de igazán elbeszéléseiben valósította meg azt a művészi eszményt, amelyet kritikáiban, esszéiben és színház igazgatói működésében „mértékként” állított.
Ambrus novelláinak legfőbb mozgató- és vonzereje a mese, a fikció varázsa. Realizmusa írói szemléletmódjában… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1900

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Regénykönyvtár Révai · Egyetemes regénytár Singer és Wolfner

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1981
534 oldal · ISBN: 9631518809
>!
Révai, Budapest, 1943
94 oldal · keménytáblás
>!
Singer és Wolfner, Budapest
164 oldal · keménytáblás

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

Frank_Waters I>!
Ambrus Zoltán: A gyanú

Dosztojevszkij ebből 800 oldalas remekművet csinált volna, Ambrusnak elég volt hozzá 70 oldal. Nagyon jó. Ezt az Ambrus gyereket majd megnézem magamnak nyugodtabb időkben. (Nyári szünet.)

2 hozzászólás
mcborzaska>!
Ambrus Zoltán: A gyanú

Szuper kis történet röviden, tömören megírva. Kár, hogy nem foglalkoztunk vele behatóbban, megért volna egy egész előadást is. Károly személyiségével nem voltam teljesen kibékülve, ennek ellenére tetszett.

Emmus>!
Ambrus Zoltán: A gyanú

Ez egy csodálatos novellás kötet, ennek ellenére soha nem halottam Ambrus Zoltánról, de jó hogy a kezembe akadt!

Adrienn_Bodnár P>!
Ambrus Zoltán: A gyanú

Nagyszerű könyv volt, nekem nagyon tetszett. Csodás novellákból áll, amik nagyon érdekesek. Az irodalom tanárom ajánlotta ez a könyvet. Egyáltalán nem csalódtam benne. Kevesen olvasták ezt a könyvet, amit nagyon sajnálok. Ha megtehetitek olvassátok el mindenképpen.

tsikorgo>!
Ambrus Zoltán: A gyanú

Szecessziós nyomozás, sajnos még éppen nem lélek- és identitásbúvár, de már majdnem. Szzóval jó.

Gábor_Magyari_2>!
Ambrus Zoltán: A gyanú

Az elfeledett remekmű. Csodás. De tényleg. Olyan, de olyan szépen ír Ambrus Zoltán, hogy az valami elképesztő. Érdekes, izgalmas, jó. Nagyon jó.

Szibériaitigris>!
Ambrus Zoltán: A gyanú

Tetszett. Nem ismertem Ambrus Zoltánt korábban, de nagyon jól ír. Se több, se kevesebb, mint amennyi szükséges. Századfordulós hangulat, remekül el tudnám képzelni ezeket a szövegeket a korabeli újságok lapjain (nem tudom, ott is megjelentek-e konkrétan ezek a novellák). A címadó elbeszélés olyan, mint bármelyik izgalmas krimi, csakhogy végül teljesen elbizonytalanítja az embert. Mi az igazság? Végül az olvasó sem tudja eldönteni, hogy valójában mi történt.

Edna_Purviance>!
Ambrus Zoltán: A gyanú

Tetszett az írás, de Károly figurája igen dühítő volt. Kommunikáció és kommunikáció… enélkül semmire nem megyünk, csak elveszünk az egymást támogató, növesztő gondolatok és érzelmek bennünk rekedt árjában! Felemésztődünk belülről…, ha az elején elmondja, ha nem engedi magában a kétely szörnyét hatalmasra és féktelenné táplálni….ha… ha… ha….
Igen tanulságos és mai. Ajánlom mindenkinek, aki az emberi természet rejtett zugait igyekszik feltárni és működését megérteni.

CaptainV IP>!
Ambrus Zoltán: A gyanú

Én is csak A gyanút olvastam belőle.
Kriminek krimi, de nekem jobban tetszett az, ami a végén lett belőle. Még hollywoodi filmhez is nagyon jó alapanyag lenne, én tuti beülnék rá.

levendulalány>!
Ambrus Zoltán: A gyanú

Igaz, csak a címadó novellát olvastam, de az nagyon jó volt! Izgalmas és megdöbbentő!
Az első rész akár egy detektívregény is lehetne. Gyilkosság, nyomozás, okfejtések…Aztán a második részben Károlynak újra kell gondolnia a dolgokat – a haldokló gyilkos tesz róla, hogy ne tehessen másképp – és teljesen kifordul magából az élete…Eluralkodik rajta a gyanú és nincs többé kiút…


Népszerű idézetek

Belle_Maundrell>!

A talányfejtegetők, mint az a mesékből ismeretes, nem szoktak sokáig élni.

A gyanú

Silvia>!

– Dehogy váltak szét! Ellenkezőleg, kibékültek, és megint imádták egymást egy darabig. Mindig úgy voltak. Össze-összevesztek, késsel, méreggel fenyegették egymást, de a vége mindig az lett, hogy megint csak összekerültek. Én azt hiszem, hogy szerették egymást. Furcsa szerelem volt, az igaz, de úgy látszik, mégiscsak szerelem.
– Vannak emberek, akik csak veszekedve tudnak szeretni.

A gyanú

Belle_Maundrell>!

– […] Ha eladom magamat, nem adom el magamat semmiért.

A gyanú

Silvia>!

Egy gyönyörű májusi reggel kint járunk a szabadban… A természet temploma tele van áhítattal; a levegő csupa fény, s a madársereg ezeregyéji dallamokat zeng tiszteletünkre. Áthat bennünket az a névtelen, boldog érzés, amelynek nem tudunk nevet adni. Egyszerre azonban elszomorodunk, s nem tudjuk, miért. Csak később vesszük észre, hogy egy felleg jelent meg a fejünk felett.

A gyanú

Belle_Maundrell>!

– […] nem akartam végképp lemondani róla, hogy egyszer azé legyek, akit szeretni fogok.

A gyanú

Silvia>!

[…] képzeletünk egy sebes, széles medrű folyó, mely minden szennyet magával sodor.

A gyanú

Caroline >!

Nincs jobb, mint az imádság. Ha az ember sokáig ismétli a szavakat, a lelke is rátér arra az ösvényre, melyet a szó követ. A beszédünk s gondolatunk olyan, mint két régi szerető, akik összevesznek, sokszor hajba is kapnak, de mégis mindig csak egymáshoz szítnak.

A gyanú

Bogas>!

– Színdarabot fogok írni, amelyben agyba-főbe fogom pofozni a burzsoá fölfogást, leköpök minden tekintélyt, és megtámadok mindent, amit a jámborok tiszteletben tartanak, azt is, amit már nem tartanak tiszteletben, mindent, ami már megszokott, mindent, ami már ismeretes. Meg fogom támadni benne mindazt, ami még lábon van és megtámadható; a hazához való ragaszkodást, a vallást, az erkölcsöt, a burzsoá tisztességet, a haladásellenes önzetlenséget, a buta lágyszívűséget és jóságot, valamennyi társadalmi osztályt, a házasság intézményét, a nőket; semmit sem fogok kifelejteni. Meg fogok támadni mindent és mindennek az ellenkezőjét is. A szocializmust csakúgy, mint a militarizmust. És hogy ennek a nagy műnek, amelyben minden elképzelhető kritikát, problémát és új irányt összekögítek, egy kis aktuális fűszere is legyen, egy szoknyavadász érseket fogok szerepeltetni benne, aki a leghajmeresztőbb gazságokat követi el a közéletben csak azért, hogy minél több nőt ejthessen meg a legördögibb furfanggal és a legrémesebb lelketlenséggel.

Egy színdarab története

1 hozzászólás
Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Nem tudtam, hogy a két lehetőség közül melyik a borzasztóbb. Ez a csúnya halál vagy az a szörnyű élet, amelyet vonszolok.

RÉMLÁTÁS 3


Hasonló könyvek címkék alapján

Örkény István: „Rózsakiállítás”
Mikszáth Kálmán: A fekete fogat
Mikszáth Kálmán: A tót atyafiak / A jó palócok / Beszterce ostroma
Gárdonyi Géza: Mai csodák
Gárdonyi Géza: Kék pille
Gárdonyi Géza: Ida regénye / Szerelmi történetek
Gárdonyi Géza: Mi erősebb a halálnál?
Mikszáth Kálmán: Különös házasság / Kísértet Lublón / A fekete kakas
Franz Fabian – Bárány György (szerk.): Fantasztikus történetek I-II.
Palotai Boris: Hetedik év