„…ő a hivatásos írástudó. Kazinczy óta nem volt író, aki ilyen önfegyelemmel korlátozta volna magát a mesterségtudásra. Az üvegember, ez jut eszembe, ha olvasom: ember, akinek az a fő írói törekvése, hogy stílusa tiszta üveg legyen, mindem szennyező, színező ólom- vagy kobaltsótól szabad… Ambrusban ez a szellemi tisztaságérzet az uralkodó” – írja róla Németh László.
Novellisztikájában mutatkozik meg talán leginkább írásművészetének rendkívüli ereje, itt képes elhagyni szépprózává csak nehezen rendeződő filozofikus gondolatait, itt ragadhatja el újabb és újabb történeteket szövő fantáziája, oldott, könnyed mesélő kedve. Ez az ízig-vérig irodalomban élő irodalmár szinte valamennyi műfajban megmérte erejét, de igazán elbeszéléseiben valósította meg azt a művészi eszményt, amelyet kritikáiban, esszéiben és színház igazgatói működésében „mértékként” állított.
Ambrus novelláinak legfőbb mozgató- és vonzereje a mese, a fikció varázsa. Realizmusa írói szemléletmódjában… (tovább)
A gyanú 32 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1900
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Regénykönyvtár Révai · Egyetemes regénytár Singer és Wolfner
Kedvencelte 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 18
Kívánságlistára tette 10
Kiemelt értékelések
Dosztojevszkij ebből 800 oldalas remekművet csinált volna, Ambrusnak elég volt hozzá 70 oldal. Nagyon jó. Ezt az Ambrus gyereket majd megnézem magamnak nyugodtabb időkben. (Nyári szünet.)
Szuper kis történet röviden, tömören megírva. Kár, hogy nem foglalkoztunk vele behatóbban, megért volna egy egész előadást is. Károly személyiségével nem voltam teljesen kibékülve, ennek ellenére tetszett.
Nagyszerű könyv volt, nekem nagyon tetszett. Csodás novellákból áll, amik nagyon érdekesek. Az irodalom tanárom ajánlotta ez a könyvet. Egyáltalán nem csalódtam benne. Kevesen olvasták ezt a könyvet, amit nagyon sajnálok. Ha megtehetitek olvassátok el mindenképpen.
Az elfeledett remekmű. Csodás. De tényleg. Olyan, de olyan szépen ír Ambrus Zoltán, hogy az valami elképesztő. Érdekes, izgalmas, jó. Nagyon jó.
Tetszett. Nem ismertem Ambrus Zoltánt korábban, de nagyon jól ír. Se több, se kevesebb, mint amennyi szükséges. Századfordulós hangulat, remekül el tudnám képzelni ezeket a szövegeket a korabeli újságok lapjain (nem tudom, ott is megjelentek-e konkrétan ezek a novellák). A címadó elbeszélés olyan, mint bármelyik izgalmas krimi, csakhogy végül teljesen elbizonytalanítja az embert. Mi az igazság? Végül az olvasó sem tudja eldönteni, hogy valójában mi történt.
Tetszett az írás, de Károly figurája igen dühítő volt. Kommunikáció és kommunikáció… enélkül semmire nem megyünk, csak elveszünk az egymást támogató, növesztő gondolatok és érzelmek bennünk rekedt árjában! Felemésztődünk belülről…, ha az elején elmondja, ha nem engedi magában a kétely szörnyét hatalmasra és féktelenné táplálni….ha… ha… ha….
Igen tanulságos és mai. Ajánlom mindenkinek, aki az emberi természet rejtett zugait igyekszik feltárni és működését megérteni.
Igaz, csak a címadó novellát olvastam, de az nagyon jó volt! Izgalmas és megdöbbentő!
Az első rész akár egy detektívregény is lehetne. Gyilkosság, nyomozás, okfejtések…Aztán a második részben Károlynak újra kell gondolnia a dolgokat – a haldokló gyilkos tesz róla, hogy ne tehessen másképp – és teljesen kifordul magából az élete…Eluralkodik rajta a gyanú és nincs többé kiút…
Népszerű idézetek
– Dehogy váltak szét! Ellenkezőleg, kibékültek, és megint imádták egymást egy darabig. Mindig úgy voltak. Össze-összevesztek, késsel, méreggel fenyegették egymást, de a vége mindig az lett, hogy megint csak összekerültek. Én azt hiszem, hogy szerették egymást. Furcsa szerelem volt, az igaz, de úgy látszik, mégiscsak szerelem.
– Vannak emberek, akik csak veszekedve tudnak szeretni.
A gyanú
Egy gyönyörű májusi reggel kint járunk a szabadban… A természet temploma tele van áhítattal; a levegő csupa fény, s a madársereg ezeregyéji dallamokat zeng tiszteletünkre. Áthat bennünket az a névtelen, boldog érzés, amelynek nem tudunk nevet adni. Egyszerre azonban elszomorodunk, s nem tudjuk, miért. Csak később vesszük észre, hogy egy felleg jelent meg a fejünk felett.
A gyanú
– […] nem akartam végképp lemondani róla, hogy egyszer azé legyek, akit szeretni fogok.
A gyanú
– Színdarabot fogok írni, amelyben agyba-főbe fogom pofozni a burzsoá fölfogást, leköpök minden tekintélyt, és megtámadok mindent, amit a jámborok tiszteletben tartanak, azt is, amit már nem tartanak tiszteletben, mindent, ami már megszokott, mindent, ami már ismeretes. Meg fogom támadni benne mindazt, ami még lábon van és megtámadható; a hazához való ragaszkodást, a vallást, az erkölcsöt, a burzsoá tisztességet, a haladásellenes önzetlenséget, a buta lágyszívűséget és jóságot, valamennyi társadalmi osztályt, a házasság intézményét, a nőket; semmit sem fogok kifelejteni. Meg fogok támadni mindent és mindennek az ellenkezőjét is. A szocializmust csakúgy, mint a militarizmust. És hogy ennek a nagy műnek, amelyben minden elképzelhető kritikát, problémát és új irányt összekögítek, egy kis aktuális fűszere is legyen, egy szoknyavadász érseket fogok szerepeltetni benne, aki a leghajmeresztőbb gazságokat követi el a közéletben csak azért, hogy minél több nőt ejthessen meg a legördögibb furfanggal és a legrémesebb lelketlenséggel.
Egy színdarab története
Nem tudtam, hogy a két lehetőség közül melyik a borzasztóbb. Ez a csúnya halál vagy az a szörnyű élet, amelyet vonszolok.
RÉMLÁTÁS 3
Hasonló könyvek címkék alapján
- Örkény István: „Rózsakiállítás” 91% ·
Összehasonlítás - Mikszáth Kálmán: A fekete fogat ·
Összehasonlítás - Mikszáth Kálmán: A tót atyafiak / A jó palócok / Beszterce ostroma 87% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Mai csodák 96% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Kék pille 94% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Ida regénye / Szerelmi történetek 93% ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: Mi erősebb a halálnál? ·
Összehasonlítás - Mikszáth Kálmán: Különös házasság / Kísértet Lublón / A fekete kakas ·
Összehasonlítás - Franz Fabian – Bárány György (szerk.): Fantasztikus történetek I-II. ·
Összehasonlítás - Palotai Boris: Hetedik év ·
Összehasonlítás