Amennyire szerettem az első kötetet, most annyira csappant meg a lelkesedésem. Nagyon más volt, mint amit vártam. Bár, megtalálom benne a szeretett pontokat is, csak mégsem. Tudom, nekem is zavaros.
Nézzük zsánerenként, így talán érthetőbb leszek. A történelmi szín hasonló az előzőhöz. Csak, mivel Will már végzett orvos és mögötte van egy európai tanulóút is, már nem kell, hogy a nyomornegyedekbe járjon. Kisebb a merítés – cserébe megvillan a Charite Kórház épülete a nyitányban, de az nem annyira erős, mint korábban Edinburgh két arca. A társadalmi kérdések is enyhébbek – ott Sarah és Will felemelkedése elemi kérdés volt, most meg átcsúszott a romantika felé. Hiszen azért nem lett Will és Sarah házaspárrá, mert Will attól tartott, az orvosok kinéznék maguk közül, ha egy szobalányt vett volna feleségül. spoiler A bűnöző elemek is éppen csak felbukkantak, míg azt gondoltam, nagyobb szerepük lesz.
Ha már felvetettem: Will és Sarah. Már nem egy lehetséges kapcsolat finom romantikája van a sorok között, hanem egy tönkrement kapcsolat fájdalma bújik meg benne, igaz, ugyanolyan finoman. Hiszen ez most sem úgy romantikus regény. Van érzelem a két fél között, de most sem ez a fő szempont, rendesen meg sem beszélik, néha van csak egy-egy az érzelmeiket jobban megvilágító fejezet. Megbánások, döntések – de valahogy kiveszett belőle a remény. Már nem várom mi lesz velük később, inkább azt érzem, hogy túl sok minden van már a felek között, ami erősebb lesz, mint bármilyen érzelem. spoiler Jár is az agyam, lesz-e trilógia és még valami esélyük.
Krimi – és orvosi vonal. Itt van a legnagyobb gondom. A fentiekben még értem, mi bennük a jól eltalált rész, ha mellé is tudom tenni, mi tetszett kevésbé. Itt viszont nincs olyan, ami igazán sikerült. Dr. Simpson egy betege meghal, az orvost vádolják, és Sarah összefog Will-lel, hogy tisztázzák a férfi nevét. Nagyon kis egyszerűen nyomozgatnak, alig halandnak, és ez a cselekményt is nagyon belassítja. Az első kötet lassabb tempója most még lassabb, és az eset nem tudott úgy lekötni. Pláne, hogy ennyire nehezen gyűjtik a nyomokat. Maga a gyilkos, a gyilkosságok módja is hagyományosabb. Korábban meglepődtem, hogy a nőgyógyászatot is sikerült a történetbe tenni, most viszont egy sokkal szimplább és gyakrabban előforduló indítékot és halálosztást kaptam.
Bár Parry próbál azzal egyensúlyozni, hogy a gyilkos kapcsán is témává emeli a nők és a társadalmi egyenlőtlenségek kérdését, de itt már kezdtem azt érezni, hogy túl erőszakosan megy el ezekhez a témákhoz. Sarah is egyre erőszakosabb e téren, és a gyilkost sem tudnám felmenteni csak azért, mert spoiler
Bár ezt a részt csalódásnak érzem, azért a sorozatot nem írtam le. A működő részei, az ötlet benne van, és simán el tudok képzelni egy folytatást neki – el is olvasnám.