Az ​Égő Lámpa (Álomfény-trilógia 2.) (Arkana Társaság 8.) 82% 70 csillagozás

Szeretem az írónő stílusát, tetszik ahogy ír és nagyon jók a történetei. Imádom a szereplőket. Nagyon szimpatikusnak találtam Adelaide-ot, tetszett, hogy szembemegy a saját korszakával és próbál segíteni olyan lányokon, akiket sokan elítélnek. Tetszett, ahogy Griffin-nel szemben viselkedett. Griffin-t imádtam, függetlenül attól, hogy bűnöző. Tetszett, ahogy viselkedett Adelaide-dal. Imádtam a beszélgetéseiket. Sokat gondolkoztam olvasás közben azon, hogy milyen lenne, ha a valóságban is lenne ilyen – álomfény meg ezek.

Érdekes, különleges történet. Súrolja a fantasy történetek határát. A különleges képességek, ún. tehetségek teszik ezt a sztorit is olyan egyedivé. Még mindig újat tudtam kapni, bár elég hullámzó a történet. Néhol unalmas részekkel van vegyítve, amikor az olvasó lelkesedése lankad, majd újra belendül a cselekmény. Szerintem ez is egy jó történet, bár az írónő már írt sokkal izgalmasabbat és jobbat is. Bár itt engem valahogy a szereplők, konkrétan a női szereplő zavart. Így néhol idegesített is a karaktere.

Az igaz, hogy egy – két fokkal jobban tetszett ez a kötet, mint ez előző…
De igazság szerint, egy kicsit haragszom most Quick-re… Miért nem ez a kötet lett az első rész??? Mert szerintem, ennek a kötetnek az első rész helyet kellett volna képviselni, hiszen ebben rejlik a múlt… Oké, értem én, hogy ez a kötet visszaröpített a múltba… de kissé zavaró volt, úgy olvasni Adelaide-ról s Griifin-ról, hogy már az előző kötetben gyakran említették őket…
Többnyire a történet alapja ugyanaz mint az első kötet. Ugyanaz a vonal… ugyanaz a séma…
Csak éppenséggel a kor és a főszereplők viselkedése más… Megvallom, e kötet főszereplőit jobban megsikerült kedvelnem mint az előző részét… S talán ennyiben ki is merült az egész véleményem… :$
Kíváncsi leszek, hogy a harmadik kötet tud e újat mutatni, s esetleg többet…

Nekem túl sok ez a paranormalitás. A trilógia alapötlete, a három idősík viszont érdekes.

Mondhatnám, hogy nem egy szokványos AQ történet, mert részben nem az, de mégis. :-) Griffin nem nemes, hanem egy bűnöző, ami igencsak megszínesítette számomra a történetet. Tökéletesen illik mellé Adelaide, aki nem egy vénkisasszony, hanem egy belevaló hölgy, aki szembemenve a konvenciókkal a vagyonát arra használja, hogy a bordélyházból kimenekített fiatal lányokat megmentse.
Sorsszerű a találkozásuk, nagyon élveztem ezeket a paranormális jelenségeket, a különböző tehetségeket. Szeretem az írónönek ezeket a paranormális könyveit is.
Tetszettek Griffin és Adelaide szócsatái, az, ahogyan együttműködtek, az „alvilágban” tevékenykedtek és megpróbáltak rájönni a Winters átok nyitjára. Kifejezetten örültem, hogy szerepet kapott a történetben Lucinda és Caleb Jones, mert A Tökéletes méreg is az egyik nagy kedvencem. :-)
Kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat még az Álomfény trilógia. Igaz, kicsit felcseréltem a sorrendet, de sebaj. Amit még meg kell, hogy említsek, az a borító, nekem nagyon tetszik.

Szerintem ennek kellett volna az első résznek lennie. Amúgy azért a fél csillag levonás, mert annak ellenére, hogy jó a történet, szerethetőek a szereplők, nagyon sok helyen szóról szóra ugyanaz van leírva, mint Az átok-ban. Mintha az írónő a CTRL+C, CTRL+V kombinációt használta volna.
Ennek ellenére, aki szereti az írónőt, és a hasonló stílusú könyveket, annak szerintem tetszeni fog. Nekem tetszett.

Bár a trilógia középső része, az időrendben legkorábban helyezkedik el ezért felcseréltem a sorrendet. Illeszkedik az Arkane csoport könyvei közé, az eredettörténet másik nagy családja, a Wintersek története. Kicsit az eleve elrendelés témakörébe is tartozik a szereplők mégis saját döntéseket hoznak. A gonosz a háttérben munkálkodik, de egymás karjába löki a szerelmeseket egy kicsit paranormális színten. A regény megnyítja az útat a viktóriánus Londonból Amerika felé.

Ez a rész már egy fokkal jobban tetszett, mint az első. Griffin és Adelaide szintén nagyon jó páros. Ettől függetlenül még mindig nem érzem magaménak a sorozatot, s csak a kíváncsiság hajt a harmadik rész felé.

Úgy érzem, megy lefelé a sorozat színvonala. A történet menete majdnem ugyanolyan, mint az elsőé, a párbeszédek nem tükrözték a könyvben játszódó kor hangulatát. Lehetett volna jobb is.

Ez a történet most annyira nem jött be. Talán részben a témaválasztás, részben a szereplők miatt.
AQ paranormális könyvei valahogy nem fognak meg annyira. Valahogy ez a vonás nekem nem jön be. Még akkor sem, ha a könyvtől egy limonádét várok, és nem többet. Akkor sem, ha AQ könyvei kicsit egy kaptafára készülnek, ennek ellenére ez nekem gyakran bejön. Amikor azt kapom, amit várok, egy limonádét, ami elszórakoztat, de itt ez most nem volt igaz.
Ebben pedig a főszereplőink is ludasok. A női főszereplőnk a szokásos újító jellem, legalábbis az elején. Tipikus AQ karakter, de aztán valahogy erről elfelejtkezett, mintha elvágták volna. A férfi főszerteplőnk egész érdekes, őláne, hogy kicsit el is tér a maga bandavezérségével az átlagos szereplőktől, de ennek még így sem fogott meg.
Ez a lezárás pedig tökéletes alap a katasztórfához. Csak lányregényekben működik. spoiler