A ​zöld kristály 106 csillagozás

Amanda Quick: A zöld kristály Amanda Quick: A zöld kristály

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Eltűnt a zöld kristály! Ez a hír fogadja Sir Hugh-t, amikor belovagol új birtokára. Márpedig a kő Scarcliffe mindenkori ura erejének és hatalmának jelképe. A rettenthetetlen lovag nyomozni kezd, s a szálak egy tüneményes, vörös hajú lányhoz vezetnek.
Bár nincs nála a kristály, Lady Alice egyezséget ajánl: a tolvaj nyomára vezeti Hugh-t, cserébe csak annyit kér, hogy a lovag menekítse ki őt és öccsét a nagybátyja házából. Az üzlet megköttetik.
Néhány nap elteltével Hugh már azon tűnődik, hogy feleségnek sem lenne utolsó a lány. Ám Alice mindenáron kolostorba akar vonulni. Úgy tűnik, szándékától semmi sem tántoríthatja el.
Vagy mégis?

Eredeti megjelenés éve: 1995

>!
Maecenas, Budapest, 2015
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632030449 · Fordította: Varga Monika
>!
Maecenas, Budapest, 2002
252 oldal · ISBN: 9632030443 · Fordította: Varga Monika
>!
Maecenas, Budapest, 1996
312 oldal · ISBN: 9639025011 · Fordította: Varga Monika

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Benedict · Dunstan · Lady Alice · Scarcliffe-i Hugh 'Rettenthetetlen' · Sir Ralf

Helyszínek népszerűség szerint

irattár


Kedvencelte 8

Most olvassa 2

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 2

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

zuna19>!
Amanda Quick: A zöld kristály

Pár hónapja a kezembe sem vettem volna hasonló könyvet. A történelmi romantikusok távol álltak tőlem. De szerencsére, mégis beleszerelmesedtem ebbe a műfajba is. Jobb később, mint soha. A nagy változás A csábítás kilenc szabályával kezdődött.
Az írónőtől ez a harmadik könyvem. Bevallom eddig, mind nagyon aranyos sztori volt.
Nagyon megkedveltem ezt a történetet is. Tetszett a kidolgozás és a karakterek is. Főleg a főszereplők voltak szerethetőek. Alice és Hugh tökéletes páros.

16 hozzászólás
Nikolett0907 P>!
Amanda Quick: A zöld kristály

"– Szabad kérdenem, mi lesz az úticél?
– Még nem tudom. Az eljegyzés után ez is kiderül.
– Nem mintha nem lenne mindegy – vont vállat az idősebb férfi. – Akármerre indulunk is, nem kétséges, hova jutunk.
– Hova? – kérdezte őszinte érdeklődéssel Hugh.
– Pokolra! – mormogta Dunstan.
– No, ott legalább ismerős terepen mozgunk! – vigyorodott el a lovag."

Jó pár évvel ezelőtt, még zsenge koromban, úgy éreztem a „modern” világban játszódó történetekre ráuntam és elkezdtem kutakodni, mely korszakok tetszenek igazán.
Bár végül nem döntöttem ez ügyben, abban az időszakomban jó pár Amanda Quick kötet megfordult a kezeim között.
Akkoriban szinte bele szerettem és nagyon örültem mikor a egy – egy kötetet magaménak tudhadtam.

Azóta eltelt jó pár év, rengeteg könyvel a hátam mögött és sok sok tapasztalattal, nem utolsó sorban a világ kitárult előttem és rájöttem történelmi romantikusok között is sok féle van, hol jobb, hol rosszabb és, hogy ne ítéljek el egy írót csak azért, mert egy adott műve számomra nem ütötte meg azt a bizonyos szintet.

Ennek a sok „zagyvaságnak” csak annyi értelme van, hogy most már magyarázat nélkül is írhatom, nem ez volt a legjobb története az írónak, de nem is volt rossz.
A négy csillagot bőven megérdemli, de nem hiszem újra fogom olvasni, legalább is nem mostanában.
Egy olvasásnak tökéletesen megfelelt.

Törpillaa P>!
Amanda Quick: A zöld kristály

Érdekes könyv volt nekem tetszett nagyon. Alice és Hugh izgalmas páros volt nagyon szórakoztató volt olykor még vicces is. A végén annyit nevettem rajta az nagyon tetszett. :)

meteoritastar>!
Amanda Quick: A zöld kristály

Síkerült meglepnie ennek a történetnek. Hiába olvastam el a fülszövegét, de nem tudatosult bennem, hogy ez egy lovag korabeli történet lesz. Meg valahogy Amanda Quick től nem is ezt szoktam meg. Szoval hamar meglepett a könyv.
Éééés utánna se okozott csalódást, csak egy egészen picikét. Úgy vártam, hogy a lovagunk legalább egyszer úgy igazán elvesziti a türelmét. Ez úgy hiányzott, hisz még sem akármilyen lovagról volt szó és lássuk be Alice azért néha megkavarta a dolgokat.
De amúgy tetszett a történet. Olyan laza kikapcsolódós lovagos könyv volt ez. Lehet hamar a homályba vész a törétnet, de akkor újraolvasom. :)):))

Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Amanda Quick: A zöld kristály

Ez egy remek, izgalmas és szórakoztató történelmi romantikus könyv volt, imádtam minden sorát.
A karakán, határozott hölgy Alice és a zord, legendás fekete lovag története, tele izgalmas, sziporkázó párbeszédekkel, sok humorral, erotikával fűszerezve.
AQ az egyik kedvenc írónőm, mindegy milyen műfajban ír, minden könyve lebilincselő, krimi elemekkel. Szeretem, hogy a szereplői nem tinik, hanem meglett felnőtt emberek, határozott célokkal, törekvésekkel.
Nagyon jól szórakoztam olvasás közben.

Dora_Sullivan>!
Amanda Quick: A zöld kristály

Egy pöppet megfeledkeztem arról, hogy én ezt időközben már befejeztem, csak nem jelöltem be… De se baj… Hisz, ami késik nem múlik… :P

Imádtam Amanda eme könyvét is. S örülök neki, hogy most sem okozott csalódást nekem.
Imádom a stílusát, ahogyan a történelmet megragadja, ahogy belevisz valami legendát/átkot, cserfességet-furfangásókat, és hogy mindig van valami rejtélyes szál benne, az mellett, hogy mindig hűen és jól megfogalmazott szerelmi szálat is beleír a történeteibe.
És ahogyan a korábbi könyveiben, én nagyon szeretem, hogy ő inkább a történelmi romantikus vonalat mímeli, s ragadja meg. *.*

És amit még igazán bírok az ilyen történelmi romantikus könyvekben, az, az, hogy a 'rettenhetetlennek' tartó főszereplő férfi karakter mellé, egy olyan női főkarakter kerül, aki nem retteg meg tőlük. Sőt mi több, egyenlő félként elevenednek meg. S ez által, annyira élvezetes tud lenni, ha ezen két személy szóváltásba kerül, mint ahogyan ebben Hugh és Alice… Imádni való páros… a mellékszereplőkről nem is beszélve… Nah meg a 'zöld kristály' jelentéséről, kilétéről szólva… Aminek a rejtélye, a végén nekem is okozott egy kis meglepetést, annak ellenére is, hogy volt valami sejtésem arról, hogy sokkal több jelentéssel bír, mint amit hittek, s gondoltak róla az emberek…

De ami miatt mégis csak négy és fél csillagot adtam ennek a könyvnek, az az volt… hogy keveselltem a Hugh és Alice kettesben lévő jeleneteket… amelyekben akár több szórakoztató heves szópárbaj is kialakulhatott volna…

De ettől eltekintve, szerettem olvasni, s időnként jókat is szórakoztam rajta. Biztos, hogy nem most olvastam utoljára… :)

Brigi89 P>!
Amanda Quick: A zöld kristály

Imádtam!
Több mint 10 évvel ezelőtt olvastam már ezt a könyvet. Arra emlékeztem csak, hogy nagyon jó volt, a cselekmény főbb mozzanataira nem.
Lady Alice tökéletes női karakter. Erős akaratú, makacs, okos, eléri amit akar.
Az öccsével együtt a nagybátyjuk várában élnek, de sikerül rávennie Lord Hugh-t, hogy magával vigye. Segít neki visszaszerezni a zöld kristályt, amivel a férfi igazolhatná az új birtokán, hogy ő a jogos tulajdonos.
Közben persze akadnak bonyodalmak, és Alice többször is megmentésre szorul, de végül egymásra találnak. Tetszett Hugh karaktere is, a rettenthetetlen lovag, aki bármit megtenne a nő kedvéért.
Olvastam az összes megjelent Amanda Quick könyvet, de többször kellene őket újraolvasnom, sohasem csalódok bennünk.

baba03 P>!
Amanda Quick: A zöld kristály

Teljesen mindegy, hogy mit ír az írónő, én szeretem. :-) Szokásos félmosollyal az arcomon olvastam végig ezt a történetet is. Igaz, ez most a lovagkorban játszódott, de így is imádtam.
Annyira bírom, hogy van egy talpraesett hölgy, aki még véletlenül sem ijed meg a zord, mogorva, nagy harcostól, akit csak Rettenthetetlennek hívnak. Mindenki féli a nevét, erre itt van Alice, aki nemcsak ellentmond neki, sokszor ki is oktatja, megmondja neki, hogy mit csináljon. Sőt, még vonzónak is tartja ezt a hatalmas férfit. :-) Na és Hugh? Természetesen elvarázsolja őt ez a talpraesett, vörös hajú és zöld szemű hölgyemény. Imádom. :-)
Tetszett, hogy Alice hogy kitalálta, hogyan szabadul meg öccsével a nagybátyjától. Aztán a zöld kristály nyomába erednek, de Alice lépten nyomon belekeveredik valamibe, Sir Hugh viszont a megmentésére siet. Izgalmas volt az egész, a nyomozós szál is tetszett, örülök, hogy még ha ennyi idő múltán is, de Hugh megnyugodhatott, hogy a spoiler A vége, amikor bejelentette Alice, hogy spoiler nagyon cuki volt, meg amikor a legvégén, spoiler mesélt neki Hugh. :-)

Valcsa P>!
Amanda Quick: A zöld kristály

Ünnepi készülődés közepedte sikerült a végére érni. :) Egyébként, ha ráértem volna, sokkal gyorsabban haladtam volna vele, mert olvastatja magát. :)
Munkahelyen, a könyvtárban rengeteg a történelmi romantikus, így hát kedvet kaptam hozzá. Ezzel kezdtem, és bár nem vagyok híve a nagyon csöpögős romantikus irományoknak, szerencsére ez nem is olyan volt. :) Kalandos, izgalmas, tetszett. :)
Biztosan fogok még az írónőtől olvasni, engem meggyőzött. :)
(A fél csillag levonás a helyenként kicsit gagyi és esetlen intimebb jeleneteknek szól és szintén a helyenként csapnivaló fordításnak, szóhasználatnak. De ez legyen a legnagyobb hibája…)

Timesz>!
Amanda Quick: A zöld kristály

Mondhatjuk,hogy ez egy egyszer olvasós romantikus történet. Lényegében nem volt rossz,olyan átlagos.


Népszerű idézetek

Emerencia P>!

Édesanyám mindig azt mondta, a férfiak sokkal ésszerűbben viselkednek, ha tele a hasuk.

19. oldal

Emerencia P>!

– A nagy örömtől még a foghíja is vidámabbnak látszott.

65. oldal

1 hozzászólás
zuna19>!

Méreg! Hogy miért nem gondolt erre?
Talán, ha azt hallotta volna, hogy Hugh valami brutális, ám ostoba fajankó, nos, akkor talán eszébe jutott volna, hogy előkeresse anyja valamely titkos receptjét. De az meg sem fordult volna a fejében, hogy megölje!
Csak elkábította volna az embereivel együtt annyira, hogy ne mészárolhassák le hidegvérrel a ház népét.

12. oldal

zuna19>!

– Mint mondottam, az ízesítéssel nem volt semmi gond – folytatta Hugh. – De az emberben óhatatlanul felmerül a mérgezés gondolata, ha azt hallja, hogy aki készítette, nem hajlandó az ételből enni.
– Méreg? – pislogott Alice.
– Némi erősebb fűszer, és nem is érzik…
Ralf akkorát ugrott, mintha Hugh a kardját rántotta volna elő. A szolgák hadából egy emberként szakadt fel az irtózat sóhaja. A fegyveresek kényelmetlenül fészkelődtek a helyükön, néhány lovag a kardja markolatára csúsztatta a kezét. Gervase-t és Williamet a rosszullét környékezte.
– Ugyan, ugyan – Ralf száján akadozva törtek elő a szavak –, biztosíthatom, uram, az unokahúgomnak álmában sem jutna eszébe ilyesmit tenni. A becsületemre esküszöm, hogy nem kell ettől tartania, mylord.
– Miután már elfogyasztottam a vacsorám és még mindig itt ülök, egyet kell értsek önnel – felelte Hugh. – De a bizalmatlanságom talán érthető az adott körülmények között.

11. oldal

zuna19>!

– A baj mindig akkor szakadt a nyakunkba, uram, amikor túl sokat törted a fejed valamin.
– Észrevetted, milyen gyönyörű zöld a szeme?
– Én azt már nem is néztem – nyögte Dunstan. – Baljós előjelnek elég annyi is, hogy a haja vörös.
– Egészen különleges árnyalatú, furcsa zöld szempár…
– Márhogy olyan, mint egy macskáé?
– Inkább mint egy elvarázsolt tündérhercegnőé.
– Hát ez egyre rosszabb! Uram, azt hiszed, a tündéreket szokták elvarázsolni? – fintorodott el Dunstan. – Nem irigyellek, amiért ezzel a zöld szemű, vörös boszorkával kell foglalkoznod.
– Az éjszaka ébredtem rá, valójában mennyire tetszik nekem a vörös haj és a zöld szem.
– Egek! Eddig a feketéket szeretted! És köztünk szólva, Lady Alice nem különösebben szép. Csak az újdonság erejével hat rád, hogy van annyira esztelen, hogy szembeszegüljön veled.
Hugh vállat vont.
– Majd elmúlik, uram – vigasztalta embere. – Mint ahogy a másnaposság is.

25. oldal

zuna19>!

– Szabad kérdenem, mi lesz az úticél?
– Még nem tudom. Az eljegyzés után ez is kiderül.
– Nem mintha nem lenne mindegy – vont vállat az idősebb férfi. – Akármerre indulunk is, nem kétséges, hova jutunk.
– Hova? – kérdezte őszinte érdeklődéssel Hugh.
– Pokolra! – mormogta Dunstan.
– No, ott legalább ismerős terepen mozgunk! – vigyorodott el a lovag.

57. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dunstan · Scarcliffe-i Hugh 'Rettenthetetlen'
zuna19>!

– Hogy az a mennydörgős istennyila! – pattant fel a lovag és megkerülte az asztalt. – A nővéred az őrületbe kerget!
– Ralf bácsikánk is mindig ezt mondogatta.

122. oldal

zuna19>!

Nem hiszem, hogy gyáva lennék, de most az egyszer meg kell futamodnom. A saját érdekemben.

122. oldal

zuna19>!

Egy lélek nem akadt, aki furcsállotta volna, hogy Ralf az unokahúgára ruházza át a felelősséget, hogy szálljon szembe a Rettenthetetlennel. Azon csodálkoztak volna, ha másként tesz. Megszokhatták már, hogy a lányt nem egykönnyen lehet meghátrálásra kényszeríteni. Miért épp egy legenda futamítaná meg?
Huszonhárom évesen a maga feje után ment, a maga útját járta, és pillanatnyi kétséget sem hagyott afelől, hogy az életébe nem tűr beleszólást. Tudta, hogy nagybátyja mindezt igen nehezen viseli. Hogy a háta mögött csak „nagyszájú fehércselédként" emlegeti. No persze, soha nem akkor, amikor fájó ízületeire kért gyógyító balzsamot.
Alice elég elszántságot érzett magában a feladat véghezvitelére, és tudta, hogy óvatosan kell eljárnia. Nem kellett a szájába rágni, miféle veszélyeket rejt a hamarosan elkövetkező pillanat. De azzal is tisztában volt, hogy Hugh megérkeztével a szabadulás reménye is felcsillant ma este. Ha nem ragadja meg az alkalmat, ő és öccse a Lingwood uradalom foglya marad.

10. oldal

zuna19>!

– Tudós vagyok, nem méregkeverő! Természettudományokkal foglalkozom, nem pedig fekete mágiával! Édesanyám valóban ismerte a gyógyfüveket. De a tudását gyógyításra használta, nem arra, hogy másoknak ártson.
– Nem is tudja, micsoda megkönnyebbülés ezt hallanom!
– És én magam sem szoktam gyilkolni – folytatta felpaprikázva a lány. – Felőlem még az olyan kellemetlen vendégek is biztonságban vannak, mint ön!
– Alice, az égre kérlek, elég legyen! – Ralf sörös-kancsója ideges dobolással odébb vándorolt az asztalon.
Unokahúga rá sem hederített. Összeszűkült szemmel Hugh-t nézte.
– Soha senkit nem öltem meg életemben. És ezt, ugyebár, ön nem mondhatja el saját magáról.
A hallgatóság soraiból, a félelem nyüszítését palástolandó, csuklásszerű hangok hallatszottak. Gervase és William szemlátomást az őrület határán jártak.
Egyedül Hugh nem veszítette el a higgadtságát. Tűnődve méregette a lányt.
– Igaza van, kisasszony – mondta lágyan. – Hazudnék, ha ezt állítanám.

12. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lisa Kleypas: Az ördög télen
Heather Graham: A szürkekabátos
Lisa Kleypas: Winterborne választottja
Julia Quinn: És boldogan éltek
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Judith McNaught: Álomkirályság
Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről
Robin LaFevers: Sötét diadal
Leila Meacham: Somerset