A ​zöld kristály 81 csillagozás

Amanda Quick: A zöld kristály Amanda Quick: A zöld kristály

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Eltűnt a zöld kristály! Ez a hír fogadja Sir Hugh-t, amikor belovagol új birtokára. Márpedig a kő Scarcliffe mindenkori ura erejének és hatalmának jelképe. A rettenthetetlen lovag nyomozni kezd, s a szálak egy tüneményes, vörös hajú lányhoz vezetnek.
Bár nincs nála a kristály, Lady Alice egyezséget ajánl: a tolvaj nyomára vezeti Hugh-t, cserébe csak annyit kér, hogy a lovag menekítse ki őt és öccsét a nagybátyja házából. Az üzlet megköttetik.
Néhány nap elteltével Hugh már azon tűnődik, hogy feleségnek sem lenne utolsó a lány. Ám Alice mindenáron kolostorba akar vonulni. Úgy tűnik, szándékától semmi sem tántoríthatja el.
Vagy mégis?

Eredeti mű: Amanda Quick: Mistique

Eredeti megjelenés éve: 1995

>!
Maecenas, Budapest, 2015
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632030449 · Fordította: Varga Mónika
>!
Maecenas, Budapest, 2002
252 oldal · ISBN: 9632030443 · Fordította: Varga Mónika
>!
Maecenas, Budapest, 1996
312 oldal · ISBN: 9639025011 · Fordította: Varga Mónika

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Benedict · Dunstan · Lady Alice · Scarcliffe-i Hugh 'Rettenthetetlen' · Sir Ralf

Helyszínek népszerűség szerint

irattár


Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
zuna19 P
Amanda Quick: A zöld kristály

Pár hónapja a kezembe sem vettem volna hasonló könyvet. A történelmi romantikusok távol álltak tőlem. De szerencsére, mégis beleszerelmesedtem ebbe a műfajba is. Jobb később, mint soha. A nagy változás A csábítás kilenc szabályával kezdődött.
Az írónőtől ez a harmadik könyvem. Bevallom eddig, mind nagyon aranyos sztori volt.
Nagyon megkedveltem ezt a történetet is. Tetszett a kidolgozás és a karakterek is. Főleg a főszereplők voltak szerethetőek. Alice és Hugh tökéletes páros.

16 hozzászólás
>!
Nikolett0907 P
Amanda Quick: A zöld kristály

"– Szabad kérdenem, mi lesz az úticél?
– Még nem tudom. Az eljegyzés után ez is kiderül.
– Nem mintha nem lenne mindegy – vont vállat az idősebb férfi. – Akármerre indulunk is, nem kétséges, hova jutunk.
– Hova? – kérdezte őszinte érdeklődéssel Hugh.
– Pokolra! – mormogta Dunstan.
– No, ott legalább ismerős terepen mozgunk! – vigyorodott el a lovag."

Jó pár évvel ezelőtt, még zsenge koromban, úgy éreztem a „modern” világban játszódó történetekre ráuntam és elkezdtem kutakodni, mely korszakok tetszenek igazán.
Bár végül nem döntöttem ez ügyben, abban az időszakomban jó pár Amanda Quick kötet megfordult a kezeim között.
Akkoriban szinte bele szerettem és nagyon örültem mikor a egy – egy kötetet magaménak tudhadtam.

Azóta eltelt jó pár év, rengeteg könyvel a hátam mögött és sok sok tapasztalattal, nem utolsó sorban a világ kitárult előttem és rájöttem történelmi romantikusok között is sok féle van, hol jobb, hol rosszabb és, hogy ne ítéljek el egy írót csak azért, mert egy adott műve számomra nem ütötte meg azt a bizonyos szintet.

Ennek a sok „zagyvaságnak” csak annyi értelme van, hogy most már magyarázat nélkül is írhatom, nem ez volt a legjobb története az írónak, de nem is volt rossz.
A négy csillagot bőven megérdemli, de nem hiszem újra fogom olvasni, legalább is nem mostanában.
Egy olvasásnak tökéletesen megfelelt.

>!
Törpillaa P
Amanda Quick: A zöld kristály

Érdekes könyv volt nekem tetszett nagyon. Alice és Hugh izgalmas páros volt nagyon szórakoztató volt olykor még vicces is. A végén annyit nevettem rajta az nagyon tetszett. :)

>!
meteoritastar P
Amanda Quick: A zöld kristály

Síkerült meglepnie ennek a történetnek. Hiába olvastam el a fülszövegét, de nem tudatosult bennem, hogy ez egy lovag korabeli történet lesz. Meg valahogy Amanda Quick től nem is ezt szoktam meg. Szoval hamar meglepett a könyv.
Éééés utánna se okozott csalódást, csak egy egészen picikét. Úgy vártam, hogy a lovagunk legalább egyszer úgy igazán elvesziti a türelmét. Ez úgy hiányzott, hisz még sem akármilyen lovagról volt szó és lássuk be Alice azért néha megkavarta a dolgokat.
De amúgy tetszett a történet. Olyan laza kikapcsolódós lovagos könyv volt ez. Lehet hamar a homályba vész a törétnet, de akkor újraolvasom. :)):))

>!
Lovas_Lajosné_Maráz_Margit
Amanda Quick: A zöld kristály

Ez egy remek, izgalmas és szórakoztató történelmi romantikus könyv volt, imádtam minden sorát.
A karakán, határozott hölgy Alice és a zord, legendás fekete lovag története, tele izgalmas, sziporkázó párbeszédekkel, sok humorral, erotikával fűszerezve.
AQ az egyik kedvenc írónőm, mindegy milyen műfajban ír, minden könyve lebilincselő, krimi elemekkel. Szeretem, hogy a szereplői nem tinik, hanem meglett felnőtt emberek, határozott célokkal, törekvésekkel.
Nagyon jól szórakoztam olvasás közben.

>!
Dora_Sullivan
Amanda Quick: A zöld kristály

Egy pöppet megfeledkeztem arról, hogy én ezt időközben már befejeztem, csak nem jelöltem be… De se baj… Hisz, ami késik nem múlik… :P

Imádtam Amanda eme könyvét is. S örülök neki, hogy most sem okozott csalódást nekem.
Imádom a stílusát, ahogyan a történelmet megragadja, ahogy belevisz valami legendát/átkot, cserfességet-furfangásókat, és hogy mindig van valami rejtélyes szál benne, az mellett, hogy mindig hűen és jól megfogalmazott szerelmi szálat is beleír a történeteibe.
És ahogyan a korábbi könyveiben, én nagyon szeretem, hogy ő inkább a történelmi romantikus vonalat mímeli, s ragadja meg. *.*

És amit még igazán bírok az ilyen történelmi romantikus könyvekben, az, az, hogy a 'rettenhetetlennek' tartó főszereplő férfi karakter mellé, egy olyan női főkarakter kerül, aki nem retteg meg tőlük. Sőt mi több, egyenlő félként elevenednek meg. S ez által, annyira élvezetes tud lenni, ha ezen két személy szóváltásba kerül, mint ahogyan ebben Hugh és Alice… Imádni való páros… a mellékszereplőkről nem is beszélve… Nah meg a 'zöld kristály' jelentéséről, kilétéről szólva… Aminek a rejtélye, a végén nekem is okozott egy kis meglepetést, annak ellenére is, hogy volt valami sejtésem arról, hogy sokkal több jelentéssel bír, mint amit hittek, s gondoltak róla az emberek…

De ami miatt mégis csak négy és fél csillagot adtam ennek a könyvnek, az az volt… hogy keveselltem a Hugh és Alice kettesben lévő jeleneteket… amelyekben akár több szórakoztató heves szópárbaj is kialakulhatott volna…

De ettől eltekintve, szerettem olvasni, s időnként jókat is szórakoztam rajta. Biztos, hogy nem most olvastam utoljára… :)

>!
Timesz
Amanda Quick: A zöld kristály

Mondhatjuk,hogy ez egy egyszer olvasós romantikus történet. Lényegében nem volt rossz,olyan átlagos.

>!
Risus P
Amanda Quick: A zöld kristály

Az aranyos szó jutott az eszembe először.
Nem ismeretlen számomra az író munkásságai, de nekem mindig minden könyvéből hiányzik valami… Számomra kicsit furcsa, hogy romantikus könyvről van szó, de viszonylag kevés rész szól az érzelmekről. Inkább a történetre elmesélésére fektet nagyobb hangsúlyt az író, min az érzelmekre.
Lehet, hogy bennem van a hiba, de ha romantikus jelzőt kap egy könyv, akkor az legyen már olyan nyálas, hogy szivárványt hányjak. Vicc volt… részben, de tényleg meglepő, hogy inkább a kő és a családi viszályról szólt a könyv nagyobb része, mint a Rettenthetetlen és Alice szereméről.

>!
Isabel_Rose I
Amanda Quick: A zöld kristály

Ez volt az első könyvem az írónőtől és nagyon tetszett. A stílusa és az, hogy volt a történetben misztikum, levett a lábamról. Ezt még fokozta, hogy Alice nem volt az a tipikus „majd a pasi mindent megold/megcsinál helyettem” karakter, hanem igenis helytáll mellette. Szópárbajaikon nagyon jól szórakoztam, több is lehetett volna belőle.
Egy szó mint száz, Blake mellé jöhet Quick is :)

>!
Aliko
Amanda Quick: A zöld kristály

Egy vallomással tartozok. Ritkán olvasok romantikust és még ritkábban veszek kezembe történelmi romantikát. Hogy ma mért is tettem? Mert idén több kihívást vettem fel ebben a témában és ideje volt már letudni a kötelezőt. Szóval nekiveselkedtem. A könyv nem volt szörnyen rossz. Sőt kategóriájában az emészthetőbbek közé tartozik szerintem. És bár nem vártam tőle sokat, de végül egész jól szórakoztam és ez a lényeg.
Egy kis hétvégi agykikapcs :D

Ez egy tipikus csöpögős lányregény, amiben a jó megleli a párját, ahol a hős bármilyen mogorva is, de belül egy édes kismackó és a hősnő okos, szép és karakteres… Adva van itt kérem minden, ami a boldog véghez kell, de hogy szóljon is valamiről a könyv, teszünk egy görbe kanyart. Barlangban kutakodunk, az ellenség várában asszonyt megmentünk, füves könyvvel gyógyítunk és családi átkot hárítunk…

Hugh a racionalitások ember, aki senkiben és semmiben nem bízik. Amikor új birtokára érve az a hír fogadja, hogy eltűnt a legendás zöld kristály, nem érez félelmet, inkább a düh mardossa. Be kell bizonyítania az embereknek, hogy ő az uruk, így nekilát, hogy megkeresse a fránya kavicsot. És ekkor jön a képbe Alice, aki túl okos, túl akaratos és túl makacs ahhoz, hogy jó alapanyag legyen a házassághoz, de végül a lojalitása, bátorsága és szépsége legyőzik a férfi előítéleteit.

Egy aranyos mese felnőtteknek. A szerző szépen vezeti a cselekményt és a karakterek szerethetőek. A történet nem tartogat túl nagy meglepetéseket, viszont olvasmányos és néhol még vicces is így nem zavaró, hogy pontosan tudjuk hova fogunk eljutni a könyv végére. Az út a fontos, amin Quick végig vezet minket. A mű egy romantikus regény minden pozitívumát hozza és bár annál többet nem ad. Arra pár órára képes lekötni az embert, amíg a végére ér.


Népszerű idézetek

>!
zuna19 P

Méreg! Hogy miért nem gondolt erre?
Talán, ha azt hallotta volna, hogy Hugh valami brutális, ám ostoba fajankó, nos, akkor talán eszébe jutott volna, hogy előkeresse anyja valamely titkos receptjét. De az meg sem fordult volna a fejében, hogy megölje!
Csak elkábította volna az embereivel együtt annyira, hogy ne mészárolhassák le hidegvérrel a ház népét.

12. oldal

>!
zuna19 P

– Mint mondottam, az ízesítéssel nem volt semmi gond – folytatta Hugh. – De az emberben óhatatlanul felmerül a mérgezés gondolata, ha azt hallja, hogy aki készítette, nem hajlandó az ételből enni.
– Méreg? – pislogott Alice.
– Némi erősebb fűszer, és nem is érzik…
Ralf akkorát ugrott, mintha Hugh a kardját rántotta volna elő. A szolgák hadából egy emberként szakadt fel az irtózat sóhaja. A fegyveresek kényelmetlenül fészkelődtek a helyükön, néhány lovag a kardja markolatára csúsztatta a kezét. Gervase-t és Williamet a rosszullét környékezte.
– Ugyan, ugyan – Ralf száján akadozva törtek elő a szavak –, biztosíthatom, uram, az unokahúgomnak álmában sem jutna eszébe ilyesmit tenni. A becsületemre esküszöm, hogy nem kell ettől tartania, mylord.
– Miután már elfogyasztottam a vacsorám és még mindig itt ülök, egyet kell értsek önnel – felelte Hugh. – De a bizalmatlanságom talán érthető az adott körülmények között.

11. oldal

>!
zuna19 P

– Szabad kérdenem, mi lesz az úticél?
– Még nem tudom. Az eljegyzés után ez is kiderül.
– Nem mintha nem lenne mindegy – vont vállat az idősebb férfi. – Akármerre indulunk is, nem kétséges, hova jutunk.
– Hova? – kérdezte őszinte érdeklődéssel Hugh.
– Pokolra! – mormogta Dunstan.
– No, ott legalább ismerős terepen mozgunk! – vigyorodott el a lovag.

57. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dunstan · Scarcliffe-i Hugh 'Rettenthetetlen'
>!
zuna19 P

– A baj mindig akkor szakadt a nyakunkba, uram, amikor túl sokat törted a fejed valamin.
– Észrevetted, milyen gyönyörű zöld a szeme?
– Én azt már nem is néztem – nyögte Dunstan. – Baljós előjelnek elég annyi is, hogy a haja vörös.
– Egészen különleges árnyalatú, furcsa zöld szempár…
– Márhogy olyan, mint egy macskáé?
– Inkább mint egy elvarázsolt tündérhercegnőé.
– Hát ez egyre rosszabb! Uram, azt hiszed, a tündéreket szokták elvarázsolni? – fintorodott el Dunstan. – Nem irigyellek, amiért ezzel a zöld szemű, vörös boszorkával kell foglalkoznod.
– Az éjszaka ébredtem rá, valójában mennyire tetszik nekem a vörös haj és a zöld szem.
– Egek! Eddig a feketéket szeretted! És köztünk szólva, Lady Alice nem különösebben szép. Csak az újdonság erejével hat rád, hogy van annyira esztelen, hogy szembeszegüljön veled.
Hugh vállat vont.
– Majd elmúlik, uram – vigasztalta embere. – Mint ahogy a másnaposság is.

25. oldal

>!
zuna19 P

– Hogy az a mennydörgős istennyila! – pattant fel a lovag és megkerülte az asztalt. – A nővéred az őrületbe kerget!
– Ralf bácsikánk is mindig ezt mondogatta.

122. oldal

>!
zuna19 P

Nem hiszem, hogy gyáva lennék, de most az egyszer meg kell futamodnom. A saját érdekemben.

122. oldal

>!
zuna19 P

A bosszú magvát a múltban vetették el. Mostanra kicsírázott, és megmérgezi ezt a földet.

129. oldal

>!
zuna19 P

Egy lélek nem akadt, aki furcsállotta volna, hogy Ralf az unokahúgára ruházza át a felelősséget, hogy szálljon szembe a Rettenthetetlennel. Azon csodálkoztak volna, ha másként tesz. Megszokhatták már, hogy a lányt nem egykönnyen lehet meghátrálásra kényszeríteni. Miért épp egy legenda futamítaná meg?
Huszonhárom évesen a maga feje után ment, a maga útját járta, és pillanatnyi kétséget sem hagyott afelől, hogy az életébe nem tűr beleszólást. Tudta, hogy nagybátyja mindezt igen nehezen viseli. Hogy a háta mögött csak „nagyszájú fehércselédként" emlegeti. No persze, soha nem akkor, amikor fájó ízületeire kért gyógyító balzsamot.
Alice elég elszántságot érzett magában a feladat véghezvitelére, és tudta, hogy óvatosan kell eljárnia. Nem kellett a szájába rágni, miféle veszélyeket rejt a hamarosan elkövetkező pillanat. De azzal is tisztában volt, hogy Hugh megérkeztével a szabadulás reménye is felcsillant ma este. Ha nem ragadja meg az alkalmat, ő és öccse a Lingwood uradalom foglya marad.

10. oldal

>!
zuna19 P

– Tudós vagyok, nem méregkeverő! Természettudományokkal foglalkozom, nem pedig fekete mágiával! Édesanyám valóban ismerte a gyógyfüveket. De a tudását gyógyításra használta, nem arra, hogy másoknak ártson.
– Nem is tudja, micsoda megkönnyebbülés ezt hallanom!
– És én magam sem szoktam gyilkolni – folytatta felpaprikázva a lány. – Felőlem még az olyan kellemetlen vendégek is biztonságban vannak, mint ön!
– Alice, az égre kérlek, elég legyen! – Ralf sörös-kancsója ideges dobolással odébb vándorolt az asztalon.
Unokahúga rá sem hederített. Összeszűkült szemmel Hugh-t nézte.
– Soha senkit nem öltem meg életemben. És ezt, ugyebár, ön nem mondhatja el saját magáról.
A hallgatóság soraiból, a félelem nyüszítését palástolandó, csuklásszerű hangok hallatszottak. Gervase és William szemlátomást az őrület határán jártak.
Egyedül Hugh nem veszítette el a higgadtságát. Tűnődve méregette a lányt.
– Igaza van, kisasszony – mondta lágyan. – Hazudnék, ha ezt állítanám.

12. oldal

>!
Ercsusz

Hugh, a Rettenthetetlen egyéb öltözékében sem nyújtott megnyugtató látványt, de teljes harci díszben idegesítő volt még csak ránézni is.

65. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lisa Kleypas: Az ördög télen
Heather Graham: A szürkekabátos
Lisa Kleypas: Winterborne választottja
Julia Quinn: És boldogan éltek
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Judith McNaught: Álomkirályság
Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről
Robin LaFevers: Sötét diadal
Leila Meacham: Somerset