A ​lány, aki túl sokat tudott (Burning Cove 1.) 84% 66 csillagozás

Eddig úgy tudtam, hogy az írónő Amanda Quick néven viktoriánus krimiket ír. Kortárs műfajban pedig Jayne Ann Krentz néven alkot. Hát ez sem viktoriánus sem kortárs nem volt, mert az 1930-as években játszódott. Szerencsére nem ért kellemetlen meglepetés a sztorit és a szereplőket illetően. Itt is adva volt a talpraesett hősnő, aki képes mindennel megbírkózni és a különleges férfi főhős, aki teljesen eltér az átlagostól. Oliver egy volt bűvész, aki megsérült utolsó mutatványa közben, de tökéletesen ért az illúziókhoz. Ők ketten összefognak egy gyilkos leleplezésében.
Amanda Quick ugyanolyan szórakoztatóan ír, mint ahogy már megszoktam tőle, és a bűnügy mellé odaszerkeszti a romantikus szálat is. Bár idáig nem terveztem beszerezni, de kell nekem a sorozat második része is. Hátha Oliver barátja is kap valakit magának. :)

Elég sok könyvet olvastam már az írónőtől és nagyon szeretem, de ez a könyv most nem fogott meg. Elég zavaros volt, nekem legalábbis és nem olyan mint a többi könyve. Ami nem lenne baj, de ez nem nyert meg magának. A történelmi romantikustól pedig nagyon messze van.

Élvezetes történet volt, annak ellenére, hogy néhol már kicsit túlságosan is összeakadtak a szálak (mondjuk én szeretem az ilyen regényeket). Irene és Oliver szimpatikus páros, a krimiszál ugyan lassan, de beindult, és tetszettek az apró utalások az 1930-as évekre is. Bár elismerem, volt olyan rész, ahol akár 21. századi történetnek is lehetett volna gondolni, számomra nem vont le az élvezeti értékéből.

Nem a megszokott környezetben játszódó AQ, de hozta a megszokott színvonalat.
Nem volt ez eget-földet megmozgató szerelem, de szépek voltak, nem bonyolították túl.
Érdekes volt a 2 szál, mind a kettő izgalmas volt spoiler, az elsőt frappánsan lezárták, a másodiknak pedig nem jöttem volna rá a megoldására. Az utolsó fejezetek pedig csak a hab a tortán voltak.
Nagyon tetszett :)

Talán valami hiányzott, vagy én nem voltam most erre hangolva. Nem volt rossz, de nem volt az a teljes olvasási élmény. A befejezés azért nagyon érdekes, és az egész könyv mozgalmas.

Igen, igen, elfogult vagyok az írónővel kapcsolatban, főleg az e néven írt regényei miatt. Ez kicsit kilógott a sorból, mert nem Angliában, és nem a 18-19. században játszódott. Viszont ennek ellenére tetszett. Határozottan szerettem olvasni, és csak azért tartott annyi ideig a végiglapozása, mert a héten nem igazán volt időm olvasni. Különben nem is értem, hogy bírtam ki, hogy annyi ideig ott volt a polcomon, és nem olvastam. Ez is csak azt bizonyítja, hogy mennyi jó könyv van a várólistámon.
A páros nagyon tetszett: a bűvész és a riporternő összeillettek. Ráadásul a mellékszereplők is nagyon élethűre sikeredtek. A krimiszál pedig izgalmas volt, bár sejtettem a megoldást, a csavar jót tett a végének. A titkárnő pedig… ! :-)
Nem csalódtam.

Annyira nem szerettem az írónőnek ezt a könyvét, mint a többit. Nem a megszokott volt, ahhoz képest, amit ezen a néven szokott írni. Elején elveszettnek éreztem magam, hogy hol is vagyok. Azért a végére elkaptam a fonalat, élveztem a nyomozást és a romantikus szálat Irene és Oliver között. Nem gondoltam arra a gyilkosra, akiről végül kiderült. Szép volt Irene-től, hogy spoiler

Jó volt, bár csalódtam, mert ezen a néven történelmi romantikust szokott írni az írónő, ez pedig kortárs romantikus műfajban íródott. Nem nagyon szeretem, ha nem azt kapom, amit megszoktam.
A történet egy szokványos Quick-es romantikus krimi volt, nem nagyon volt semmi meglepő benne. De ezeket J.A. Krentz néven szokta írni.

Kicsit meglepődtem, hogy nem régebbi korban játszódik a regény, Amanda Quick néven nem így szokott lenni, nem is tetszett annyira. Jó volt, szórakoztató, gyorsan olvasható, hasonló mint az írónő többi regénye, de olvastam már tőle jobbat is. Megvoltak a megszokott elemek, rejtély, szerelem, érdekes, szokatlan főszereplők, humor, de most annyira nem állt össze számomra. Ez a környezet, Hollywood, színészek hírnév nekem nem szimpatikus. Viszont a vége a titkárnővel érdekes fordulat volt, felkeltette a kíváncsiságomat.

Régen olvastam már ezt a könyvet, nem is értem, hogy bújt el eddig, hiszen időről időre előveszem az írónő könyveit.
Érdekes volt, hogy nem egy igazi, 18-19. századi történelmi romantikus, sem pedig egy mai korban játszódó történet, hanem az 1930-as években játszódik. A többi azonban tökéletesen passzol az írónő általam nagyon szeretett stílusához. Erős, talpraesett hősnő, aki nem fél a saját árnyékától és egy magába zárkózó, remek problémamegoldó készséggel rendelkező, sebhelyes pasi. Tökéletes párosítás.
Egyáltalán nem mondhatnám szokványosnak a találkozásukat, hiszen Irene interjút szeretne készíteni Oliver szállodájának egyik vendégével, amikor is az interjúalanyt megölik. Kezdetét veszi a közös nyomozás, gyűlnek az áldozatok, a gyilkossági kísérletek és Irene múltjából is felbukkan a gyilkos, aki miatt Burning Cove-ban kötött ki. A krimi szál izgalmas, sikeresen terel az írónő egy irányba off, mikor pedig kiderül a gyilkos kiléte, csak pislogok. Nem is emlékeztem már rá és nem is gondoltam volna. A múltbéli ügy is méltó lezárást kapott, csak a kocsit sajnálom. Azért azt halkan megjegyzem, hogy Oliver nem állt éppen a romantikus kinyilatkoztatások csúcsán, az a spoiler