A ​lány, aki túl sokat tudott 33 csillagozás

Amanda Quick: A lány, aki túl sokat tudott

Amikor ​Hollywood hírességei egy kis nyugalomra vágynak, meg sem állnak az idilli tengerparti kisvárosig, ahol a pompás Burning Cove Hotel teljeskörű szolgáltatást kínál diszkrécióra és pihenésre vágyó vendégeinek.
Irene Glasson, egy hollywoody pletykaújság kezdő munkatársa itt beszél meg találkozót egy gyönyörű színésznővel, aki szenzációs híreket ígért neki egy körülrajongott filmcsillag múltjával kapcsolatban. Irene nem is tud ellenállni a csábításnak, azonnal autóba ül és Los Angelesből Burning Cove-ba száguld, ám a megbeszélt időpontban a színésznő helyett annak holttestére bukkan az elegáns hotel úszómedencéjében.
Amikor Irene nyomozni kezd a haláleset körülményei után, olyan titkokra lel, amelyek, ha nyilvánosságra kerülnek, szertefoszlathatják az ifjú sztár köré font illúziók hálóját. És mivel egy kezdő fiatal színészecskéből közönség bálványát faragni óriási anyagi áldozatokat követel, bizony nem kevesen vannak Hollywoodban, akik befektetésük védelmében… (tovább)

Eredeti mű: Amanda Quick: The Girl Who Knew Too Much

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Maecenas, Budapest, 2017
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632033181 · Fordította: Sóvágó Katalin

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

>!
Navi
Amanda Quick: A lány, aki túl sokat tudott

Nem a megszokott környezetben játszódó AQ, de hozta a megszokott színvonalat.
Nem volt ez eget-földet megmozgató szerelem, de szépek voltak, nem bonyolították túl.
Érdekes volt a 2 szál, mind a kettő izgalmas volt spoiler, az elsőt frappánsan lezárták, a másodiknak pedig nem jöttem volna rá a megoldására. Az utolsó fejezetek pedig csak a hab a tortán voltak.
Nagyon tetszett :)

>!
anesz P
Amanda Quick: A lány, aki túl sokat tudott

Igen, igen, elfogult vagyok az írónővel kapcsolatban, főleg az e néven írt regényei miatt. Ez kicsit kilógott a sorból, mert nem Angliában, és nem a 18-19. században játszódott. Viszont ennek ellenére tetszett. Határozottan szerettem olvasni, és csak azért tartott annyi ideig a végiglapozása, mert a héten nem igazán volt időm olvasni. Különben nem is értem, hogy bírtam ki, hogy annyi ideig ott volt a polcomon, és nem olvastam. Ez is csak azt bizonyítja, hogy mennyi jó könyv van a várólistámon.
A páros nagyon tetszett: a bűvész és a riporternő összeillettek. Ráadásul a mellékszereplők is nagyon élethűre sikeredtek. A krimiszál pedig izgalmas volt, bár sejtettem a megoldást, a csavar jót tett a végének. A titkárnő pedig… ! :-)
Nem csalódtam.

>!
Lovas_Lajosné_Maráz_Margit
Amanda Quick: A lány, aki túl sokat tudott

Jó volt, bár csalódtam, mert ezen a néven történelmi romantikust szokott írni az írónő, ez pedig kortárs romantikus műfajban íródott. Nem nagyon szeretem, ha nem azt kapom, amit megszoktam.
A történet egy szokványos Quick-es romantikus krimi volt, nem nagyon volt semmi meglepő benne. De ezeket J.A. Krentz néven szokta írni.

>!
Fairymysz
Amanda Quick: A lány, aki túl sokat tudott

Bajban vagyok ezzel a könyvvel. Ha nem Amanda Quick írta volna, talán másképp éreznék, de ezt most nem tudom hova tenni. Megszoktam, hogy Quick név alatt a történelmi romantikusai vannak és bár ez a történet valahol a 30-as években játszódik, nekem nem elég történelmi. :D
Arról nem beszélve, hogy – nem tudom, hogy az író vagy a fordító hibájából – nagyon sok modern kifejezés volt, ami kizökkentett. Igaz, annyira bele se éltem magam a 30-as évek érzésbe, mert alig volt rá utalás: a világválság, a Nagy háború emlegetése, a rádióhullámokkal való kezdeti kísérletezgetések. Igazából, ha az ember ezeket nem veszi észre, simán modern történetnek olvasná: internet és mobiltelefon nélkül. :)
Irene-t és Olivert nagyon szerettem, aranyosak voltak együtt. Oliver munkatársait is nagyon bírtam.
Ami a krimi részét illeti, volt itt mindenféle szál, ami a végén egybefutott, de ez jó volt. Nem nagyon lepődtem meg, de végül is itt a lényeg az volt, miként jönnek össze a főszereplők. :D
Szóval, végeredményben túl rossz csillagozást nem tudok neki adni.
Azonban: a kiadó most nagyon melléfogott a borítóval. Nekem nagyon nem tetszik, szerintem iszonyat ronda. Ráadásul a borító alján lévő látkép, túl modern a könyvhöz.

>!
Barbár
Amanda Quick: A lány, aki túl sokat tudott

Romantikus krimi a két világháború közötti időszak Amerikájából. Szerencsére a krimi elemei vannak túlsúlyban. Időnként még humor is jelen van. Kellemes kikapcsolódás, semmi több.

>!
Cat8
Amanda Quick: A lány, aki túl sokat tudott

Magával ragadó romantikus krimi a nem annyira távoli múltban játszódik Amanda Quick szokásos stílusában. Két dolgot hiányoltam az egyik, hogy pontosan mikor is játszódik. Említi a gazdasági válságot, így utána zajlik, de abban nem voltam biztos, hogy a II. világháború után történt-e.
A másik, amit hiányoltam, hogy pontosan hány éves a két főszereplő. Ezt is csak körülbelül tudtam belőni a történet alapján.

Remélem, hogy a következő könyvben a volt bűvész barátja is szerelemre talál.

>!
wmagda
Amanda Quick: A lány, aki túl sokat tudott

Ez a harmadik könyvem Amanda Quicktől, és ez tetszett közülük a legjobban. Tetszett, hogy itt is egy erős, önálló női főszereplőt kaptunk. A férfi főszereplő, Oliver Ward is erős karakter volt, azonban a sérült lába miatt lelkileg sérülékeny volt és bizonytalan abban, hogy tetszhet-e egy olyan nőnek, mint Irene. Közös volt bennük, hogy múltbeli tapasztalataik miatt nem bíztak senkiben, s ez megnehezítette, hogy egymásra találjanak.
Tetszett az is, hogy itt a krimi szálak (mert több is volt) voltak hangsúlyosabbak, nem a romantika. Irene korábbi életében Anna Harrisként Helen Spencer, egy vonzó, tehetős nő titkárnője volt. Munkaadóját azonban egy titokzatos notesz miatt megölték, s végül Anna menekülni kényszerült a notesszal. Irene-ként kezdett új életet. Helen gyilkosa azonban mindenáron meg akarja szerezni a noteszt és ezért Anna nyomában ered.
Itt a gyilkos személye majdnem végig ismert volt az olvasó előtt, csak az volt a kérdés, hogy ő kapja el előbb Irene-t, vagy pedig fordítva. De szerencsére ez is izgalmas tudott lenni.
A második krimi szál pedig az úszómedencés gyilkosság volt, ahol idővel további gyilkosságok is napvilágra kerültek… Bizony itt engem sikerült meglepnie az írónőnek a regény végén a tettes személyével, bár bevallom, kicsit erőltetettnek éreztem, hogy ő lett a gyilkos, korábban egyszerűen semmi nem utalt arra, hogy ő lenne az.
És a regény legvégén váratlanul egy harmadik gyilkos is bemutatkozik. Ezt is picit erőltetett fordulatnak éreztem, bár kétségtelen, hogy itt az elkövetőnek jó oka volt a gyilkosságra, hogy úgy mondjam, nem volt más lehetősége.
Az írónő stílusát itt is szerettem, Irene és Oliver mindig szellemesen társalgott, és a többi szereplő is egyedi és hihető volt. Összességében kellemes kikapcsolódást nyújtott a regény és még valamennyi izgalmat és váratlan fordulatot is tartogatott számomra. Aki nagyon jól kidolgozott, nagyon csavaros krimit akar olvasni, annak nem ezt ajánlanám, de ettől még szerettem ezt a könyvet.
Bővebben: http://konyvboncolgato.blogspot.hu/2018/03/amanda-quick…

>!
Nushi P
Amanda Quick: A lány, aki túl sokat tudott

A február úgy látszik a csalódásokról szól… Amanda Quick nagy kedvencem de ez a könyv valahogy nem sikerült. Úgy is mondhatnám, hogy untam.


Népszerű idézetek

>!
krisztin1 P

Az árvák korán megtanulják, hogy józanul szemléljék a sorsot.

>!
krisztin1 P

– Az illúzió jó. Ha kell, bolonddá teszi a közönséget.

Kapcsolódó szócikkek: illúzió
>!
krisztin1 P

Sose fordítsatok hátat az óceánnak, mert minden percre van egy meglepetése!

>!
krisztin1 P

– Köszönöm ezt a szép estét – mondta. – Még ha leginkább egy gyilkosról beszélgettünk is.
– Rólam senki se mondja, hogy nem tudok mulattatni egy hölgyet.

>!
krisztin1 P

– Maga mindig ilyen harapós?
– Nem tudom. Kérdezze meg a személyzetemet.
Irene mosolygott. Megdöbbentően rideg volt a mosolya.
– Minek tenném? Képes vagyok az önálló véleményalkotásra.
Ward gyanakodva kémlelte.
– És most mi a véleménye?
– Az, hogy bizonyos témák, mint például a lába, megharagítják.
– Csak azért haragszom, ha leszegényezik a lábamat.

>!
krisztin1 P

– (…) Hosszú az út L.A.-ig és vissza, és jobbára puszta síkság. Nem találkozunk sok benzinkúttal, és nem akarunk megfenekleni a semmi közepén.
– Így van, hosszú az út. De nem kell ám végig magának vezetnie. Boldog leszek, ha felválthatom.
– Nem.
– Egy többórás vezetés nagyon megviseli a lábát.
– Nem.
– Szép idő van. Lenyithatjuk a tetőt.
– Igen.
– Maga soha, senkinek sem engedi át a kormányt?
– Nem.

>!
Barbár

A fia nyilvánvalóan élvezi az ölést, amit Graham egyébként megértett, elvégre ő is volt fiatal.

19. oldal