Mit ​vétettem? 53 csillagozás

Amanda Prowse: Mit vétettem?

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kathryn Brooker anya és feleség. Két szép kamasz gyermeke, vonzó, iskolaigazgató férje oldalán olyan életet élhet, amilyet mindenki irigyel: az angol kisváros elit iskolájának tanári kara, a barátaik, a jómódú szülők sokasága. Egy nap azonban olyasmi történik a mindig rendes ház falai között, amely áthúzza, összekaszabolja a tökéletes élet, a mintacsalád eddig ismert képét. Mert a zárt ajtók mögött szenvedés volt, kín és megsemmisülés.
Amanda Prowse könyve a tűrés és a küzdelem regénye, a gyermekeiért magát is feláldozó nőé, aki végül mégis képessé válik a harcra, amellyel saját magának tartozik. De hogyan kaphat erőre egy reménytelen asszony, miként képes megváltoztatni a sorsát, elhagyni azt a földi poklot, amelybe jószántából lépett? A Mit vétettem? ennek a történetét tárja az olvasó elé, a ráeszmélést, a megkönnyebbülést és a reményt, hogy mindig van lehetőség új életet élni.

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
General Press, Budapest, 2017
340 oldal · ISBN: 9789636439712 · Fordította: Szieberth Ádám
>!
General Press, Budapest, 2017
340 oldal · ISBN: 9789636439729 · Fordította: Szieberth Ádám

Enciklopédia 2


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 36


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Amanda Prowse: Mit vétettem?

Kár érte, nagyon próbáltam folyamatosan beleélni magamat, de egy – két résztől eltekintve, végig kint maradtam….nem tudott beszippantani.
Azok a részek, melyek a múltban játszódtak adták a történet fénypontját, a jelen, melyben újra építettem volna a főszereplővel magunkat inkább untatott. Igazán sajnálom, mert a borító nagyon tetszik és a fülszöveg alapján jobbra számítottam.

gabiica P>!
Amanda Prowse: Mit vétettem?

Engem valahogy nem fogott meg. Igazából csak azokat a részeket tudtam számomra értékelhetőnek tartani, amelyek igazán a múltban játszódtak, ahogy megismerhettük, Kathryn mit él át.
A majdnem jelenben játszódó részek, ahogy újra felépíti az életét, jók voltak, de valahogy belőlem nem váltották ki azokat az érzelmeket, amiket kellett volna.

Alapvetően tényleg megrázó volt. Hihetetlen az a lelki terror, amit átélt, és nem meglepő, amit tett. De valahogy engem a történet úgy egészében nem fogott meg. Szerettem volna, ha többet ad, és jobban élvezem, de sajnos ez most nem sikerült.

Anne1221 I>!
Amanda Prowse: Mit vétettem?

Hol is kezdjem? Kicsit kavarognak a fejemben a gondolatok, de talán ott, hogy nem azt kaptam, amire számítottam.
Azt hittem egy nő passiójának leszek a szemlélője, akit bántalmaznak míg eléri azt a töréspontot, ahol kilép a körből.
De tévedtem.
A könyv első oldalain megtörténik a törés, és utána bevillanó emlékek által megértjük a miértet, miközben peregnek az évek és a főszereplőnk megpróbál újra élni és továbblépni.
spoiler

Egy kicsit zavaró volt, illetve nagyobb odafigyelést igényelt a múlt-jelen szál követése, egy-egy helyen nem is szeparálódott el teljesen, hogy most hol is vagyunk, csak amikor spoiler derült ki, hogy egy emlékben vagyunk.

Érzéseket váltott ki és elgondolkodtatott.
Különösen az a szakasz, amikor spoiler a nő szerepéről és az áldozat mivoltjáról.
Annyira könnyen dobálóznak emberek azzal, hogy „Minek tűrte!? Én a helyében biztos elmentem volna…!”
A könyv egy pontján én is azt gondoltam, hogy igen, nekem itt lett volna elég, de aztán belegondoltam, hogy valaki attól igazán áldozat, hogy elveszik tőle a döntést, a személyiséget, és az akaratot.
És amikor már valaki olyanná vált, akinek nincs személyisége, vagy csak alig haloványan pislákol, és nincs akarata, amivel döntést hoz…. nos abban a felállásban, már nem is egyszerű meglépni a nyilvánvalót.

Szóval összességében nem könnyű szórakozás, így aki arra vágyik az csalódni fog. Nem is egy erotikus tartalmú mű, nincsenek benne hosszas leírások, de nem is hiányzik, az itteni kegyetlenkedés magában elég súlyos.

Hogy együtt lehet-e érezni Kate-tel? Hogy meg lehet-e érteni vagy fel lehet-e menteni? Nem tudom.
Hogy kedvelni lehet-e? Ez is nehéz kérdés.
De azt hiszem ezt mindenki, aki olvassa majd megítéli saját maga. 

mrsp>!
Amanda Prowse: Mit vétettem?

Rég olvastam már egy jó családregényt, de most sikerült kifognom egyet. Amanda Prowse regénye, habár szerencsére soha nem kellett olyat átélnem, mint a regénybeli Kathryn-nek, szíven ütött és felejthetetlen élményt okozott.

Először azt hittem, ez a regény egy gyilkossági ügyről fog szólni, amit szép lassan felderítenek a tárgyalóteremben. De nem. A gyilkosság nagyon is egyértelmű, egy percig sem kérdőjeleződik meg, hogy ki és miért tette. Itt egy kicsit felszaladt a szemöldököm, hiszen ha az első oldalon lelövik, hogy ki a gyilkos, akkor miről fog szólni a könyv? De aztán egy olyan fájdalmas és szívet tépő történet rajzolódott ki előttem, ami teljesen beszippantott. Mert hogy Prowse végigvezet minket egy borzalmas, titkokkal és fájdalommal teli élet emlékein, megmutatja, hogy változik meg egy nő élete és teljes identitása a családon belüli erőszak hatására.

Az első néhány fejezetnél kicsit furcsának éreztem, hogy ugrálunk az időben, és a történet eseményei úgymond össze-vissza helyezkednek el a könyvben, de aztán megtetszett ez a történetvezetési mód, mert így egy nagyon széles spektrumú képet kaptunk a Brooker család életéről, főként Kathryn szenvedéseiről, és így tökéletes kirajzolódtak a múltbeli események jelenbeli hatásai. Nekem nagyon tetszett, hogy ennyire mélyen, ennyire csontig hatolóan részletesen írta meg a bántalmazott asszony történetét az írónő, sokszor már rázott a hideg a borzalmaktól, amiken a külvilág felé mosolyogva keresztül kellett mennie. Nagyon tetszett a jelenbeli rész is, ami Kathryn, az események utáni életét mutatta be, hiszen így még jobban érezhető volt, hogy Mark mennyire tönkretette az életét, és csodálatos volt olvasni, hogyan állt talpra napról napra és építette fel újra önmagát.

Kókuszka>!
Amanda Prowse: Mit vétettem?

Kathryn Brooker megtapasztalta a nők elleni erőszak lelki, testi formáját is. Az elkövető a tulajdon férje. Úgy érzi, gyermekeiért tűrnie kell, meg se próbál segítséget kérni. Tizennyolc év után betelik a pohár, de az önbíráskodást választja. Betekinthetünk a család mindennapjaiba, majd az azt követő eseményekbe. Vannak benne olyan szálak, melyek realitása csekély, de egy író képzeletvilága más mércével mérhető.

5 hozzászólás
Jóna_Timi>!
Amanda Prowse: Mit vétettem?

Baljós cím, és magányosságra utaló borító. Az ember azt gondolná, ebből csakis egy borongós, letargiát sugárzó könyv kerekedhet. A téma, a családon belüli erőszak miatt tényleg szomorú a sztori, de ettől függetlenül egy szerethető történetet kaptam, amely olyan mint az élet, a pofonok mellett öröm is akad, és sok-sok küzdelem. Nem bántam meg, hogy elolvastam Amanda Prowse regényét, amely véleményem szerint filmvászonra kívánkozik. Nem hollywoodi kasszasiker lenne belőle, hanem egy filmfesztiváli díjnyertes.
Rövid értékelés:
http://napisorok.blogspot.hu/2017/08/amanda-prowse-mit-…

zsanna525>!
Amanda Prowse: Mit vétettem?

Megrázó és fájdalmas.Azok fogják igazán átérezni,akik átéltek hasonlót.

4 hozzászólás
klaratakacs P>!
Amanda Prowse: Mit vétettem?

Sokadjára sem tudom megérteni, hogy bántalmazott, pláne ilyen kegyetlenséggel bántalmazott nő miért nem képes lépni, miért nem pakol össze és tűnik el az első brutalitáskor. Kathryn-nek lett volna választása, lehetősége, támasza (több is), de ő csakaértis tökéletes kívánt lenni. Mondjuk elég nagy logikai bukfenc, hogy ugyan a férje spoiler, mégis a két a szüléskor senki nem vett észre semmit, nem kérdeztek semmit…
Az „utána” részek viszont nagyon tetszettek, sőt a gyerekek mondanivalója nagyon ütősre sikerült. Tánya sorsa pedig kifejezeten megrázó volt számomra, ez végülis felvitte a könyv csillagozását. szintén nagoyn tetszettek a leírások, a Szép Kilátás Házá-é, a cornwall-i tengerparté és a trópusi szigeté is.

mazsoka P>!
Amanda Prowse: Mit vétettem?

Háát, szóval az van, hogy egyszerre éreztem rokonszenvet, sajnálatot és dühöt, amikor Kate elmesélte a történetét. Még az sem zavart nagyon, hogy ugrabugrált az időben – talán nem is lett volna ennyire lebilincselő, ha folyamatában ismerjük meg az élettörténetét. Valljuk be: kellett is egy kis felsóhajtás két múltbéli rész között, ezt egyszerre elolvasni képtelenség lett volna.
Hogy azonosultam-e a bántalmazott nő gondolataival? Nem. Nincs az a családi béke, ami sértetlenül megúszná ezeket a borzalmakat. Kate családja sem kivétel.
Felkavaró olvasmány!

Vhrai P>!
Amanda Prowse: Mit vétettem?

Az írói stílus nem rossz, de nem értek egyet a könyv nagy részével. Valamint elég sok képtelenséget tartalmaz….

Bővebben: http://libellum.blog.hu/2017/05/08/amanda_prowse_mit_ve…


Népszerű idézetek

mrsp>!

Ami megéri a fáradságot, az soha nem megy könnyen, szívem.

50. oldal

mrsp>!

A nehezén túl vagy, úgyhogy hinned kell magadban!

50. oldal

Kókuszka>!

Minden undok megjegyzés sértő, de ha olyan embertől jön, akit szeretünk, akkor duplán, sőt talán triplán fáj.

171. oldal

mrsp>!

Én azt hiszem, hogy néha könnyebb elmenni. Van, amikor ahhoz kell a bátorság, hogy ne húzzunk el a vérbe.

45. oldal

helkaland>!

Összeszedegetem a kis darabkákat, amelyeket lefarigcsáltál rólam, a fiókba dugdosott, szőnyeg alá söpört, díszpárna alá suvasztott darabkáimat, és újjáépítem önmagamat. Megvalósítom mindazt, amire egykor képesnek éreztem magam. Kergetni fogom az álmaimat, amelyeket dédelgettem, mielőtt megtörtél engem. Igen, kergetni fogom őket egytől egyig!

mrsp>!

– Éppen belekezdtem A zöldellő fa alatt című Thomas Hardy-regénybe. Olvastad?
Janeece megrázta a fejét.
– Á, neeem. Nem szokok és óvasni.
– Hát, az bizony nagy kár, Janeece, mert így sok mindenről lemaradsz. Ha olvasnál, ezernyi különböző világba látogathatnál el, és ez talán nem lenne rossz, tekintve, hogy a saját kis világodat ezek a komor falak határolják. Szóval miért is nem szoksz olvasni?

46-47. oldal

mrsp>!

– A szaktárgyamat imádom, és nagyon türelmes vagyok, ellentétben valakivel, akinek a nevét most nem árulom el!
– Hogy türelmetlen, én? Ugyan már! Arról nem én tehetek, hogy olyan kölyköket löknek elém, akiknek a túlnyomó többsége retardált. Nekem jobb képességű gyerekek kellenek, nem olyanok, akiknek az IQ-ja egy szobanövényével vetekszik!
– Aha. Hogy is van az a mondás? A rossz munkás a szerszámait hibáztatja… Lehet, hogy ugyanez áll a rossz tanárokra is?

151. oldal

mrsp>!

Kathrynt ámulatba ejtette, hogy milyen kitartóan tud csimpaszkodni az emberállat az adott pillanatba, az „itt és most”-ba. Lenyűgözte, sőt elbűvölte ez a képesség, az egyértelmű hiábavalósága dacára.

14. oldal

mrsp>!

A Marlham börtönben soha, de soha nem volt csönd. Ha éppen nem duruzsolt a vég nélküli, agyzsibbasztó szappanoperákat okádó tévé, akkor elmebajos sikítás, rikácsoló kacaj vagy trágár ordítozás hallatszott valahonnan. A hangoskodók úgy képzelték, hogy efféle átkozódáshoz tövig kell csavarni a hangerőt, de Kate, aki itt ezen a néven futott, tapasztalatból tudta, hogy az ocsmány szavak sokkal fenyegetőbben hangzanak, ha halkan, lassan, közvetlen közelről kapja őket az ember az arcába: ha kénytelen odafigyelni rájuk, és felfogni a jelentésüket. A kiabálás az amatőrök sportja.

27. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Dorothy Koomson: Az utolsó csepp
Tom Rob Smith: A 44. gyermek
Sophie Hannah: A zárt koporsó
Ian McEwan: Dióhéjba zárva
David Mitchell: Felhőatlasz
Alice Feeney: Időnként hazudok
John le Carré: Jó barátok
Tasmina Perry: Ház medencével
Rosamund Lupton: Azután
Ian McEwan: Vágy és vezeklés