A ​kérés művészete 25 csillagozás

Hogyan tanuljunk meg segítséget kérni és elfogadni
Amanda Palmer: A kérés művészete

Amanda ​Palmer – rocksztár, a közösségi finanszírozás úttörője, TED-előadó – minden tud, amit a kérésről tudni lehet. Menyasszonyi ruhába bújt, élő szoborként szavak nélkül kért pénzt sok ezer járókelőtől. Aztán, amikor énekes, dalszerző és zenész lett, nem félt támogatást kérni a közönségétől, amikor a karjaikba vetette magát a színpadról (vagy éppen szállásra volt szüksége). És, amikor szakított a lemezkiadójával, hogy a saját útját járja, megint csak a rajongóihoz fordult támogatásért, akikkel közösen összehozták a világ legsikeresebb zenei Kickstarter kampányát. Bár Amanda félelem nélkül tud segítséget kérni – amiért ünneplik és támadják is –, rájött, hogy vannak olyan, igazán fontos dolgok, amiket még ő sem tud kérni – akár zenészként, akár barátként, akár feleségként kellene kérnie. Arra is rájött, hogy ezzel nincs egyedül, hogy nagyon sokan félnek kérni, és ez megbénítja az életüket és a kapcsolataikat. Amanda, ebben az áttörést hozó könyvében megmutatja, milyen akadályokkal… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
HVG Könyvek, 2018
ISBN: 9789633046074
>!
HVG Könyvek, Budapest, 2015
420 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633042663 · Fordította: Garamvölgyi Andrea

Enciklopédia 2


Kedvencelte 6

Most olvassa 3

Várólistára tette 78

Kívánságlistára tette 55

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Nita_Könyvgalaxis P
Amanda Palmer: A kérés művészete

Amanda Palmer: A kérés művészete Hogyan tanuljunk meg segítséget kérni és elfogadni

Állsz a boltban a polcok előtt, és persze hogy a legmagasabb helyen van, amit szeretnél. Mit teszel? Próbálsz lábujjhegyre állni, addig próbálkozni, amíg le nem tudod szedni a terméket vagy segítséget kérsz az első utadba kerülő magasabb embertől? A legtöbbször az elsőt választjuk, és nincs ez jól.

Nem azt mondom, hogy mindenki fél kérni, de szerintem ez sokaknak okoz problémát. Egyet tudok érteni Amandával abban, hogy ennek hátterében egyrészt az áll, hogy félünk az elutasítástól és félünk attól, hogy gyengének mutatkozzunk. Úgy érezzük, ha kérünk, és nemet mondanak, hogy nem csak a kérésünket, hanem minket, az egész lényünket is elutasítják. Emellett pedig rettegünk attól, hogy gyengének gondoljanak, esendőnek, hogy ne higgyék azt, mindent meg tudunk egyedül oldani.

Amanda Palmer szerencsére erről nem szájbarágósan, hanem teljesen természetesen ír. Miközben megismerjük az életét, láthatjuk, ő hogyan tudta elfogadni azt, hogy igen is, szüksége van segítségre, nem tud mindent egyedül megoldani, és hogy nem szégyent ezt megtenni. Elmeséli azt is, szerinte mit kell tenni ahhoz, hogy ne leljünk elutasításra, vagy hogyha ez mégis megtörténik, el tudjuk fogadni.

Több olyan bátor nő, bátor ember kéne, mint Amanda. Szerencsére nem próbálja meg tökéletesnek beállítani magát, mint akinek már nincsenek félelmei és komplexusai. Mégis meg őszinte lenni, megtenni és kimondani azt, amit csak kevesen merünk. Remélem sokan lesznek, akik erőt merítenek majd a könyvéből.

4 hozzászólás
>!
zsofigirl
Amanda Palmer: A kérés művészete

Amanda Palmer: A kérés művészete Hogyan tanuljunk meg segítséget kérni és elfogadni

Olvasd el, ha tudni szeretnéd MILYEN NEIL GAIMAN-NEL SZEXELNI!!

Amanda Palmert sem ismertem. És óvatosan kezelem a könyvajánlásokat. Mégis, ez a harmadik könyv abból a hatból, amit megemlít egyik írásában a kedvenc bloggerem (szia, @Via!), és mind szuper könyv, úgyhogy igazat adok az első megérzésemnek, hogy ezeket mind el akarom olvasni, mert tényleg jók lesznek.

Elkezdtem olvasni és már az első oldalaknál éreztem, hogy ez tényleg nagyszerű lesz. Aztán amikor odaértem ahhoz a részhez, amikor a Svindlirendőrségről (mi a fene?! az Kóklerrendőrség és kész) ír, akkor leesett a tantusz és magamon kívül kezdtem ugrálni, hadonászni a könyvvel és kiabálni a kedvesnek: 'Hallod, ő a Neil Gaiman felesége! Ő találta ki a Kóklerrendőrséget!!!" Te jó ég, mennyi mindenen átsegített, hogy tudtam, ennek van neve (hivatalos és ilyen menő is) és nem csak utánam fognak jönni. És csak annyit tudtam, hogy Gaiman felesége találta ki, most pedig összeállt a kép.

A legjobb könyv, amit az utóbbi időben olvastam. Annyira őszinte, annyira falak nélküli… annyira valódi. Legszívesebben most azonnal kezdeném elölről.

Voltam egyszer egy drámatáborban. Az volt életem egyik legmeghatározóbb élménye. Azóta is folyton arra vágyom, hogy újra lássanak.

Én nem tudtam, hogy így is lehet 'sztárnak' lenni. Imádom, hogy így is lehet.

Próbálkozni kell ezzel a bizalom dologgal. Másnak sem ment könnyen. És milyen csodák születhetnek belőle, ha mégis!

Az egész könyvet átszövi a címbeli gondolat, de mégis sokkal több van benne. A Kétméteres menyasszony, a kapcsolata Neil-lel, Anthony-val, a legjobb barátjával, a Kickstarter-kampány, koncertek, turnék, csalódások.

Tele van a fejem gondolatokkal, de most megyek eleget tenni a kérésének, és meghallgatni pár számot tőle. Kíváncsi vagyok, az említett zenék közül csak Kimya Dawsont ismerem (akit rongyosra hallgattam a Junos időkben) és a Neutral Milk Hotelt (akinek csak az Aeroplane Over The Sunt hallgattam rongyosra).

Amanda! Köszi… (((()))))

6 hozzászólás
>!
kvzs P
Amanda Palmer: A kérés művészete

Amanda Palmer: A kérés művészete Hogyan tanuljunk meg segítséget kérni és elfogadni

Bő tíz évvel ezelőtt láttam/hallottam először egy The Dresden Dolls számot, és már akkor megállapítottam, hogy Amanda Palmer nem normális. Most elolvastam a könyvét, és megint meg kellett állapítanom, hogy ez a nő nem normális. Abból a szempontból biztosan nem, ahogy a „normális” emberek 95%-a éli és látja az életét és önmagát. Közben pedig arra is rájöttem, hogy sokkal jobb lenne a világ, ha az lenne a normális, ahogyan ő éli az életét.
Ennél őszintébb, kitárulkozóbb, hitelesebb könyvet én még nem olvastam. Amanda Palmer ugyanis teljesen lecsupaszította önmagát, és a pőre valóját ajándékként lehelyezte az olvasók lába elé. Bámulatos ez a bizalom, ahogy a legbensőbb titkairól, a legnagyobb félelmeiről, a belső kétségeiről vagy a mindenkiben megbújó negatív gondolatokról ír, és ahogyan áthatja az életigenlés a könyv minden sorát. Kimond helyettünk olyan dolgokat, amiket még magunknak sem mertünk bevallani (Helló, Svindlirendőrség!), és megmutatja a bizalom és a törődés valódi erejét.
Évek óta rendszeresen belebotlok Amanda Palmer nevébe és munkásságába, és végre rájöttem, hogy nem véletlenül. Hatalmas adakozó ő, akitől meg lehet tanulni a kérés, és az elfogadás művészetét is.

>!
Dün SP
Amanda Palmer: A kérés művészete

Amanda Palmer: A kérés művészete Hogyan tanuljunk meg segítséget kérni és elfogadni

Ez baromi jól esett. Emberi volt: szókimondó, vagány, menő, de ugyanakkor esendő és sebezhető is. És sokoldalú, szólt mindenről, zenéről, művészetről, rajongókról, barátokról, spontaneitásról, családról, örömökről, félelmekről, összetartásról, bizalomról, arról, hogyan kell kérni és ugyanakkor elfogadni mások segítségét, a fánkot (http://moly.hu/idezetek/526459), milyen, ha látnak is, nem csak néznek, önsorsrontásról, kommunikációról, Neil Gaimanről, hjaj, annyi mindenről.
Még nem estem neki a háttérkutatósdinak – zenéket hallgatni, fotókat nézegetni, blogot/twittert olvasni, TED előadást megnézni –, de már ezek nélkül is megvett kilóra a könyv.
És főleg sokat segített, hogy elgondolkodjam róla, hogy meddig akarok még ücsörögni azon a rohadt szögön. (http://moly.hu/idezetek/573250)

>!
Andaxin P
Amanda Palmer: A kérés művészete

Amanda Palmer: A kérés művészete Hogyan tanuljunk meg segítséget kérni és elfogadni

Nagyon közel vitt magához Amanda, nem sokat tudtam róla és a zenéjéről, nem tudtam azt sem, hogy Gaiman felesége. Mindez mindegy is, mert végtelen nyíltsággal írta meg az addigi életének fontos szakaszait, döntéseit, alanyi jogon tette szerethetővé magát érett érzékenységével.
De főleg felhívta a figyelmet arra, hogy az emberi lét, kommunikáció egyik legfontosabb, egyenesen vagy áttételesen, de folyton visszaköszönő pontja: a kérés.
Sokat gugliztam közben: rákerestem a Kétméteres Menyasszony fícsőrre (Eight Foot Bride), megnéztem az esküvőjük képeit, rátolakodtam a hétköznapi boldogságukról készült fotókra, elemeztem a mosolyát, arcát, meghallgattam nem csak az ő számait (ez kötelező volt, több dalszöveg is szerepel a könyvben és kíváncsi voltam rájuk, hogy milyenek zenésen), de azokét is, akikkel együtt indult, turnézott, és aki a kedvence volt. (Amandát nem tudtam sokáig hallgatni, de a kedvencét 2 órán keresztül.)
Mindez csak apró kellék az olvasás mellé egy magamfajta olvasónak, aki nem rajongója a művészetének, akinek némi támpont volt szükséges ahhoz, hogy elhelyezze valahol ezt a (számára) ismeretlen zenészt.
Számtalan idézetet lehetett volna kimásolni, de az általános humora mellett legjobban a 185-187. oldal közötti másfél oldalas turmixos hasonlata tetszett, amire ezután még néhányszor vissza is utalt.
Fantasztikus, ahogy kezeli a rajongóit és ahogy összehozta a Kickstarter-milliót; és amilyen (érzelmi) intelligenciával élte meg, dolgozta föl, adta át ennek a sikerét.
Nyáron Délegyházán mellettünk strandolt egy nő, ezt olvasta, én meg néztem a borítót és gondolkodtam, már akkor beindította a fantáziám a címe és éreztem, hogy akar valamit tőlem ez a tartalom. Nem Amanda Palmer érdekelt, és mégis, kaptam egy Amanda Palmert a szívembe.
Azt gondoltam, semmi gondom a kérés-témával, mégis megtaláltam a rést, a hiányt, ő pedig a bölcsen megtisztított tapasztalatain keresztül kicsit érthetőbbé tette e misztérium működését.
Kiváló belső utazás volt nem egy helyen katarzisélménnyel, némi zsebkendő darabszám csökkenéssel. Köszönöm az olvasmánytippeket is neki, néhány említett könyv felkerült a kívánságlistámra.

szerk.:
Következő olvasmányom Fromm: A szeretet művészete, ennek rögtön az elején, 35. oldalon ezt olvasom, és Amanda jut eszembe róla:
„Az alkotó személyiség számára adni egészen mást jelent. Ez a hatóerő legnagyobb mérvű kifejeződése. Amikor adok, ebben a tettben átélem erőmet, értékemet, hatalmamat. A felfokozott vitalitásnak és hatóerőnek ez az élménye örömmel tölt el. Túláradónak, bőkezűnek, elevennek és ezért örömtelinek élem meg önmagamat. Adni nem azért nagyobb öröm mint kapni, mert veszteség, hanem mert tulajdon elevenségem fejeződik ki benne.”

>!
dorothy_emerald I
Amanda Palmer: A kérés művészete

Amanda Palmer: A kérés művészete Hogyan tanuljunk meg segítséget kérni és elfogadni

Néma gyereknek anyja se ugyabár
***

Én botor nem szoktam fülszövegeket olvasni, bár lehet, hogy kellene, de az az igazság, hogy nagyjából a második mondat felénél unom meg őket egyszer és mindenkorra. Jobbára cím és borító, és bele-bele olvasott, átfutott értékelések, egy jól sikerült kiidézett mondat alapján döntök.Egy teljességgel irracionális kis hang mondogatja, hogy márpedig neked ez kell. És lőn, így került Amanda könyve is a listámra, majd a karácsonyfa alá, és ezért lepett meg kicsit, mikor láttam, hogy ugyan Amanda a kérésről ír, de nem annak művészetéről, inkább erejéről, és leginkább a saját életútjáról. Ami egyrészt jó, mert kevésbé direkt, és szájbarágós, mint egy normál self-help könyv.* Cserébe viszont elgondolkodtat a kérésről, hogy kérünk-e, mikor, kitől, hogyan, milyen gyakran és mekkorát, könnyen vagy nehezen, kérünk-e egyáltalán.

Míg olvastam végig ezen törpöltem serényen, hogy nekem hogyan is megy ez. És bizony én kérek is serényen. Ismerőstől, baráttól könnyebben, idegentől nehezebben. Barátságok kezdődtek úgy, hogy kértem és aztán kértek tőlem, és aztán mélyültek el azzal, hogy kértünk, időt, figyelmet, tanácsot vagy épp egy kávét, amit óráról órára sietve nem volt időnk magunknak megvenni. Kérek annak a kis ördögnek a suttogása ellenére, aki azt mondja, hogy uhh, már megint kell neked valami, majd kezdek örülni, mikor tőlem is kérnek.

Apropó, van valakinél egy tampon? :D

* Persze én olyat nem olvasok, de gondolom, hogy szájbarágós.

>!
Mariann_Czenema P
Amanda Palmer: A kérés művészete

Amanda Palmer: A kérés művészete Hogyan tanuljunk meg segítséget kérni és elfogadni

Amanda Palmer nem celeb, hanem egy emberi lény, egy néha félelmetesen naivnak tűnő csodabogár, valaki, aki javarészt az egyéniségével, egyediségével érte el mindazt a sikert, amit mára magáénak mondhat. És ami ezen felül még igazabb rá, Amanda talpig EMBERI lény.
http://czenema.blogspot.hu/2016/05/amanda-palmer-keres-…

1 hozzászólás
>!
Vadbarack
Amanda Palmer: A kérés művészete

Amanda Palmer: A kérés művészete Hogyan tanuljunk meg segítséget kérni és elfogadni

Amanda Palmer korunk egyik legnagyobb művésze, legérdekesebb elméje. Még akkor ismerkedtem meg a zenéjével, amikor a Dresden Dolls-ban játszott, és azonnal megszerettem a hangját. Aztán megfeledkeztem róla. Végül a Kickstarteres időszakomban újra egymásra találtunk, mert akkoriban elég sok pénzt áldoztam ezekre a projektekre, és mindenki arról beszélt, hogy eléri az egymilliót. Emlékszem, a huszonöt dolláros csomagot vettem meg, és azóta is imádom őt. Remek írónő, kiváló stílussal, és még biztosan jópárszor kinyitom majd ezt a könyvet. Először angolul olvastam, de meg kell, hogy mondjam, a fordítás is egész kellemes volt, kivéve a dalszövegeket, ott néha nem értettem, mit akarnak mondani a magyarosított kifejezéseikkel. Ha nem is kedveled Amanda zenéjét, azért érdemes kézbe fogni, mert megtanít arra, hogyan kell kérni. Én is igyekszem tanulni, milyen elfogadni mások segítségét, bizalommal fordulni az emberek felé. Köszönöm, darling.

>!
AnZsu_01 P
Amanda Palmer: A kérés művészete

Amanda Palmer: A kérés művészete Hogyan tanuljunk meg segítséget kérni és elfogadni

Bár nem teljesen azt kaptam, amit vártam, nagyon tetszett Amanda könyve. A címe és alcíme alapján sokkal inkább egy olyan könyvre készültem, ami tankönyvszerűbb.
Bevallom a könyv kézhezvétele előtt nem ismertem Amandát, nem is hallottam róla, de azóta megnéztem a TED előadását is. Nagyon szuggesztív személyiség. Ez a könyvből is lejött. Igen különleges nő, nem mindennapi életúttal. Szórakoztató volt olvasni az életéről, kapcsolatáról szóló kendőzetlenül őszinte írását. Rengeteg dalszöveggel és sok képpel illusztrált történet, amiből bőven meríthetünk inspirációt.

>!
SMesi P
Amanda Palmer: A kérés művészete

Amanda Palmer: A kérés művészete Hogyan tanuljunk meg segítséget kérni és elfogadni

Egyszerűen csak olvassátok el!


Népszerű idézetek

>!
zsofigirl

Nem mindenki akarja, hogy nézzék.
De azt mindenki szeretné, hogy lássák.

263. oldal

Amanda Palmer: A kérés művészete Hogyan tanuljunk meg segítséget kérni és elfogadni

1 hozzászólás
>!
Amadea

Neil nem táncol. Nem is nagyon iszik. És nem szeret zajos bárokban lógni, csak ha van nála egy könyv.
Ezek eléggé aggasztottak.
De az akcentusával teljesen bevadított.
– Mondd még egyszer! – könyörögtem neki. – Mondd, hogy paradicsom!
– PaHradicsom. – Olyan pléhpofával ejtette ki a szót, mintha egyáltalán nem élvezné ezt a játékot.
Én meg boldogan visongtam.
– Mondd még egyszer!
– PaHradicsom.
Megborzongtam. Ugyanígy hatott rám a »menetrend« és a »banán« is, de az igazi kedvenc ez volt: »papírkosár«. Egyik este vagy tizenötször elismételtettem vele. Nem tudtam megunni.
Ugyanaznap éjjel, amikor nem is számítottam rá, egyszer csak meglepett:
A fülembe suttogta: paHradicsom. Menethrend.
Résnyire nyitottam a szemem és nyüszítettem az örömtől. Erre ő, mint aki nagyon elégedett magával, a fülembe mormolta: baHnán.

154. oldal

Amanda Palmer: A kérés művészete Hogyan tanuljunk meg segítséget kérni és elfogadni

>!
Dün SP

A gazda kint üldögél a verandán.
    Odamegy hozzá egy barátja, hogy üdvözölje, ám ekkor rettenetes nyűszítést [sic!] hall a házból.
     – Mi ez a rémes hang? – kérdezi a barát.
     – A kutyám az – feleli a gazda. – Beleült egy szögbe.
     – Miért nem áll fel róla? – kérdi a barát.
    A gazda elgondolkodik ezen, és így felel:
     – Még nem fáj neki eléggé.

60. oldal

Amanda Palmer: A kérés művészete Hogyan tanuljunk meg segítséget kérni és elfogadni

>!
zsofigirl

És akinek félünk a véleményétől, azzal nem tudunk kapcsolatot teremteni, mert túlságosan lefoglal a feladat, hogy lenyűgözzük.

134. oldal

Amanda Palmer: A kérés művészete Hogyan tanuljunk meg segítséget kérni és elfogadni

>!
zsofigirl

Magát Henry David Thoreau-t is pozőrnek titulálták annak idején.
Thoreau alapos részletességgel írt arról, miért döntött úgy, hogy kivonul a társadalomból, és egyedül fog élni egy alig tizenöt négyzetméteres, kézzel készített kunyhóban egy tó partján. De azt kihagyta a Waldenből, hogy a földet, ahová a kunyhót építette, gazdag szomszédjától vette kölcsön; hogy rendszeresen barátjánál, Ralph Waldo Emersonnál vacsorázott; és hogy az anyja meg a nővére minden vasárnap egy egész kosár frissen sült finomságot, többek között fánkot vitt neki.
Az, hogy Thoreau az anyukájától kapott fánkot majszolja, miközben elmélkedve bámulja a ködös Walden tó kékjét, és barázdabillegető telepedik kopott cipője mellé, valahogy nem illik bele abba a képbe, amely a többség fejében él az önálló, nemes lelkű, az élet velejét szürcsölő, a természethez visszataláló, népi hősről. Richard Zacks azt írja: „Tudja meg a világ, hogy a Természet Gyermeke hétvégente hazajárt megdézsmálni a családi sütis dobozt.”

231-232. oldal

Amanda Palmer: A kérés művészete Hogyan tanuljunk meg segítséget kérni és elfogadni

>!
Amadea

– Egyedül akarok élni és dolgozni. Ha összeházasodunk, veled kell élnem?
– Nem – felelte. – Hozzám jössz?
– Feleségként kell viselkednem? Nem igazán szeretnék feleség lenni.
– Nem, nem kell feleségnek lenned. Hozzám jössz?
– Ha összeházasodunk, attól még lefeküdhetünk másokkal is?
– Aha. Hozzám jössz?
– Az én kezemben marad az életem irányítása? Szükségem van arra, hogy az én kezemben legyen az életem irányítása.
– Igen, darling. Nem akarlak majd irányítani. Kicsit sem. Hozzám jössz?
– Valószínűleg nem akarok gyereket.
– Rendben. Nekem már van három. Remek srácok. Hozzám jössz?
– Ha hozzád megyek, és tönkremegy a házasságunk, elválhatunk?
– Persze – vágta rá vidáman.

248. oldal

Amanda Palmer: A kérés művészete Hogyan tanuljunk meg segítséget kérni és elfogadni

1 hozzászólás
>!
zsofigirl

A kanapészörfölés nem csak arról szól, hogy az ember megspórolja a hotelszoba árát. A vendéglátó megajándékozza a vendégét azzal, hogy bepillantást enged az otthonába, körbeöleli és elringatja saját személyes terével. A vendéget pedig arra emlékezteti, hogy egy erős bizalmi kötelék tartja a magasba, pont úgy, mint amikor tömegszörfözik és biztonságban lebeg az alatta folyton változó kéztengeren. Szinte szent dolog, hogy láthatod egy másik ember törött zuhanyfejét, beszívhatod egy igazi konyha illatait, a bőrödön érezheted egy igazi pléd kopott szúrósságát és hallgathatod egy öreg radiátor recsegését.

204. oldal

Amanda Palmer: A kérés művészete Hogyan tanuljunk meg segítséget kérni és elfogadni

8 hozzászólás
>!
zsofigirl

Láttam Brené TED-előadását a sebezhetőségről, az nagyon tetszett, így aztán megvettem a könyvet, bár azt hittem, nem lesz időm elolvasni. Magammal vittem Ausztráliába, és pár héttel azután, hogy nekifogtam a saját könyvemnek, elkezdtem olvasni Brenéét. Döbbentem láttam, hogy lényegében megírta a könyvem helyettem – csak épp tudományos szempontból. Amikor ahhoz a részhez értem, ahol A bársony nyuszi (The Velveteen Rabbit) című könyvből idéz, feladtam. Küldtem egy SMS-t a szerkesztőmnek és ügynökömnek ezzel a szöveggel: „BRENÉ BROWN TÖNKRETETTE AZ ÉLETEMET. MÁR MEGÍRTA A KÖNYVEMET. ÉS ELLOPTA A NYUSZIMAT.” Aztán úgy döntöttem, ha az élet nyuszit ad, csinálok belőle nyuszinádét. Felkértem, hogy írjon előszót a könyvemhez.

422. oldal

Amanda Palmer: A kérés művészete Hogyan tanuljunk meg segítséget kérni és elfogadni

>!
Nita_Könyvgalaxis P

Úgy látom, nem is annyira a kérés aktusa az, ami lebénít minket, hanem ami mögötte rejlik: a félelem a kiszolgáltatottságtól, a félelem az elutasítástól, a félelem attól, hogy rászorulónak vagy gyengének látszódjunk.

26. oldal

Amanda Palmer: A kérés művészete Hogyan tanuljunk meg segítséget kérni és elfogadni

>!
Nita_Könyvgalaxis P

– Soha senki nem töltött egy pohár whiskey-t, és ült oda melléd azzal, hogy nos, Neil barátom, mesélj, hogy érzed magad igazából? Soha egyetlen barátnőd sem kérdezte meg, mi zajlik valójában a lelkedben? Ez végképp lehetetlen! Biztos vagyok benne, hogy kérdeztek, csak te nem hallottad meg.
– Lehet – válaszolta Neil.
– Vagy talán csak nem álltál készen a kérdésekre.
– Vagy talán csak most találtam meg azt az embert, akinek válaszolni tudok.

209-210. oldal

Amanda Palmer: A kérés művészete Hogyan tanuljunk meg segítséget kérni és elfogadni


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Demi Lovato: Légy erős!
Brené Brown: A tökéletlenség ajándéka
Rick Hanson – Forrest Hanson: A bennünk rejlő erő
Robert T. Kiyosaki: Kijutás a mókuskerékből
Brené Brown: Élj szívvel-lélekkel
Brené Brown: Bátraké az erő
Brené Brown: Bátraké a boldogság
Brian Tracy: Tartsd kézben az időt, tartsd kézben az életed
Donald J. Trump – Robert T. Kiyosaki: Midaszi érintés
Robert T. Kiyosaki – Sharon L. Lechter: Cashflow négyszög