amikor ​a hercegnő menti meg önmagát 90% 180 csillagozás

mindig a csend volt a leghangosabb sikolyom.

Oké , ez a kötet abszolút nem azt adta,amit vártam , mégsem csalódtam végül.
Először az ért váratlanul, hogy az első pár verse nem tetszett. Üresen csengtek a szavai a lelkemben és nem találtak visszhangra. Utána pedig azon hüledeztem, hogy mennyire depresszív, lemondó és nyers a megfogalmazása. Aztán végül elképedve, de boldogan olvastam olyan témákat, érzéseket és véleményt is, amivel én is küzdök/ küzdöttem és egyetértek.
Így nagyra becsülöm a költőnőt, hogy volt bátorsága, hogy kiadja verses formában az ilyen tabunak mondható témákat.
Összeségében örülök, hogy elolvastam ezt a verseskötetet, mert felidézte bennem azt az időszakot, mikor a versek szeretete segített élni és túlélni.

„a boldogságod
előbbre való

mindenki más
boldogságánál

– az „önbecsülés” valódi jelentése.”

Nagyon szeretem az olyan könyveket, amik valamilyen külsőség alapján fel tudják hívni magukra a figyelmemet, hiszen mint kreatív művészlélek számomra elengedhetetlen, hogy egy apró mozzanat elcsábítson vagy megfogjon magának. Ennek a kötetnek, melyet most értékelni kívánok, megvan az a bája, mely alapján éreztem azt a bizonyos vonzást. Bár végül ajándékba kaptam egy nagyon szeretett barátnőmtől, amit itt is köszönök, mégis jó volt levonni ezt a konzekvenciát.

Amanda Lovelace egy bestselleres amerikai költő, aki a Tumblr és az Instagram oldalakon posztolt költészete révén vált híressé. Számos kötet szerzője, de országunkban csak most jelent meg a Goodreads Choice-díjas, Amikor a hercegnő megmenti önmagát című kötete, melynek megjelenését a Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetjük. A szerző elsődlegesen nőkről ír nőknek. Olyan sorsokról és élet helyezetekről mesél, melyek minden nőtársunkat érintenek bárhol is éljen a nagyvilágban.

Ennek a kötetnek számos előnye és hátránya van. Az előbbi, -hogy csak egyet említsek- az a határtalan erő és kisugárzás, amivel támogatni kívánja az adott témában szenvedő hölgyeket alkotásain keresztül, az utóbbin pedig azt a mérhetetlen igazságtalanságot, elnyomást, bántalmazást és keserűséget értem, amelyek a mai világunkban még sajnos helyet kapnak.

A kötet 4 fő része osztható, melyek a következők:

– a hercegnő
– a királykisasszony
– a királynő
– te

Mint látható különböző státuszokra, rangokra osztja a fejezeteket, kivéve az utolsót, mégis szépen illeszkednek egymáshoz. Minden rész egy –egy életszakaszból merítkezik és mindenhol megérthetjük, hogy tulajdonképpen egy segélykiáltással van dolgunk, melyet a lázadó, sokszor stilizált sorok megerősítenek.

I. a hercegnő

Ennek a fejezetnek van először sokkoló hatása az olvasóra, hiszen itt találja magát szembe a szerző stílusával, ebben a részben kap helyet az első olyan téma, ami szaggatni kezdi a lelkeket.

„a hercegnő
mármint én kicsit
könyvbolondnak születtem.

sokszor csak simogattam
a könyveim gerincét

miközben ott ültem
a toronyba szobámba zárva.

közben reméltem hogy a könyvekből
kiömlenek a finom szavak

a puha zöld szőnyegre
hogy egyesével összeszedhessem

és ízlelgethessem őket
mint a szamócát a számban.

– szavakat gyűjtök örökké.”

Bővebben a blogomon:
https://konyvelvono.blogspot.com/2021/10/amanda-lovelac…

Nehéz egy ilyen kötet után mit mondani, mert úgy érzi az ember, mindent elmondott a költő maga. Én azért próbálkoznék egy kicsit, de nem biztos, hogy összeszedett és hiteles vélemény lesz tőlem.
A kötet verseket tartalmaz, ezek a versek összefüggnek egymással, egy történetet adnak ki, de közben önmagukban és ciklusukban is különböző értelmet nyernek. A ciklusok nagyjából a kort mutatják, és a problémákat, illetve azoknak a fejlődését. Egy ciklus egy időszak, ezen belül látszanak az időszak problémái.
A kötet azért egység, és azért lehet egy történet, mert vannak visszatérő, verseken és ciklusokon átívelő motívumok, amelyek nagyon jól keretezik a verseket. Ezek a motívumok közben mélyen kapcsolódnak a mesék világához is: sellő, sárkány, és közben a saját maga viszonyítási képe (hercegnő vagy királynő ahogyan haladunk a kötetben). Érdekes, ahogyan a hagyományos értelmezéseket megtartja, mégis teljesen máshogy kapcsolja be a realitásba, ezzel érzékeny témákat is feszegetve az olvasó előtt. Már maga a sárkány értelmezése is olyan, amivel megtöri a csendet maga körül, és rámutat arra, hogy ami az egyik mesében akár herceg is lehet, az a másik mesében egyáltalán nem az.
A kötetben különleges a női nézőpont. Igazából erre mondhatjuk azt, hogy már láttunk ilyet (és tényleg), de nem ebben a formában mutatja meg más kötet a női nézőpontot. Talán azért érzem így, mert ez a könyv nem önmagában őszinte, hanem egy más nézőpontot (a mesék, és így a hagyomány is) nézőpontjából bontja ki a női nézőpont kegyetlen őszinteségét, valamennyire szembe is állítva a társadalom elvárásaival az ember boldogságát (vagy egyáltalán a lehetőségeit).
A témái alapvetően nem újítóak, hiszen ezeket a témákat most szinte divatos is feldolgozni: nőiség, anorexia, bántalmazás. Alapvetően nekem nagyon tetszett, ahogyan kifejti a témákat, ahogyan feldolgozza ezeket. Másrészről viszont nem mindenkinek fog tetszeni (még aki szereti is ezt a stílust), mert egyes részeket túlhúz, más témákat alig fejt ki. Főleg az első ciklus vége (a hercegnő) olyan, aminél az ember úgy érezheti, túl sokáig „nyavalyog”, miközben a versek a kapcsolat alakulásáról, érzések átalakulásáról is szólnak.
Formailag egyfajta rendszer jellemzi a verseket: maga a szabadvers, majd utána az utolsó sor egyfajta csattanó (vagy inkább néha összegző, ami még tömörebben összefoglalja a verset). Ezt igazából szoknom kellett, mert nem olyan szabad, mint általában a szabadvers, de nem is olyan kötött, mint a hagyományos versek. Ez is kicsit átmenet a kettő között: behatárol, de ki is terjeszt egyszerre. Közben néha a formákkal, szavakkal is próbál játsszani, így néha a vers képe is ad az értelmezéshez.
Bevallom őszintén, nekem nagyon tetszik ez a vonal. Feminista versek, nőkről, női nézpontokról. Közben ez a verseskötet ki is emelkedik a mesei mptívumok miatt. Ez a verseskötet nem mindenkinek fog tetszeni, sőt, szerintem a legtöbb embernek nem fog, ellenben mégis nagyon ajánlom: fiatal lányoknak és kicsit idősebbeknek is. Pároknak, akik tudni szeretnék, mit olvasunk, és mit élünk át az életünk során. Ajánlom, de csak megfelelő kézbe, akik kellően nyitottan állnak hozzá a versekhez, és a női narratívához is. Ha így lesz, akkor biztosan szeretni (de legalább érteni) fogod a kötet mondanivalóját.

„téged
a csillagokból
küldtek

pontosan olyannak
amilyennek
lenned kell…

ahogy kell
úgy
szeretsz

ahogy kell
úgy
kívánsz

& ahogy kell
úgy találsz rá
a szárnyaidra…”

Nagyon ritkán érint meg olyan mélyen bármilyen könyv, mint amennyire ez a kötet megérintett. Nagyon ritkán olvasok versesköteteket, mert nagyon ritka az, ami meg tud érinteni, márpedig én a verseket pont ezért szeretem olvasni. De ez a kötet az elejétől a végéig hozzám szólt. Az írónő az életéből meríti a versei alapját, mint ahogy általában a költők, annyi különbséggel, hogy Amanda élete közel sem volt sétagalopp, minden egyes percért, minden egyes lélegzetvételért keményen megküzdött. Hálás vagyok neki, amiért ezeket a szenvedéseket papírra vetve írta ki magából, ezáltal segítve sok-sok olyan embert, akik olvashatják a verseit, a küzdelmeit, s példaképként követhetik őt a saját rögös útjaikon, a saját démonaikkal szemben.
Nem sűrűn szoktam könyveket kedvencnek jelölni, pláne nem úgy, hogy még végig sem olvastam őket, de ezt a kötetet az első fejezet után kedvenceltem, mert bámulatosnak tartom. Nagyon remélem, hogy az írónő többi kötetét is megjelentetik majd hazánkban is, mert én alig várom, hogy olvashassam a többi történetét is. ♥

Olvasási válságból hozott vissza, (Crescent city után nem találtam semmit amit olvastam volna rendesen nem kötötte le semmi a figyelmem)azért vettem meg mert úgy gondoltam hogy egy verses kötet majd gyenge kis semmilyen lesz de még is olvasok valamit.. Aha na persze. Nem így történt.
Már az első oldalnál beszippantott nem bírtam le tenni, nem szoktam csak nagyon ritkán egy két könyvnél post it-et használni na ezt végig jelöltem és tudom magamról azt hogy legalább 5x elolvasom még az évben.
Ebben a könyvben minden van amire nem számítanál, nehéz bármit is mondanom utána teljesen a hatása alatt vagyok, van benne minden szerelem, nemi erőszak, csalódás, gyász minden amire nem gondolnál egy ilyen könyvcímből. Nem tudok kiemelni belőle konkrét dolgot de erre szoktam mondani hogy ilyen könyveket kellene bevenni a tanításba ilyen új „verseket” kellene olvastatni a gyerekekkel (nyilván középsulira gondolok)

„Időről időre próbálkozom az instaköltészettel foglalkozó kötetek olvasásával, de őszintén megmondom, egyik sem fogott meg különösebben – egészen eddig. Valószínűleg pont jókor találtam rá Lovelace verseire, mert egytől egyig mindegyik megfogott, lenyűgözött, és simogatta a lelkemet. A szókimondó stílus különösen tetszett, az meg csak hab a tortán, hogy teljes átéléssel és őszinte szeretettel fordult az írónő a költészet felé. Számomra fantasztikus élmény volt az Amikor a hercegnő menti meg önmagát című verseskötet, és bízom benne, hogy hozzám hasonlóan sok ember számára fog menedéket nyújtani egy nehéz nap után.”

Bővebben:
https://fannislibrary.blogspot.com/2021/05/amanda-lovel…

Egy kötet, mely egyszerre szól gyermekbántalmazásról, erőszakról, önsebzésről, táplálkozási rendellenességekről, alkoholizmusról, halálról, gyászról, tűzről & talán egyebekről is.

Az “instaköltészet” az a műfaj, amelyet vagy szeret az ember, vagy nem. Én abszolút az előbbi kategóriába tartozom, Rupi Kaur munkássága után érdeklődve vágtam neki Amanda Lovelace kötetének, és szerencsére nem kellett csalódnom.
Számos elgondolkodtató, néhol sokkoló verset olvastam, amelyek egytől egyig hatottak rám. Ennek a kötetnek bőven van mondanivalója, amelyet ha elkezdesz olvasni, egyszerűen nem fogod tudni letenni – így volt ez az én esetemben is. Hamar kivégeztem, de az biztos, hogy még a jövőben is el fogom olvasni párszor, hiszen mind kikapcsolódásnak, mind gondolkodnivalónak tökéletes.

Végezetül pedig szeretném veletek megosztani az egyik kedvenc versemet a kötetből:

“a kislány
nem hallgat rád…

nem ér rá
mert kifelé bámul az ablakon.

olyan világról álmodik
ahol léteznek

csodálatos véletlenek
repülő borítékok

rikoltó baglyok
Kedves óriások

seprűk amik
nem csak sepernek

barátok akik
mindig hűségesek

& egy vonat
ami elviszi őt

egy bűbájos helyre
messze messze

messze
innen.

– egy életen át tartó varázslat alatt.”

Most fogok jól meglepni mindenkit – már aki ismeri a versekhez való hozzáállásomat.
Nekem ez nagyon tetszett.
Kegyetlenül őszinte, de cserébe nagyon sokat tud adni, amire nagyon sok hercegnőnek és királykisasszonynak szüksége van arra, hogy végül királynő legyen.
Mindenkinek, akiket bántottak már meg, akiket csúfoltak, elítéltek, akik gyászolnak és meghalnak kicsit a veszteség miatt, akiknek nincs önbizalmuk és akiknek kell a happy end és kell a megerősítés, hogy sokféle happy end létezik és csak az a fontos, hogy boldognak érezze magát.

„mindig a csend volt a leghangosabb sikolyom”

Nagyon kíváncsian vártam ennek a kötetnek a megjelenését és egyáltalán nem csalódtam. Sőt, inkább olyan érzésem volt, hogy olykor ezek a versek beszélnek helyettem is, elmondják mindazt, amit én nem tudok, vagy nem merek kimondani. Nagyon sok olyan gondolat van benne, ami eléggé mélyen megérintett, szívembe markolt és kicsit félre is kellett tennem, hogy folytatni tudjam. Annak ellenére is azt gondolom, hogy ez csodálatos kötet, hogy voltak benne olyan gondolatok, olyan fájdalmakat érintő versek, amiket nem teljesen tudtam átérezni, mert szerencsére nem kellett olyat még átélnem és remélem sokáig nem is kell. Nagy erőssége ennek a verses gyűjteménynek, hogy szókimondó és nem fél nevén nevezni a dolgokat.

Ami viszont teljesen meglepett, hogy ebben nem volt illusztráció. Rupi Kaur könyvei miatt azt hittem, hogy majd ebben is lesz. Picit talán hiányoltam, ugyanakkor mégse, mert így is tökéletes volt ez a kötet.

Biztos vagyok abban, hogy nem most volt utoljára a kezemben, mert úgy gondolom, hogy attól függően, hogy éppen milyen érzések kavarognak legbelül teljesen mást is tud majd mesélni, mint amivel most ennyire megérintett. Nem is kérdés, hogy ez is számomra nagy kedvenc lett és kiemelt helyet fog kapni a polcomon. Arról nem is beszélve, hogy jó pár idézetet gyűjtöttem belőle, amiket a következő időszakban még biztosan újra és újra fogok olvasni.

Ezek után a hercegnő tényleg megmenti önmagát…
Nagyon nagy rajongója lettem az utóbbi időben az ehhez hasonló „versesköteteknek”. Igaz, hogy nem igazán mondható ez versnek, csak formájában. Verses formába bújtatott érzések, látásmódok. Csak éppen olvasni kell a sorok között. Mindig el van rejtve a tanulság és az igazság bennük. Ez a kötet is pont ilyen, próbál támaszt nyújtani a megtört léleknek. Nos, szerintem sikerült neki.