This ​Is How You Lose the Time War 71 csillagozás

Amal El-Mohtar – Max Gladstone: This Is How You Lose the Time War Amal El-Mohtar – Max Gladstone: This Is How You Lose the Time War Amal El-Mohtar – Max Gladstone: This Is How You Lose the Time War

Two time-traveling agents from warring futures, working their way through the past, begin to exchange letters—and fall in love in this thrilling and romantic book from award-winning authors Amal-El Mohtar and Max Gladstone.

Among the ashes of a dying world, an agent of the Commandant finds a letter. It reads: Burn before reading.

Thus begins an unlikely correspondence between two rival agents hellbent on securing the best possible future for their warring factions. Now, what began as a taunt, a battlefield boast, grows into something more. Something epic. Something romantic. Something that could change the past and the future.

Except the discovery of their bond would mean death for each of them. There’s still a war going on, after all. And someone has to win that war. That’s how war works. Right?

>!
Saga Press, 2020
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781534430990
>!
210 oldal · ASIN: B07RTYNHRM
>!
Saga Press, 2019
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781534431003

4 további kiadás


Kedvencelte 14

Most olvassa 5

Várólistára tette 77

Kívánságlistára tette 77


Kiemelt értékelések

Noro P>!
Amal El-Mohtar – Max Gladstone: This Is How You Lose the Time War

A távoli jövőben két, párhuzamos valóság poszhumán lakói között dúl a háború. Mindkettő időutazókat küld vissza a múlt(ak)ba, hogy minél több univerzumot formáljanak a saját képükre, ezáltal egyre valószínűbbé tegyék saját létezésüket. De miféle lények ezek az időharcosok, és milyen érzések vezérlik őket? És mi van akkor, ha a régmúlt primitív lakói között ragadva csak egymást – a másik oldalról érkezett vetélytársukat képesek emberszámba venni, egyenlő partnernek tekinteni? Így alakul ki a kapcsolat Vörös és Kék, a két oldal ügynöke között. Először csak rivalizálásukat kezdik személyes ügynek tekinteni, aztán ez játékká alakul közöttük, végül pedig fokozatosan elkezdik megérteni egymást.

A jóformán minden fontos sci-fi díjat begyűjtő kisregény romantikus témát dolgoz fel, de annál sokkal több is egyben. Zseniális ötleteket vonultat fel szinte minden oldalon, számtalan alternatív világot villant fel, irodalmi és tudományos utalásokkal bombázza az olvasót – mindezt anélkül, hogy kifejtené a részleteket, így rengeteg mindent hagy a képzeletünkre és műveltségünkre, de ez kifejezetten jól áll neki. Ahogy a két főhősnő játszik egymással, tulajdonképpen mindkettő az olvasóval is játszik, és arra bíztatnak, hogy kövessük intellektuális szökelléseiket. Igazi kihívást jelent azt találgatni, vajon miféle szupercivilizációkból is jöttek, és mit képviselnek – különösen Kék esetében, akinek a világa nagyon bizarr és idegen, bármennyire is szerethető ő maga. Igaz, a kötet közepén pár oldal erejéig talán egy cseppet túlteng a líraiság, de ez mégis egy olyan történet, ami a maga furcsa módján a világteremtő űroperák rajongóit is meg tudja szólítani. Az egyik legintelligensebb SF, amit ebben az évben olvastam.

anemona P>!
Amal El-Mohtar – Max Gladstone: This Is How You Lose the Time War

Különös hangulatú regény, de végeredményben tetszett.
A két ellenséges ügynök egy ponton levelezni kezd egymással, és főleg ezen keresztül ismerjük meg a világukat, a tulajdonságaikat, a harcukat. Gépiesen teszik a dolgukat, a rájuk kirótt feladatot, nem kérdőjelezik meg saját oldalukat.
Ellenségek, mégis örömmel vetik bele magukat a kapcsolattartás ezen formájába, nagy izgalommal tölti el őket, hogy megtalálták egymásban a szellemi társat spoiler.
A dolog persze nem maradhat titokban, egyszer csak el kell dönteni, hogy mit, kit választanak, és ezért meddig mennek el.
Nem különösebben izgalmas, viszont nagyon szép írás.

Gaura_Ágnes IP>!
Amal El-Mohtar – Max Gladstone: This Is How You Lose the Time War

Zseniális. spoiler Úgyhogy újraolvasás betervezve, csak sajnos nem tudok azonnal nekiállni…

vörös_áfonya>!
Amal El-Mohtar – Max Gladstone: This Is How You Lose the Time War

„Finally, dear reader, we dedicated this one to you, and we meant it. Books are letters in bottles, cast into the waves of time, from one person trying to save the world to another.” (az utószóból)

Jól működne a széles vásznon vagy egy igényes sorozatban e két, az időben vívott háborúban egymással szemben harcoló nő megismerkedése. Abba az időbe is passzolt volna, amikor az első Mátrix film megjelent. Az elején nem értettem, mi történik Piros és Kék levelezésén túl, időbe telt felvennem a ritmust. Minden egyes fejezet más és más helyen és időben játszódik, felfoghatatlan nagyságú világot ismerünk meg így. A levélváltásukban szavak kincsét lehet felfedezni, ez az egyetlen módjuk az érintkezésre ellentétes oldalakon állva. Igazán egyedi, különleges irodalmi alkotás, amit egyszer mindenkinek meg kellene adatnia elolvasni.

FSzK>!
Amal El-Mohtar – Max Gladstone: This Is How You Lose the Time War

„On a span of blasted ground, she finds the letter. It does not belong. Here there should be bodies mounded between the wrecks of ships that once sailed the stars. Here there should be the death and dirt and blood of a successful op. There should be moons disintegrating overhead, ships aflame in orbit. There should not be a sheet of cream-colored paper, clean save a single line in a long, trailing hand: Burn before reading.”

Időháború van. Aki gyorsabban és mélyrehatóbban tudja a múltat és a jövőt manipulálni az nyer. Két ellenséges ügynök, egymás nemezisei, leveleket kezdenek hagyni maguk után egymásnak. Először csak játék, ami kettejük között van, majd ahogy emelkednek a tétek nekik is számot kell vetniük, mi mennyit ér, mi az, ami feláldozható és milyen áron.

Nagyon régen olvastam már szépirodalmat és annál is régebben levélregényt, de élveztem a kihívást. Inkább mondanám sci-finek, mint fantasy-nak off, abból is a jól felépített fajta, abszolút egyedi alapötlettel. A szöveg szinte lírai, gyönyörű szóképek és leírások vannak benne. Jól megdolgoztatta az angolomat, meglehetősen nehéz a nyelvezete, de érdemes olvasni!

heysunny P>!
Amal El-Mohtar – Max Gladstone: This Is How You Lose the Time War

Ebben a kisregényben az volt a legkiábrándítóbb, hogy egy ilyen tök jó időutazós ötletet egy elsődlegesen romantikus történetre pazaroltak el. Fájlalom, de közel sem tetszett annyira, mint szerettem volna, ugyanis az efféle character-driven purple prose nagyon nem az én asztalom, pedig egyébként sokkal jobban tetszett itt a stílus, mint hasonló művekben, és tényleg győnyőrű a könyv. Red és Blue románca is hihető és nem erőltetett, egyszerűen csak nem tud lekötni a 100 oldalon keresztül húzódó vargabetűkben leírt szerelmi huzavona, akármilyen szépen is van megírva.

Pedig a világ, már amennyit láthattunk belőle, tényleg rengeteg potenciált rejtett magában: Red, aki egy technológiailag végtelenül fejlett Agencynek dolgozik és Blue, aki egy természetközeli, a környezettel nagyon szorosan kötődő világban nő fel (vagy inkább ki) Garden gondozása alatt. Két teljesen ellentétes oldalon álló egyén, akik mind azon vannak, hogy a saját arcképükre formálják a világot úgy, hogy az időben utazva súlyosan befolyásolnak történelmi eseményeket, pillanatokat, katasztrófákat. Ez az aspektusa a kisregénynek, illetve az idővonalak fonása és kiengedése nagyon lekötött és érdekelt, végig azt vártam, hogy többet kapjunk belőle – ami sajnos elmaradt, mert hát nem ez volt a fókusza a sztorinak. Hanem Red és Blue levelezése, melyek szintén rendhagyó módon történnek: növényekbe „írva”, kapszulákként, magokként, őszintén szólva nem igazán értettem, pontosan hogyan is működtek (lehet ezért se volt jobban elmagyarázva a világ, mert egyébként logikailag meg se állná a helyét), de így is elvarázsolt.

Aki élvezi a cikornyás mondatokat és a szereplők által vezérelt, kicsit lélektanibb történeteket érdekes köntösbe csomagolva, az valószínűleg imádni fogja ezt a kisregényt.

Sae P>!
Amal El-Mohtar – Max Gladstone: This Is How You Lose the Time War

Jobb lábamról billegek a bal lábamra, annyira nem tudok mit kezdeni ezzel a könyvvel.
Az egy dolog, hogy a vége nagyon tetszett, ahogy megmagyarázták a hogyanokat, az önmagában nekem két csillagot ért, viszont ez nem tudja ellensúlyozni a könyv egészét, ami sajnos nem több műfajilag, mint egy lírikus vonatszerencsétlenség.

Ez a regény annyira rettenetesen túl van írva, hogy néha fizikailag fájt. Modorosnak egyáltalán nem mondanám (kivéve ezt az egyetlen mondatot: „Remembering the era, she invokes local fertility deities, frames inventive methods for their copulation.” Mikor ezt a mondatot elolvastam, úgy befordultak a szemgolyóim a koponyámba, hogy szinte lenyeltem őket.), szép költői képekkel van teli az egész kötet, de a tőmondatos túlgondolásokkal és a cikornyásan megfogalmazott nagy semmivel Dunát lehetne rekeszteni.

A történet:
főhőseink Red – a technokrata sarokban – és Blue – a kiskertész sarokban –, akik ellenséges oldalon állnak egy idősíkokon átívelő háborúban, melyet a pillangóhatás segítségével próbálnak mindkét térfélen megnyerni, azonban a két szuperügynök pár levélváltás után már nem különösebben koncentrál a győzelemre.

A történet nagyon izgalmasan hangzik, de sajnos a fenti leírásban ki is fullad, ugyanis semmi sem derül ki. A könyv episztolikus formában próbál navigálni előre, a levelekből kéne megismernünk a világot, a szereplőket, de ez csúfos kudarcot vall, ugyanis az egész beleragad a túlírt líra csillámos mocsarába. Nem igazán derül ki semmi a szereplőkről, az meg pláne nem, hogy mikor és miért lettek halálosan szerelmesek egymásba.

Amúgy nekem semmi bajom nem lenne egy szépen megírt lírai vonatszerencsétlenséggel, de itt még olyan gondok is felmerültek, hogy néhány megszólítás („Dearest Blue-da-ba-dee” , „Dearest 0000FF” vagy „Blueser” *fejvakar-fejvakar*) vagy popkult kiszólás („Your mission objective's in another castle.” Super Mario? Komolyan?) teljesen nevetségessé tette a felépített feszültségszerűséget. Ezentúl minden szín vezetéknevű ismerősömet a hexadecimális színkódjával fogom köszönteni!

A vége tényleg nagyon tetszett, de ahhoz át kell rágnia magát az embernek az egész köteten, az meg sajnos felér néhol egy kellemes, nyáresti zombiharapással.

Naito P>!
Amal El-Mohtar – Max Gladstone: This Is How You Lose the Time War

3 csillag a vége miatt, amúgy sajnos értékelni sem tudnám.
Mivel én vizuális olvasó vagyok, ha nem tudom elképzelni a jeleneteket, automatikusan nem fogom fel, mi történik, így nekem ez a könyv csak egy rakás szó volt egymás mellett. Néha már olyan érzésem volt, hogy elfelejtettem angolul, mert semmi értelmet nem láttam a szövegben. Nem vagyok elég szentimentális, azt hiszem.

Serenity87 P>!
Amal El-Mohtar – Max Gladstone: This Is How You Lose the Time War

Azt már az első pár fejezet után éreztem, hogy nem mindenkinek való a könyv és eleinte kicsit szkeptikus voltam, de aztán megvett kilóra. Azok a részek, amikor történnek az események, (egy-két kivétellel) normál regény jelleggel vannak megírva, míg az ezeket felváltó levelek eszméletlenül gyönyörű nyelvezettel, néha olyan volt, mintha verset olvasnék.

A könyv a leírásban is olvasható módon egy időutazós, romantikus történet, ami helyenként annyira szenvedélyes, hogy levegőt elfelejtettem venni, máshol megríkat, néhol egyszerűségében gyönyörű. Mindkét szereplőt nagyon megszerettem, ennyi idő alatt is.

Rövid, hatásos, öt csillag!

Szörnyii>!
Amal El-Mohtar – Max Gladstone: This Is How You Lose the Time War

Ezt előzőleg már megpróbáltam elkezdeni, de nem igazán feküdt a nyelvezet. Az angolom továbbra se fejlődött, szóval valószínűleg nem volt kedvem ilyen szinten figyelni a nyelvezetre. Annyit bánok, hogy ha megvártam volna, hogy nagyobb legyen a szókincsem akkor még jobban élvezhettem volna a könyvet a nyelvezet gyönyörűsége miatt. Belenéztem néhány értékelésbe, mert alacsonynak tűnt a csillagozás a külföldi hypo-hoz képest. Meg is lett magyarázva, hogy miért nem értettem a megszólítások nagyobbik részét.
A hypo-t az elején én se értettem az elején, kellemes olvasás volt, de nem éreztem, hogy le lettem söpörve a lábamról. Főként az elején a két szereplőnk és leveleiken (nagyon tetszett a felosztás, hogy egy történet, levél, másik szereplő és ismétlődés) kívül nem sokat látunk a világból és kifejezett cselekmény is csak a második felében történik meg. És ahogy a megoldás az időutazással karöltve, és nem megtörve történik az csodás volt! Az lett szerintem a legerősebb aspektusa a könyvnek és a hype nem hiába való.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

FSzK>!

I love you. I love you. I love you. I’ll write it in waves. In skies. In my heart. You’ll never see, but you will know. I’ll be all the poets, I’ll kill them all and take each one’s place in turn, and every time love’s written in all the strands it will be to you.

18

FSzK>!

There’s a kind of time travel in letters, isn’t there? I imagine you laughing at my small joke; I imagine you groaning; I imagine you throwing my words away. Do I have you still? Do I address empty air and the flies that will eat this carcass? You could leave me for five years, you could return never—and I have to write the rest of this not knowing.

FSzK>!

On a span of blasted ground, she finds the letter. It does not belong. Here there should be bodies mounded between the wrecks of ships that once sailed the stars. Here there should be the death and dirt and blood of a successful op. There should be moons disintegrating overhead, ships aflame in orbit. There should not be a sheet of cream-colored paper, clean save a single line in a long, trailing hand: Burn before reading.

anemona P>!

But wars are dense with causes and effects, calculations and strange attractors, and all the more so are wars in time. One spared life might be worth more to the other side than all the blood that stained Red’s hands today. A fugitive becomes a queen or a scientist or, worse, a poet.

1

Sae P>!

Start a stone rolling, so in three centuries you’ll have an avalanche.

3

anemona P>!

And we’ll run again, the two of us, upthread and down, firefighter and fire starter, two predators only sated by each other’s words.

16

anemona P>!

But when I think of you, I want to be alone together. I want to strive against and for. I want to live in contact. I want to be a context for you, and you for me. I love you, and I love you, and I want to find out what that means together.

16

FSzK>!

Sometimes you have to hold a person, though they’ll mistake embrace for strangulation.


Hasonló könyvek címkék alapján

Malka Ann Older: The Imposition of Unnecessary Obstacles
Silent Night
J. D. Robb: Glory in Death
Audrey Niffenegger: The Time Traveler's Wife
Aliette de Bodard: The Red Scholar's Wake
G. L. Carriger: The 5th Gender
Olivie Blake: The Atlas Complex
Deborah Harkness: The Book of Life
T. J. Klune: Murmuration
Charlotte McConaghy: Migrations