Lúzerek ​és bálkirálynők 65% 454 csillagozás

Ez a könyv bizton tetszeni fog azoknak, akik életükben három könyvet olvastak, és ez a harmadik.

Amerikai sablongimnázium, amerikai sablonszereplőkkel, akik ellenszenves dolgokat művelnek és amúgy totál érdektelenek, a rossz elnyeri méltó büntetését, a „jó” meg belesimulhat a közhelyes, vacak kis életébe.

Alyson Noel ezennel felkerul a „sohatobbet” listamra.
A konyv ket reszre osztja az embereket, luzerek es menok, atmenet nincs. Van egy-ket pozitiv karakter, de ok alig szerepelnek.
Nos a luzerek lognak es fuveznek, a menok isznak, kokoznak, hazudnak, a bullying megy ezerrel.

A tortenet nagyon klises es gyakorlatilag kimerul abban, hogy az uj lany spoiler
A konyv vegen van par oldalnyi jo utra teres, de nem igazan ertekelheto a happy end. A kabitoszerezest nagyon lazan kezeli, nincs kovetkezmenye, nincs sulya.
Az elolvasasra forditott ido totalis idopocsekolas volt. Unalmas, irritalo, ertelmetlen.
Aki nagyon erolkodik, az talal benne erkolcsi tanulsagot.

Az úúúúgy volt, hogy ez a könyvet egy angyali mosoly kíséretében ajánlották nekem: http://moly.hu/karcok/176959

És az a nagy helyzet, hogy gyorsan elolvastam, cc. 2 nap alatt.
Fura ez a könyv. Egyrészt randa a borítója, és csak 1 órával ezelőtt jöttem rá, ez egy kaktusz 2 virággal. Másrészt mint a szokásos béna amerikai tinilimondé és kis Narancsvidék fűszerve, olyan, amikor vizsgaidőszakban csattogsz a TV előtt, meglátsz egy ezeréves klisés amcsi sulis filmet, és ottragadsz. Tudod, hogy happyend, tudod, hogy elcsépelt, és mégis megnézed. Mert addig sem kell mást csinálni.
És mert drukkolsz a lúzernek. Mert ha nálunk is ilyen osztályharcok lennének a suliban, és pompomlányok, tudod, te is inkább lennél a stréber és művészlélek. Aki a társadalmi ranglétra szerint a szánnivaló vesztes kategória :)

A könyv is ilyen. Nem az igazi, és nem is annyira gáz. Habkönnyű cukormáz. A végefelé már sok a helyesírási hiba, és néhány érdekesen nyakatekert kifejezés is van benne. A világbéke azonban helyreáll, és boldogan élnek, amíg meg nem… Mint mindennek a végén. Kár, hogy az életben nincs mindig így.
Egyszer elolvasod, becsukod (rájössz végre, mi van a borítón), és mész tovább. Semmi nyomot nem hagy. Csak az illúziót, miszerint elolvastál egy 300 oldalas könyvet. mert szellősen van szedve

Ez a könyv nekem nagyon hasonlított a Kétesélyes Szerelemre, olyan volt mintha annak a könyvnek az előzménye lenne.Rio hibát hibára halmoz, és nagyon rossz döntéseket hoz.Kristy egy nagyon gonosz lány, egy kicsit sem kedveltem meg.Akit nagyon nem szerettem még az Rio anyukája, ahelyett hogy elfogadta volna a lányát folyamatosan meg akarta változtatni.Akit kedveltem a történetben az Mason volt, de persze Rio-nak őt is sikerült folyamatosan megbántania.Nem ajánlom a könyvet a fiataloknak mert Rio nem követendő példa.

Az értékelésemet azzal szeretném kezdeni, hogy ez a könyv szerintem indokolatlanul kevés százalékon áll itt, molyon. Szerintem a maga kategóriájában nem volt ez rossz könyv. Tény és való, hogy a karakterek üresfejűek, és a történet is sablon történet, de szerintem a könyv nem is ígér többet. Ha elolvassuk a fülszöveget, akkor pontosan tudhatjuk, miről is fog szólni ez a regény.

Adott Rio, aki új helyre költözik, és szeretné folytatni a megszokott életét, amiben ő egy szürke kisegér, ennek ellenére jön számára egy lehetőség. Lehetőség arra, hogy menő legyen, az iskola középpontja és kihasználja. Szerintem nem csak amerikában, hanem nálunk, Magyarországon is előfordulnak klikkek. Klikkek, ahol vannak menők, stréberek, furák, stb. Pontosan ezt mutatja be a könyv, hogy Rio mennyire kifordul önmagából, és a népszerűek vezetője, hogyan befolyásolja őt, majd veszi rá a hazudozásra, pasizásra és igen, kokainra is.Számtalan olyan esemény, gondoltat volt a könyvben, ami az én középiskolás életemben is előjöttek, emiatt egy nem igazán mondanám azt a könyvre, hogy nem valósághű.

A karakterek többsége idegesítő, nagyon. Rio anyja katasztrófa, de sajnos, erre sem tudtam azt mondani, hogy „ugyan már, ez csak kitaláció”, nem. Sajnos, találkoztam már ilyen szülőkkel, akik csak magukkal foglalkoztak és azt akarták, hogy a gyerekek beteljesítsék régi vágyukat.

Mindezek ellenére a másfél csillagos levonás részemről annak szól, hogy az eleje nagyon lassan indult be, és kissé zavaros is volt. Illetve, az írónő stílusa, fogalmazásmódja még mindig nem áll közel hozzám.

Végezetül, én csak ajánlani tudom ezt a könyvet azoknak, akik időutazni szeretnének. Tényleg ne várjon senki sokat tőle, mert ez nem egy magas ívű, mély érzelmekkel megtöltött könyv. Egy egyszerű, tizenéveseknek szóló, némi tanító jelleggel fűszerezett rövid olvasmány, ami remek kikapcsolódás egy strandon egy hideg limonádé mellé.

Imádomimádomimádomimádom…egy kicsit hasonlít a Bajos csajok című filmre,de nem számít nálam mindent vitt :D Nagyon tetszett Rio alakja..belsőleg talán egy kicsit még hasonlítunk is egymásra..ezért szeretem a vörös pöttyös könyveket…valahol rátalálnak az ember „mély" érzéseire :)

Lehetett volna akár olyan is, mint a Tizenhárom. De persze inkább a Bajos csajok című csodára emlékeztetett.
Mondjuk nem is vártam semmi mélyenszántót a fülszöveg után, de tízévente egyszer egy ilyen kliséhalmazból is ki lehet hozni valamit – csak most nem sikerült.
Rio az elején egész normálisnak tűnt, aztán egyre hülyébb és ribibb lett, én meg szerettem volna, ha valaki véletlenül áthajt rajta és fantasztikus, MENŐ barátosnéin egy hatalmas autóval. Borzasztóan idegesített mindenki, fujjfujjfujj.
De a kedvencem Rio anyukája. Ha ilyen anyám lenne, vagy őt nyírnám ki, vagy magamat. Komolyan őt utáltam a legeslegjobban, nevetséges és bosszantó volt, ahogy a saját elképzeléseit akarta ráerőltetni a lányára, meg az ő barátnőivel lógott s észre sem vette, milyen elcseszett lett az élete, csak amikor elmondta. A végső pálfordulása és átvedlése mintaszülőbe pedig teljesen hiteltelen.
Jas meg a kezdeti nagy nyáladzás után eléggé elhalványult, pedig gondolom a bimbózó szerelmi szál volt a lényeg.
A történet szánalmas, klisés, eltúlzott, a vége meg túl cukros. Nem hiszem el, hogy hirtelen minden rendbejött.
Az egyetlen pozitívum, hogy valahogy olvastatta magát. Csodálkoztam is rajta.
Ez a nyomorult iskolai klikkesedős téma a lúzer-menő ellentétével egyébként is az agyamra megy. Kezdjük ott, hogy ki dönti el, kit hová kell sorolni? Szánalom.
Szóval nem, nem tetszett. Számítottam rá, mert direkt valami butus könyvet kerestem, de nem gondoltam, hogy így fel fog bosszantani.

Ui.: Valaki magyarázza már meg, mi köze a borítónak a történethez, mert én kevés vagyok ehhez.

Rég csalódtam ekkorát egy könyvben. Így visszagondolva, nem is igazán értem, miért szenvedtem végig… most komolyan, 310oldalt vártam arra, hogy eszükbe jusson, hogy „jéé, tetszünk egymásnak”?! És tulajdonképpen, lehet hogy én vagyok hülye és nem vettem észre valamit, de azt sem igazán értem, hogy mi köze van a borítónak a történethez.

Nem vártam sokat tőle, nem kaptam sokat.
A történet szörnyen sablonos, egyszerű és kiszámítható. nem sok egyedi dolog van benne, a cselekmények kiszámíthatóak.
Rio egy rettentően idegesítő csaj, elegem lett már belőle a könyv végére. A többi szereplő se jobb, egyiket sem tudtam megszeretni. Szerintem ebben a sztoriban egy pozitív szereplő sem volt.
Viszonylag gyorsan haladtam vele, de nem kötött le, folyton untam. Nem is értem, miért kezdtem egyáltalán neki… ha tudom, hogy ilyen kevés százalék van rajta molyon, nem kezdek neki.
Ez is csak egy újabb amerikai sablonsztori, tanulság nem sok volt benne, egyszer elolvastam, elég is volt.