Evermore ​– Mindörökké (Halhatatlanok 1.) 69% 827 csillagozás

Már nagyon sokszor láttam ezt a könyvet itt Molyon, de nem nagyon keltette fel a figyelmemet, de múltkorába megláttam a könyvtárba és úgy voltam vele, hogy adok neki egy esélyt.
Az alapötlet nagyon jó, de a kivitelezés már kevésbé nyerte el a tetszésemet. Az eleje izgalmas volt, de utána már kezdett unalmassá válni. Főleg a sok titkolózás és döntésképtelenség miatt. A szereplőket pedig nem sikerült teljesen megkedvelnem.
A többi részt nem tudom, hogy elolvassam-e, mivel nekem már ez is eléggé lezártnak tűnt és nem tudom, hogy az írónő mivel tudta még jobban elhúzni. Azért egy kicsit kíváncsi vagyok, hogy miről szólhat a többi rész.

Halhatatlanok 1

Ez a könyv szerintem méltatlanul lett ilyen alul értékelve, mert nekem kifejezetten tetszett.
Eléggé eredeti volt, ami a halhatatlanokat illeti, egyáltalán nem volt szokványos. A női főszereplő balesete után létrejött médiumi képességek már nem voltak különlegesek, de nagyon sokrétűek, így egyáltalán nem voltak unalmasak.
Ever azonban nehezen viselte megváltozott állapotát, szeretett volna újra a régi átlagos lány lenni és hatalmas bűntudata volt, úgy érezte az ő viselkedése miatt történt a baleset, amiben elveszítette a szeretteit. Nagyon szerettem őt, mellőzött mindenféle tini hisztit és nyűglődést, amit én nagyon tudok díjazni egy ifjúsági könyvben.
Mégis a kedvenc karakterem a mellékszereplő Ever húgának, Riley-nak szelleme volt, aki kedves, virgoncságával megmelengette a szívemet.
Dament a férfi főszereplőt meg csak imádni lehetett, bár rettentően rejtélyes volt, ahogyan az egész történet is.
Végig fenntartotta az érdeklődésemet, hogy megtudjak mindent és a rejtélyek felderüljenek számomra.
Szóval igen, rettentően tetszett, annak ellenére, hogy régen kinőttem a célközönség sorai közül és nem is értem az alacsony értékeléseket.

Ezt a könyvet már olvastam a megjelenése környékén is, de volt egy nosztalgikus pillanatom, amikor elfogott az érzés, hogy újra kézbe kell vennem és ezúttal végre végigolvasnom az egész sorozatot. Legutóbb csak a 4. részéig követtem a megjelenést, ott lemaradtam. Viszont arra emlékeztem, hogy akkor sem tetszett annyira és most sem nyűgözött le, túl sok a buktató és a hiányérzet, amit hagy maga után.

Először is, nagyon érződik, hogy ez még csak a történet eleje, ezért rengeteg dolog előtt értetlenül áll az ember, amikre nem szolgáltat az írónő magyarázatot. Nincs gond azzal, ha maradnak lezáratlan kérdések, amik majd a folytatásban nyernek értelmet, de ha túl sok részlet marad érhetetlen, akkor egy nagy katyvaszt kapunk végeredményül, amit senki sem szeret. Ever szerelme, Damen próbál választ adni a lány kérdéseire, de még mindig csak a ködben tapogatózik és fogalma sincs, merre kell elindulnia, hogy kikeveredjen belőle. Egyértelműen az a cél, hogy az olvasó egyből kapjon a második kötet után, hogy na majd talán abban kicsit tisztább lesz a kép.

És ha már Damennél tartunk, nem bírtam megkedvelni. Próbáltam nem a hibákat keresni benne, Ever szemén keresztül nézni, hogy mi lehet az a fantasztikus külsején kívül, ami miatt ennyire rákattant, de nem tudtam rájönni. spoiler A fiú folyamatosan titkolózik előtte, eltereli, leinti, bunkózik vele és még sorolhatnám. Úgy viselkedik Everrel, mintha a kutyája lenne (kis túlzással), akit irányíthat, felültethet és közben a markába nevet. Tudom, hogy nem így van, mert feltárja az indokait, és kiderül, hogy nagyon is törődik a lánnyal, de engem nem tudott meggyőzni. Minden egyes húzása, amivel el akarja érni, hogy a főszereplő megbocsásson neki, arra szolgál, hogy levegye a lábáról, és addig is tart. Csak akkor figyelmes vele, ha valamit szeretne, és ez a viselkedés nekem nem hogy nem szerethető, de egyenesen utálatos. És ha a kedvelhetetlen karakterekről van szó, Ever is naiv és becsapható, vakon megbízik mindenkiben, valamint csak a megérzéseire hagyatkozik, amik véletlenül éppen bejönnek, amikor nem a képességeire támaszkodik. Emellett elnézi Damen összes bántó viselkedését, ami mellett én viszont nem tudtam elmenni. Szerencséje van, hogy nem egy bántalmazó kapcsolatba került bele, mert akkor nagy gondban lenne, abban biztos vagyok.

Ever húga, Riley bár 12 éves, nagyon nem úgy viselkedik és beszél, túlságosan koravén. Betudható lenne ez a vele történteknek, az igencsak nehéz sorsának, de számomra emiatt hiteltelen a karaktere, és még őt sikerült megkedvelnem a legjobban. A személyiségével semmi problémám, bohókás jelleme szórakoztató, amivel könnyedséget csempész a sorok közé. Ő és Miles – Ever egyik barátja – talán az egyetlen olyan szereplők, akik nem csinálnak minden második oldalon idiótaságot.

A cselekmény maga izgalmas, főleg, mert soha nem tudja az ember, hogy mi történik, kapkodja a fejét Everrel együtt (akinek minden akkor esik le, amikor konkrétan a szemébe mondják). Az alapötlet érdekes, rengeteg később kiaknázható lehetőség rejlik benne. Az írónő által megteremtett fantáziavilág csodálatos dolgokat ígér egy kis bonyodalommal és veszéllyel vegyítve. Szerencsére ez majdnem tudja ellensúlyozni a szereplők furcsaságait, olvasás közben néha meg is feledkeztem róla, hogy Ever mennyire idegesít, ami nagy szó az előbbiekben leírtak alapján. Tovább fogom olvasni, de csak emiatt az izgalom miatt, meg mert kíváncsi vagyok, meddig jut el Ever a szerencsétlenkedésével.

A Twilight sorozat befejezése után kellett valami, ami YA, és paranormális. És barátnémmal ezt a kötetet, az Evernightot és a Pokoli báléjszakákat vettük meg. Akkoriban alig voltak még VP-s könyvek, és annyira imádtam ezt a kötetet. Izgalmas volt, romantikus, és utólag is jó visszaemlékezni rá.

_Egyszerű – tényleg egyszerű – gimis történet, megfűszerezve egy kis fantasyval. Nem nagy szám, szerintem a fantasy blogok is megütik ezt a mércét, sőőt. De azért mégis van benne valami plusz. Talán az, hogy egyben van az egész. nem kell várni a részekre, és nem is vesz el a fejezet/kötet vége utáni hatás. Egyéb, azt hiszem, nincs.
Tetszik Ever neve. Olyan sejtelmes és sokat ígér. Az író itt kihasználta írói mivoltát, és a névvel is sugallta a lány szerepét. Örökké. Halhatatlanok._
Bővebben: http://zivatar-ciara.blogspot.com/2016/08/alyson-noel-e…

Mi a problémám a könyvvel?
EVER SZŐKE!!

Nem is volt ez olyan szörnyű….de igen csak Twilight feeling volt végig….
Nem haltam bele az elolvasásába,de folytatásra nem vagyok kíváncsi.
Borítón miért nem szőke a lány?És miért néz ilyen szerencsétlenül?! 279.o. „Nyente”???!!!Szabad ezt így leírni?!OMG!

Érdekes történet volt, bár annyira nem fogott meg. Azért Damen-t szimpatikusnak találtam. Ever néhol szimpatikus volt, néha meg adtam volna neki egy nagy pofont a döntései és tettei miatt. Örültem neki, hogy végül jól döntött és Riley eltávozhatott. Ever barátai érdekesek, bár Haven-t nem zártam a szívembe. Egy önző lány szerintem.

Teljesen véletlenül találtam rá erre a könyvre, mikor kisebb voltam, elakartam olvasni, de aztán megfeledkeztem róla. Most barátnőmnél megláttam a polcon és belevágtam. Mikor megláttam, hogy hány százalékon áll itt a könyv meglepődtem. Nem is kicsit. Ennél szerintem sokkal, de sokkal jobb. Nekem kifejezetten tetszett. Jó nem az a „hűűű” könyv, de nem is a legrosszabb. Sőt… nagyon is jó! A szereplőkkel nagyjából megvagyok elégedve. Bár nekem Haven féltékenységi jelenete, meg mikor besértődött Everre sok volt. Utálom az ilyen embereket. A Rileys részek tetszettek a legjobban. Nagyon bírom a kis csajt. spoiler
Drina az elejétől fogva spoiler volt nekem. Tudtam, hogy tuti ő lesz a spoiler. Igazából szerintem kiszámítható volt. Ahogy olvastam a könyvet végig olyan érzésem volt, hogy ez a rész erre a könyvre hasonlít, ez meg erre. De ez egyáltalán nem érdekelt olvasás közben, annyira lekötött. Úgyhogy nem egy egyedülálló történetről van szó, de ez nem is baj. Nekem így tetszik ahogy van.

Rémlik valami, hogy a megjelenésekor hozzáfogtam az olvasáshoz, de nem tudtam befejezni. Most kitartottam, de nem nagyon tetszett. Se a karakter, se a történet. A fantasy szál, ötlet újszerű. Az, hogy a titokra fény derült, pont időben történt, nincs túlfeszítve, de nem is a legelején derül ki. Ever és Daemon között nem éreztem szikrát, mély érzelmeket, az egész el lett rontva.
Sajnálom, ez nem egy jól megírt történet.