Ez a csaknem négy évtizedes könyv háromszoros értelemben is alapmű. Egyrészt azért, mert az első modern leírása az iszlám kultúra fénykorának, másrészt azért, mert kulcsszerepet játszott a második világháború után, az úgynevezett „arab kérdés” kiéleződésének alakításában, harmadsorban Mazahéri műve lenyűgöző vallás-, nemzet-, világrész- és korközi példázat az emberi civilizáció sokféleségeken túli egységéről.
A muszlimok mindennapi élete a középkorban a 10-től a 13. századig 3 csillagozás
Most olvassa 1
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 13
Kiemelt értékelések
Színpompás kollázs a 10-13. század muszlim mindennapjairól. Mazahéri aprólékosan bemutatja nekünk a korabeli iszlám világ mezőgazdaságát, iparát, kereskedelmét, városait és falvait, kulturális, vallási, politikai és „civil” életét, kirajzolva egy meglepően nyitott társadalmat, ami nemcsak a keresztény és zsidó elemeket fogadta be, de bőven tanult Indiától és Kínától is. (No meg persze a perzsáktól.) Ráadásul úgy fest, ő őrizte meg a görög-római „köztársasági” eszmét is az utókornak (számos egyéb ókori eredményen túl) – nem csoda, ha az embernek az az érzése, hogy a civilizációs fokát tekintve az európai „sötét középkor” úgy viszonyul ehhez a világhoz, mint félig leszopogatott medvecukor a gyertyalánghoz. Ez a nyitottság persze abból a szempontból érthető, hogy ez az időszak nem mellesleg az iszlám idzstihád ideje, amikor a hívők szabadon értelmezhették a Korán üzeneteit, meglehetősen liberális konstrukciókat hozva létre – alighanem ezért is ez az iszlám kulturális és tudományos aranykora.
Ugyanakkor, ismétlem, ez egy kollázs – Mazahéri ugyanis egyáltalán nem törekszik arra, hogy valamiféle átfogó, összegző koncepciót adjon nekünk. Megdöbbentő, mennyire kihagyja a tágabb történelmi kontextust és az eszmetörténetet – ezért nem csoda, ha olyan érzésem van, mintha magyarázó kommentár nélkül nézegetnék holmi gazdagon illusztrált falikárpitokat. Szép, szép, de lenne kérdésem*. Ez a reflektálatlanság pedig azzal párosul, hogy a szerző meglehetősen sok XX. századi analógiával kívánja érzékeltetni a leírtakat – kedvencem, hogy a síitákat baloldali, a szunnitákat jobboldali mozgalomként aposztrofálja, aminek, mondanom sem kell, az adott korszakban nem sok értelme van, sőt igazából meglehetősen bűnös leegyszerűsítésekre csábít. Mindezek fényében ajánlom ugyan mindenkinek, aki szeret színes leírásokat olvasni egy egzotikus világról (Ezeregyéjszaka-rajongóknak különösen), de érdemes olvasás közben kézközelben tartani pár vallástörténeti- és egyéb lexikont, vagy minimum a wikipédiát.
* Például – többek között – teljesen magyarázat nélkül hagyja, hogy miért és miképp hullt hamvába ez az aranykor. Hogy külső tényezők – keresztesek, mongolok – idézték elő azt a válsághelyzetet, amiből – mint jó trágyából – a vallási fundamentalizmus kisarjadt, vagy a belső tényezők – mondjuk az oszmánok katonai megerősödése – voltak elsődlegesek? nos, ezt a drága olvasó majd kiguglizza magának.
Népszerű idézetek
A szappanfőzők céhe a legfontosabbak közé tartozott; a középkori muszlimok ugyanis naponta fürödtek, fehérneműjük és turbánjuk mindig kifogástalan fehér volt. Ebből a szempontból alaposan eltértek a többi korabeli országtól. 1600 tájékán egyébként az inkvizíció az Ibériai-félszigeten ennek alapján különböztette meg a muszlim spanyolokat a megtért spanyoloktól.
328-329. oldal, Vegyi ipar
A többség azonban kevésbé végletes módszereket választott, ájtatos mutatványokkal szereztek híveket, miként Dzsunaid (†980), aki naponta háromezerszer imádkozta végig az olvasóját.
16. oldal
A Kába egyik falában helyezték el a híres Fekete Követ, a muszlimok által oly nagy becsben tartott meteoritot, melyről azt tartották, hogy Allah földre került jobb keze. Ez a 25 cm hosszú, 10 cm széles kő tojás alakú, s eredtileg igen szép sötétfekete, fénylik, mint a bársony, és tele van hintve apró téglapiros csillámokkal, de a zarándokok annyit csókolgatták, hogy vastag nyállerakódás borítja.
36. oldal
A fogantatástól számított négy hónap és tíz nap elteltével – az volt az elterjedt nézet, hogy a gyermek ekkorra fejlődik ki, és teste ekkor egyesül a lelkével – a férjnek le kellett mondania az anyával való testi érintkezésről, különben szigorúan büntetendő bűnt, gyermekgyilkosságot követne el.
52. oldal, A bölcsőtől a sírig
Hasonló könyvek címkék alapján
- Az ezeregy éjszaka meséi 86% ·
Összehasonlítás - Steven Runciman: A keresztes hadjáratok története 96% ·
Összehasonlítás - Borsa Brown: Az Arab öröksége 93% ·
Összehasonlítás - Amin Maalouf: A keresztes háborúk arab szemmel 91% ·
Összehasonlítás - Jean Sasson: A fátyol mögött 89% ·
Összehasonlítás - Malcolm Clark: Az iszlám ·
Összehasonlítás - Goldziher Ignác: Az iszlám kultúrája I-II. ·
Összehasonlítás - Az Ezeregyéjszaka meséi I-VII. 87% ·
Összehasonlítás - Kéri Katalin: Holdarcú, karcsú ciprusok ·
Összehasonlítás - Michael Rogers: A hódító iszlám ·
Összehasonlítás