A ​legsötétebb hajnal (Megtörve 1.) 89% 170 csillagozás

Nekem ez most gyenge volt. :(

Ha a fülszöveget nézem, végig egy gombóccal a torkomban kellett volna olvasnom a könyvet egy 100-as zsepivel a hónom alatt.
Ezzel szemben sokat vigyorogtam a főszereplő pároson.
Ez a rész tulajdonképpen egy szép felvezetése volt a következő résznek.
Megismerhettük Porter és Charlotte nem éppen szívderítő múltját.
Szépen alakult a kapcsolatuk, segítették, támogatták egymást, aztán kaptunk egy olyan befejezést, hogy csak néztem ki a fejemből.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezt a csavart, hogy bontogatja ki az írónő a folytatásban.

Nem tudom mivel kezdjem. Voltak részek amelyek nagyon tetszettek, voltak amelyek kevésbé. Ugyanezt mondhatom az eddig olvasott négy könyvre is ami Aly Martineztől olvastam. A borító egyáltalán nem állja meg a helyét.
Nehezen indult a történet. A vezérfonal komoly hangsúllyal bírt, a csipetnyi humor is megállta a helyét. Nem tetszett a Reese fivérek jelenetei, és az egész történetbe nekem nem illett bele az erotika abban a formában ahogyan volt. Igaz, hogy nem volt túl sok, de ami volt arról izlésesebben kellett írni, de ha kimaradt volna, azt észre sem veszi az olvasó. A végére van a nagy csavar, amivel a könyv bezárul, de már nyitni is kell a folytatást, hisz ennél az eseménynél nem lehet abbahagyni az olvasást.

Ez a mostani olvasásom egy tipikus példa arra, hogy egy szerzőt soha ne írjak le egyetlen elolvasott könyve után. Ugyanis az írónőtől olvastam már a Cora és Penn sorozatot, ami finoman szólva, nem igazán tetszett. Ennek ellenére úgy gondoltam, hogy egy második esélyt mindenképpen megérdemel. És milyen jól tettem, hogy így tettem!
Ez a regény ugyanis nagyon jó volt!
Nem egy mézes mázas romantikus történet az egyszer biztos. Alapjában véve a romantika csak egy kiegészítő volt ebben a regényben.
Két ember, egy férfi és egy nő, akik egymástól függetlenül megjárták a pokol legmélyebb bugyrait. Igen, ők Charlotte és Porter.
Sorozatot indító résznek tökéletes volt. Kellő mennyiségű izgalom, romantika és erotika került ebbe a részbe. És ezek mellett, ami talán a leghangsúlyosabb, hogy hogyan és milyen módon sikerült az életüket tovább élni főszereplőinknek a tragédiáik után.
Mind a két főszereplőnek megható a története. Egyikük élete sem könnyebb a másikénál. Az írónő tökéletesen tudta, hogy mikor kell egy olyan információt az olvasó elé tárni, amitől egészen megdöbben. Az utolsó fejezet izgalmas lezárása ennek a résznek.
Nagyon kíváncsian várom a folytatást!

Nem gondoltam volna, hogy így lesz, de ez a könyv nálam most nagyon betalált! ❤
Valahogy jókor kapott el ez a lélektani, fájdalmas, de mégis humoros történet. A szereplők is pont elérték nálam azt a szintet, amit manapság már ritkán sikerül. Lehet, hogy egy tömeg new adultnak tűnik, nyűglődéssel és erőltetett keserűséggel, de engem erősen megérintett, és szerintem ezt most sikerült jól megírni.
Nagyon tetszett benne, hogy nem volt túl hosszú, nem voltak benne fölösleges körök, a szereplők nem drámázták túl a helyzetet, nem gyúrták le a torkomon a sok erotikát, valahogy minden klappolt. A főszereplőnk, Charlotte, személyisége nekem nagyon tetszett. Nem egy butus, ott domborodik, ahol kell főhősnő, hanem egy valódi, fanyar humorú, erős nő. Valahogy más volt, mint az átlag, és ez megfogott. Ugyanígy Porter. Persze szexi meg minden, de szerencsére nem egy vezérigazgató kúrógép. Természetesen mindkettejük életében ott volt az a nagyon fekete lyuk, amin próbáltak túllépni, és tulajdonképpen ez volt az, ami összekötötte őket.
Magam sem értem, hogy honnan, de valahogy éreztem, hogy a csattanó a könyv végén ez lesz! Meglepődtem, hogy valóban így volt, de azért jobban esett volna, ha nem jövök rá :D spoiler. Minden esetre ez a csavar elég gyönyörű függővéget varázsolt a könyvnek, és fel is dobta az egészet.
Minden esetre erősen kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni tovább, mert a magas labda fel van dobva, de keményen!

Egyelőre nem merem a kedvencek közé rakni, de nagyon egyensúlyozik azon a lécen. Kifejezetten tetszett, és nagyon szerettem olvasni! ❤
U.I.: Soha nem sírok könyveken, de egy-egy résznél majdnem-majdnem megtelt a szemem könnyel, ami nagy szó! Viszont a gombóc a torkomban ott maradt elég sokáig.

Szeretem az írónő könyveit.
Tologattam már egy ideje,talán a borító miatt,nem tudom.
Azt kell mondjam imádtam.❤❤❤

Charlotte szimpatikus volt.
Egy kemény nő vált belőle az évek során,aki próbálja eltitkolni a világ elől a szívfájdalmát amit meg is értettem.

Brady-t inkább szóra se méltatnám.
Nem kellett volna hogy együtt maradjanak de azért lehetett volna Charlotte támasza.
Nem kellett volna hogy még a földbe is döngölje.

Porter Reese ❤❤❤
Azt hiszem már az elején beléd esetem.
Egy gondoskodó,önzetlen,kitartó apa aki a gyerekeinek el.
Számomra viszont érzelmileg sokkal kifejezőbb karakter volt Charlotte-nál,amit imádtam benne.❤❤❤
Sokszor mosolyogtam,közben fogtam a fejem hogy „Porter sz.rok a poénjaid de így imádlak.”
Tetszettek az évődéseik,a macska-egér játékuk.
Mindkettőjükre ráfért a boldogság.
Két megtört lélek érti meg csak igazán egymást.
A végén teljesen padlót fogtam,nem mondom hogy nem volt sejtésem valami hasonlóról de akkor is totál lefagytam.
Folytatást nekem azonnal.☺

Tetszett, hogy egyedi, nem elcsépelt történet. Szimpatikusak voltak a szereplők, szurkoltam nekik. :) Nagyon kíváncsi voltam, mi lesz a történet vége, valahogy nem tudtam elképzelni a happy endet. Tetszett az alapötlet is, de valami még is hiányzott nekem végig.
Jó kis csavar volt a végén, kár, hogy hamar kitaláltam. :)

Az írónő nem először teszi ezt, hogy egy könyvet ketté szed. Cora és Penn, illetve az összekötve című könyveknél nem is volt olyan zavaró. De itt nem látom értelmét. Nyugodtan folytatódhatott volna a történet. Igaz, nekem az első fejezetben le jött, hogy mi is lesz a fő konfliktus forrása, de ez nem vont le semmit az élvezeti értékéből. Charlotte gyermeke elvesztése után a munkájába temetkezik és magányosan tengeti mindennapjait, nagyon szerethető ember maradt. Porter is nagyon cuki karakter. Még azért sem lehet rá haragudni, hogy hogyan is akar Charlotte közelébe férkőzni. Aranyosak együtt. Kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki belőle. Szegény Trevis.

Igazán mélyenszántó történet ez, melynek szereplői egy megtört gyermekét elvesztett anya és egy meggyötört gyermeke életéért küzdő apa, aki nem ismer lehetetlent. Charlotte és Porter kapcsolata igazàn szomorú, de egyben reményteli is. Hiszen itt látszik az, hogy két megtört lélek mennyire megérti egymás érzéseit, tetteit és rezdüléseit.
Bővebben, itt: https://blankakonyvespolca.blogspot.com/2021/01/aly-mar…

Ez egy igazi érzelmi hullámvasút, de nekem tetszett. Végig izgultam a történetet, alig várom, hogy folytassam.♥