A ​vég hősnője (A sivatag lázadója 3.) 92% 162 csillagozás

Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy nagyon jó lezárása lett a trilógiának.
Igaz, Amani most is sokszor ment az agyamra a rögtönzött terveivel, meg a hősködésével, de a történet még így is nagyon szerethető volt. És nem csak az, hanem nagyon izgalmas is, kalandos. A szereplők egyik veszélyes hejzetből csöppentek a másikba. Sose volt nyugtuk, mindig volt kivel harcolni.
Bizonyos szereplők haláláért még mindig nagyon fáj a szívem. Ezt szerintem képtelen leszek megbocsátani az írónőnek :'(
Kedvenc jelenetem továbbra is AZ a bizonyos sivatagi jelenet, ami az angol piros borítón is látható. Annyira látványos, még ha csak olvasod is az egészet *-*
A dzinnek, a romantikus szál, mind-mind szuper volt. Igaz, a befejezés keserédes, de attól még nagyon jó.

Ahogy az első kötetnél írtam:
Mintha egy különös iszlám előtti arab világba csöppennénk. Néhol a valóságból merít, máshol pedig saját fantáziája szerint alakítja. Pontosan elképzelhető ez a világ, hiszen ki nem hallott már dzsinnekről, arab hercegekről, szultánokról, karavánokról, sivatagi népekről, városokról?
Ebben a kötetben minden elkezdett mondat végére pont kerül, minden értelmet nyer. Ahogy Amani előtt, úgy előttünk is kitágul ez a különleges világ, megértjük a szabályait, az összefüggéseit, és a benne élőket.
A szereplőkből valóban hősök válnak, egyikőjük sem tétovázik, mikor saját boldogságát kell feláldoznia a lázadók győzelméért.
Az írónő nem szépítgeti az eseményeket, nem von rózsaszín felhőbe egy háborút. Nem egyszer megborzongatja, elszomorítja az olvasót, de talán eddigre már ő is a Lázadó Herceg követőének érzi magát, és meg tudja érteni a szereplők tetteit.
Ennek a hosszú, néha gyötrelmes, néha gyönyörű útnak a végén mi is velük együtt láthatjuk meg, ahogy
spoiler

Felfelé csillagoztam ( jóindulatból) , mert nem hozta az elvárt formát, legalábbis nekem. Olyan volt mintha a második rész csúcspontja után a szerző nem tudta volna, hogy merre induljon. Az sem tetszett, amilyen módszerrel megszabadult egy-két főszereplőtől. Enyhén szólva hatásvadász módszerekkel dolgozott. Nem mondom, hogy elégedetlen vagyok a befejezéssel, de ahogy eljutott odáig, az lehetett volna kevésbé kaotikus. Nyilván nem az én korosztályomnak szánta, hisz a többségnek tetszett.

Én újra belevesztem ebbe a világba. A szerző ugyanolyan remek stílusban írta meg a befejezést is, hogy nekem is homokszemek futkároztak a bőrömön, éreztem a hőséget és a süvítő szelet az alakváltók hátán repülve. Fantasztikus utazás volt újra átélni ezt a hangulatot, még akkor is, ha gyakran éreztem a szereplők fájdalmát is. Az írónő most is Amani hangján mesél, közbeiktatva néhány E/3-as szemszögű mesét/legendát, amiből volt, amit erősen megkönnyeztem.
A befejező rész címe abszolút értelmet nyer. Az egész sorozat Amanira épül, hogyan lesz ebből a kissé önző fiatal lányból egy egész nemzet hőse, aki többé már nem csak saját magára gondol, mindenki más megmentése előbbre való. Akár az életét is áldozná a barátaiért, az ügyükért, és ez hatalmas karakterfejlődés volt a három részen keresztül. Amani lépésről lépésre fedezte fel, ki is ő valójában, igazából mekkora hatalma van. Korábban is bátor volt és nagyon erős, és alaposan fejlődött a diplomáciai és stratégiai érzéke is, de most olyan döntéseket kellett meghoznia, ami felnőtt, meglett harcosoknak is iszonyú nehéz lenne. A Kékszemű Bandita nem maradt egy ismeretlen hős, felnőtt a kihíváshoz és messzemenően bizonyította a rátermettségét, végül kiérdemelte a társai és a nép elismerését. Mindez nem történhetett meg áldozatok nélkül. Ebben a nehéz küzdelemben áldozatokat is kellett hozni, és én nem tudtam könnyek nélkül figyelni az eseményeket. Olyan barátok váltak hőssé, akiket nagyon nehéz volt elengedni, legyenek bármilyenek is a körülmények. spoiler
Az egész befejező rész egy hatalmas küzdelem volt, ahol nem volt megállás, nem volt egy unalmas perc sem. Végig feszes volt a cselekmény, és szó szerint nem tudtam elképzelni, hova nőhet még a feszültség. Egyetlen csendesebb pillanat volt, a nagy ütközet előtti éjszaka, na ott aztán egészen másfajta feszültségek keletkeztek, amire szerintem minden Jin rajongó várt, köztük én is.
Jin. Mit mondjak? Perfekt. Nem hibázott, egyszer sem. Annyira hős volt végig, és az a bizonyos szúrás őt is meglepte, ahogy minden jelen lévőt. Egyszerűen hatalmas wtf pillanat volt, amikor rájöttek mi miért történik éppen.
Minden magyarázatot kapott, a legendák, a titkok, és nem mondhatok mást, imádom a szerzőt az utolsó fejezetért. Szeretem, ahogy lezárta az egészet, felölelve egy hosszabb időszakot, elárulva pár dolgot, de szinte érintőlegesen, mégis megnyugtatóan.
Különleges ez a sorozat, nagyon megéri elolvasni, ha még nem tetted, remélem most megjött a kedved!

Hát ez is eljött. Egy újabb remek sorozatnak értem a végére. Egyszerre vagyok boldog és szomorú is, hiszen nagyon a szívemhez nőttek a szereplők és imádtam a könyv hangulatát is, amit az írónő számunkra teremtett. Mégis van bennem egy kis szomorúság, amiért vége van és többet nem találkozom velük újabb kalandokban.

Az írónő nem kerülgeti a forró kását, igazán odavág néha a szereplőinek, nem kímélve őket és nem öltözteti virágokba a háborút, hanem reálisan és néha durván leírja az eseményeket. Sokszor nem sajnálja a fontosabb szereplőket sem a halálba küldeni a cél érdekében, ami számunkra néha nagyon szívszorító pillanatokat okoz. Itt is voltak bőven meglepetések és az írónő továbbra is frenetikusan csavargatja a szálakat és dobja be a szereplőinket lehetetlen helyzetekbe.

Az olvasó teljesen beleéli magát a sivatagi helyszínbe, szinte az arcán érzi olvasás közben a forróságot és a homokot, izgul a szereplőkért, mintha ő maga is a felkelők seregének tagjai közé tartozna. Különleges hangulat lengi körül ezt a csodálatos világot, amelyben mágia, dzsinnek és különböző mitikus lények, legendák válnak valóra.

Fantasztikus, egyedi, letehetetlen! Ajánlom mindenkinek, aki szereti a fantasy könyveket, amelyeket egy pici romantika, egy pici misztikum és különleges helyszín kíséri. Nem fogjátok megbánni! :)

Bővebben a blogomon: https://konyvmaniablog.blogspot.com/2020/04/alwyn-hamil…

Nagyon vártam a befejező részt, hogy miként is fog alakulni Amani története. Az első két kötet magasra tette a mércét, de az írónő a befejező résszel ezt simán hozta.
Könnyen haladtam vele, mivel mindig történt benne valami izgalmas. Így nem igazán tudtam letenni csak a lapok fogytak.
Néha jólesik kicsit elmerülni egy ilyen varázslatos világba, főleg úgy, hogy nem olvasok sok hasonló témájú könyvet. Inkább a történelmi regények, történetek felé húz a szívem, de a „Kékszemű Bandita” története nagyon megfogott.
Örülök, hogy részese lehettem ennek a varázslatos világnak. Bárkinek csak ajánlani tudom az egész sorozatot aki szereti a hasonló témájú könyveket.

Zseniális volt. Az előző két rész színvonalát hozta, sőt számomra még emelt is rajta. Igazán olvastam volna még tovább, de ha ez a vége, azt is elfogadom. Nagyon tetszett, kevés időm volt, bosszantott is, hogy nem tudom olvasni minden percben, de ez is elmondja mennyire jó volt ez a könyv. Amanit nagyon meg szerettem, az elejétől fogva, és a többieket is. Néha elszomorodtam, néha jókat mosolyogtam rajta. Egy igazi érzelmi hullámvasút volt. Imádtam. Fogom én még az egész sorozatot ujraolvasni, az tuti! Rég olvastam ilyen jó kis sorozatot :D
(Nagyon köszönöm Fruzsi @zsebibaba007 a biztatást, hogy vagjak bele! Ha nem biztatsz, meg mindig a polcon csucsulne :D És ezt vétek lett volna kihagyni!)

Izgalmas és fordulatos lezárást kapott a sorozat. Bár lehet nem itt kellene figyelmeztetnem, viszont jobb, ha nem nőnek a szereplők a szívedhez, mert itt kegyetlen tisztogatást tart az Írónő, de hát ilyen a háború. Számomra a legegyedibb még mindig az, hogy a fejezetek közé beékelődik egy-egy „mese” vagy történet, ami később szájról szájra terjedhet, megörökítve ezzel szereplőink nagyságát. Tetszett, hogy Amani előtt többször is felcsillant a remény, a megoldás a boldog befejezéshez, de a szívére hallgatva nem aknázhatja ki azokat. Talán egyetlen dolgot hiányoltam ebből, az pedig most az igazán erős romantikus szál. Már az első részben láthatóvá vált, hogy Jin és közte szoros kötelék alakult ki. A következő két kötetben pedig úgy mélyült el ez, hogy azt szinte nem is láthattuk. Kevés időt töltenek egymással, valahogy mégis azt érzed, hogy összetartoznak. Viszont ennek az az előnye, hogy a cselekményre tudott koncentrálni az írónő és ezt a lehetőséget ki is aknázta. Tényleg élveztem a lezárást.

Tényleg vége?

Van amikor örülök és van ez a pillanat, amikor megsiratom egy jó sorozat végét. Az írónő nem kerülgette a forró kását, inkább egyből belevágott a lecsóba, hogy egy percre se hadjon nekünk nyugtot és volt itt nekünk minden, de minden. Igen különleges hangulata lengi körbe, ami beleivódott a sorokba.

Az írónő nem fél lehetetlen helyzetekbe tenni szereplőit, ahogy hajmeresztő kalandokba sem.

Kedvenc idézetem a könyből:

“– Mindenki életben van?
– Szóljon, aki nem! – viccelődött Sam.”

Izgalmas befejezése a sorozatnak, bár olvasás közben volt egy olyan érzésem, hogy a megpróbáltatásoknak soha nem lesz vége, hisz Amani mindig cseberből vederbe esett. Döntéseinek mindig voltak előnyei és hátrányai. A vége fele majdnem elmaradt a happy end, de jó meséhez illően azt is megkaptam. A legvége pedig továbbment, sokmindent megtudtam a békebeli életükről, ami nem sok írónak jut eszébe. És ez így volt jó.