A ​homok leánya (A sivatag lázadója 1.) 87% 367 csillagozás

A fülszöveg és a borító elég volt ahhoz, hogy megrendeljem a könyvet, és bíztam benne, hogy nem fog csalódást okozni. Első könyves íróhoz képest tényleg egész jó kis történetet kaptam. Az arab mesevilág elevenedett meg a lapjain szultánostól, dzsinestől, a többi mesebeli lényről nem is beszélve. Maga a cselekmény egy kitalált világban játszódik, nem vagyok szakértő a kategóriákban, de a főhősünk, Amani mesterlövész. A sivatag szélén egy poros kis településen él és minden vágya, hogy elkerüljön innen. Jinnel való találkozása után rendesen fel is pörögnek az események. A történet tele van titkokkal, hiszen Amani nem ismeri az igazi apját, és fogalma sincs kicsoda Jin, mit akar, miért üldözik. Nem állítanám, hogy kifejezetten lányos fantasy, mert a lájtos kis románc mellett rendesen megy az adok-kapok. Megszálló hadsereg, száműzött herceg stb.
Nekem tetszett, ajánlom az arab mesék és a fantasyk kedvelőinek.

Tudtam én, hogy imádni fogom!
Nemcsak a borító, hanem a történet is figyelemre méltó. Mennyi kaland, izgalom, kis szerelem, csaták, különféle lények, különleges képességek… Minden megvan ebben a könyvben ahhoz, hogy ne akard letenni egészen addig, amíg a végére nem érsz. Utánna pedig csak még többre vágysz.
Engem ez az egész egy csodákkal teleszőtt arab/perzsa mesére emlékeztetett. Annyira beleszerettem.♡
Amani egy nagyszerű hősnő. Bátor, okos, vakmerő, viszont tudja mikor mentse a saját bőrét, és mikor hozzon áldozatokat. Nekem ez speciel nagyon tetszett. Nem játszotta a mártírt, vagy a hőst, egyszerűen az volt aki. Ó, és még mesterlövész is. Sok, sok plusz pont :D
Jint is egyből megszerettem. Én először más igazságot feltételeztem róla, de nem bánom, hogy nem lett igazam. A kaland során kialakuló románc annyira jó volt. Remélem a folytatásban is még folyatódni fog.
Két srác sorsa is nagyon negviselt. :( De legalább az egyikükért még lehet reménykedni.
Alig várom a következő részt. Remélem hamar hozza majd a kiadó.

Hát, érdekes egy történet volt. Nagyon tetszett a borito, gyönyörü, igy el is kezdtem olvasni. Az elején ugy voltam vele, hogy imádom, majd jött a „áh ez nem nekem valo" és a végén a „ szeretem is meg nem is. Bevallom a dzsinektöl kicsit megijedtem, ilyen témáju fantasyt még nem olvastam. De tetszett, nem lesz kedvenc de nem is utálom. A szereplöket kedveltem, Amani az s fajta karakter (végre) aki nem fecseg feleslegesen, nem magát sajnálja, de nem is az a „én vagyok a fasza csaj aki mindent jobban tud és jobban csinál" . Bár lőni tényleg jobban tud ;) Összeségében nem rossz könyv.

„– Nem ítélhetsz el, amiért több akarok lenni, mint egy jelentéktelen homokszem a sivatagban!”

Az első ami eszembe jut, hogy megrázó, a második pedig a felemelő.
Az előbbi, azért, mert utálom az ilyen társadalmat, mely elnyomásból áll. Az utóbbi pedig azért, mert ez egy fantasy, ami csodálatosan magával ragadott és nem eresztett a könyv utolsó lapjáig.
Amani különleges, erős, megfoghatatlan és ő maga az élet.
Bár minden hősnő ilyen lehetne. Nem nyafog és nem hisztizik, keményen állja a sarat. Mégis helyén van a szíve. Bár hibázik, tanul belőle. Sokan nem mondhatjuk ezt el magunkról.
Érzi, hogy több annál, mint amit a sors szánt neki első kőrben, és ezért mer is tenni.
Az ő karaktere adja meg ennek a történetnek a sava borsát. Miatta olvastam végig és teszem a kedvenceim közé.
Jin jó karakter, megfelelő hím ehhez a világhoz. Nem lettem szerelmes, de érzem sokkalta több rejtőzik benne, csak még nem volt idő a kibontakozásra.
Úgy gondolkodik, mint egy vadász, és elég hideg ahhoz, hogy bármikor birokra keljen a „véréért”, mégis képes meglátni a külvilágban felbukkanó lehetőségeket és meri használni az adott pillanat „segítségét”.
Szerencsére a többi szereplő is a „csapatból” rendkívül színes és eleven. Mindenkit akit volt szerencsém megismerni olvasásom folyamán, szívembe zártam.
Karakter fejlődésnek is tanúja lehettem, ahogy a gonosz is pont megfelelőnek ítéltem.
Kíváncsi vagyok erre a „lázadóra” mit tartogat a számomra. Keveset kaptam belőle, csak annyit tudok a lelke uralkodásra született.
Ami a világot illeti, utáltam úgy ahogy van. Mert sajnos emlékeztet a valóságunkban oly jól ismert bizonyos népcsoport életére ,viselkedésére. És mindent megvettek ami ehhez köthető, legalább is ami a nemek között működik önhatalmúlag.
Ez a sorozat indító kötet bár nem teljes szívvel, mégis kedvencek között landol és hála égnek hamarosan ha minden igaz olvashatom is a folytatását, amit természetesen már nagyon várok.
Ami még az öt csillagot erősíti az a borító. Anno semmit sem tudtam a könyvről, mégis megvettem. Ez pedig a borítójának köszönhető. Gyönyörű lett.
Tehát kedvenc és csak remélem minél hamarabb olvashatom a következő részét.

Mintha egy különös iszlám előtti arab világba csöppennénk. Néhol a valóságból merít, máshol pedig saját fantáziája szerint alakítja. Pontosan elképzelhető ez a világ, hiszen ki nem hallott már dzsinnekről, arab hercegekről, szultánokról, karavánokról, sivatagi népekről, városokról?
Amani nagyon izgalmas személyiség, az első fejezettől sejteni lehet, hogy egyetlen vele töltött pillanat sem lesz unalmas. Nem játssza meg magát, nem akar mindenáron hős lenni, aki jobb mindenkinél, mégis valahogy a szereplőket -és minket is- a saját oldalára állít, úgy érezzük, megéri vele tartani. A világban és a lelkében is nagy út áll előtte, hiszen annyi mindent nem ért még önmagában és önmaga körül.
Jin is érdekes, kedvelhető karakter, de érezhető az eddigi tettei alapján, hogy még sok meglepetést tartogat.
Nincsenek felesleges, unalmas epizódrészek, a történet végig a pörgős főszálon halad. Az elején elkapott lendülettel végigszáguldunk az utolsó jelenetig.
Sok izgalmat sugallva ér véget az első kötet, a folytatásban ígérve rengeteg kalandot, nehézséget, mágiát és egy csepp romantikát.

Most pedig meg is ragadom az alkalmat, hogy kiemeljem mennyire tetszett ez az egész világábrázolás. Számomra mindenképpen emiatt érte meg végül az öt kerek csillagot a sztori.
Mert elragadóan jól volt megalkotva.
Miközben olvastam, szinte érezni véltem a felém fújó meleg, sivatagi szellőt, a datolya zamatát és a füstölők illatát. Annyira különleges volt és végtelenül eredeti.
Egyébként imádom a mitológiát és eddig is rajongtam például a görög vagy éppen az ír mítoszokért, de kimondottan jót tett most a lelkemnek ez az elvarázsolt közel – keleti hangulat.
Aztán persze ott volt még a megannyi különleges lény, akik sajnos nem szerepeltek olyan sokat, mégis minden oldalon szó volt róluk.
Komolyan mondom, kedvet kaptam, hogy tábortüzet gyújtsak és az éj leple alatt ijesztő, de tanulságos regéket meséljek, miközben a csillagokat bámulom.
Szóval a helyszín, a körülmények és a világfelépítés mindenképpen ígéretes felütésként hatott.
Aztán ott volt még Amani karaktere, aki kezdetben önző volt és csak saját magával törődött, ám rettentő komoly jellemfejlődésen esett át, majd bátor, elszánt és vakmerő nő lett belőle, akire mindig lehet számítani és akivel az ellenségnek is számolnia kell.
Nálam ez is plusz pont volt. Azt hiszem – többek között – ezért is olvasunk könyveket, hogy ilyen pozitív változásnak legyünk végül a tanúi.
A férfi főszereplő, Jin, is tele volt kellemes meglepetésekkel, karaktere pedig jó okot szolgáltatott arra, hogy a fél könyvet találgatással töltsem, miszerint ki is ő valójában és mit akar?!
Kettejük között már a kezdetektől fogva szikrázott a levegő. Vad és perzselő kémia volt ez, ami nagyon jól működött. Meglepő módon nem is volt olyan részletes, nekem akár még több romantika is elfért volna a kötetben.
Aztán ott volt még ez a vadiúj vadnyugat érzés is, hiszen Amani tehetséges lövésznek bizonyult.
Az ember azt hihetné, hogy a western és az arab mondavilág mix nem igazán állja meg a helyét egymás mellett, de nekem kimondottan tetszett.

Bővebben pedig: http://klodettevilaga.blogspot.hu/2017/12/konyvkritika-…

Kicsit a Grisha trilógiára és a Vérvörös útra emlékeztetett egy kis X-Men beütéssel. Közel-keleti misztikummal és motívumokkal.
Nagyon jól indult és olyan sok lehetőség volt ebben a könyvben. Erős kezdés volt. Mozgalmas cselekmény, szimpatikusnak tűnő hősnő, szép leírások. Így a könyv első felét jobban élveztem, mint a másodikat. Amikor megjelent az a rengeteg mellékszereplő, a rózsaszínű lufi leeresztett, pedig nem volt túltolva a romantika. Éppen a megfelelő mennyiségben, nem zavaró módon. Tehát nem a romantika volt az oka. Sokkal inkább a hirtelen beálló fantasy szál. Egy elsőkönyves szerzőtől ez egy nagyon jó könyv, azonban lehetett volna 5 csillagos is. Ez most egy masszív 4-es. Talán majd a folytatásnál. Kíváncsi vagyok rá.

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
http://niitaabell.blogspot.com/2018/07/alwyn-hamilton-h…

"A homok leánya élvezetes olvasmány volt ezeken a forró nyári napokon. Tökéletesen megfelelt minden elvárásomnak, sőt, túl is szárnyalta. Az első szótól az utolsóig faltam a könyvet, s már most türelmetlenül várom a folytatást is. A történet elején kapunk egy szép felvezetést, amin keresztül megismerhetjük a szereplőket, a környezetet, s a kialakult politikai helyzetet. Számomra ez sem volt unalmas vagy vontatott, inkább egy jó alapnak éreztem, amire szépen lehet építkezni. A sivatag lázadója sorozat első része egy fordulatokkal bővelkedő, igazi ifjúsági fantasy. A kevésbé romantikus lelkeknek sem kell tartania tőle, hiszem a szerelem, mint mellékszál van jelen a történet folyamán – legalábbis egyelőre. Véleményem szerint ez a későbbiekben jelentős szerephez fog jutni, ám még akkor is a képességeken, s a hatalmi játszmákon lesz a hangsúly.
Sivatag, kánikula, tűz, varázslat, akaraterő és kitartás. Forró helyzetek, váratlan fordulatok és meghökkentő meglepetések. Ezek jellemzik Alwyn Hamilton könyvét."

A homok leánya külföldi kiadása már régebben szemet szúrt, és kíváncsivá tett, ezért nagyon örültem, hogy a Maxim kiadó lecsapott a sorozatra, és elhozza nekünk :) Bár nekem a színes borítók sokkal jobban tetszenek, mint ez, amelyiken a lány van, de ez is teljesen visszaadja a könyv hangulatát.

Mielőtt rosszul gondolnátok, nem, ez nem egy szokványos fantasy és romantikus történet, a legkevésbé sem! Misztikus lények, mágia, dzsinnek, arab történelem és rengeteg izgalom. Olyan, mintha egy Aladdin mesébe csöppennénk.
A könyv annyira különleges, hogy már az elején magába szippant az egyedi világa, hangulata és rövidsége miatt is szinte egy ültő helyedben fel tudnád falni a könyvet. Nincs olyan fejezet amiben ne történne valami, ami tovább viszi a történet fő szálát, közben pedig rengeteg más dologról is szó esik, s ez mind-mind összekapcsolódik lassacskán. Az elején picit bonyolult volt megérteni a politikát, a történelmet és a mesék összefüggését, de aztán a könyv végére minden kitisztul, átlátjuk a dolgokat.

A főhőseink nagyon szerethetőek és nem mindennapiak. A szerelmi szál eszméletlenül jól lett kialakítva, hiszen lassan bontakozik ki a szemünk előtt, és mégsem mentünk át nyáladzásba a könyv végére, ez külön szuper, hát még az, hogy nagyon érződik a szereplők közötti tűz, amely mindkettejüket felhevíti, akár a sivatag forró homokvihara a levegőt. Imádtam, imádom őket, alig várom, hogy megtudjam, mi történik velük a továbbiakban!

Fordulatos, fantasztikus és különleges történet, amely teljesen a szívemhez nőtt :)

Bővebben a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.com/2018/05/alwyn-hamilt…

**********
2019.10.27.
Másodszori olvasásra is fantasztikus, leköti az olvasót, izgalmas, fordulatos és újra adnék rá 5 csillagot, mert megérdemli! Viszont érdemes volt újra olvasnom a második és a befejező rész előtt, mivel már elfelejtettem azt a rengeteg apróságot ami viszont fontos lesz a későbbiekben. Egy élmény volt újra, ajánlom Nektek ♥

A gyönyörű borító egy igazán különleges történetet rejteget a lapjai között. A sivatagi világ, ahová az írónő kalauzol minket tele van kalanddal és varázzsal. Nekem nagyon tetszett ez a szokatlan helyszín, a szereplőkkel együtt. Amani máris a kedvencem lett, nagyon szimpatikus hősnő.
A történetről csak annyit mondanék hogy végig tele volt izgalommal, egy percre se tudtam letenni a könyvet, úgy beszippantott ez az arab/perzsa világ.
Mindenképpen ajánlom bárkinek, aki mer nyitott lenni erre a mesés világra.