Amit ​az óra mesél 79 csillagozás

Altay Margit: Amit az óra mesél Altay Margit: Amit az óra mesél Altay Margit: Amit az óra mesél Altay Margit: Amit az óra mesél Altay Margit: Amit az óra mesél

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Budapest felszabadult. A háború pusztító vihara elvonult a város fölül. „Ha ez az óra mesélni tudna” – sóhajt fel Vargha Marika édesanyja, mikor megpillantja romba dőlt kis lakásuk szinte egyetlen ép darabját: a százéves faliórát. Altay Margit, a népszerű írónő, leányregényében nyomon követi az öreg óra kalandos életútját. Az óra történetéhez három szerencsétlen sorsú lány: a Tirolban élő Mária, a milánói Beatrice és a magyar Erzsébet szomorú szerelmi regénye kapcsolódik. A százéves óra – annyi hajdani boldogtalanság tanúja –, ma a beteljesült, boldog szerelmek idejét éli, s vidám ketyegése Marika otthonának meghitt kísérőzenéje."

Eredeti megjelenés éve: 1959

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Lányszoba, Pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
176 oldal · ISBN: 9789632457826
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
176 oldal · ISBN: 9789632457819
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2008
174 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632450377

4 további kiadás


Kedvencelte 7

Most olvassa 1

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

Anó P>!
Altay Margit: Amit az óra mesél

Egy olyan pöttyös könyv, mely egykor kimaradt az életemből, s most egy kihívás kapcsán rám talált. A három korábbi időben zajló szerelmi történet sokkal jobban tetszett – volt hangulatuk, főleg az olaszországi, Beatrice története tetszett, bár az volt a legtragikusabb végű. Erzsébet regényének vége kissé befejezetlen s hirtelen volt, meg sem próbáltak a szerelmesek küzdeni a boldogságukért.
A szocialista időkből való 3 „happy endes” történet még inkább összecsapott volt, s pedagógiai ízű, hogy láthassuk, a szocializmusban már nyugodtan házasodhatnak más nemzetből , különböző társadalmi helyzetből származó fiatalok is. Itt felvillan azért némi humor, s kedves romantika is.
Maga az ötlet, hogy az öreg óra kapcsolja össze a különböző leánysorsokat, tetszett.

1 hozzászólás
Ibanez MP>!
Altay Margit: Amit az óra mesél

Hát ez elég gyengécskévé sikeredett, pedig én általában szeretem a lányregényeket (mármint azokat, amelyek a múlt század elején íródtak). Itt viszont nem kaptam meg azt a hangulatot, amit vártam…

és most őszintén, aki olvasta…

hát a második történet után nem kívántátok, hogy valaki törje már össze azt a francos órát, mert úgy tűnik, hogy akárki viszi magával, annak balul sül ki a szerelmi sztorija? :-D meg volt az az óra átkozva, én tuti, hogy úgy írtam volna meg az utolsó blokkot, hogy akarva vagy akaratlanul, az óra megsemmisül és az akadályok elhárulnak (tehát tényleg mumus lett volna az óra :-D) :-D

Külön „kedvenc” volt a szoci, akarom mondani az utolsó blokkban ez az apró részlet :-D Szegény nő „meggondolatlansága” :-))))

„…Zárday Babáról többen is tudtak; kétségbeesett leveleket írogat minden régi ismerősének: pincérnő egy clevelandi lokálban, és vágyakozva gondol vissza Budapestre s a Nemzeti Színházra, amelynek színpadán Moliére- és Shakespeare-szerepet játszott. – Baba mindig befolyásolható volt – mondta Vargha Marika rosszkedvűen, s valamennyiűket lehangolta, hogy a dédelgetett, szőke Baba, az iskolai ünnepélyek egykori legjobb szavalója, az ellenforradalmi idők tébolyában meggondolatlanul elhagyta hazáját.”

A három történetben az első párost nem tudtam sajnálni, most őszintén, hogy a saját életem alárendeljem más akaratának-kívánságának.. pff… egyikben se volt meg a kellő akarat… A második volt a legjobb, ahol ugye a halál választotta szét őket, míg a harmadik volt talán a leggyengébb, hetekig megy az örömködés, de ha olyan fontos lenne, hogy milyen vallású a másik ember, akkor valószínűleg az lenne az egyik első kérdésem, mint apa… Piha….

Az utolsó sztori abszolút kileng a kötetből, minőségre, mondanivalóra való tekintettel, egyáltalán nem éreztem odaillőnek… Még azért próbálkozom a pöttyösökkel :-D

rohanoazis P>!
Altay Margit: Amit az óra mesél

Hát, ez nagyon gyengécske.
Az ötlet nem rossz a 3+1-es felosztású történetfűzér akár jó is lehetett volna. De hát nem.
Három szomorú szerelem, mely az egymást követő korok (csak találgatni lehet, hogy a 18.sz. vége, 19. sz, majd a 20. sz. eleje) előítéletei révén: nemzetiségi, tásadalmi, vallási különbségek okán, nem teljesedik be. A negyedikben viszont három rövid történet a szocialista/kommunista Magyarországról – ne feledjük, a könyv 1959-ben jelenik meg –, ahol ugyanezeket a különbségekeket büszkén áthidalva győz a szerelem.
Szóval, az ötlet egy lányregényhez jó. Csak hát, a didaktikussága mellett – minden ifjúsági regény nevel, az is, amelyik magamutogatóan nem! – elképesztően szentimentális. Az Erzsébet című fejezet pedig a legócskább filléres füzetek színvonalára van víve. Vajon direkt? Hiszen az író könnyedén és jól ír, ez érezhető a szövegen.
Az írónő, Altay Margit (névváltozatok: Altai Margit, Altai Rezsőné; Gomperz Margit 1882. – 1972.) ifjúsági, főleg leányregények írója, a két háború között több ifjúsági lap munkatársa volt. Ez utolsó regénye. Az a rossz érzésem, hogy “megfelelési regénynek” íródott, nem szívesen és meglehetősen összecsapva. Főleg a “+1”

heysunny P>!
Altay Margit: Amit az óra mesél

Pfffff… hát ez elég depressziv volt. Pedig az alapötlet annyira jó! De a történetek nem voltak se meghatóak, se aranyosak, sokkal inkább idegesitőek és teljesen lehoztak az életről. Egyik páros se nyert meg magának, az elsőnél kifejezetten idegesitett, hogy most komolyan a papa akarata miatt nem? Kit érdekel? Jó, tudom, hogy ez már ilyen nagyon modern felfogás, de hiába, én nem birom az ilyen szerelmi történeteket.

A második volt ilyen tekintetben a legkevésbé idegesitő, mert ott spoiler miatt nem jöhetett össze a dolog. A harmadikra pedig már elfogyott a türelmem… Van politikai tartalma is a regénynek, ami szintén nem igazán feküdt nekem, de mindegy is. Ez volt az első pöttyös könyvem, nem biztos, hogy a legjobb kezdés volt. :-D

Or_Sheet>!
Altay Margit: Amit az óra mesél

Kár, hogy nem gyerekként olvastam el, tuti a kedvencem lett volna akkoriban. Aranyos, de engem zavar, hogy mint átkosban írodott sok regényhez hasonlóan, nem mentes bizonyos „felhangtól”, gondolok itt pl az ellenforradalom, s egyéb kifejezésekre. Kár az ilyeneket belekeverni egy ifjúsági lányregénybe, még akkor is, csak minimálisan, s nagyon finoman van jelen. Engem így is zavart.

1 hozzászólás
Valcsa P>!
Altay Margit: Amit az óra mesél

Ezt most nem élveztem annyira, mint ahogy a pöttyös/csíkos könyveket általában… :/ Szörnyen lehangoló volt, de tényleg… :/ Értem én, hogy az írónő arra hegyezte ki a történeteket, hogy régen mennyi minden a szerelmesek közé állhatott, és a mostaniaknak meg mennyivel jobb, de ez így ömlesztve akkor sem esett jól… spoiler A végén Marika története minden tekintetben kilógott a sorból, bár igen, értem én, hogy a könyv mondanivalója miatt igenis kellett Marika és barátnői története is zárásként. Csak épp az órát hagyták ki már teljesen a történetből… Mintha a végére már teljesen el is lett volna felejtve, hogy végső soron az óra volt az, ami összekötötte ezeket az embereket a történelem során…
(Az amúgy érdekes, hogy pont az „Így veszíted el” feliratos/borítós könyvjelzőt választottam ehhez a könyvhöz. Eléggé passzol…)
Nem volt rossz, de a sem ilyen.

GSzabina>!
Altay Margit: Amit az óra mesél

Az értékelések elolvasása után nagyon örültem, hogy ezt a könyvet választottam a könyvtárból. Miután elolvastam, nem akartam elhinni, hogy erről a műről szólnak.
Az alapötlet érdekesnek és megfelelően érzelmesnek tűnhet, de ezek a történetek nevetségesen mutatják be azt, ami fontos lenne. Mintha egyetlen dolga az lett volna, hogy egy megfelelően nyálas és romantikus történetet kerekítsen a vezérfonal köré.
Méghogy a fiúk minden apró dolog miatt elsírják magukat? A lányok egy dolgot tesznek: 2napi ismeretség után szerelmesek lesznek, de a kedvesükről csak annyit tudnak, hogy férfi.
Sajnálom, hogy ezt a könyvet nem tudtam annyira megszeretni, mint az előttem olvasók.

Lahara ISP>!
Altay Margit: Amit az óra mesél

Emlékszem, egyszer nekifogtam tizenegy évesen, de borzasztóan untam, aztán valamikor tizenöt évesen újra. Másodjára már jobban tetszett, bár eléggé lehangoló rossz sorsokról olvasni, és azt sem szerettem, hogy nem egy történet, hanem három rövidebb.

Cholito>!
Altay Margit: Amit az óra mesél

Munkahelyi unaloműzésnek és olvasmánylista-bővítésnek mindenképpen jó volt, de egyébként semmi különös. Jó sztori, meg tetszett is, de nem voltam odáig meg vissza érte. Főleg, hogy nem mindig tudtam követni, hogy ki kivel van…


Népszerű idézetek

Reelka>!

…az öreg szövőmunkás, aki sohasem járt még efféle palotában, elgondolkozva vette ki szájából a pipát, és azt mondta, hogy ő bizony nem szeretne olyan helyen lakni, ahol csak a test melegszik, de a lélek megfagy.

Beatrice

Cheril>!

– Neked többet ér egy fizetett koldus társasága, mint Milánó legelőkelőbb emberéé? – kérdezte ingerülten. – Hiszen annak a tanárnak még egy tisztességes ruhája sincsen… Kíváncsi vagyok, mit csinálsz, ha ismerősökkel találkozol a képtárban?
– Mindenesetre udvariasan üdvözlöm őket – felelte Bice tárgyilagosan. – Bár azt hiszem, nem nagyon kell attól tartanom, hogy a mi ismerőseink olyan sokat forgolódnak a múzeumokban. Ami pedig Peppini ruházatát illeti, ő valóban csak ott fejt ki fényűzést, ahol a mi ismerőseink szerénységükkel hivalkodhatnak: az okosságában és a tudásában.

Reelka>!

– a közös munka sűrű hálójában könnyebben talál egymásra két szív, mintha csak a gyermekkori emlékek vékony szálai fűzik őket egymáshoz.

Cheril>!

Lorenzo önfeledten ragyogó arcában, mint valami drága tükörben ismerte fel saját érzéseit.

Cheril>!

A fiatalságnak úgy kell az öröm, mint a virágnak a napsütés.

Cheril>!

A mit sem sejtő lány szívesen eljátszott Pietro terveivel, mint a gyerek a szivárványos szappanbuborékokkal, s talán nem is gyanakodott volna, ha egy délutáni szendergéséből ébredezve észre nem veszi, hogy Pietro a könnyeit törülgeti. Mint valami éles penge vágódott tudatába a felismerés, hogy menthetetlen. Eszébe jutottak eddig jelentéktelennek vélt apróságok, félben maradt szavak és mozdulatok, anyja engedékenysége, a kimerült Pietro mókázó szavai, az orvos sűrű látogatásai, a konzíliumok, és megértette, hogy sohasem lehet Lorenzóé, akitől rövidesen nem a Milánó és Nápoly közötti távolság, nem a Falcone-vagyon óriási mennyisége választja el, hanem az a titokzatos mezsgye, amely a valóságos élet és a felfoghatatlan halál között húzódik.

Cheril>!

Az ággyal szemben levő falon halvány rózsaszín folt jelent meg, nőtt, világosodott, s lassanként vöröslő pirkadati fénnyel öntötte el az egész szobát. – Hajnalodik – mosolygott Tamás –, hajnalodik a földön és az én szegény szívemben is.

Reelka>!

Nem szerette, ha olyan embereket dicsérnek előtte, akik valamilyen módon az alkalmazásában álltak. Úgy vélte, elismerés csak az egyenrangúaknak jár, s a kifizetett pénz minden egyéb érzelem- és véleménynyilvánítás alól felmenti.

Beatrice

Valcsa P>!

Bizonyos fajta ismeretek hiánya egyáltalán nem jelent butaságot! Legfeljebb tájékozatlanságot, amit nagyon is könnyű helyrehozni.

139. oldal (Móra, 1967)

gubancos>!

Az ablakom a kertre nyílt, de akkor sem nyújthatott volna szebb látványt, ha Tündérországba enged betekintést. A fák ezüst fényben ragyogtak, mesebeli zöld sugarak úsztak a lombok között, s talán azon sem csodálkoztam volna, ha a bokrok között megpillantom Oberon csillogó köpenyét, vagy meghallom Puck csúfondáros kacagását.


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Matt Haig: A lány, aki megmenti a karácsonyt
Valerio Evangelisti: Indulj, inkvizítor!
Kristin M. Furrier: A történet folytatódik
L. M. Montgomery: Anne az élet iskolájában
Charlotte Brontë: A lowoodi árva
Nagy Méda: A Szalánczy-lányok szerencséje
Szegedy Ila: Jutkából Judit lesz
Bónyi Adorján: Holdsugár
Juhász Anikó – Juhász Dóra: Összetört tükör