A ​végzet útjai 2 csillagozás

– Milyen más érzelmekkel tette ő meg ezt az utat Pest felé! Akkor szinte siettetni szerette volna a mozdonyt, haragudott arra a kevés állomásra, hol az utasok fel- és leszállottak, s most, – most legszívesebben vitette volna magát gondolkozás nélkül, cél nélkül bárhová, csak el innen, el! Felejteni, kitépni ezt a szerencsétlen érzelmet szívéből.

Szeretném tudni, miért akarsz minden áron megismerkedni azzal a leánnyal? — kérdezte a hirtelenszőke.
— Mondtam már! Tetszik nekem!
— Hiszen csak futólag, percekre láttad!
— Elég az nekem, hogy tudjam, miszerint különösen bájos. Mozdulatai keresetlenek és van valami eredetiség, természetesség lényében, mely engem, a festőt, különösen érdekel. Beszélnem kell azzal a lánnyal.
— Bajosan sikerül majd, még ha ki is erőszakolod, hogy asztalszomszédja lehess. Úgy látom, gőgös a kicsike!
— Miből következteted?
— Úgy lépdelt keresztül a hallon ma délután, mint valami királykisasszony. Fogalmad se lehet a Dornpacherek gőgjéről…