Bilikönyv ​– Fiú 81% 70 csillagozás

Ritka, hogy valami már első olvasásra, megragadja a 20 hónaposom figyelmét, inkább az a jellemző, hogy többször kell próbálkoznunk még a nagyon érdekes könyvekkel is, mire kedvenc lesz belőlük.
Na ez a könyv a ritka kivételek közé tartozik, mert első olvasásra végig hallgatta, láthatóan érdekelte, tetszett neki és újra kérte az olvasását.
Nálunk a bilizés 19 hónapos korban kezdődött, magától ült rá a kisfiam, nem mutattuk neki, nem is kértük erre és akkor még a könyv sem volt meg. Kicsivel ezután vettem meg ezt a könyvet és lett sláger olvasmány.
Szerintem nagyon érdekli most minden ami a pisilés, kakilás körül forog, ez a könyv pedig nagyon jó kis segítség, szépen mutatja be, hogy a pelus helyett a bilibe lehet pisilni, kakilni. Egyszerűen írja le, hogy mire való a bili, minden olvasásnál nevetünk azon a felsoroláson, hogy mire nem való a bili :D ez elég vicces része a könyvnek. Mi is elköszönünk minden produktumtól a wc-be öntés után akárcsak a könyvben, ez is tetszik a kisfiamnak benne.
Nekem tetszik az illusztrációja is, Samu cuki, az anyukája kissé kimért és makulátlan az óriás virágos nagy estélyi ruhájában, mint egy hercegnő, úgy vonul felemelt orral a kakis pelussal, de azért őt is bírjuk.
Jó szívvel ajánlom a szoba tisztatás előtt álló szülőknek és csemetéiknek, igazán érdemes beszerezni, ha egy picit is segít a kicsinek, ebben a nem egyszerű folyamatban, már megérte.

Nagyon cuki kis könyv, Kolosnak nagyon tetszett. Miután elolvastuk, megkérdeztem tőle, hogy „szereted ezt a könyvet?”, és a válasz jó hangos „igen” volt, aztán a pelusára mutogatott, és rázta a fejét „kaka. nem.” És tényleg nem volt kaki! :D
Aranyos + mókás + tanulós + szép = 5 csillag ;)

ui.: Sződy Judit jegyzete nagyon jó az elején, az egyik személyes kedvencem belőle:
„Ne foglalkozzunk a szomszéd csodagyerekével, aki már másfél éves korában használta a bilit.”

Én, E(1,2) anyukája és E(1), aki lány, szeretjük ezt a könyvet, de én E(1,2) anyukája, herótot kapok olvasás végére a folyamatos identitás-megerősítéstől.
Én, E(1,2) anyukája, amúgy a napi 8-10 felmosó körtől is sírógörcsöt kapok, mert E(1) és én, az anyukája, hiába cipeljük mindenhova a bilit, és E(1), akinek én vagyok az anyukája, hiába üldögél rajta kedélyesen, a produktum érdekes módon szinte soha nem oda sikeredik…

A gyerekes szülőket ellepik a könyvek, és nagyon kevés hasznosul belőlük. Ez a könyv a kisfiam első biliolvasmánya volt, a kislányom pedig egyelőre (ugyan csak) beszélni tanult meg belőle (vagy legalábbis elkezdte), de rendületlenül megyünk újra és újra végig rajta, és mondogatja: babba, mamma. No meg: ccicch'.
Mivel a felnőttek talán nem is gondolnák róla, csak ajánlani tudom.
Hiszen az a jó gyerekkönyv, amit a gyerekek szeretnek – az enyéim ezt imádják.

A lányom (2,5) egyelőre nem sok érdeklődést mutat a bili iránt, ezért kínomban vettem neki ezt a könyvet, hogy hátha ettől – a lányost nem lehetett kapni, de elvégre Samu is a bilire ül, a fütyinél meg tisztázzuk, hogy az a fiúknak van. A kislányom nagyon élvezi, leginkább azt, hogy a bilit madárfürdetőnek meg macskatálnak nézik, minden nap olvastatja velünk.
Más hatása egyelőre nincs.
Egy csillag levonás azért, mert hülyét kapok attól, hogy állandóan visszatér az „Én, Samu anyukája” fordulat.

Hasznosnak találom a könyvet, a kisfiamnak is tetszik, remélem, hogy elősegíti majd a szobatisztaságot is. Viszont az a földre kakilós oldal igazán kimaradhatott volna, most komolyan XD Ezt mindig át is lapozom, nem olvasom fel, de legjobb lenne, ha ott se lenne.

Fura rajzok, bilit népszerűsítő szöveggel. Eddig még nem volt extra hatása, pedig szombat óta vagy 15x olvastuk el fiamnak a könyvet. Azért nem adjuk fel a reményt! :)

Az iràny a tenger igazàn kimaradhatott volna.

Persze, hogy nem a célszemély olvassa, de nem baj, én tudok várni. Az illusztráció nagyon aranyos és a szöveg is tanulságos. A célszemély nem vesz tudomást róla.

Nekem tetszik, és szerencsére Borisnak is. Leveszi a terhet a vállamról, hogy én mutassam meg, mi a helyzet ezzel a bili-üggyel :):)