50 ​meghökkentő elmélet a világvégéről 80% 10 csillagozás

Jó könyv,viszont elég tömény,így félbehagyom. De bátran ajánlom mindenkinek,akit érdekel a téma.

Amit ebből a könyvből megtanultam:
– Nem az a kérdés, hogy bekövetkeznek-e, hanem hogy mikor
– Minden bekövetkezhet 100 000 és 4 milliárd év között
– Nick Bostrom, filozófus és az Oxfordi Egyetem Az Emberiség Jövője Intézetének igazgatója

A viccet félretéve, 50 lehetséges végkimenetelről szól a könyv. Nekem legfőképp az utolsó három fejezet (Űrből jövő fenyegetések, A genetikában rejlő veszélyek, Mit hoz a jövő?) tetszett, bár kevésbé értettem, mint a könyv első felét, mégis jobban érdekelt. Rengeteg tény és információ van a könyvben, és valóban szomorú volt minderről olvasni, de szerintem, amit az utolsó oldalon láttam, az ragadta meg legjobban az egésznek a lényegét: „Az egyik megoldás az lehet, ha végre szembenézünk azzal, hogy képtelenek vagyunk előre megjósolni mindent, és ehelyett inkább készen állunk valami teljesen váratlan dologra.” Habár ez az utolsó alfejezetre vonatkozik, szerintem jól összefoglalja az egész könyv lényegét. Bár nem váltja meg a világot (lol), azért jó kis olvasmány volt, annak ellenére, hogy már a 95%-ra nem emlékszem. De azért megérte, ha másért nem is, egy kicsit konteózhatok én is.

Szerk.: Bár a Vákuumbomlás c. fejezetet értettem a legkevésbé, mégis többször el fogom majd olvasni a jövőben, mert annyira izgalmas és érdekes volt. De nem próbáltam megérteni, csak elfogadtam. :-)

Nekem nagyon tetszett. A felsorolt 50 elmélet egytől – egyig bekövetkezhet. Nem is gondoltam volna, hogy ennyi minden tönkre teheti a Földi életet. Sokkoló, de be kell lássuk, hogy jobb felkészülni minden eshetőségre.

Jó tudni hányféleképpen purcanhatunk ki. Illetve nem biztos… Illetve nem érzelmi szempontból jó, hanem gyakorlati szempontból, hátha kiderül majd egyszer, hogy egyik vagy másik ellen talán tehetünk valamit. Mindenesetre nem árt ha tudjuk, hogy nem vagyunk a világegyetem urai, csak egy kis esendő sárgolyó pillanatnyi lakói, akik az univerzum idejéhez mérten az utolsó szempillantásban jelentek csak meg. Azért ez így együtt kicsit idegesítő. Belegondolni abba, hogy bemegyek a munkahelyemre gürizni, de lehet, hogy délután fél négykor megsemmisülünk a vákumbomlásban… Vagy egy gammasugárban… vagy egy telibe kap minket egy vándorló fehér törpecsillag. Egészen más ennek tudatában olvasni a napi híreket az aktuális terrorista merényletről pláne arról, hogy két autós összeverekedett azon, hogy most akkor az egyik direkt nem engedte be a sávjába a másikat vagy sem…
És valahol pont ez a jó benne, hogy az elolvasása egészen máshová teszi az ember megoldhatatlannak tartott problémákkal kapcsolatos ingerküszöbét.
Jól összeszedi a szerző azokat a veszélyeket, amikről jelenleg tudunk, de ahogy az utolsó fejezetben kitér rá, ezek csak azok, amikről tudunk vagy amikről tudjuk, hogy nem tudunk, de az igazi kihívás azok, amikről nem tudjuk, hogy nem tudunk…
Így már a Fermi paradoxon is másképp néz ki: ha ennyi minden kicsinálhat egy civilizációt, akkor aligha meglepő, hogy ennyire nem találtunk még másikat a világegyetemben. Talán mi is csak a vihar előtti csendet éljük éppen?
Azoknak ajánlom, akiket érdekel a világ sorsa, és szeretnek gondolkozni. Ezen belül akinek van hajlama arra, hogy pár lépést hátralépve nagyobb távlatból nézzen dolgokat, annak adja magát ez a megközelítés, akiknek nincs, azokat meg ráveszi erre.

Sokáig tartott mire végeztem vele, mert csak 1-2 fejezetenként tudtam vele haladni. Így viszont érdekes és elgondolkodtató volt.
Nagyon tetszett, ahogy a fejezeteket átvezeti a szerző egymásba, ahogy az egyik probléma következett a másikból.
Érdemes rászánni az időt.