Az angol beteg: aki se nem angol, se nem beteg: zsadányi és törökszentmiklósi Almásy László Ede utazó, Afrika-kutató és felfedező. A húszas években Triesztből indulva Egyiptomon át a Nílus nyomába eredt, így bejárta a Szaharát egészen Szudánig és Kartúmig és a szudáni piramisokig. Úttörő és vakmerő vállalkozásáról naplót vezetett, mely valóban lenyűgőző és letehetetlen történet, ugyanakkor hihetetlen kalandos is, hiszen az angol gyarmati Szudánt fedezte fel az olvasóknak.
Dr. Cholnoky Jenő, a világhírű földrajztudós előszavából idézünk: A francia Szaharán, Algéria és Tunisz felől már a vasút is benyomul, de azt mondhatnók, hogy állandó autózás tartja fönn az összeköttetést a guineai és szudáni néger gyarmatokkal. Ahol azelőtt csak hónapokig tartó, életveszélyes utazással lehetett keresztülvergődni, ott, a fehérlő csontokkal jelzett karavánútakon ma már néhány nap alatt játszva futnak keresztül a gépkocsik. A kontinens feltárása azonban még mindig nem kielégítő. Temérdek… (tovább)
Autóval Szudánba 9 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 1927
A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára Franklin-Társulat
Most olvassa 3
Várólistára tette 8
Kívánságlistára tette 19

Kiemelt értékelések


Micsoda kincsre bukkantam Újév napján a meken! Nem is halogathattam az olvasását. (Sajnos nem tudtam átkonvertálni a könyvet olvasóra, nagyon nagy méretű pdf fájlban van fent a könyv, így nehézkes volt gépen olvasni)
Almásy jól ír, nagyon élvezetes stílusban. Klasszikus felfedező könyvet olvashatunk, bár csak úgy kalandvágyból indult el barátjával. Sok-sok fénykép és egy térkép segít az olvasónak átélni a szöveget, bár ezek nélkül is igazán kellemes olvasmány a könyv. A könyv első felében az autós utazásé a főszerep, a második részében a vadászkalandokat taglalja. Nekem az első rész tetszett jobban, sajnáltam azt a sok állatot, amit kilőttek.


Nem volt ez rossz történet, élvezhető volt. Nagyon drukkoltam nekik, hogy elérjék a célt, elég sok kitartás és fizikai erőnlét szükségeltetett hozzá. A sín mellett haladás, illetve a műszaki dolgok nem állnak közel hozzám, de egy olvasásnak megfelelt. Az mindenképp pozitív volt számomra, hogy mindig mindenki segítő szándékkal volt feléjük. Ilyenkor még tudok arra gondolni, van emberség a világon (vagy csak volt, mert ez az 1900-as évek elején történt, de én mindig bízom)


Bevallom, untam időnként. De hát sem az autózás, sem a vadászat nem hoz lázba, szóval nem annyira meglepő ez. Ami miatt kézbe vettem, az az volt, hogy kíváncsi voltam a századeleji Egyiptomra és Szudánra, de ebből vajmi keveset tartalmaz az útleírás. Annál többet a hihetetlen akaraterőről és küzdelmekről, hogy átkeljenek a aivatagon autóval. Még ma sem szívesen próbálnám ki, amikor talán jobbat az autók és van aszfaltozott út…A vadászkalandok kevésbé kötöttek le, mint az autós utazás. A legszórakoztatóbb részek „el-Prince” és Almásy angol és egyéb európai körökben esett kalandjai indulás előtt és menet közben.


Az angol beteg című film keltette fel az érdeklődésemet Almásy László iránt. Hiába fiktív a film története, úgy éreztem, nem hiába mintázták Almásyról a főszereplőt. Alapvetően szeretem a naplószerű útleírásokat, így nagyon megörültem, mikor mek-en megtalálam a könyvét. Az első pár sor teljesen magába szippantott, az autók szeretete miatt nagyon érdekes volt a műszaki információkkal megtoldott túranaplót olvasni. Mai szemmel is hihetetlen teljesítmény volt a két automobilista túrája a sivatagon át. Nagyon tetszett a részletes leírás, kellő arányban tartalmazta az autós bravúrokat, és a hihetetlen tájleírásokat. Őszintesége, önmagával szembeni kritikus hangvétele teszi még hitelesebbé az élménybeszámolót. A második résznek, a vadásznaplónak félve álltam neki, hiszen nem vagyok az állatok kedvtelésből való elpusztításának híve. Mindamellett, hogy sajnáltam a sok kilőtt állatot, végigolvastam ezt a részt is. Nagyon érdekes volt az állatok, a környezet leírása, és a cserkészések izgalma is teljesen rám ragadt. Igaz, legtöbbször az állatoknak szurkoltam. Nagyon tetszett a könyv, az autós rész miatt megérdemelné az öt csillagot, azt a részt biztos hogy többször el fogom olvasni. Már a csak a ma már mókásnak ható tengelyváltó pedál, pneumatika kifejezések miatt is.
Népszerű idézetek




Ezelőtt sohasem ittam feketekávét, de ezen a napon megtanultam, hogy az egyiptomi hivatalokban, mielőtt rátérhet az ember az ügyes-bajos dolgok tárgyalására, mindenekelőtt illő egy csésze illatos török kávét elfogyasztani és amíg azt fel nem hörpinti, nincs kilátás a tárgyalások megkezdésére. Mivel még sohasem fordult elő, hogy automobilos turisták érkeztek Egyiptomba, az idevágó rendeletek egész sorozatát kellett áttanulmányoznunk, mindegyiket más-más helyen, más-más előadókkal. Ez a délelőtt bőven kárpótolt a «feketeleves» terén eddig elkövetett mulasztásaimért.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó 89% ·
Összehasonlítás - Molnár Tibor: Budapest–Bamako ·
Összehasonlítás - Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó / Piszkos Fred, a kapitány ·
Összehasonlítás - Szalay Balázs – Bunkoczi László: A sivatag bűvöletében ·
Összehasonlítás - Kovács István: Nászágy és koporsó ·
Összehasonlítás - Moldova György: A pénz szaga 85% ·
Összehasonlítás - Csikós Zsolt: Életemet egy rozsdás roncsért 98% ·
Összehasonlítás - Zajácz D. Zoltán: Haragos Balaton 91% ·
Összehasonlítás - Mandel Tamás: Régimódi autók ·
Összehasonlítás - Garajszki Rozika: Katica ·
Összehasonlítás