Autóval ​Szudánba 14 csillagozás

Almásy László: Autóval Szudánba Almásy László: Autóval Szudánba Almásy László: Autóval Szudánba

Az ​angol beteg: aki se nem angol, se nem beteg: zsadányi és törökszentmiklósi Almásy László Ede utazó, Afrika-kutató és felfedező. A húszas években Triesztből indulva Egyiptomon át a Nílus nyomába eredt, így bejárta a Szaharát egészen Szudánig és Kartúmig és a szudáni piramisokig. Úttörő és vakmerő vállalkozásáról naplót vezetett, mely valóban lenyűgőző és letehetetlen történet, ugyanakkor hihetetlen kalandos is, hiszen az angol gyarmati Szudánt fedezte fel az olvasóknak.
Dr. Cholnoky Jenő, a világhírű földrajztudós előszavából idézünk: A francia Szaharán, Algéria és Tunisz felől már a vasút is benyomul, de azt mondhatnók, hogy állandó autózás tartja fönn az összeköttetést a guineai és szudáni néger gyarmatokkal. Ahol azelőtt csak hónapokig tartó, életveszélyes utazással lehetett keresztülvergődni, ott, a fehérlő csontokkal jelzett karavánútakon ma már néhány nap alatt játszva futnak keresztül a gépkocsik. A kontinens feltárása azonban még mindig nem kielégítő. Temérdek… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1927

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára Franklin-Társulat

>!
Erdélyi Szalon, Szentendre, 2022
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156502124
>!
236 oldal · keménytáblás

Enciklopédia 2

Helyszínek népszerűség szerint

Egyiptom


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 22


Kiemelt értékelések

Csabi>!
Almásy László: Autóval Szudánba

Véletlenül fedeztem fel, és így megkésve, hogy tavaly újra kiadták Almásynak ezt a könyvét. A ’27-es első kiadás óta nem jelent meg, így aztán aranyáron lehetett csak hozzájutni a néha felbukkanó példányokhoz. Sőt, kiderült, hogy nem csak ezt, de Almásy négy másik könyvét is kiadták, szinte egyszerre, ami meglehetősen szokatlan a magyar kiadói gyakorlatban, ahol előbb kiadják egy író könyvét, és a kereslet alapján jöhet csak a többi. Erről a klasszikus vicc jutott eszembe, aminek az a poénja, hogy „Nem vak ez a ló, csak bátor!”
Ráadásul nem is valami gagyi kiadványról van szó, szépen kivitelezett kötet, tele eredeti fotókkal, bőven ellátva jegyzetekkel, sőt, még két, 1931-ben a Nimródban megjelent rövidebb írást is hozzáillesztettek a szöveghez. És akkor jön egy de.
A képek nem a legszebbek, valószínűleg az első kiadásból lettek kimásolva, de ezért nem lehet a kiadót kárhoztatni, az eredeti negatívok jó eséllyel már nincsenek meg. A jegyzetelés viszont túlzásba lett víve, éppen csak megemlített emberek kapnak egész oldalas életrajzokat, növények, állatok, helyek kapnak wikipédia cikkeket, néha meg egészen nyilvánvaló dolgok kapnak nevetséges módon magyarázatot. Ötven oldallal dobja meg a könyvet. Ja, és mindezek mellett csak pont a két főszereplőnek nem jut egy sor sem, ami elég kínos baki. És ami még nem tetszett, az dr. Cholnoky korabeli előszava, ami hemzseg az imperialista és rasszista kitételektől, ezt nyugodtan ki lehetett volna dobni, és írni hozzá egy új előszót.

De nézzük magát Almásy írását, ami két részre tagolódik, az elsőben autós útjukat meséli el úttalan utakon, a második pedig egy hagyományos vadásznapló.
Azt mindjárt leszögezném, hogy Almásy nem egy Széchenyi Zsigmond, sem mint író, sem mint vadász. Viszont annál jobb marketinges. Mindjárt a könyv elejét a szeretett Steyr autó bemutatásával kezdi, és végig dicshimnuszokat zeng a kocsiról. Azt persze nem említi, hogy szerződésben áll a Steyr gyárral, hivatalos képviselőjük. Maga az utazás meglehetősen kalandos, olyan helyeken járnak autóval, ahol még senki, naponta tucatszor süllyednek el a homokban, és ássák ki az autót a rekkenő hőségben, amihez az út nagyrészén csak egy segítőjük van, Szaid. Tiszteletreméltó az a kitartás, amivel végig csinálják ezt az embert próbáló utat. Másrészt, mint mondtam, Almásy nem olyan jó író, így kevésbé élvezetes az út monoton leírása, amit csak időnként szakít meg egy-egy hely kissé brossúra ízű leírása. De még jobban hiányoltam, hogy az emberekről is keveset tudunk meg (a velük utazó Szaidról szinte semmit), a bennszülöttek csak díszletei az elsuhanó tájnak. Persze ez akkoriban elfogadott volt, Afrika a kalandvágyó fehérember játszótere volt, ahol egy sportsman megmutathatta, mit tud.

A megérkezés után veszi kezdetét a vadászat, amire még kevésbé van felkészülve két hősünk (a másik Esterházy Antal herceg), mint az autóútra, amit sok külső segítség és jó adag szerencse árán tudtak teljesíteni. Nagyon nem szimpatikus, ahogy laikusként, egy céllövöldébe képzelve magukat lőnek mindenre, ami mozog, aztán utána megnézik, mit lőttek, kis túlzással. Néha egészen hajmeresztő dolgokat művel, mások és saját maga életét is kockára teszi, de a legnevetségesebb kalandja, amikor egy reggel úszónadrágban és papucsban ered egy felbukkanó vad nyomába, amit meglő, az persze elmenekül, majd ebben az ornátusban utána ered, de a növekvő hőség miatt fel kell adja, a vad meg valahol majd elpusztul, teljesen fölöslegesen (persze a dögevők örömére). Egy igazi vadász megadja a tiszteletet a vadnak azzal, hogy nem hagyja ilyen sorsra jutni.
Még szerencse, hogy ott van a két, utólag a könyvhöz tett írás négy évvel későbbről, amiből látszik, hogy Almásy tanult a korábbi vadászatokból, és sokkal felelősségteljesebben áll hozzá egy afrikai vadászkalandhoz.

4 hozzászólás
encus625 P>!
Almásy László: Autóval Szudánba

Micsoda kincsre bukkantam Újév napján a meken! Nem is halogathattam az olvasását. (Sajnos nem tudtam átkonvertálni a könyvet olvasóra, nagyon nagy méretű pdf fájlban van fent a könyv, így nehézkes volt gépen olvasni)
Almásy jól ír, nagyon élvezetes stílusban. Klasszikus felfedező könyvet olvashatunk, bár csak úgy kalandvágyból indult el barátjával. Sok-sok fénykép és egy térkép segít az olvasónak átélni a szöveget, bár ezek nélkül is igazán kellemes olvasmány a könyv. A könyv első felében az autós utazásé a főszerep, a második részében a vadászkalandokat taglalja. Nekem az első rész tetszett jobban, sajnáltam azt a sok állatot, amit kilőttek.

>!
236 oldal · keménytáblás
1 hozzászólás
Cs_N_Kinga P>!
Almásy László: Autóval Szudánba

Nem volt ez rossz történet, élvezhető volt. Nagyon drukkoltam nekik, hogy elérjék a célt, elég sok kitartás és fizikai erőnlét szükségeltetett hozzá. A sín mellett haladás, illetve a műszaki dolgok nem állnak közel hozzám, de egy olvasásnak megfelelt. Az mindenképp pozitív volt számomra, hogy mindig mindenki segítő szándékkal volt feléjük. Ilyenkor még tudok arra gondolni, van emberség a világon (vagy csak volt, mert ez az 1900-as évek elején történt, de én mindig bízom)

Eule P>!
Almásy László: Autóval Szudánba

Bevallom, untam időnként. De hát sem az autózás, sem a vadászat nem hoz lázba, szóval nem annyira meglepő ez. Ami miatt kézbe vettem, az az volt, hogy kíváncsi voltam a századeleji Egyiptomra és Szudánra, de ebből vajmi keveset tartalmaz az útleírás. Annál többet a hihetetlen akaraterőről és küzdelmekről, hogy átkeljenek a aivatagon autóval. Még ma sem szívesen próbálnám ki, amikor talán jobbat az autók és van aszfaltozott út…A vadászkalandok kevésbé kötöttek le, mint az autós utazás. A legszórakoztatóbb részek „el-Prince” és Almásy angol és egyéb európai körökben esett kalandjai indulás előtt és menet közben.

Smici P>!
Almásy László: Autóval Szudánba

Amikor először megláttam, hogy újra megjelennek Almásy könyvei, közel száz év után, a leírások alapján felcsillant a szemem. Szeretem a kalandos útleírásokat, a természetet, a régmúlt idők felfedezőútjait. Most, hogy mindegyik könyv a polcomon van, nekiláttam az elsőnek.

Az Autóval Szudánba három részből álló mű. Az első rész az autós kalandot mutatja be, ahogy úttörő módon, kies, járhatatlan vidéken eljutnak céljuk, Szudán vidékeire. Ez az írás érdekes, az író szépen bemutatja a vidéket, melyen kocsijukkal áthaladnak, a környezetet, valamint a környezeti nehézségeket. Megismerjük a kísérőket, akikről személy szerint egy kicsit többet is megtudtam volna.
Ami untatott, az a Steyr márkájú gépkocsi részletes bemutatása, a problémák, a felépítése, a javítások. Nem vagyok nagy műszaki tudással rendelkező személy, és bár van jogosítványom, kocsit is használok, de el vagyok veszve, ha kinyílik a motorháztető. Szimplán nem érdekel, ezért az ilyen leírások sem fogtak meg egyáltalán olvasás közben. Az azonban nagyon jól átjön, hogy Almásy mennyire jó műszaki szakember is lehetett, és hogy mennyire szerteágazó volt az érdeklődése, és mekkora tudással is rendelkezett.

A kötet második része egy vadásznapló, a Szudánban töltött idő során becserkészett és elejtett állatok dokumentálása. Mondhatni, lelkes természetvédő vagyok, és bár mérsékelten ki vagyok békülve a vadgazdálkodással, de a sportvadászattal, „skalpvadászattal” egyáltalán nem. Nyilván száz évvel ezelőtt még más szelek fújtak, hiszem, hogy ezek lényegesen hozzájárultak ahhoz, hogy egyes állatfajok ma a kihalás szélén állnak.
Ennek függvényében talán furcsán hangzik, de érdekes volt betekinteni ebbe a világba is. A vadászati módszerek is mások voltak anno, illetve az egésznek a vallási beütése is talán már kiveszőben van.

A könyv még két, kötetben meg nem jelent írást is tartalmaz, melyek korábban a Nimród című vadászlap oldalain láttak napvilágot, és szintén vadásztörténetek.
Összességében örülök, hogy újra megjelent egy ilyen régóta ki nem adott, és már-már elfeledett mű. A kötet igényes külsőt kapott, az írásokat 85 eredeti, fekete-fehér fénykép ékesíti, betekintést engedve egy már letűnt korszakba, egy régmúlt világba.

2 hozzászólás
Anna_Kovács_Bauer>!
Almásy László: Autóval Szudánba

Az angol beteg című film keltette fel az érdeklődésemet Almásy László iránt. Hiába fiktív a film története, úgy éreztem, nem hiába mintázták Almásyról a főszereplőt. Alapvetően szeretem a naplószerű útleírásokat, így nagyon megörültem, mikor mek-en megtalálam a könyvét. Az első pár sor teljesen magába szippantott, az autók szeretete miatt nagyon érdekes volt a műszaki információkkal megtoldott túranaplót olvasni. Mai szemmel is hihetetlen teljesítmény volt a két automobilista túrája a sivatagon át. Nagyon tetszett a részletes leírás, kellő arányban tartalmazta az autós bravúrokat, és a hihetetlen tájleírásokat. Őszintesége, önmagával szembeni kritikus hangvétele teszi még hitelesebbé az élménybeszámolót. A második résznek, a vadásznaplónak félve álltam neki, hiszen nem vagyok az állatok kedvtelésből való elpusztításának híve. Mindamellett, hogy sajnáltam a sok kilőtt állatot, végigolvastam ezt a részt is. Nagyon érdekes volt az állatok, a környezet leírása, és a cserkészések izgalma is teljesen rám ragadt. Igaz, legtöbbször az állatoknak szurkoltam. Nagyon tetszett a könyv, az autós rész miatt megérdemelné az öt csillagot, azt a részt biztos hogy többször el fogom olvasni. Már a csak a ma már mókásnak ható tengelyváltó pedál, pneumatika kifejezések miatt is.


Népszerű idézetek

ANI69ish>!

Szeretném, ha igénytelen naplótöredékeim olvasása közben oly biztatóan lobogna fel a magyar ifjúság szívében a messze földrészek felkutatásának vágya, mint ahogyan a mi kis piros-fehér-zöld zászlónk lobogott végig Szudán úttalan utain.

Bevezetés

ANI69ish>!

Autó, repülőgép, fényképező-gép, express-puska, sőt még gramofon is: valóban egészen modern világ.

Előszó

gebra>!

Sokat tehetne az egyiptomi kormány az idegenforgalom érdekékben, ha szigorú rendelettel tiltaná meg, hogy bennszülöttek megszólítsák az európait.

28. oldal

ANI69ish>!

Vannak impressziók és emlékek, amelyeket az ember csak megőrizni tud, de szóval visszaadni képtelen!

lillia>!

Ezelőtt sohasem ittam feketekávét, de ezen a napon megtanultam, hogy az egyiptomi hivatalokban, mielőtt rátérhet az ember az ügyes-bajos dolgok tárgyalására, mindenekelőtt illő egy csésze illatos török kávét elfogyasztani és amíg azt fel nem hörpinti, nincs kilátás a tárgyalások megkezdésére. Mivel még sohasem fordult elő, hogy automobilos turisták érkeztek Egyiptomba, az idevágó rendeletek egész sorozatát kellett áttanulmányoznunk, mindegyiket más-más helyen, más-más előadókkal. Ez a délelőtt bőven kárpótolt a «feketeleves» terén eddig elkövetett mulasztásaimért.

Kapcsolódó szócikkek: Egyiptom · kávé

Hasonló könyvek címkék alapján

Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó
Szalay Balázs: Dakar rally – Magyar szemmel
Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó / Piszkos Fred, a kapitány
Bertha Bulcsu: A kenguru
Molnár Tibor: Budapest–Bamako
Csikós Zsolt: A hullámvasút, amit Pontonnak hívtak
Szalay Balázs – Bunkoczi László: A sivatag bűvöletében
Kovács István: Nászágy és koporsó
Moldova György: A pénz szaga
Kopácsi Krisztina: Hóvihar