A ​szerelem lehetetlensége 13 csillagozás

Almási Miklós: A szerelem lehetetlensége

Menekülünk ​a szerelem elől, a tartós kapcsolat helyett egyre többször érjük be egyéjszakás „egészségügyi” kalandokkal, újabban pedig a cybertér virtuális világával. Kevesen veszik észre, hogy az e-mail, a blog, a Facebook, az SMS valójában érzelmeink elmélyülése ellen is dolgozik. Isteni játékszerek, csak éppen kifosztják magánszféránkat. Az Internet korában ugyanis sok millióan néznek bele lelkünkbe, vágyainkba, az én-te viszonyba. Látják és kommentálják. Az intimitás odaveszett. Nincs többé közös titok, nincs többé szenvedély. Ami maradt, az sok esetben csak tengődés, párkapcsolati nyomor. Nem érünk rá szeretni, nem kellenek a kötöttségek. A szerelem nyűg lett. Csoda-e, ha fokozatosan elsorvad?
    Mi áll e jelenség hátterében? Miért olyan vonzó a szingli életmód, az „új magány”? Kizárja-e egymást a szexus és a szerelem? Miben rejlett Simone de Beauvoir, Hannah Arendt vagy Lou Andreas-Salomé démonikus ereje? Lehet-e védekezni a reklámképek kasztráló hatása ellen? Miben… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

>!
Kalligram, Pozsony, 2015
164 oldal
>!
Kalligram, Budapest, 2012
164 oldal · keménytáblás · ISBN: 9788081016356

Enciklopédia 56


Kedvencelte 1

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

Izolda P>!
Almási Miklós: A szerelem lehetetlensége

*18-karikás*
160 oldal erejéig visszaültem egy kicsit az elsőéves kommszakos Almási-órámra. 36-os terem. Tömeg. Mindig. Almásihoz akkor is bejártunk, ha nem volt kötelező. Esztéta. Nekünk gazdasági alapismereteket tanított. Meg persze minden mást is, kaptunk egy kis bepillantást abba, milyen, amikor egy polihisztor okosakat mond. Fogalmak, nevek, szerzők, kultúrtörténeti közhelyek repkedtek. A bölcsészek és a bölcsészetből azért kikacsintó művelt embererek nedves álma. (Ha már a szerelemről-szexusról van szó.)
Na de ez a könyv. Szerelem, érzekmek, elfogadás helyett elidegenedés, rohanás, időt-nem-adás, sürgetés, időt-nem-kapás, a mélység hiánya. Ismerős? Mindez irodalmon átszűrve, egy szinttel magasabbról ábrázolva.
Ó, tanár úr, nem lehetne még egy kicsit visszaülni abba a padba?

Baráth_Zsuzsanna P>!
Almási Miklós: A szerelem lehetetlensége

Mázlistának tartom magam, elértem mindent a tanulásban és a szakmámban, amit szerettem volna, de ennek nagy ára volt: a magánéletre soha nem volt időm, a szerelem, mint olyan teljesen kimaradt az életemből. Mostanában jutottam el odáig, hogy eleget voltam egyedül, most már jó lenne egy igazi társ, ezért nyilván nyitottabb vagyok az ilyen témával foglalkozó könyvekre is. Almási Miklós kötetére a belőle származó idézetek miatt figyeltem fel itt a molyon, és nem csalódtam benne, nagyon jó és elgondolkodtató eszmefuttatásokat olvashattam benne, szerencsére a végkövetkeztétés az volt, hogy „van remény, ne légy pesszimista!”. Tartalmas és okos könyv, érdemes adni neki egy esélyt!

latinta P>!
Almási Miklós: A szerelem lehetetlensége

Mindig nagyszerű kaland a tanár úr könyveit olvasni. (Annak idején a zeneesztétikai speckoljára jártam.)
    A szerelmet ábrázoló, megfogalmazó különféle tudományágak-művészeti ágak: a filozófia, a szociológia, a zeneirodalom – ezen belül az opera és a balett színházi megvalósulása –, valamint természetesen a szépirodalom egyre frissebb, kortársabb-kórtársabb(?) alkotásain keresztül járjuk be azt az utat, amit a paradoxnak tűnő cím elénk vetít.
    Ez a nagyívű fejtegetés jól föladja a leckét a befogadónak, hiszen az idézett művek jegyzékében feltüntetett írások közül is van még mit pótolni…

A cím valóban sokkoló, de ahogy az Utószó helyett utolsó mondatában áll:
     Van remény, ne legyek pesszimista!

Szédültnapraforgó>!
Almási Miklós: A szerelem lehetetlensége

Bevallom időnként unatkoztam. Sok volt benne az egyéb irodalmi művekre való utalás, amiből nem ismertem minden részletet…így hiányos ismeretekkel nehéz olvasni. Főleg egy ismeretterjesztő könyvet. Az előadáson az író remekül „elmesélte” miről is szól a könyve, azt nagyon élveztem, maradandó élmény volt!
Nagyon sok igazságot említ a társas kapcsolatokat illetően, érdemes tanulmányozni. Fejtegeti a miérteket…a kapcsolatok gyengeségét és létre nem jöttét, szétesését…felgyorsult világunkat hibáztatjuk a rossz társas kapcsolatokért. Az internet is szóba kerül jócskán. A közösségi oldalak laza nyelvezete…

„Ez a szerelem alapvető paradoxona: egyrészt teljesen átadni magam, teljesen magamba olvasztani a másikat, másrészt pedig menekülni a birtoklásból, a legbelső ént nem adni. Ez a két elv egymást zárja ki, ugyanakkor ez fokozza a szerelmi szenvedélyt.”

Dün P>!
Almási Miklós: A szerelem lehetetlensége

Úgy volt érdekes meg okos ez a könyv, hogy nem is akart annak tűnni – na jó, az érdekesség lehetett direkt, nem tudhatom –, csak felvázolta a modern világ szerel(e)m(szerűség)eit, azok bonyodalmait. Emellett remek további olvasásra érdemes műveket vétetett fel velem a várólistára, Sartre-t például egy, az ember más tekintetében való létezéséről való gondolata miatt, de cetliztem még Barthes Beszédtöredékek a szerelemről c. művét és Niklas Luhmann nevét is.
A legjobban a nőalakokról szóló rész tetszett, a nők megelevenítése Nietzsche vagy éppen Rilke életében, és a körítés, Almási konfabulálásai az egyes románcok kapcsán.
Már csak a konklúzió levonása várat magára, meg a remény, hogy azért teljesen nem hibernálódik az ember lelke manapság.
(Most így a végére meglepően összekapcsolódott a fejemben ez a könyv a modern szerelemről az Így szerettek ők régimódi, lassú, mély, életen átívelő szerelmeivel, lehet, hogy ez az összekapcsolódás segít majd értékelni az eddig megfoghatatlannak tűnő szerelmeskönyvet is…)


Népszerű idézetek

latinta P>!

    Benne lenni a magányban már nem tragédia: az élet alacsony fordulatszámon is elviselhető. Sokan élnek így, nem nagy ügy. Vannak fogódzók, társas formulák. „Szia, minden oké? Köszi, rendben, majd hívlak.” Társalogsz, tehát van társaságod. Felszínes? Na és! Legalább nem horzsol.

21-22. oldal, A SZERELEM LEHETETLENSÉGE - Az új magány

Kapcsolódó szócikkek: magány
2 hozzászólás
Lunemorte P>!

Az emberek menekülnek a szerelem elől. Kerüljük a tartós kapcsolatot („jó veled – mondja kedvesünk –, de inkább ne!”), s közben mindkettőnket éget a hiány. Civilizációs kütyük (e-mail, blog, Facebook, SMS stb.) mind ellenünk, érzelmeink elmélyülése ellen dolgoznak, sok millióan néznek bele a lelkünkbe, vágyainkba, az én-te viszonyba, mert ragozható, látható, kommentálható. Ez a jelenség, amire céloztam. A kifosztott magánszféra, a párkapcsolati nyomor: a közös titkok elvesztése, s vele együtt a szerelem elsorvadása. Ezt azért is hangsúlyozom, mert a címbe foglalt tézissel ellentétben szerelmesek mindig lesznek. Így hát: éljenek a kivételek! Akiknek sikerül. Mert mindig vannak és lesznek, akiket megérint. Nem úgy, ahogy a giccses filmekben, s nem is úgy, ahogy a filozófiai traktátusokban. Csak normálisan.

13. oldal (Kalligram 2012)

Kapcsolódó szócikkek: e-mail · Facebook · sms
1 hozzászólás
Lunemorte P>!

Gabriel García Márquez kisregényében a főszereplő – foglalkozására nézve újságíró, vagy ahogy ő mondja: táviratdagasztó – a 90. születésnapjára egy szűzlányt ajándékoz magának. Nincs aktus, a lány többnyire hátat fordítva fekszik, s a férfi sem akar többet. Ekkor kezdődik a vallomás, a férfi vallomása szerelmének (nem a mellette fekvő lánynak, hanem a lány teste által megidézett, odaképzelt Másiknak, akinek soha nem tudta elmondani azokat a bókokat, amiket most enne a hátnak – ennek a közönynek! – nyugodtan elmond). Az ágyban fekvő pár abszurd jelenete, a képzeletbelihez intézett beszéd mély metafora. Voltaképp ritkán fordul elő, hogy azt a nőt szeretjük, aki velünk van. Erotikus fantázia, a lélek kalandozó játéka festi mássá a valós testet/lelket: a szerelmes beszéd csak áttételesen szól a valóságos alakhoz, valódi címzettje egy megidézett személy. Ez is a szerelem/szex ambivalenciáját jelzi. E nélkül a képzeletbeli „csomagolás” nélkül nem bomlik ki, nem mélyül el a szerelem. Mai életünk ezt a csomagolást tartja felesleges cirádának, időrabló, irracionális álmodozásnak, és – sajnos – kiveszi a szerelmi játékok katalógusából. Lehetetlenné teszi, pedig nélküle a szerelem is veszít fajsúlyából.

33-34. oldal (Kalligram 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Gabriel García Márquez
csillavirág>!

    Az egészben a legrosszabb, hogy ez az állapot élhető. S még ők kérdeznek vissza: miért muszáj halálosan szerelmesnek lenni, miért kell olyan mély érzelmi rétegekig leásni? Nincs válaszom. Nem muszáj. Nem kell.
    De csakis a másikban fedezhetjük fel igazi lényünket. Ha adunk magunkból, és többet kapunk vissza. Az együttlét megtermékenyít. Prédikálok, jól tudom. Üres szavak ezek. A mondatok elkoptak. Mára vastag réteg borult a szív segédigéire. Már csak a hittanórán vagy a pszichológusnál halljuk, hogy jó érzés másokon segíteni s nem csak a kutyusokat jó simogatni…

27. oldal, A SZERELEM LEHETETLENSÉGE, Az új magány - Followers

1 hozzászólás
Lunemorte P>!

S úgy érezzük, hogy vannak barátaink – miközben ki se mozdulunk otthonról. Ez az új magány kvázi-boldog állapot. Camus még tragédiának látta, ma örülnek neki. De próbáljunk meg ilyen helyzetben szerelmesnek lenni! A szerelem ugyanis társas viszony, nemcsak kettőn áll vagy bukik, hanem másokon is, például a nézőkön, a „szurkolókon”, azokon, akiknek a vállán elsírjuk panaszainkat. Ilyen barátok már nincsenek. Csak pótlékaink vannak. S ha nem vigyázunk, a szerelmünk is csonkolt marad, elporlad, intenzitása elveszik, intimitása elillan. Az egészben az a legrosszabb, hogy ez az állapot élhető. S még ők kérdeznek vissza: miért muszáj halálosan szerelmesnek lenni, miért kell olyan mély érzelmi rétegekig leásni? Nincs válaszom. Nem muszáj. Nem kell. De csakis a másikban fedezhetjük fel igazi lényünket. Ha adunk magunkból, és többet kapunk vissza. Az együttlét megtermékenyít. Prédikálok, jól tudom. Üres szavak ezek. A mondatok elkoptak. Mára vastag réteg borult a szív segédigéire. Már csak a hittanórán vagy a pszichológusnál halljuk, hogy jó érzés másokon segíteni, s nem csak a kutyusokat jó simogatni…

27. oldal (Kalligram 2012)

Lunemorte P>!

Az ambivalencia bizonytalan státusz. Ezért a szerelem metafizikájában feltételezték, hogy teljessége a test-lélek-szellem hármas egymásba fonódásában bontakozik ki. Ez a hipotézis a fonákjáról érthető: az aktus után megoldódik a nyelv (a szerelem, amely nem kommunikatív, most beszélgetni akar…), és kevés hervasztóbb élmény van annál, mikor a Másik képtelen a dialógusra (vagy hülyeségeket mond). Elképzelhető, hogy a szellemi kapcsolat intenzitása éleszti a szerelmet (fenntartja, alakítja), de ugyanígy lehetséges, hogy éppen ez teszi tönkre. A szerelmi viszony nagy része beszélgetés ugyan, de a „megfogalmazott” testiség másképp szól, mint a testek kommunikációja.

32. oldal (Kalligram 2012)

Kapcsolódó szócikkek: ambivalencia · beszélgetés
Lunemorte P>!

Mindeközben a szociálpszichológia nem veszi észre, hogy amikor a Júlia-füzetek egy-egy új száma megjelenik, a villamos női olvasóklubbá változik; a romantikára való igény, az érzelmekre való kiéhezettség valahogy mindig felbukkan e hamis szélsőségek között. Oda akarok kilyukadni, hogy valahol elromlott az egész. A szerelem (plusz erotika, plusz szexualitás) sajátos én-transzcendencia: ki kell lépni önmagunkból, átmerészkedni a másik énjébe (nemcsak a testébe), s ez korántsem veszélytelen vállalkozás, főképp akkor, ha az Én nem elég szilárd, s bajok vannak az identitásával. Ugyanakkor közhely, hogy ez a kilépés és átmerészkedés megerősítheti az Én-t, amely épp a Másik segítségével formálódhat „valakivé”, tehát ez az ön-transzformáció is része a szerelmi élvezeteknek. Ám mivel ez a játék kétesélyes (macerás, és bukni is lehet), ezért úgy tűnik, hogy az ezredvég embere egyre kevésbé vevő erre a kalandra.

67. oldal (Kalligram 2012)

Kapcsolódó szócikkek: én
latinta P>!

    Azért nem lehet megmagyarázni, mert – ha mély a szerelem – egész lényünket járja át. Mondhatni: pszichoszomatikusan hat. A személyiség totalitását érinti. Vitális létállapot, ahogy a szerelem is az volt. A személyiség totalitását támadja. Olyan, mint a komikus beszédjáték. „Mit szeretsz te bennem?” S hiába mondunk bármit, nem lesz jó a válasz, legfeljebb rátalálunk a „magunkat szeretjük benne” paradoxonjára. A személy totalitását átjáró fájdalom persze csak az autentikus szenvedély katasztrófájára igaz. Kis szerelmek, kis fájdalmak tán még Xanaxszal is kezelhetők…

18-19. oldal, A SZERELEM LEHETETLENSÉGE - Vodka és menekülés, Fájdalom

Kapcsolódó szócikkek: fájdalom · magány · szerelem
3 hozzászólás
latinta P>!

    Az új magányt megszoktuk, elvagyunk vele. Mert tudunk disszimulálni. Például a munkamániával. Munkánkba temetkezünk, tudatosan vagy öntudatlanul. Ez persze rejtőzködés önmagunk elől, de kifizetődő: a workaholic munkatársat a cég is futtatja. Aki erre adja a fejét, az jót tesz vele a karrierjének. A munkamániához magányra van szükség: bennünket ne nyaggasson senki, hogy miért nem foglalkozunk a családdal, miért nem tudunk lazítani. Melózhatunk végkimerülésig. S közben – ez a legfontosabb – nem érezzük a magány terhét. Más kérdés, hogy ebben a mókuskerékben könnyen kikészülhetünk. Arról nem is beszélve, hogy önmaga elől kevés embernek sikerül elmenekülnie.

23-24. oldal, A SZERELEM LEHETETLENSÉGE - Az új magány

Kapcsolódó szócikkek: magány · munka · munkamánia · workaholic
latinta P>!

    Sokan jól érzik magukat a magányukban. Örömet találnak benne. Végre egyedül lehetnek, magukra zárhatják az ajtót, nem kell hallgatniuk a sok sódert, a hivatali ügyeket, nem kell képmutatóan viselkedniük a „ki-nem-állhatom” fazonok előtt, nem kell úgy tenniük, mintha bárkit is kedvelnének. Jó otthon, végre egyedül. Igaz, az önélvezetnek nincs nagy skálája, ahhoz már igazi partner kellene, de hát épp attól rettegnek.
    Szóval, ha van valami kreatív hobbink, akkor szerencsések vagyunk: festünk, zenélünk, ahhoz nem kell társ, az alkotás adrenalininjekció, feldob és pótolja a világot. Tényleg pótolja? Nem igazán. Először is: nem lehet mindenki festő. Akkor viszont hamar depró szivárog a mindennapjainkba. Meló után marad a könyv, a zene, kirándulás évente egyszer, alapzajnak meg a tévé, ha bírjuk idegekkel. Meg az unalom.

22-23. oldal, A SZERELEM LEHETETLENSÉGE - Az új magány

Kapcsolódó szócikkek: alkotás · könyv · kreativitás · magány · öröm · televízió · unalom · zene

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis
Faludy György: Jegyzetek a kor margójára
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós művei
Bernáth István: Skandináv mitológia
Jászberényi Sándor: Tíz év háború
Hamvas Béla: Fák
Gárdonyi Géza: Mai csodák
Nádasdy Ádám: A csökkenő költőiség
Lénárd Sándor: Egy nap a láthatatlan házban
Kosztolányi Dezső: Nyelv és lélek