Ki ​vagy Te? 91% 167 csillagozás

Almási Kitti szerintem az egyik olyan szakember, akinek érdemes adni a szavára. Akárhol, akármilyen módon találkozom vele, mindig meggyőződöm arról, hogy rendkívül nagy tudású, széles látókörű és mindemellett úgy tud hatni a hallgatóságára, olvasóira, ahogy kevesen. Nem okoskodik, nem kérkedik a tudásával, hanem valóban segíteni akar és ezt emberi hangon, érthetően teszi.

Egymondatos recept nincs arra, hogy az elvárásokkal szemben hogy érdemes fellépni, vagy kell-e egyáltalán, viszont a felvillantott témák, egyedi esetek utat mutathatnak az önazonosság felé. A belső munkát megúszni nem lehet és bár gyorsítani tudjuk ilyen könyvekkel, mint ez, valószínűleg élethosszig tart.

Ez a könyv abban nyújt segítséget, hogy az eddig tudattalan reakcióinkat megértsük és tudatosan módosítsuk, ha az szükséges.
Engem sem minden téma hozott lázba, a párkeresős rész kifejezetten érdektelen volt számomra. Viszont ebből is tanultam, hisz a környezetemben sokan vannak ebben az életszakaszban és legalább őket is jobban meg tudom érteni.
A szülői parancsokat és a szociális média hatásait feldolgozó részek viszont nagy hatással voltak rám. Ezeket biztosan újra fogom majd olvasni több alkalommal is.

Szerintem kár kihagyni ezt az olvasmányos és olykor kifejezetten szórakoztató edukációs könyvet. Mindenkinek jó szívvel ajánlom!

”Aki eléggé szuverén ahhoz, hogy ne akarjon folyton megfelelni az elvárásoknak, hanem következetesen tartja magát a saját értékrendjéhez, véleményéhez, érzéseihez, az magasabb polcra kerül mások megítélésében, mert önazonosságot és erőt látnak benne. Ezzel szemben, ha folyamatosan bólogat és gürizik mások elfogadásáért, annak egy idő után a környezet számára nem is lesz értéke – hozzászoknak, és magától értetődőnek tekintik, mert túl könnyen megkapható.”

Almási Kitti új önfejlesztő könyvében egy mindenkit érintő témát jár körül, a megfelelést. Hiszen az elvárások mindannyiunkat egyaránt nyomasztanak, és számtalan különböző helyről érkeznek: szülőktől, párkapcsolatból, munkahelyről, kortárs csoportoktól, közösségi oldalakról, sőt saját magunktól is. Gyakran már odáig jutunk, annak érdekében, hogy mindenkinek megfeleljünk, hogy elveszítjük a kapcsolatot önmagunkkal, már meg se kérdezzük, mi azt, amit mi szeretnénk, sőt van, hogy már odáig jutunk, mi magunk sem tudjuk azt. Természetes igényünk, hogy elfogadjanak, értékeljenek, szeressenek, azonban sokszor a görcsösen mások kedvében járás pont ellentétes hatást ér el. A kiadvány 300 oldalon a tőle telhető legnagyobb részletességgel járja végig a témát, a szülői gátló parancsoktól a szexuális frusztrációkon át egészen a Facebook-os gyűlölködő kommentekig. A pszichológus szerzőre kifejezetten jellemző közérthetőség ezúttal is jelen van, azonban ez az írása sokkal mélyebbre hatol, mint az eddigiek. Világképe nagyon a rendben van, és kiemelten becsülendő, hogy sok tabutémát is a helyén kezel. Mindenkinek bátran ajánlom, még azoknak is megéri kézbe venni a kiadványt, akik egyébként nem kedvelik a pszichológiai témájú könyveket. És ahogy Almási Kitti is búcsúzik könyvében, mindannyian „így vagyunk jók, ahogy vagyunk…”, csak egy kicsit több tisztelet és empátia legyen nemcsak önmagunk, hanem mások irányába is!

Nagyon vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Nem tudom azt mondani, hogy tetszett, de azt sem, hogy nem. Lehet túl sokat vártam tőle a nagyon sok jó értékélés kapcsán.
Tavalyi évben kezdtek el jobban érdekelni a pszichológiai és önismereti könyvek valamint, amik a pozitív életszemlélettel kapcsolatosak. Lehet ez is az egyik oka annak, hogy sok dolog nekem közhelyes volt a könyvben. Sokat hétköznapinak véltem felfedezni, hogy ezzel azért tisztában van az ember, miért kell több oldalon keresztül taglalni, volt ahol pedig vártam volna egy mélyebb ok okozati kifejtést.
Viszont mindezek ellenére egy régóta húzódó problémámra véltem felfedezni a probléma forrását, amiért külön hálás vagyok a könyvnek.
Összességében nagyon olvasmányos és érthető, rengeteg érdekes történettel kiegészítve, amiket a praxisából hozott az írónő. Jól felépített és érdekes témákat vonultat fel, amik elgondolkodtatják az embert, és magára ismer, hogy jé én is így csinálom. Nem is gondolnánk mennyi mindennek akarunk megfelelni, akár tudat alatt is.
Akit érdekel a téma, ne miattam ne olvassa el, én csak többet olvastam már ebben a témában és ezért nem adott nagyon sok újat nekem. :)

„Maguktól az elvárásoktól teljesen megszabadulni nem tudunk – de ha nem akarunk, nem kell engedelmeskednünk nekik.”

Jó pár éve követem már Almási Kitti munkásságát, úgyhogy nem először olvastam tőle. A könyv központi témája az elvárásoknak való megfelelés, amit Kitti több oldalról is körüljár. Nagyon hasznosnak és tanulságosnak találtam, valamint mélyen el is gondolkodtatott. Annak ellenére, hogy ez egy pszichológia könyv, egyáltalán nem találtam száraznak, sőt igazán olvasmányos volt. Végig olyan érzésem volt olvasás közben, mintha Kitti előadásán ülnék. :)
Ajánlom mindenkinek, aki szeretne kilépni az elvárások szorításából. Azonban senki ne a megoldást várja ettől a könyvtől, mert csak a megoldáshoz vezető utat mutatja meg, a többi a mi feladatunk. :)

Nem egyszerű dolog egy szakpszichológus könyvéről értékelést írni. Különösen azért, mert a személyes hangvételű értékelések híve vagyok, szeretem a kötetek által belőlem kiváltott érzéseket tolmácsolni, jelen könyv esetében viszont tartózkodnék a feltétel nélküli megnyílástól.

Az értékelésem megírásával megvártam az off online könyvbemutatót, ami hozzátett az olvasásélményhez, kiegészítette azt.

Almási Kitti legnagyobb erénye, hogy – saját elmondása szerint is – két lábbal áll a földön, józan, nem bocsátkozik tudományos magasságokba és egy csepp humorral igyekszik fűszerezni azt az információhalmazt, ami azt gondolom, hogy legtöbbünk esetében egy kijózanító pofon erejével bír.

A kötet témája az elvárások kérdésköre. Ez egy olyan téma (probléma?), amely azt gondolom, hogy kivétel nélkül mindenkit érint. Az életünk minden területén szembetaláljuk magunkat a nyomással, hogy feleljünk meg és ezeket a szegmenseket szépen sorra is veszi a szerző: család, párkapcsolat, munkahely és a fránya közösségi média. Rendkívül érdekes, hogy az esetek többségében megjelenik a Facebook, az Instagram, hangsúlyozva ezzel, hogy egy-egy médium milyen irreális elvárásokat támaszt velünk szemben az ott megjelenő posztok, kommentek útján. Ösztönös, de kifejezetten jó döntés volt olvasás közben megnézni a „The social dilemma” című dokumentumfilmet, amelyből a szerző maga is merített idézeteket. Megmosolyogtató, hogy a boldog, olykor már-már intim pillanatok kikerülhetnek a közösségi oldalakra, de ha valaki egy számára negatív eseményről posztol, az „nem való oda”. Nyilván. Nem illik bele az „itt mindenkinek tökéletes az élete” rózsaszín, könnyen szétpukkadó lufiba.

Sokunkban felmerülhet a kérdés, hogy biztosan minden rossz, amivel elvárás formájában szembesülünk? A válasz nem. Pontosan ez a legnehezebb feladat, hogy elhatároljuk egymástól a fárasztó, lehúzó külső elvárásokat, amik megbéklyóznak; a doppingoló hatású, a társadalmi együttéléshez/boldog párkapcsolathoz/sikeres munkához szükséges „szabályokat” és mindazt, ami belőlünk fakad – ami szintén lehet irreális vagy ösztönző hatású elvárás.

Személyes érintettségem okán a szülői elvárások c. témakör gondolkodtatott el a leginkább. Roppant keményen, ámde hatásosan szemlélteti Almási Kitti a problémát: hol húzódik a határ a szülői elvárások és aközött, hogy a felmenők segítenek a gyermeknek, hogy a maga legjobb verziója legyen. Honnan beszélhetünk arról, hogy a gyermek szerepe a szülői ambíciók beteljesítése vagy az ösztönzőnek szánt „bezzeg a Mariska mindenből ötöst kapott/férjhez ment/gyereket szült/magas pozícióban dolgozik” megnyomorítja a gyermek életét.

Szó van még a könyvben a lelki szemetesláda szerepről; arról, hogy mennyire komoly önismereti út vezet a nemet mondás művészetének az elsajátításához; a szexben megjelenő elvárásokról.

Vékonyka kis kötet, mégis komplex, átfogó, annak ellenére is, hogy ez tényleg az a téma, ami végeérhetetlen forrásokat rejt. Végső, briliáns megoldást senki ne várjon, hiszen az nem kívülről fog érkezni. A kötet elindít egy úton, kinyitogatja az ajtókat, amelyeket nekünk kell kiseperni, ezt a feladatot más nem végezheti el helyettünk. De ha szem előtt tartjuk, hogy a felesleges, szorongást okozó elvárásoknak való megfeleléssel más szemében jobbak, szebbek, sikeresebbek nem leszünk (hiszen akkor jön a következő dózis), viszont a kirekesztéstől, szeretetlenségtől való félelmünkben megtagadjuk, elutasítjuk saját magunkat, akkor elindultunk egy olyan emelkedőn, amelyen ugyan sokszor meg kell állni, vissza-vissza fogunk tekinteni, de araszolva mégis a hegycsúcs, azaz önmagunk elfogadása és megszeretése felé fogunk tartani.

Az első könyvem volt az írónőtől, kicsit lassabban is haladtam vele, de élveztem a maga módján. Sok HŰHA élmény ért olvasás közben, de rájöttem, hogy még mindig nem az én műfajom a pszichológia témája.
Voltak benne ismerős részek, amiket pszichológia órán már tanultam, illetve olyan részek is, amelyek nem kimondottan érdekeltek. Akadt ahol magamra ismertem, illetve a környezetemre.
Nagy pozitívum, hogy érthetően volt megfogalmazva és nem jellemezte, hogy szakszavakkal lenne tele.
Merem ajánlani a könyvet, hiszen hasznos, tanulni is lehet belőle. Az írónő nem erőlteti ránk a változást, de azért biztos hoz némi változást az olvasás után a könyv.
https://ediverzum.wordpress.com/2021/01/20/almasi-kitti…

Jó és fontos témákat hoz fel Almási Kitti az elvárások kérdéskörében, jól olvasható, könnyed stílusban mesél az emberi kényszerűségek viszonyrendszeréről, ami ugyan az elvárásokra épül, azért nem kell/ene mindenben behódolnunk a vélt vagy valós szükségszerűségeknek, hanem érdemes felülvizsgálnunk, hogy mi is tesz minket valójában boldoggá, a mások véleménye vagy a saját utunk által megtapasztalható mindennapi örömök és felismerések.
Mindenképp érdemes elgondolkodni, hogy mi hol járunk az önmegismerésünk, a másoknak való tetszés vagy megfelelés szempontjából is.

2021. jan. update : a YouTube-on is vannak nagyon jó kis beszélgetései e témában Almási Kittinek híres vendégeivel, ezeket is érdemes nézni, lehet belőle tanulni! :)
https://www.youtube.com/watch…

Almási Kittitől ez volt az első könyvem. Ami elsőre átjött, hogy szerencsére pont úgy ír, ahogyan az előadásait is tartja (többre volt szerencsém már elmenni): gördülékeny, könnyen érthető, példákkal tarkított és új szempontokat behozó.

Az első fejezet magával ragadott. Mostanában egyre többen feszegetik a szülő-gyermek témát, gyerekkori minták és szerepek, szülői parancsok és gátlások, amiket kaptunk – ha tömören szeretném megfogalmazni, akkor a gyermekkorban kapott indító csomagunk ez. Érdekes téma, bár több kötetet olvastam már róla, mégis tudott újat mutatni, ez mindig plusz pont.
Ezután viszont nagy sajnálatomra átcsapott egy három fejezeten át tartó párkapcsolati kalauzba. Én most nem ezt kerestem, így kifejezetten untam, de biztosan sokaknak hasznos és elgondolkodtató rész ez is.
Az utolsó három fejezet szerencsére nagyot mentett a helyzeten, ott ismét éreztem egy nagy felívelést, tele olyan gondolatokkal és tanításokkal, amiket a mostani élethelyzetemben igazán értékesnek érzek.

Hullámzó élmény volt tehát, de alapvetően fontos és hasznos könyvek tartom.

Almási Kitti több előadását és cikkét olvastam, viszont ez az első könyve, amit a kezembe vettem.

Az elmúlt hetekben, hónapokban engem is egyre többször foglalkoztatott az elvárás témaköre. Lépten nyomon azt érzi az ember, hogy mindig mindenkinek meg kell felelnie. De miért is?!

Almási Kitti az élet több területéről hoz példát, ahol az elvárás és az önazonosság “harcol” egymás ellen. Már a születésünktől fogva elvárások kereszttüzében vagyunk, hiszen mindenkinek kialakul egy képzete arról, hogy milyen gyerekek, felnőttek leszünk vagyis milyennek kellene lennünk. Ha szerencsések vagyunk, akkor a szűk környezet elvárásai megegyezik vagy nagyon közeli ahhoz, akik valójában vagyunk.

A társkeresés, az “igazi” keresése során az elvárások mintha megnőnének. Ebben a modern világban, ahol azt látjuk az összes közösségi média felületen, hogy mindenki szebb, okosabb és sikeresebb, mint mi. Elég nehéz az önbizalmat erősíteni és azon dolgozni, hogy önmagunkat adjuk, ha úgy tűnik mindenki “tökéletes” és mi nem vagyunk olyan “tökéletesek”.

A szexualitás kapcsán is rengeteg elvárás van, amely megöli a nemek közötti szexuális együttlét valódiságát, mert amit a pornóban látnak az emberek az nem valóság.

Nagyon elgondolkodtató könyv, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Merj önmagad lenni, mert nem tudsz minden elvárásnak megfelelni és nem is kell!

Ismét egy nagyon érdekes könyvet olvashattam Almási Kittitől. Könnyen olvasható, érthető, és értékes gondolatokat tartalmazó mű. Tényleg érdemes végiggondolni, hogy mennyire hatással vannak ránk az elvárások, akár másé, akár a sajátjaink. És ez gyakran fel sem tűnik. A fókuszálásban is segít a könyv, mert sok dologra rávilágít, sok példát mutat be. Kötelező elem a polcon.