Ki ​vagy Te? 90% 640 csillagozás

Almási Kitti szerintem az egyik olyan szakember, akinek érdemes adni a szavára. Akárhol, akármilyen módon találkozom vele, mindig meggyőződöm arról, hogy rendkívül nagy tudású, széles látókörű és mindemellett úgy tud hatni a hallgatóságára, olvasóira, ahogy kevesen. Nem okoskodik, nem kérkedik a tudásával, hanem valóban segíteni akar és ezt emberi hangon, érthetően teszi.

Egymondatos recept nincs arra, hogy az elvárásokkal szemben hogy érdemes fellépni, vagy kell-e egyáltalán, viszont a felvillantott témák, egyedi esetek utat mutathatnak az önazonosság felé. A belső munkát megúszni nem lehet és bár gyorsítani tudjuk ilyen könyvekkel, mint ez, valószínűleg élethosszig tart.

Ez a könyv abban nyújt segítséget, hogy az eddig tudattalan reakcióinkat megértsük és tudatosan módosítsuk, ha az szükséges.
Engem sem minden téma hozott lázba, a párkeresős rész kifejezetten érdektelen volt számomra. Viszont ebből is tanultam, hisz a környezetemben sokan vannak ebben az életszakaszban és legalább őket is jobban meg tudom érteni.
A szülői parancsokat és a szociális média hatásait feldolgozó részek viszont nagy hatással voltak rám. Ezeket biztosan újra fogom majd olvasni több alkalommal is.

Szerintem kár kihagyni ezt az olvasmányos és olykor kifejezetten szórakoztató edukációs könyvet. Mindenkinek jó szívvel ajánlom!

”Aki eléggé szuverén ahhoz, hogy ne akarjon folyton megfelelni az elvárásoknak, hanem következetesen tartja magát a saját értékrendjéhez, véleményéhez, érzéseihez, az magasabb polcra kerül mások megítélésében, mert önazonosságot és erőt látnak benne. Ezzel szemben, ha folyamatosan bólogat és gürizik mások elfogadásáért, annak egy idő után a környezet számára nem is lesz értéke – hozzászoknak, és magától értetődőnek tekintik, mert túl könnyen megkapható.”

Almási Kitti új önfejlesztő könyvében egy mindenkit érintő témát jár körül, a megfelelést. Hiszen az elvárások mindannyiunkat egyaránt nyomasztanak, és számtalan különböző helyről érkeznek: szülőktől, párkapcsolatból, munkahelyről, kortárs csoportoktól, közösségi oldalakról, sőt saját magunktól is. Gyakran már odáig jutunk, annak érdekében, hogy mindenkinek megfeleljünk, hogy elveszítjük a kapcsolatot önmagunkkal, már meg se kérdezzük, mi azt, amit mi szeretnénk, sőt van, hogy már odáig jutunk, mi magunk sem tudjuk azt. Természetes igényünk, hogy elfogadjanak, értékeljenek, szeressenek, azonban sokszor a görcsösen mások kedvében járás pont ellentétes hatást ér el. A kiadvány 300 oldalon a tőle telhető legnagyobb részletességgel járja végig a témát, a szülői gátló parancsoktól a szexuális frusztrációkon át egészen a Facebook-os gyűlölködő kommentekig. A pszichológus szerzőre kifejezetten jellemző közérthetőség ezúttal is jelen van, azonban ez az írása sokkal mélyebbre hatol, mint az eddigiek. Világképe nagyon a rendben van, és kiemelten becsülendő, hogy sok tabutémát is a helyén kezel. Mindenkinek bátran ajánlom, még azoknak is megéri kézbe venni a kiadványt, akik egyébként nem kedvelik a pszichológiai témájú könyveket. És ahogy Almási Kitti is búcsúzik könyvében, mindannyian „így vagyunk jók, ahogy vagyunk…”, csak egy kicsit több tisztelet és empátia legyen nemcsak önmagunk, hanem mások irányába is!

Nagyon vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Nem tudom azt mondani, hogy tetszett, de azt sem, hogy nem. Lehet túl sokat vártam tőle a nagyon sok jó értékélés kapcsán.
Tavalyi évben kezdtek el jobban érdekelni a pszichológiai és önismereti könyvek valamint, amik a pozitív életszemlélettel kapcsolatosak. Lehet ez is az egyik oka annak, hogy sok dolog nekem közhelyes volt a könyvben. Sokat hétköznapinak véltem felfedezni, hogy ezzel azért tisztában van az ember, miért kell több oldalon keresztül taglalni, volt ahol pedig vártam volna egy mélyebb ok okozati kifejtést.
Viszont mindezek ellenére egy régóta húzódó problémámra véltem felfedezni a probléma forrását, amiért külön hálás vagyok a könyvnek.
Összességében nagyon olvasmányos és érthető, rengeteg érdekes történettel kiegészítve, amiket a praxisából hozott az írónő. Jól felépített és érdekes témákat vonultat fel, amik elgondolkodtatják az embert, és magára ismer, hogy jé én is így csinálom. Nem is gondolnánk mennyi mindennek akarunk megfelelni, akár tudat alatt is.
Akit érdekel a téma, ne miattam ne olvassa el, én csak többet olvastam már ebben a témában és ezért nem adott nagyon sok újat nekem. :)

Almási Kitti közérthető módon, egyszerűen beszélget velünk az elvárásokról. Kérdés:Mindig meg kell e felelnünk az elvárásoknak? Hogyan tudunk fellépni a túlzott elvárásokkal szemben?
Véleményem szerint az ilyen önismeret jellegű könyvek esetében nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy teszik vagy nem tetszik.
Egyértelműen mindenki számára hasznos dolgokról esik szó. Mégis voltak olyan fejezetek, amelyek nem nagyon kötötték le a figyelmemet. Ugyanakkor voltak benne olyan fejezetek is, amelyekben a leírt gondolatokat és tanácsokat felkiáltó jellel megjelölve és többszörösen aláhúzva emeltem ki, annyira fontosnak tartottam.
Érdekes könyv, hasznos és alkalmazható tanácsokkal. De nincs mindenkire egyformán érvényes megoldás. A saját megoldásunkért önmagunknak kell kemény munkával megdolgoznunk.

Elgondolkodtató, tanulságos ez a könyv, mely egyaránt hasznos az értelmi és az érzelmi intelligencia fejlesztésére. A szemem előtt jelentek meg azok a jellemek, azok az egyének, akikre A megfelelés… című részben ráismertem. Az érdekes esetek és a magyarázatokból levonható tanulságok nagyon tetszettek; szakmailag megítélni a művet pedig nem az én tisztem. Érdekes volt a közösségi média és a személyiség összefüggéseiről olvasni, és természetesen hasznos gondolatokat is találtam. Néhány téma nem igazán érdekelt, de ettől függetlenül értékes könyvnek tartom.

„Aki mindenre kényszeresen nemet mond, lélekben éppoly kevéssé szabad, mint aki folyton bólogat.”

Hogy őszinte legyek évről évre azt veszem észre, hogy milyen nagy keletje van az önsegítő könyveknek, mégsem érződik minden köteten az a tipikus hype, ami úgy átlagban jellemző a felkapott kiadványokra. És bár jómagam nem azért vettem kézbe ezt az alkotást, hogy eleget tegyek a média vonzásának, természetesen letagadni sem fogom, hogy az alkotót követem különböző közösségi oldalakon.

Az írónő nevével – mint fent már említettem – nem először találkozom. Először 2016-ban ismerkedtem meg a szerzővel, az akkor megjelent Bátran élni szerzeménye kapcsán, majd 2019-ben az Irigység, kibeszélés, rosszindulat című könyvét olvastam, mely nagy segítséget nyújtott számomra. Akkor úgy döntöttem, hogy többet szeretnék tudni a szerző munkásságáról, így bekövettem Facebook és Instagram oldalakon is, melyeket azóta is figyelemmel kísérek. Ennek tudatában gondolom, hogy már sejtitek mennyire kedvelem az általa képviselt nézeteket és igyekszem a tanácsai és meglátásai szerint is élni a mindennapjaimat.

Dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus, előadó és számos kötet szerzője. Nevével valószínű már többen találkoztatok, hiszen Csernus Imre mellett a közmédia felkapott „doktora”, akitől sokféle témában olvashatunk, hallhatunk.

Ki vagy te? című önsegítő könyve 2020-ban jelent meg a Kulcslyuk Kiadó gondozásában. A borítóról csak annyit szeretnék megemlíteni, hogy rendkívül impozáns a maga lényegretörő egyszerűségében, hiszen a letisztult kép teljes egészében lefedi a kötet témáját.

Az alkotó több témakörben is azt a sémát boncolgatja, hogy családi és társadalmi szinten milyen elvárásoknak kell megfelelnünk és a gyermekkori berögződéseink milyen formában vannak jelen a felnőttkori életünkben is.

Szubjektív meglátásom szerint a könyv rendkívüli hatással van olvasójára, mert először felháborítja, majd elgondolkodtatja az adott témakörről. Számomra elsődlegesen azért volt megrendítő olvasni, mert nem egy helyen magamra ismertem és megértettem azt, hogy miért reagálok úgy, ahogy bizonyos helyzetekre, emberekre, eseményekre. Alapvetően nehéz, öntörvényű személyiség vagyok, aki szembe mer menni a társadalmi elvárásokkal és igen, ez kivetül a családi és baráti közegemre is, ugyanakkor mélységes empátiával tekintek az emberiségre és igyekszem a legtöbb segítséget megadni másoknak. Viszont a kötetnek köszönhetően visszaigazolást kaptam arra, hogy hol kell még dolgozzak önmagamon és milyen irányban kell segítséget kérnem.

Azt gondolom, hogy a funkcionális családi modell nem létezik, vagy ha mégis, igen gyér százalékban. A diszfunkcionalitás fogalmába nagyon sok családtípus beletartozik – gondolok itt pl. az egyedül nevelő szülőkre, családon belüli erőszak különböző formáira stb. is.

Bővebben a blogomon:
https://konyvelvono.blogspot.com/2021/10/almasi-kitti-k…

Nem egyszerű dolog egy szakpszichológus könyvéről értékelést írni. Különösen azért, mert a személyes hangvételű értékelések híve vagyok, szeretem a kötetek által belőlem kiváltott érzéseket tolmácsolni, jelen könyv esetében viszont tartózkodnék a feltétel nélküli megnyílástól.

Az értékelésem megírásával megvártam az off online könyvbemutatót, ami hozzátett az olvasásélményhez, kiegészítette azt.

Almási Kitti legnagyobb erénye, hogy – saját elmondása szerint is – két lábbal áll a földön, józan, nem bocsátkozik tudományos magasságokba és egy csepp humorral igyekszik fűszerezni azt az információhalmazt, ami azt gondolom, hogy legtöbbünk esetében egy kijózanító pofon erejével bír.

A kötet témája az elvárások kérdésköre. Ez egy olyan téma (probléma?), amely azt gondolom, hogy kivétel nélkül mindenkit érint. Az életünk minden területén szembetaláljuk magunkat a nyomással, hogy feleljünk meg és ezeket a szegmenseket szépen sorra is veszi a szerző: család, párkapcsolat, munkahely és a fránya közösségi média. Rendkívül érdekes, hogy az esetek többségében megjelenik a Facebook, az Instagram, hangsúlyozva ezzel, hogy egy-egy médium milyen irreális elvárásokat támaszt velünk szemben az ott megjelenő posztok, kommentek útján. Ösztönös, de kifejezetten jó döntés volt olvasás közben megnézni a „The social dilemma” című dokumentumfilmet, amelyből a szerző maga is merített idézeteket. Megmosolyogtató, hogy a boldog, olykor már-már intim pillanatok kikerülhetnek a közösségi oldalakra, de ha valaki egy számára negatív eseményről posztol, az „nem való oda”. Nyilván. Nem illik bele az „itt mindenkinek tökéletes az élete” rózsaszín, könnyen szétpukkadó lufiba.

Sokunkban felmerülhet a kérdés, hogy biztosan minden rossz, amivel elvárás formájában szembesülünk? A válasz nem. Pontosan ez a legnehezebb feladat, hogy elhatároljuk egymástól a fárasztó, lehúzó külső elvárásokat, amik megbéklyóznak; a doppingoló hatású, a társadalmi együttéléshez/boldog párkapcsolathoz/sikeres munkához szükséges „szabályokat” és mindazt, ami belőlünk fakad – ami szintén lehet irreális vagy ösztönző hatású elvárás.

Személyes érintettségem okán a szülői elvárások c. témakör gondolkodtatott el a leginkább. Roppant keményen, ámde hatásosan szemlélteti Almási Kitti a problémát: hol húzódik a határ a szülői elvárások és aközött, hogy a felmenők segítenek a gyermeknek, hogy a maga legjobb verziója legyen. Honnan beszélhetünk arról, hogy a gyermek szerepe a szülői ambíciók beteljesítése vagy az ösztönzőnek szánt „bezzeg a Mariska mindenből ötöst kapott/férjhez ment/gyereket szült/magas pozícióban dolgozik” megnyomorítja a gyermek életét.

Szó van még a könyvben a lelki szemetesláda szerepről; arról, hogy mennyire komoly önismereti út vezet a nemet mondás művészetének az elsajátításához; a szexben megjelenő elvárásokról.

Vékonyka kis kötet, mégis komplex, átfogó, annak ellenére is, hogy ez tényleg az a téma, ami végeérhetetlen forrásokat rejt. Végső, briliáns megoldást senki ne várjon, hiszen az nem kívülről fog érkezni. A kötet elindít egy úton, kinyitogatja az ajtókat, amelyeket nekünk kell kiseperni, ezt a feladatot más nem végezheti el helyettünk. De ha szem előtt tartjuk, hogy a felesleges, szorongást okozó elvárásoknak való megfeleléssel más szemében jobbak, szebbek, sikeresebbek nem leszünk (hiszen akkor jön a következő dózis), viszont a kirekesztéstől, szeretetlenségtől való félelmünkben megtagadjuk, elutasítjuk saját magunkat, akkor elindultunk egy olyan emelkedőn, amelyen ugyan sokszor meg kell állni, vissza-vissza fogunk tekinteni, de araszolva mégis a hegycsúcs, azaz önmagunk elfogadása és megszeretése felé fogunk tartani.

„Maguktól az elvárásoktól teljesen megszabadulni nem tudunk – de ha nem akarunk, nem kell engedelmeskednünk nekik.”

Jó pár éve követem már Almási Kitti munkásságát, úgyhogy nem először olvastam tőle. A könyv központi témája az elvárásoknak való megfelelés, amit Kitti több oldalról is körüljár. Nagyon hasznosnak és tanulságosnak találtam, valamint mélyen el is gondolkodtatott. Annak ellenére, hogy ez egy pszichológia könyv, egyáltalán nem találtam száraznak, sőt igazán olvasmányos volt. Végig olyan érzésem volt olvasás közben, mintha Kitti előadásán ülnék. :)
Ajánlom mindenkinek, aki szeretne kilépni az elvárások szorításából. Azonban senki ne a megoldást várja ettől a könyvtől, mert csak a megoldáshoz vezető utat mutatja meg, a többi a mi feladatunk. :)

Nagyon sok fontos dologról nagyon sok jót mond dr. Almási Kitti. Teszi ezt kendőzetlenül, mégis tökéletes intelligenciával és empátiával. A szememben egy nagyon jó szak- és ember is lehet!

Itt most a „megfelelés, mint a túlélés záloga” a téma, közérthetően lebontva.
Szóba kerülnek az elvárások: a szülői házból hozottak és a felnőttkoriak is; a társkeresés; társadalmunk érzelmi éretlensége és az is, hogyan kell elindulni a megoldások felé.

Akár tankönyv is lehetne, annyira olyan témákat boncolgat, melyek szinte mindenkit érinthetnek. Mert szerintem nem lehetünk naívak: szinte mindenki hordoz magával ilyen-olyan sérülést, megoldásra váró problémát. Dr. Almási Kitti – úgy érzem – őszintén segíteni próbál.

Nem szoktam pszichológiai könyveket olvasni. Azért nem, mert olyan önfejű vagyok, hogy mindig a saját utamon járok. Kolléganőm szokta mondani: olvass ilyeneket, tanulj belőle. Nem hiszem, hogy bejön nálam, de!!! Nem adom fel :D Kell olyannak lennie, ami megfog!
Ami megfogott: sok ember tényleg csak a közösségi oldalaknak él. De most ebben élünk.
Durva, hogy kiskorban egy-egy mondat vagy szó milyen meghatározó, és tényleg! Nálam is van belőle több!
És az, amikor azt írta le, hogy milyen hazugságokban élnek az emberek. Ezt elhiszem. Én is hazudok magamnak: ja, nem! A tükör hazudik nekem, mert én nem is így nézek ki!…
Köszönöm Almási Kitti, tisztellek és szeretem hallgatni is egyébként a beszédeidet.